2022. december 7., szerda

Fejős Éva . Csajok (Csajok 1.)

Nem ez volt az első alkalom, hogy a szerzőtől olvastam, de azt hiszem egy ideig félre fogom tenni a regényeit.

A Csajok nem egy rossz regény vannak jó pillanatai. Hanna, Flóra, Móni és Márk életébe pillanthatunk bele. A mindennapi élet nehézségeit próbálják megoldani, úgy hogy ne essenek nagyot. Pont emiatt egy nagyon laza és könnyed történetről van szó. Nincsenek nagy kalandok, drámák, csak emberek, akik hibázhatnak, de nevetni is képesek. És talán pont ez a regény erőssége: bármelyikünk lehetne a szereplője.

Cselekmény szempontjából nekem picit kevés volt, pedig nagyon lelkesen ajánlották. Ha lehet ilyet mondani, akkor ez egy igazi csajos könyv, és talán az a baj, hogy én nem ilyen vagyok. Bár azonosulni nem sikerült, mégis meg-megmosolyogtam a szereplőket, ahogy próbálják megtartani a barátságot, megtalálni a szerelmet, vagy csak elintézni egy számukra fontos ügyet.

A szerző írásmódja egyébként nagyon illett  a történethez, a tehetsége vitathatatlan.
A fejezetek rövidsége és a tartalom miatt viszonylag könnyen olvasható, bár azt hiszem ebben kicsit ellentmondok magamnak, mert számomra ez is visszatartó erő volt. Én szeretem, ha egy fejezet jó pár oldal, mert akkor tud igazán magával ragadni a könyv. Igaz, hogy a rövidebbeknek meg az az előnye, hogy ha csak pár percünk van, akkor is olvashassunk, de az engem nem tud olyan mélyen megfogni.

Összességében azt mondom, hogy aki szereti ezeket a típusú regényeket, ezzel sem lesz komolyabb gondja.  Kicsit olyan romantikus-vígjáték érzésem van tőle, mint amit a tévében vetítenek a meleg nyári estéken. Elolvastam, egy jól megírt aranyos történetet, de különösebben nem hagyott mély nyomot. Ám, mint tudjuk, nem kell minden könyvnek elvarázsolnia vagy maximálisan tetszenie. Sokszor elég, ha csak kikapcsol.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Régikönyvek weboldalán!

Írta: Isabel


2022. december 6., kedd

Vladimir Weaver - Ünnepi zsarátnok


Egy különleges novelláskötet került a kezembe. Köszönet a szerzőnek, amiért ingyenesen is elérhetővé tette az olvasók számára!

A kötetben található novellák nagyon vegyesek, vannak, amik könnyeket csalnak a szemünkbe, megmosolyogtatnak, vagy elgondolkodtat. Az, hogy kiből milyen érzéseket váltanak ki nagyban függ az aktuális lelkiállapottól, mint ahogy a novelláknál általában lenni szokott. Viszont én éppen emiatt sokszínűség miatt szeretem őket olvasni.

Érdekes módon mégis lassan haladtam vele, mert úgy éreztem elég minden napra egy történet. Picit adventi naptárként kezeltem, vártam, hogy mi lesz a következő napi meglepetés. 
Az írót tehetségesnek gondolom, a 13+1 című regényét nagyon szerettem. Ezért is bosszantott picit a sok szóismétlés a történetek során, nem ezt tapasztaltam tőle. Nem szoktam kiakadni nyelvtani dolgokon, egyrészt azért mert én sem értek annyira hozzá, hogy másoknak emlegessem, másrészt pedig emberek vagyunk, hibázhatunk. Viszont a többször előforduló szóismétlés meg szokott maradni bennem és most emiatt picit csalódott vagyok...

Viszont a novellák hangulatában van valami varázslatos, valami nehezen megfogalmazható. Nem csupán a tanmese jelleg miatt mondom ezt, hanem mert beleláttam egy pillanatra a szerző lelkébe. Rengeteg kedvesség árad a kötetből és ezt köszönöm neki
Nem is tudom...talán megvolt az oka, hogy eddig nem olvastam, annak, hogy éppen most került előtérbe. Úgy éreztem, mintha egy csendes, meleg szobában lennék, bekuckózva egy forró kakaóval azzal az emberrel, aki ugyanúgy szeret olvasni, mint én... Minden hibájával együtt gyönyörű pillanatot okozott a számomra.
A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, méltó a tartalomhoz.

Összességében, szerintem egy jó választás lehet, ha vegyes történetekre vágytok. Akár közös olvasásra is, jó lehet, a színessége miatt. Bár 260 oldalas, nem kell sem megijedni, sem pedig gyorsan végigrohanni rajta. Ahogy a szerző is mondja a fülszövegben:
"Ez a pár novella talán segít abban, hogy ki tudj lépni a mindennapok taposómalmából, és pár ünnepi olvasmány ezek közül, a naptár megfelelő helyén valódi örömet is adhat."

Ha téged is érdekel, keresd a szerző weboldalán!

Írta: Isabel

2022. december 4., vasárnap

Sáfrán Judit - Az ​írisz emlékei (Örökölt királyság 1.)


 Először szeretnék köszönetet mondani az írónőnek, amiért elolvashattam az Örökölt királyság első részér. Mivel nagyon szeretem az ifjúsági regényeket, jó volt picit visszatérni ebbe a világba.

A történet főhőse a tizenhat éves Cylia. A 16 éves  lány elvesztette minden emlékét, ráadásul rémálmai vannak.
Egy támadás azonban mindent megváltoztat, ugyanis álombeli megmentője, Kein a segítségére siet. A lány ráébred, hogy egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja és választania kell a bujdosás vagy a múltja megismerése között. 

Amikor belekezdtem az olvasásba, azt hittem, nem kapok semmi olyat, amit ne olvastam volna. Viszont hamar rájöttem, hogy tévedtem, mivel a főhősünknek egy párhuzamos világban kell trónörökössé válnia. Ez az aprócska csavar elképesztően izgalmassá tudta varázsolni az koncepciót. Ha még hozzáteszem azt, hogy a vallás nagyon nagy szerepet játszik a cselekményben, azt hiszem, már látszik mennyire egyedi az alapfelállás.

A világok nagyon aprólékosak és jól kidolgozottak, olyan érzést keltett bennem, mintha egy filmet néznék. Gyönyörű helyeket kapunk  a sorokat olvasva.

A karakterek jellemét tekintve azonban nem mondom, hogy maradéktalanul szerettem volna mindenkit. Számomra a főhős kislány kicsit... kislány. Akaratos, az ő akarata érvényesüljön, senki másé. Hozzáteszem azért, hogyha egy kamasz lányt szeretett volna ábrázolni a szerző, na, az nagyon jól sikerült. Csak nekem picit sok volt.

Viszont a feladat, amit kapott, amihez fel kell nőnie, az nagyon izgalmas és imádtam. Az sem könnyű, ha kiderül, hogy királyi ősökkel rendelkezel, na de hogy egy párhuzamos világ trónja vár rád, az már egy teljesen más kategória. Ez az az életcél, amihez érdemes bölcsebbé válni szerintem.

Keinnal való kapcsolata azonban számomra nagyon meglepő volt, mert nem igazán érzem őket egy párnak. Az is igaz, hogy fiatalként nem is tudhatjuk igazán mi az a szerelem, sokkal inkább csak hisszük, hogy tudjuk, ezért sem tartom kizártnak, hogy ahogy idősödnek a következő részekben, ez majd változik.

Az írónő stílusa nekem tetszett. Bár ez az első regénye, mégis izgalmas mondanivalót alkotott, ami végig ott tartja az olvasót. A végén pedig izgul azért, hogy mi lesz majd a folytatásban.

A borító az egyenesen lélegzetelállító. Nagyon jól kifejezi, hogy mire számíthatunk, ha a kezünkbe vesszük a regényt. A színeket pedig egyenesen imádtam, nagyon elegánsak ezek a pasztellesebb árnyalatok.  

 Összegezve, azt gondolom, hogy egy lebilincselő és érdekes témát boncolgató fantasy, ami kellemes kikapcsolódás jelenthet egy fárasztó nap után. Szép munka, ami teljesen jól megállja a helyét a 14-17 éves korosztályban. Illetve azoknál a felnőtteknél, akik szeretnek elmerülni ebben a világban. Kíváncsi leszek a folytatásra is!

Amennyiben szeretnél egy saját példányt, keresd a NewLine Kiadó Kínálatában!

Írta: Isabel

2022. december 2., péntek

Koncz Mars János - Humann kvartett


 A most következő regény egy nagyon különleges utazás volt számomra, mivel picit kiléphettem a komfortzónámből.
Amikor egy férfi szerzőtől olvashatok, sokszor érzem azt, mennyire keveset tudok. Természetesen írónőknél is előfordul ez velem, de az uraknál többször. Koncz Mars János műve pedig erre csak ráerősített, pedig nem szaknyelvet használ a szerző - vagy ha mégis, segít a lábjegyzet. Olyan kérdéseket boncolgat, amik hobbi szinten engem is foglalkoztatnak. De mutatom is mire gondolok.

A regényben négy kisebb történetet találunk, amik olyan kérdésekre keresik a választ, mint például: hová vezet a modern kommunikáció, ha egyre inkább félreértjük egymást? Létezik-e Isten és ha igen rátalálhatunk? Tudunk-e mesterséges intelligenciát létrehozni?

Ezek a feltevések és gondolatébresztők vagy így vagy úgy, de sokunk fejében megfordultak már. Más szerző is alkalmazza ezeket művei alapjául, ami nem is meglepő, hiszen, identitástól függetlenül mindannyiunkat érintenek. Az író azonban képes volt modern köntösbe bújtatni ezeket, és mai történetbe rejtve ismét feltenni őket.

A négy történet közül ( A pokolba vezető út kövei, Én, Problémamegoldó, Olasz történet) számomra az első hagyta a legmélyebb nyomot, ugyanis ez az, amivel a legtöbbet találkozom. Ebben a kommunikációs zavarokról, félreértésekről tanulhatunk, ami ezúttal végzetessé válik.
Saját tapasztalatomból tudom, hogy mennyire fontos a tiszta a kommunikáció, illetve, hogyha félreértés van, vagy valamiben nem vagyunk biztosak, üljünk le és beszéljünk. Nem számít sem a társadalmi réteg, sem pedig a kor, vagy a szabadidő hiánya: nem szabad hagyni hogy félreértések miatt másokat vagy magunkat bántsuk. Gondolataink legalapvetőbb közlési formája ez, hát, használjuk bátran!

Ami még nagyon érdekes volt, az a Problémamegoldó, ahol a főszereplőnk azon tűnődik létezik-e Isten? Nagyon elgondolkodtató történetet kapunk a vallásról, az emberi természetről és arról merre is tartunk ezen az Életnek nevezett úton. 

Ha Nem a cselekményeket nézem, hanem az írói stílust, akkor egy nagyon intelligens íróról beszélünk. Nem tagadom, sokszor segítettek a lap alján lévő magyarázatok. Én az a fajta olvasó vagyok, aki ennek kifejezetten örül, mert szórakozva kaphat új ismereteket. Nem mondom, hogy magas intelligenciára van szükség a regényhez, sokkal inkább valószínű, hogy az én tudásom hézagos a szerzőéhez képest. 

Meg kell említsem az illusztrációkat, amik, bár nem vesznek el túlságosan nagy részt a regényből, arra mégis elegendőek, hogy fenntartsák az érdeklődést. Nekem tetszettek, csakúgy, mint a borító.

Összességében egy számomra frissítő, számtalan új információt tartalmazó regényről van szó. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a tudományos-fantasztikus művek iránt, de azoknak is érdekes lehet, akik most ismerkednének ezzel a zsánerrel, hiszen nem egy nagy történetet kapnak, hanem négy kicsit, többféle témában.

Köszönöm szépen az írónak a recenziós példányt, a Könyvelvonó blog vezetőjének pedig az ajánlást! 

Amennyiben szeretnétek saját példányt, keressétek a Marsbook Kiadó webshopjában!

Írta: Isabel


2022. november 15., kedd

Aurora Lewis Turner - A ​megtörhetetlen átok (Az ikerlángbűbáj 2.)


 Először szeretném megköszönni az irónónék, hogy én is elolvashattam Az ikerlángbűbáj folytatását.Már az első részt is nagyon szerettem, és csak az egészségügyi állapotom akadályozott az olvasásban.  De nézzük is, milyen benyomást hagyott bennem Aurora új regénye.

Azt kell mondjam, hogy ez a rész kissé sötétebb hangvételűre sikerült mint az első. Az Akadémián rejtélyes halálozások történnek és emiatt főhősünk, Amaja is gyanúba keveredik, miközben Jackkel, a Vadásszal való kapcsolata is egyre...izzóbb.

Mindkét karakter komoly fejlődésen megy át, ebben a részben jobban megértettem a motivációjukat. Tetszik a lány barátaihoz fűződő viszonya és elhivatottsága. A Vadász karaktere pedig gyönyörű kontrasztot állít Amaja személyiségével. 
Azt hozzátenném, hogy a romantikus szál engem most nem tudott megfogni, de ez a saját hiányosságom.  A könyvben több olyan jelenet is van, amit eme műfaj rajongói szerethetnek, csak nekem nem jött most át.

Viszont annyira jó a szerző stílusa még mindig. Több száz oldalon keresztül egy percig sem hagyott unatkozni. Mindig történt valami, nem laposodott el a történet. Ráadásul gyönyörű leírásokat is kapunk, mágiával és különleges lényekkel megtűzdelve.

Muszáj megemlítenem a borítót is, ami az első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésem. Picit olyan távol-keleti hangulata van, ettől függetlenül azonban nagyon illik a cselekményhez! Jó választás volt!

Összességében mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvasták az első részt! Viszont inkább fiatal felnőtteknek javaslom, az elrejtett utalások miatt.  Ettől függetlenül egy szuper kikapcsolódást biztosít az egész sorozat és alig várom az írónő újabb regényét!

Amennyiben téged is érdekel, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

2022. november 11., péntek

Alex L. Hooper (szerk.) · Monos Anett (szerk.) - Lámpások éjszakája


A most következő antológiát nagyon vártam, hiszen tudtam, hogy a Diabolika világa is megjelenik benne. Szilágyi Heléna írónő illusztrálta is a kötetet, úgyhogy a hosszú hétvége alatt szakítottam is időt az elolvasására!

A kötet tizenhárom novellát tartalmaz, melyek misztikusak, hátborzongatóak, egyszóval hozzák a Halloweenkor elvárt hangulatot. Tekintve, hogy tizenkét szerző történetei olvashatjuk, nagyon változatos és fantáziadús  az összeállítás. Volt, ami megmosolyogtatott, de olyan is, ami elgondolkodtatott. Félelmetesnek számomra egyik sem volt, de ez inkább csak annak köszönhető, hogy edzett vagyok a témában. 
Nekem ilyenkor csak az okoz nehézséget, hogy miképp értékeljem a kötetet, ha voltak, amik nagyon tetszettek és voltak amik nem igazán hagytak bennem mély nyomot?

Kedvencem az Áldozati bárány volt, hiszen visszahozta azt a hangulatot, amit Szilágyi Helénánál szeretek. Örültem, hogy egy picit visszacsöppenhettem a világába. Számomra ez billentette egy picivel feljebb az értékelést, viszont mivel nagyon eltérő írói stílusok találkoznak a kötetben, nem lenne szép, ha csak miatta írnám ezt. A többi szerző is képes volt egyedit alkotni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a többivel gondom lenne, csupán csak engem érintett meg ez az egy ennyire nagyon. 

A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, illik a könyv egész tartalmához. 

Összességében azt mondom, hogy ha egy ijesztgetős estére vágyunk, ez az antológia, nem fog csalódást okozni. És még aludni is fogunk tudni utána.
  
 Amennyiben te is elolvasnád, keresd a FairBooks Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

2022. október 26., szerda

Hercz Júlia - Arany és Ónix


Azzal kezdeném, hogy ez egyik legszebb borítós magyar szerzős könyv, amit eddig láttam.Minden elismerésem a tervezőnek!
A történet a 19. században, Angliában játszódik.  
Főhősünk Asarella szüleit a lány szeme láttára ölik meg, így ő lesz a Fátyol őrzője, ami világokat választ el egymástól és a résein hátborzongató lények szöknek át. A lány titkolja a képességét, ám hat évvel később a megszokott életét egy levél felforgatja:  egy különös levélből kiderül, hogy a halottnak hitt unakahúga életben van és csak ő segíthet neki. Kísérőre van szüksége ehhez a kalandhoz, amit meg is talál Dhelward. az earl személyében. Tíz éve él az emberek között, de senki sem tudja róla, hogy nem tartozik közénk: ahhoz, hogy megőrizze képességeit varázserejű emberek vérét kell innia. 
Szereplőink útra kelnek, és miközben az életveszéllyel néznek szembe, egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Azt kell mondjam, hogy nagyon meglepett a könyv, pozitív értelemben. Azt hittem, hogy cselekmény szempontjából megkapom a szokásos természetfeletti történet mesélést, de a kor bemutatása, az élethű ábrázolás nagyon sokat hozzátett a különlegességéhez. Talán nem baj, ha elmondom, hogy követem az írónő munkásságát és rengeteg érdekességet szokott megosztani ebből az időszakból.  A tudása érződik a könyvből is. Tetszettek a fantasy elemek, de szerintem ezek nélkül is megállta volna a helyét a történet. Mindenesetre egy olyan világ tárul a szemünk elé, ami a mai rohanó életünket is izgalmassá teheti. 

Szereplők szempontjából a kedvencem Dhelward, ő hozott mindent, amit hozzá képzeltem . Asarella viszont lehetett volna egy kicsit vagányabb. Persze, tudom én hogy a kor amiben él, ezt nem igazán engedheti meg egy hölgy számára, de tekintve mennyire menő képessége van, többet vártam tőle. 
Mindazonáltal, mivel a regény váltott szemszögben íródott, talán segít abban, hogy közelebbről megismerjünk mindenkit, így választva ki a kedvencünket.

Az írónőt egyébként nagyon tehetségesnek gondolom. Szépen, szemléletesen ír, könnyen oda tudja képzelni magát az olvasó az adott helyzetbe. Persze mindig van hova fejlődni, de mivel tudom, hogy hamarosan jön a második rész, ez látszani fog! 

Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes rászánni az olvasással töltött időt, mert egy különleges történettel leszünk gazdagabbak. Az pedig, hogy mikor melyik karakter a szimpatikus  - egyéni (és lelki) beállítottság kérdése!
Nagyon örülök, hogy olvasásra választottátok nekem!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

2022. október 24., hétfő

Tabitha Suzuma - Forbidden ​– Kimondhatatlan

 


A most következő történet nagyon érdekes volt számomra Nem jellemző, hogy sok Rázós könyvet olvasnék, noha nagyon szeretem a Könyvmolyképző eme kategóriáját. Viszont ennek a történetnek nemcsak a mondanivalója lehet megosztó, de érzelmileg is megviselheti az embert.
Főhősünk egy testvérpár, Lochan és Maya, akikre nem könnyű életet mért a sors. Alkoholista szüleik miatt ők nevelik három másik testvérüket. Emiatt nagyon közel kerülnek egymáshoz, olyannyira, hogy végül egymásba is szeretnek. Tudják, hogy amit éreznek helytelen, ám az érzelmeik erősebbnek bizonyulnak bárminél a világon.

Akkor kezdeném az elején. Nagyon nehéz fájdalmas egy olyan családban élni, ahol a szülői szerepeket a gyerekeknek kell átvennie.  Azt gondolom, hogy ha egy pár gyermekeket vállal, az elsősorban azért legyen mert ők szeretnék nevelni és képesek megfelelően gondoskodni róla, ne pedig azért, mert vannak a nagyobb tesók, akik figyelnek rá, amikor ők nem. Félreértés ne essék, szerintem nagyon szép dolog, ha a nagyobb tesó segít a kicsinek, de ez azért legyen, mert ő is szeretné, ne pedig azért, mert ráviszi a kényszer. Remélem értitek... A fiatalok már itt nem megfelelő érzelmi impulzusokat kapnak, hiszen nincs megfelelő példa előttük. Ráadásul a gyermekkorukat sem tudják rendesen megélni. Egyedül egymásra számíthatnak, egy olyan felelősséggel, ami igazából nem is az övék. 

Emiatt én egyáltalán nem csodálom, hogy a kelleténél közelebb kerülnek egymáshoz.  Hozzáteszem, hogy távolról sem helyeslem a rokonok közötti romantikus kapcsolatokat, éppen ezért mondtam, hogy érzelmileg megterhelt az olvasása. Nem tartom sem szépnek sem romantikusnak, mégsem tudom elítélni a szereplőket.

Maya szimpatikus, erős személyiség, de Lochan talán többet szenvedett. Azóta, mióta az apjuk elhagyta őket, az anyja szemében ő vette át a családfő szerepét. Mindent, ami ezzel a szereppel együtt járt ő vette át, dacára annak, hogy anyja függőségét is titkolnia kell. 

Ilyen gondolatokkal olvasva voltak jelenetek, amik megríkattak, de voltak számomra nehezebben emészthető részek is Egyszerűen csak azt érzem, hogy ezt a történetet, többször el kell majd olvasnom ahhoz, hogy újra és újra át tudjam gondolni a fiatalok helyzetét. 

Mindazonáltal a történet nagyon egyedi, mindenképpen ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a világ. Nem egyszerű, nem habkönnyű, de mindenképpen elgondolkodtat. És szerintem ez a könyvek egyik legfontosabb feladata!

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam, szuper ajándék volt!

Ha érdekel a történet, keresd a Könyvmolyképző kínálatában!

Írta: Isabel

2022. október 23., vasárnap

Darynda Jones - Első ​sírhant (Charley Davidson 1.)


Először is köszönöm szépen a könyvet, ajándék volt. 
Őszintén szólva, nagyon elhúztam az olvasását, mert úgy gondoltam, van még időm és lesz kivel megbeszélnem a tapasztalatokat.... Na, de majd most, megbeszélem veletek.

Főszereplőnk egy nyomozó, aki már kicsi kora óta beszél a halottakkal. Szívességet és igazságszolgáltatást kérnek tőle, de ha mindez nem lenne elég misztikus, Charley álmaiban valaki meg akarja kaparintani ma a testét....

Na most, nem nagyon szoktam erotikus tartalmat hozni ide,  de nem is értem, miért nem olvastam el hamarabb a könyvet? Talán szokatlan tőlem, de nagyon tetszett a történet Az erotika is illett bele, nem éreztem feleslegesnek a történet alatt, hanem kiegészítette azt. 

Charley egy nagyon szimpatikus a történetben. Nagyszájú,  bátor és kicsit kotnyeles, aki  mindig belekeveredik valamibe. Akkor is, ha nem akarja. 
Kifejezetten szeretem az ilyen karaktereket, mert lehet izgulni értük és szurkolni nekik. Ügyesen deríti fel a gyilkosságokat és miközben dolgozik, saját életében felmerülő kérdéseire is meg kell találnia a válaszokat. 
Aztán ott van még Reyes, akivel nagyon jól működött a kémia....amit...khm...nem csodálok, mert nem semmi a fickó. 
Humorban is bővelkedik a történet, sikerült mosolyognom részeken. Tetszettek a szellemek és a párbeszédek, nem hagyták ellaposodni a történetet. Kicsit a Szellemekkel suttogó című filmre emlékeztetett, amikor a szellemek szó szerint bárhol és bármikor felbukkanhattak, csak nem olyan ijesztő kiadásban. 

Tekintve, hogy magyarul három, angolul pedig tizennégy része van a sorozatnak, korántsem végeztem vele. Viszont bemelegítésnek szuper volt, valóban meghozza a kedvet ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a hosszú kalandba. Ma már talán nem egyszerű hozzájutni, de én mindenképpen vadászni fogom a többi részét is.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a zsánert!  

 Amennyiben érdekel titeket, a Líránál elektronikus formában még kapható!

Írta: Isabel

2022. október 22., szombat

Holly Miller - Álmomban már szerettelek


 Őszintén szólva, sokkal többet vártam ettől a regénytől mert a tartalma nagyon tetszett. Azt hittem, picit segíteni fog megélni a veszteségeimet. 

Joel, aki az álmaiban látja a jövőt, legyen az jó vagy rossz kimenetelű, akár a szeretteivel kapcsolatban is. Hogy megvédje azt a személyt, akiről az álmok szólnak, távol kell tartania magát tőle - emiatt dönt úgy, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 
Callie nem tud túllépni legjobb barátnője halálán. Elveszettnek érzi magát és nem tud visszatalálni a régi énjéhez. 
Mikor ők ketten találkoznak, érzik, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott az életükben. Viszont egy nap Joel Callie-vel álmodik.....

Mint láthatjátok az alap történet fantasztikus. Nekem csak a szereplőkkel volt bajom, de velük nagyon. Mindkettőnek különleges az élete, igaz nem pozitív értelemben. Viszont szerintem egyáltalán nem nőttek fel ehhez. 
Maga a történet túl mély, ők pedig csak kapargatják a felszínt és emiatt nagyon dühös vagyok. Romantikus, tele kötelékekkel, még küzdenek is, de valami, amit lehet nem is sikerült jól megfogalmaznom, nekem nagyon hiányzott.  

Amikor nagyon szeretünk valakit, de tudjuk  - vagy legalábbis érezzük - hogy nélkülünk boldogabb lesz az élete, hogy kevesebb veszély fenyegeti majd és meghozunk egy döntést, abba minden nap belehalunk picit. Vagy legalábbis én. Mert nem azért történik az elválás, mert már nem fontos a másik, hanem azért, mert az ember látja, hogy egy másik út lesz a helyes. Pláne akkor, ha emberi életekről van szó. Ha én megálmodnám, hogy egy szerettem életveszélybe kerül és tudom, hogy a távozásom megmenthetné az életét, habozás nélkül cselekednék. Azt is tudom persze, hogy egy erős kapcsolatban, ha valóban fontos, mindent meg lehet beszélni, de vannak olyan helyzetek, amikor az élet egyszerűen olyan dolgokat gördít elénk, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet ez a sors, vagy a körülmények, esetleg a döntéseink következményei? Bármelyik is, ameddig az érzéseink élnek,  minden nap szembesülnünk kell azzal hogy hiányzik a másik és feltesszük magunknak a kérdést: Jobb lesz így neki?
Na ez az a filozofálgatás, amit én hiányoltam. Az lelki mélységek megélése.....

A történet szempontjából persze igen a válasz, hiszen megmenekül(ne) a lány, de a szerelem most erősebbnek bizonyul. Tetszett a befejezés, kicsit meg is ríkatott, csak reméltem, hogy ezen a könyvön aztán el fog menni egy csomag zsepi. Egy darab elég volt...

Mivel nem egyszerű időszakot élek meg, lehet nekem voltak nagyon nagy elvárásaim. Ha ezt egy boldogabb időszakomban olvasom, lehet, nem érintett volna ennyire érzékenyen. 
Az írónő egyébként gyönyörűen vezeti a történetet és a borító is nagyon szép. 

Összességében azt mondom, egy olvasásnak megfelelt. Picit vontatott, többet ki lehetett volna hozni a témából, de azért olvastatja magát. Aki szereti a romantikát, és nem akar nagyon mély érzelmeket megélni, bátran kezdjen bele!

Amennyiben szeretnél egy példányt, keresd az Álomgyár Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

2022. október 21., péntek

Stephen King - Az Intézet


 Nagy rajongója vagyok az írónak, alig van olyan műve, ami ne tetszett volna. természetesen vannak remek és kevésbé jó könyvei számomra, de ettől az értéke egyáltalán nem csökken a szememben. 

Történetünk főhőse, egy fiú Luke, aki egy intézetben tér magához, miután a szüleit brutálisan megölik. Rájön, hogy a többi bentlakóval együtt természetfeletti képességeik vannak, és hogy nem maradhatnak ott sokáig, ugyanis az igazgató célja nem más, minthogy kinyerje a gyerekek erejét, bármi áron. Ahogy sorra tűnnek el Luke társai, megpróbálnak megszokni egy olyan helyről, ahonnan még soha senkinek nem sikerült. 

Mint mindig, a Mester ezúttal is nagyon kemény témát dolgozott fel. Belegondolni is borzalmas abba, hogy hogyan tudnak az emberek visszaélni a hatalmukkal és hogy mire képes az élni akarás. Én nagyon szeretem a történetekben a telekinézist és a telepátiát , a természetfeletti képességek között ezek a kedvenceim - az empata után.  Mindazonáltal annyira sok a könyv mentálisan, hogy igencsak lassan jutottam a végére. Már az hogy gyerekek vannak kitéve kínzásnak és életveszélynek is sok, de akkor még jön a az író egyedi fűszerezése, ami ezt az érzést megszázszorozza. 
A történet nem annyira pörgős, de ez nekem most kifejezetten tetszett, mert volt időm feldolgozni az eseményeket.

Karakterábrázolásban is hozta a szerző amit szokott. A fő-és mellékszereplők is egyediek, hozzáadnak a történethez. A gonoszok pedig tényleg azok - bár szerintem, aki szereti az írót, az tudja miről beszélek. 

Összességében zseniális a történet, bár azt meg kell hagyni valami miatt mégis hiányérzetem volt végig. Lehet ezért is olvastam ennyire lassan. Minden működött, minden ott volt a helyén, valahogy mégis úgy éreztem, hogy egy Ragyogás vagy Tűzgyújtó jobban hatott a lelkemre.....
De mivel ez egyéni vélemény, azt mondom, hogy egy olvasásnak teljesen tökéletes, pláne ha rajongók vagytok!
Én pedig köszönöm, hogy ajándékba megkaphattam. 

Ha szeretnétek egy saját példányt, az Európa Könyvkiadó várja a rendeléseket!

Írta: Isabel



2022. október 19., szerda

Ami Harmon - Homokból és hamuból


Ezért a történetért nagyon hálás vagyok az ajándékozónak és nektek is, amiért kiválasztottátok nekem.
 Amennyiben te is elmerülnél a történetben. Hiszek abban, hogy minden könyvnek van valami üzenete az olvasók számára és abban is, hogy nem véletlenül választjuk ki az aktuális olvasásainkat. A lelkem mostanában kissé megfáradt és szomorú, így ez most jó apropó volt arra, hogy kisírjam magam. 

1943-ban járunk, a második világháború idején. Olaszország nagy részét megszállták a németek, a zsidókat szörnyű dolgok fenyegetik. 
Főhősnőnk a Gestapo elől menekülve találkozik gyermekkori szerelmével Angelo, aki időközben a papi hivatást választotta. A férfi befogadja a lányt, és ő rájön, hogy a katolikus valódi menedék sok üldözött számára. 

A történet alapja is nagyon nehéz téma. A történelemkönyvek nem részletezik a világháborúk idején történteket, csak tanítják. Viszont azok a szerzők, akik így vagy úgy, de beleszövik a történeteikbe olyan részleteket is felkutathatnak, amik az emberibb oldalát mutatják be a történteknek. 
Elképzelni sem tudom, mit élhettek át akkor, de őszintén szólva nem is szeretném....

A főhőseinket most nem bontanám szét, hiszen mindketten hősök a maguk nemében. Angelo bújtatja az üldözötteket, Eva pedig bátran szembenéz mindennel, ami rá várhat. A szerelmük is erős, de mindketten tudják, hogy nem ez az az idő, amikor megélhetik az érzéseiket. 

Úgy tudom, az írónő valós elemeket is használt az írás során és gyönyörűen átadta annak a kornak a vegyes érzelemvilágát. Szerelem, félelem, harag és bátorság egyszerre elevenedik meg a lapokon. 
Belegondolni abba, hogy ezeken egyszer valakik átmentek, egyszerre borzasztó ás bátorító.

Nem igazán olvastam még a szerzőtől, ám ez nagy hiba volt tőlem. Gyönyörűen, érzékletesen ír. Utána fogok nézni a munkásságának, de ha hasonlóak ehhez a regényhez, új kedvencet avattam. Akár angolul is szívesen olvasnék tőle.

A borító pedig nagyon kifejező, azonnal tudja az ember, hogy nem mindennapi regény van a kezében.

Bátran ajánlom olvasásra, noha nehéz könyvről van szó, mint a tartalmát, mint pedig az oldalszámát tekintve. Ez nem az a történet, amit hamar le lehet tudni, nekem is jó pár hónap kellett hozzá. És még ma délelőtt is meg tudott ríkatni... 

Nálam hatalmas kedvenc lett, egy igazán maradandó emlék!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel


2022. október 18., kedd

Estelle Brightmore - 13. napon


 Egy nagyon érdekes sci-fi akadt a kezembe, mikor tavasszal a szavazáskor választhatóként jelöltem meg. Rémlik, mintha még régen olvastam volna, de mivel elsöprő győzelmet aratott a versenytársával szemben, úgy gondoltam, nem lesz baj abból, ha újraolvasom. Ezúton is köszönöm, hogy megajándékoztak vele!

A történet időpontja 2195. Élhető terület már csak a Városon belül található, de hiába ez a kis menedék, ugyanis az embereket már születésüktől fogva csoportokba osztják. Lehetsz szegény vagy gazdag és nincs átmenet a kettő között, ugyanis az irányítás a zsarnok Vezetők kezében van. Időnként játékokat szerveznek, ahol akkor is részt kell venned, ha nem akarsz, dacára annak, hogy akár meg is ölhetnek.
Főszereplőnk Ana Andropov egy fiatal újságíró, aki minden veszély és ármány ellenére, saját maga próbálja felkutatni a Fantomot, aki egy gyilkos és önkényes igazságosztó. Viszont, amit a lány tapasztal, legvadabb álmait is felülmúlja.

Azt kell mondjam, hogy a történet alapja nagyon realisztikus képest fest.  Ne legyen igazam, de a társadalmunkban is érzem ezt szétszakadást egy picit. Tudom, hogy ezeket a gondolatokat már sok művész felhasználta a munkáihoz, de szerintem mindenki a tapasztalataiból is tesz a munkáiba, így teljesen megértem a szerzőt. Bár azt azért megjegyezném, hogy a világ kidolgozásával nem voltam teljesen megelégedve. Valahogy azt érzem, hogy egy ilyen cselekményhez bővebb háttér és részletesebb bemutatás jobban illett volna. 

Ana számomra picit idegesítő karakter volt. Az rendben van hogy önfejűen cselekszik - én is szoktam ilyen lenni - de néha gondolkodás nélkül teszi ezt, ami egy olyan helyzetben, mint amiben ő van életveszélyes is lehet. Nem mindig értettem, hogy mit miért tesz, és ezen felhúztam magam. Továbbá én szeretem megismerni a szereplők múltját, mert így könnyebb velük azonosulni, ez most nem volt meg.

Mint talán várható, szerelmi szál is található a történetben, amiről annyit, hogy én kihagytam volna. Pont azért nem írok erről többet, mert nem maradt meg bennem. Véleményem szerint,  vannak olyan témák, amikbe nem feltétlen kell a romantika és az írónő annyira jó alapgondolatot rakott le, hogy ez de egyáltalán nem hiányzott. Gondolhatjátok, hogy ellene vagyok a szerelmes történeteknek, pedig nem, jó pár van, ami tetszik - holnap hozok is egyet - de tényleg azt gondolom, hogy mindennek meg van a maga helye és ideje. 

Maga a könyv rövid, nem éri el a kétszáz oldalt, így hamar ki lehet olvasni. Ha hétköznapra keresünk olvasnivalót, amikor kevés az időnk, ez jó választás lehet. A borító pedig gyönyörű, elismerésem!

Összességében egyszeri kikapcsolódásnak megfelelt, elgondolkodtató dolgokat is találunk benne. Azt mondom, hogy a fiatalabb korosztály talán jobban értékeli a könyv pörgését és kiszámíthatóságát. Azt hiszem én ehhez már öreg vagyok.

Mindazonáltal, ha szeretnétek egy példányt, az Álomgyár Kiadót kereshetitek!

Írta: Isabel

2022. október 17., hétfő

Balogh János - A ​megsebzett bolygó

Mindig nagy érdeklődéssel olvasok természetvédelemmel kapcsolatos írásokat, szerintem nincs is elég belőlük. Vagy hozzám jutott el relatív kevés. Természetesen, minél idősebb az ember, annál többet tanul meg a témával kapcsolatban, de mindig van mit tanulni.
Maga a könyv az ugyanezzel a címmel rendelkező sorozatból készült, a főbb mondanivalót kiemelve. 
A szerző szerette volna felébreszteni a felelősségtudatunkat a bolygó iránt, egy élvezhető és követhető olvasás segítségével. Felmerülhet a kérdés, hogy miért létezik könyv egy dokumentumfilmes-sorozatból?
Erre azt felelném, hogy nagyon sokan választjuk inkább az olvasást kikapcsolódásnak. Nem leszek álszent, néha én is nézek ilyen vagy olyan műsorokat, de sokkal előbb nyúlok olvasnivaló után, mert tetszik, hogy én képzelhetem el....és az is, hogy nincsenek reklám megszakítások. Ha más is hasonlóképpen gondolkodik, akkor érti, miért fontosak az olyan könyvek, amik egy-egy filmet/sorozatot dolgoznak fel, bármilyen zsánerben. 
Szerkezetét tekintve a cselekmény izgalmas és jól felépített. Mivel a 90-es évek előtt jelent meg a mű, néhol az ismeretek picit hiányosak voltak a számomra, ám figyelembe kell vennünk azt is, hogy akkor még jóval kevesebb lehetősége volt az embereknek az élet minden területén. Szerencsére azóta komolyabban vesszük a környezetünk védelmét egyénileg is, bár a személyes véleményem az, hogy még van hova fejlődnünk. 

A fejezetek szépen felépítve követik egymást, egy-egy témakört felölelve. Őserdők, az ott élő állatok és emberek szimbiózisa, elsivatagosodás, vízhiány? Bármelyik szóra is lettünk figyelmesek, azt a könyv érinti. És most csak a felszínt karcolgattam. 

Biztos vagyok abban, hogy ha ilyen könyveket is olvasunk és próbálunk úgy élni, hogy a saját környezetünknek a legjobb legyen, máris sokat tettünk a jövőnkért. És igen, direkt nem azt mondom, hogy a bolygókért. Mert a bolygónk így vagy úgy, de jól lesz. Az élet, amíg megvannak a feltételei fennmarad. Ha máshogy nem, hát planktonok gombák és növények formájában. Akik miatt vigyáznunk kell a környezetünkre, azok mi magunk vagyunk, illetve azok a populációk, akik közvetlenül kapcsolódnak hozzánk. Bennem már csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon az emberiség mit érdemel? Hiszen hozzájárultunk az elsivatagodáshoz a vízhiányhoz, az éhezéshez...Tudom, hogy ebben is vannak olyan nézetek, miszerint az ember nem hibás, enélkül is bekövetkezett volna ez a jelenség a Föld ciklikus felmelegedése miatt. Én sem gondolom azt, hogy csak mi tehetünk a fennálló helyzetről, viszont amellett kitartok, hogy jócskán volt/van benne részünk. Ám, ami ennél is fontosabb: időben vagyunk ahhoz, hogy legalább enyhítsük a károkat? Remélem, igen!

 Nagyon szépen köszönöm, hogy tavasszal ezt beválasztottátok az olvasásaim közé!

A regény ajándék volt, amit itt is köszönök szépen!

Amennyiben te is elolvasnád, Antikváriumon még kapható pár példány!

Írta: Isabel

2022. október 16., vasárnap

Nyúlász Péter - Kamor (Helka 3.) - Helka menyegzője


Bravúros lezárást kapott a történet, olyat, amire nem számítottam. A címből következtettem persze, Kamor lesz a főszereplője és Helka férjhez megy...na de így?
Végre megismerjük a varázsló fiatalkorát, fény derül arra, miért olyan, amilyen - ez az egyik cselekményszál. A másikon a jelenben ismét összecsapásra készülnek hőseink. Nagyon érdekes volt ez a megoldás, hiszen az előző részekben nincs ilyen. 
Mindazonáltal számomra túl hamar lett vége, szívesen bepillantottam volna még a harc utáni időkbe. 
Ciprián és Helka is kiérdemlik a kitartó jelzőt és meg is lesz érte a jutalmuk: végül mindketten boldogan élhetnek. 

Az író most is hozta azt a varázsos hangulatot, ami az eddigiekben jellemző volt: tele vagyunk varázslatos lényekkel, gyönyörű tájbemutatásokkal és a két manónak köszönhetően humorral.
Egyébként ők a történet végére már nem gyerekek többé és én ezt egy bravúros hasonlatnak érzem. 

Azt gondolom, hogy az ilyen sorozatok azok, amik megmutatják, hogy nemcsak a külföldi szerzők tudnak izgalmasat alkotni.  Nálunk is vannak - és remélem, lesznek is még - olyan írók, akik képesek valami teljesen egyedit alkotni. Pusztán annyi a különbség, hogy itthonról nehezebb kitörni. De ettől még igenis megérdemli a sorozat, hogy beszéljünk róla. Mint említettem már a hétvégén, az izgalmak mellé nagyon erős a tanítószándék - mint Magyarországról, mint pedig az élet dolgairól. Többek között azért is szeretem az ifjúsági regényeket, mert olyan dolgokra hívja fel a figyelmem, amiről talán picit elfeledkeztem. Lehet a sorok között olvasni és továbbadni a tapasztalatokat. 

Az illusztrációk most is szépek , noha egy számomra új illusztrátor készítette őket. 

Ha egyben kellene valamit mondanom a trilógiáról, azt mondanám, hogy teljesen megérte rászánni a hétvégémet. Nemcsak kikapcsolt és kimozdított a...mondjuk úgy, hétköznapjaimból, de hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy kijelentsem: ha egyszer gyermekem lesz, ez lesz az első trilógia, amit a kezébe adok majd! Addig pedig ajánlom minden gyereknek és felnőttnek, akinek csak tudom!

Ha kíváncsi lettél, a Líra boltjaiban megtalálhatod ezt is!

Írta: Isabel

2022. október 15., szombat

Nyulász Péter - Ciprián (Helka 2.) - A Balaton hercege


 Folytatódjék a tegnap megkezdett sorozat. Teljesen jól kitölti a szabadidőmet a napokban, aminek nagyon örülök, mert minden percét megéri. 

Egy év telt el az első rész óta. Helka királylány egy Balaton alatt lévő kastélyban fogoly, és barátai meg akarják menteni. Ciprián most is inkább a találékonyságára támaszkodik a varázslat helyett, ám megismer valamit, ami nagyobb erő bármilyen mágiánál. Nagyon tetszett, hogy most a fiú került a középpontba, ahogyan az is, hogy minden erőfeszítéséért megkapta, amit érdemelt, noha nem jutalomból segített másokon. A kis manók még mindig nagyon viccesek voltak, de be is fejeztem a spilerezést. 

Mint tegnap említettem, én nem jártam még a Balaton környékén, ezért kifejezetten szerettem a tájleírásokat. Most még nagyobb területet járhattam be és így már picit otthonosabbnak éreztem a cselekmény környezetét. Sőt, nemcsak ezt a helyet, de az Alföldet is meglátogatjuk a szereplők társaságában. Ilyen például Bogi, Helka barátnője, aki nagyon fontos szerepet tölt majd be a történet során. 

A jól ismert szereplők mellett újakat is megismerhetünk: különleges karaktereket, akik hozzátesznek a szereplőink kalandjaihoz. 
Pluszpont jár azért is, mert a könyv elején ismertetik velünk az első rész fontosabb történéseit, méghozzá a két kis manó meséli el nekünk. Ez nagyon aranyos gondolat volt, hiszen így akár e nélkül is élvezhetővé válik a történet. 

Az illusztrációk most is nagyon szépek, igaz, azt csak a végén vettem észre, hogy más grafikus készítette őket. Szerintem nem marad el az első mögött, de azért a térképet hiányoltam picit.

Azt kell mondjam, hogy eddig nagyon szeretem a sorozatot, remélem, ez az utolsó résznél sem változik majd! Könnyen olvasható, haladós történet lévén bátran ajánlom olvasásra!

Ha szeretnél egy saját példányt többek között keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

2022. október 14., péntek

Nyulász Péter - Helka - A Burok-völgy árnyai


 Emlékszem, amikor először ajánlották a sorozatot. Olyan lelkesedéssel beszéltek róla, hogy alig vártam a pillanatot, amikor én is a kezembe vehetem. Azóta eltelt pár év, de végre eljött ez a pillanat is - és azt kell mondjam, nagyon megérte várni!

Történetünk elején megismerkedünk a Bakony varázslójával Kamorral, aki két csintalan manó társaságában úton van az erdőn át. Azért, hogy az utazás viszonylagosan nyugalomban teljen az öreg újra belekezd Helka királykisasszony történetében....
Eközben, a Soktornyú Kastélyban ünnepségre készülnek, ugyanis Helka hamarosan trónörökössé válik. Ám a királylánynak más tervei vannak, ugyanis megszökik a palotából...Nem is sejti még,hogy milyen veszélyek leselkednek rá....

Helyszínünk Magyarország, azon belül is a Balaton. Mivel én mindig csak elhaladtam mellette, arról nem tudok nyilatkozni, mennyire élethűek az ábrázolások, viszont azt elmondhatom, hogy a leírások alapján gyönyörű lehet. Végig olyan érzésem volt, mintha egy minőségi mozifilmet néznék. 

A szereplők szempontjából egyértelműen Helka, Ciprián és Kamor, akik kiemelkedtek számomra, de a mellékszereplők teszik teljessé a jól megírt alapot. A varázsló a bölcs öreg, aki élettapasztalatával segíti a csapatot, Helka, aki bár tipikus királykisasszony mégis fejlődőlépes, Ciprián pedig, aki az első perctől szimpatikus lett a számomra. (A második rész központjában ő lesz, de mivel még nem fejeztem be, ezért nem mondok semmit. )

Viszont, ami nekem  a leginkább tetszett, az a történet felvezetése. A szerző elmondja, hogy a Balatonban való fürdőzés során találkozott egy tündérrel, elmesélte neki Helga-legendáját. Még el sem kezdődött maga a történet, de máris egy varázslat részeivé váltunk. Fantasztikus megoldás arra, hogy egy nap alatt kiolvassuk a könyvet. 

Nemhiába ennyire népszerű a regény, hiszen a szerző bravúrosan ír. Gyönyörű szókincse van és kristálytiszta ábrázolásmódja.  Nem történik semmi a regényben, aminek így vagy úgy, de ne lenne jelentősége. 

Az illusztrációk mellett sem szabad elmennünk. A szép portrék mellett egy gyönyörű térképet is kapunk a nyitóoldalon. 

Összességében nagyon ajánlom minden korosztálynak az első részt. Jómagam egy nap alatt olvastam ki, annyira magával ragadott a történet.  Ne tévesszen meg senkit, hogy alapjában véve egy gyermekeknek szóló történetről van szó. Ha valaki szereti a kalandos fantasy-t biztos vagyok benne, hogy ezt is szeretni fogja! Én csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy olvassa és élje át a magyar varázslatot! Nekem hatalmas kedvencem lett, bízom benne, hogy a többi rész is erre a sorsra jut majd!

Amennyiben vásárolnál egy példányt, többek között a Lírában megteheted!

Írta: Isabel

2022. október 11., kedd

Rudyard Kipling - A dzsungel könyve (A dzsungel könyve 1-2.)

 

A most következő történettel szerintem már mindenki találkozott. Főképp a Disney-változat az, amit először nézünk meg. Viszont azzal talán nem mondok újat, hogy a cég sokkal meseszerűbbé változtatja az eredeti történeteket. 

Mivel számomra ez volt az első Kipling-történet, kicsit féltem attól, mennyire lesz esetlegesen morbid a cselekmény, de szerencsére kellemeset csalódtam. Sokkal többet adott nekem, mint az adaptáció, ám mégsem estünk át a ló túloldalára. 
Főhősünk Maugli a kisfiú, akit állatok nevelnek fel a dzsungelben, távol az emberektől. Az ő történetét követhetjük nyomon , tele kalanddal és főképp tanulságokkal.

A könyv varázsa, hogy felnőttnek is képes újat mondani a bátorságról, becsületről és a saját magunkba vetett bátorságról. Itt ez sokkal erősebben megmutatkozik, mint a filmeken. Sokkal jobban kijönnek a nevelés okozta különbségek.  Ösztönösség,  a jó és rossz kapcsolata.  Nincsen arany középút a kettő között. Nagyon erős tanítószándékot érzek az író részről és számomra ez most nagyon átjött.  

El szeretném mondani, hogy sosem voltam rajongója a filmnek, ezért ilyen érzésekkel nyúltam a könyvhöz is. Ez viszont sokkal közelebb hozta hozzám a kisfiú történetét. Nem lett a kedvencem, de teljesen más szemmel nézek rá, és hiszem, hogy ha újraolvasnám, tartogatna számomra még meglepetéseket. Talán egyszer ez is megtörténik, nem vagyok ellene, most azonban csak örülök a kellemes csalódásnak. 

Annak a kiadásnak az elérhetőségét linkelem, amit én is olvastam, így ha ez érdekel titeket, a Ciceró Könyvstúdiónál beszerezhető!

Amennyiben filmeznétek, a legfrissebb Disney-adaptáció itt elérhető! Engem annyira nem nyűgözött le, de hátha nektek tetszeni fog!

Írta: Isabel

2022. október 10., hétfő

Bram Stoker - Dracula


 Szuper, amikor az embernek vannak olyan ismerősei, akik jó sokáig náluk hagyják az angol könyveiket. Ezt a regényt is kölcsönkaptam és mi tagadás, nem volt egyszerű dolgom vele. Még akkor sem,  ha az olvasás előtt megnéztem a filmadaptációt.

A legendás történet főhőse egy gróf, Drakula, aki a Kárpátokban él és élőhalott segítőtársakat akar toborozni. Ide utazik el Harker, a fiatal ügyvéd is, hogy egy üzletet kössön a gróffal, ám nem tudja mire vállalkozik. Mikor rájön hova keveredett próbál menekülni, de minden reménytelennek látszik.
Eközben menyasszonya, Mina, mit sem sejtve készül a menyegzőre. Azért, hogy megállítsák a gróf tervét, szereplőinknek minden bátorságukra szüksége van...

Igazából a filmet és a könyvet is szerettem, noha a másodikat inkább tanulási célzattal vettem a kezembe, Mivel fejlődöm egyre inkább kikapcsolódásnak érzem az idegen nyelven való olvasást, ám még mindig nem tudok elvonatkoztatni attól, ha egy-egy szó ismeretlen a számomra. Mindazonáltal az, hogy többé-kevésbé ismertem a történetet, segített a megértésben. 
A szókincsemet nagyon megdobta, hiszen több, mint  600 oldalról van szó, viszont pont emiatt néha soknak is éreztem. Az anyanyelvemen simán kiolvasok egy ilyen vastagságú könyvet egy hét alatt de a Draculát év eleje óta olvastam. Picit szégyellem is magam emiatt, egyszerűen nem ezt szoktam meg magamtól.
Egyre közelebb vagyok a középfokú nyelvvizsga-szinthez, mindennap foglalkozom az angollal, de még így is eddig tartott a feldolgozás. A vége felé már csak azt szótáraztam ki, ami visszatérő szó vagy mondat volt. (Én jobban szeretek kész szerkezeteket, kifejezéseket, mondatokat tanulni, hogy ne kelljen állandóan fordítgatni a fejemben.) Ezt csak azért mondom, hogy kezdő szinten ne nagyon álljon neki senki...lehet nekem sem kellett volna még, csak szeretem a kihívásokat. Mindazonáltal büszke vagyok magamra, amiért ezt sikerült kiolvassam, még ha lassabb is voltam.

Egyébként, csak érdekességképpen olvasgattam a vámpír-kultusz után (honnan ered, mi váltotta ki az emberekből, stb.) és számomra nagyon érdekes dolgokat olvastam. Többek között azt, hogy amit az emberek nem értenek, különböző természetfeletti jelenséggel próbálják megmagyarázni, szinte minden kultúrában. Ettől eltekintve én szeretem ezt a sötét világot, csak izgalmas ezek mögé is nézni.

Így a végére belinkelem a filmet, ami a regényből készült, magyar szinkronnal, hogyha van kedvetek megnézni. A színészi játék, a hangulat és a látvány hármasa lenyűgöző!

Mint mondtam, én kölcsön könyvet olvastam, de megtaláltam a linket, ahol beszerezhető ez a példány!

Írta: Isabel

2022. október 9., vasárnap

A szerző, akinek egy álom szolgáltatta az alapot egy egész világ kiépítéséhez - Interjú A mágia rabjai - sorozat írónőjével


 Amira Stone írónő az egyik kedvencem a Könyvmolyképző Kiadó csapatából. A mágia rabja sorozata szerintem egy nagyon jól megírt, nem túl cukros fantasy. Mindkét részét volt alkalmam olvasni, ezért most egy nagy beszélgetésnek nézünk elébe! Jó szórakozást kívánok!

Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet! Kezdésnek mesélnél nekünk a sorozatodról? Mutassuk be azoknak, akik még nem ismerik!

Köszönöm a felkérést és a lehetőséget. 

Már az első kérésen sokat hezitáltam, nem könnyű egy sorozatot pár szóban bemutatni. A mágia rabjai egy nagy mese egy kitalált birodalom két különálló részéről, hercegnőkről, szegény fiúkról és persze varázslókról A történet alapját a két külön világ találkozása és a varázsló (volur) társának a rejtélye adja, megfűszerezve némi romantikával és a trónért folyó cselszövéssel, árulással. 

Honnan ered a világkép ötlete, mit használtál inspirációként?

Ez a történet régóta lapult a fiókban. Az alapját egy álom adta, ami a hercegnők elleni támadást írta le, és a köré épült fel minden. A kérdések inspiráltak. Miért támadták meg őket? Miért esett egymásnak a két fiú? Miért élték túl a zuhanást? És hasonlók. Válaszokat kerestem, és amire nem találtam, azt a mágiával, a fantasy világgal magyaráztam. Ez megúszós megoldásnak tűnik, de sokkal nehezebb egy mágiarendszert kiépíteni és világot alkotni, mint azt hittem.

Az értékelésemben említettem, hogy a szereplők hűek maradtak önmagukhoz. Szándékosan nem változtattál nagyon a jellemükön, vagy vannak még terveid velük a későbbiekben?

Igyekszem a jellemüket formálni, a harcias lányt megszelídíteni, az egoistát áldozatkészségre nevelni, a zárkózott fiút megnyitni és tettekre sarkallni, de úgy véltem, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megtenni. Szeretném fokozatosan formálni őket, hogy az útjuk során minden egyes tett és esemény apránként járuljon hozzá a változásukhoz.

Miért döntöttél úgy, hogy egy ideig külön utakra vezeted a főhőseinket? 

Egyrészt a világkép, másrészt a saját fejlődésük végett. A lányok egész életükben megkaptak mindent, nem sok dologért kellett küzdeniük, vagy felelősséget vállalniuk, a fiúk meg egész életükben a saját boldogulásukért hajtottak, ideje volt, hogy nagyobb távlatokban szemléljék a világot. Mindenkinek megadatik, hogy olyan területekre sodródjon, ahova önszántából korábban soha nem ment volna, és ez által az olvasó is megismerheti a világot. Továbbá a mágia alapja is megkövetelte, hogy adott karakterek eltávolodjanak. 

Az Elszakítva borítója is ugyanolyan szemet gyönyörködtető, akárcsak a Kitaszítottaké. Volt részed a kivitelezésben?

A terv borítótervező pályázaton készült, a kiírásnál jeleztem, hogy szeretném, ha sorozat lévén az első kötet borítóját szem előtt tartanák, és passzolna hozzá a folytatás. Mondhatni, az én részem eddig terjedt ki. Természetesen, a számomra legtetszetősebbeket kiválaszthattam, de a végleges döntés a kiadóvezetőé volt, így a pályázó és az ő érdeme ez a szép borító. 

Neked melyik a kedvenc részed?

Eddig a második kötet a kedvencem, azt sokkal jobban szerettem írni, mint az elsőt. 

Elég hosszú idő telt a két rész megjelenése között, milyen érzésekkel vártad a fogadtatást?

Vegyes érzésekkel. Mivel a második rész közelebb áll a szívemhez, ezt jobban meg akartam mutatni az olvasóknak, viszont tartottam tőle, hogy csekély lesz az érdeklődés. Sorozat lévén többségében azok vágnak bele a folytatásba, akik szerették az elsőt, de ők is jócskán lemorzsolódnak, hiszen eltelt két év, elfeledték az első kötetet, megváltozott az ízlésük, felment a könyvek ára, nem volt lehetőségem energiát fektetni a marketingbe, és még nagyon sok tényező közre játszhat abban, miért nem folytat az olvasó egy sorozatot. Nem is azért izgultam, hogyan fog tetszeni az olvasóknak, hanem hogy lesz-e, aki majd olvassa. 

Milyen véleményeket kaptál eddig a második részről? Sikerült elérned azt a célt, amit szerettél volna?

A második részbe több világépítést tettem és próbáltam jobban a karakterekre koncentrálni, hogy világosabbak legyenek a céljaik, és mindeközben az első kérdés rejtélyeit is megválaszoltam, szövetségeket építettem. Ez csak részben tűnt jó megoldásnak. Úgy vettem észre, az olvasók több kalandot vártak. Igyekszem ezt a záró kötetben korrigálni.

27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált 2022. szeptember 29. – 2022. október 2. között rendezik meg. Mikor és hol találkozhatnak veled az érdeklődők? 

Mivel a Könyvfesztivál már lezajlott, gondolom tudjátok, hogy sajnos nem tudtam részt venni rajta.

Milyen terveid vannak a sorozattal? Várható újabb rész? Ha igen, mikor?

A sorozatot három részesre terveztem, dolgozom a befejező köteten. Hogy mikorra várható, azt sajnos nem tudom megmondani, első lépésként ki kell tenni az utolsó mondat végére a pontot, aztán meg kell ugrani a lektorokat. Bízom benne, hogy mindkettő menni fog!

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek, nagyon várom harmadik részt!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, további információkért keresd fel a hivatalos Facebook-oldalát vagy keresd az első két kötet Könyvmolyképző Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel


2022. október 7., péntek

Gárdonyi Géza - Egri csillagok - Bornemissza Gergely élete


 Egri csillagok. Ha már legalább hat osztállyal rendelkezel, biztosan foglalkoznod kellett a művel. Még az én generációm is ódzkodott ennek a műnek az elolvasásától, pedig nekem nagy kedvencem, a mai napig. Mondom is, hogy miért.

A történet szerintem nagyon izgalmas. Két kisgyermeket, Gergőt és Évát elrabol a török,1533-ban Magyarországon. Bizony, akkor idegen egy idegen nép uralta a földjeinket.  Jumurdzsák a két kicsit el akarja adni, ám Gergely leleményességének hála, nemcsak magukat, de a falujukat is megmentik.
Útközben a kisfiú megismerkedik Dobó Istvánnal, akit annyira megszeret, hogy miatta szeretne vitézzé válni és a hazáért harcolni.
Telnek az évek és a Gergőből okos ifjú Vicából pedig szép és eszes leány cseperedik. Szeretetük és barátságuk szép lassan szerelemmé érik, noha az idő, a távolság és az anyagi helyzet is megpróbálja elszakítani őket egymástól. Természetesen a török tovább ostromolja az országot, meghódítva legerősebb várainkat. Vajon Eger képes ellenállni az óriási hadnak? A szerelmesek legyőzik az akadályokat? Kiderül, ha foglalkozol a történettel.

Nagyon próbáltam úgy felkelteni a kíváncsiságotokat, hogy ne legyek nagyon spoileres. Mint látszik,  ez  nem csak lányoknak vagy fiúknak szól. A romantika és a harcok hasonló erősségben uralják a cselekményt. így tökéletes mindkét tábor számára. 
A szereplők - még a mellékszereplők is - nagyon emlékezetesek, Török Bálint úrtól kezdve egészen a török szultánig. Nekem személyes kedvencem Sárközi, a cigány, aki Gergőéket segíti a történetben. Nem egy lángész, viszont nagyon humoros helyzeteket teremt, jókat lehet nevetni rajtuk olvasás közben. 

Ami gondot okozhat, az a nyelvezet. Gárdonyi nem a ma élő íróink közé tartozik, ezért idegen lehet a fülünknek. Viszont, ha pár oldal alatt megszokjuk, gyönyörű tájleírásokról és hatalmas tudásról kapunk tanúbizonyságot. Az szereplői nemcsak magyarul, de németül és törökül is folytatnak párbeszédeket - természetesen ezek le vannak fordítva a lábjegyzetben.  Történelmileg pontos eseményeket ír le, nagyon emberi módon. Tény, hogy nem pörögnek úgy az események, mint egy mai, felkapott ifjúsági regénynél, de  nem is az a cél, hogy pár óra alatt kiolvassuk. 

Többen is kérdezték már tőlem, miért jó ezeket a régi könyveket olvasni, hiszen a mai gyerekek talán nem is értik.  Mindig ezt válaszolom: fontos, hogy minden generációnk tisztában legyen a múlttal, hogy okulhassanak belőle. Olyan értékrendeket ismerhetnek meg, ami ma már nem...."divatos". Emellett én hiszem, hogy ezeknek a regényeknek a szókincs-fejlesztésre is nagy hatásuk van. Gárdonyi nagyon választékos, de éppen csak annyira, hogy még követhető a cselekmény. 
Mindazonáltal azt is értem, hogy a mai, rohanó világban nincs mindenkinek kedve a +300 oldalakat elolvasni. (Emlékszem én egy nyár alatt kétszer is kiolvastam, annyira szerettem, de akkor még nem érte ennyi inger a fiatalokat, mint ma.) Erre jók, a rövidített olvasmányok és a hangoskönyvek, viszont én azt gondolom, hogy nem árt odaadni a vastagabbat sem a gyerekeknek. Ki tudja, lehet annyira magával ragadja acsata Eger alatt, vagy Gergőék első csókja, hogy ez indítja el az olvasás útján. Vagy kihívásnak tekinti és rettenetesen büszke lesz magára, ha elolvassa. Ha pedig mégsem menne, van más mód is, hogy megismerje a történetet. Viszont szerintem a lehetőséget meg kell adni. 

És, hogy miképp került ez most a kezembe. A tanulómnak olvastam. De rá kellett jönnöm, hogy éppolyan szórakoztató, mint kamaszkoromban volt. Ugyanúgy szurkoltam, nevettem, és elgondolkodtam, mint akkor. Szóval bátran ajánlom felnőtteknek is (Újra)olvasásra! Sokat tud adni a léleknek!

Amennyiben érdekel, én a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján olvastam, de természetesen számtalan más formában és kiadásban jelent már meg!
Ha pedig megnéznétek a belőle készült filmet Várkonyi Zoltán rendezésében, itt megtehetitek! (Én előbb mindenképpen a regény feldolgozását javaslom, mert egy jó pár fontos részt nem említ a film!)

Írta: Isabel

2022. október 5., szerda

Katarína Kerekesová - Katarína Moláková - Alexandra Salmela - Mimi &Liza



A mai történet, amit megosztanék veletek, nagyon megható a számomra.  Ennyi év blogolás és online jelenlét után talán már nem titok, hogy mozgáskorlátozott vagyok. Nem szoktam ezt felhozni, sem pedig egyéb módon visszaélni vele, most is csupán csak azért teszem, hogy érzékeltessem mennyire átérzem a két kislány helyzetét. 

Főszereplőink, Mimi és Liza nem mindennapi barátságot kötnek egymással. 
Mimi nem lát, ennek következtében másképpen érzékeli a világot. Történetünk elején kicsit magányosnak képzelem el őt, dacára annak, hogy vidám gyermekkora van. Ám amikor a szomszédba új lakók költöznek, összebarátkozik a cserfes Lizával, aki megmutat neki olyan dolgokat is, amik teljesen újak a számára. 
De, nehogy azt higgyük, hogy Mimi nem tudja meglepni újdonsült barátnőjét, mert bizony csalódni fogunk. Segít neki legyőzni a sötétségtől való félelmét, és megmutatja, hogy nem csak szemmel lehet látni a színeket. Liza pedig  egyedi memóriajátékot készít a kislánynak, hogy együtt élvezhessék a játékot.  Mindeközben pedig együtt indulnak felfedezni a fantázia-birodalmát. 

Csak pár apró dolgot emeltem ki a könyvből, de talán ebből is látszik a lényeg: ha két lélek barátságot köt, olyan hogy "akadály", "nehézség", nincs. Csupán csak közös élmények vannak, amiket együtt, közösen élnek meg. 

Számomra nagyon megható volt, amikor a két kislány egymást segítve léptek túl egy-egy akadályon. Mikor Lisa olyan memória-kártyákat varratott Miminek, amiben térben vannak a motívumok, egyenesen elsírtam magam.  És ezt teszik úgy, hogy a legtermészetesebb a számukra.  Nem akarnak mást, csak a legtöbb időt együtt tölteni. 

Anélkül, hogy most nagyon belemennék az elemezgetésbe: ezt az értékelést a mese tanulságával zárnám. Mindig lesznek nehézségek az életben.Sokszor kapunk olyan dolgokat, amiket nem kértünk. Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, aminél kényelmesebbet is választhatnánk. Az egyszerűbbet. De ha igazán szeretünk valakit, akkor nem számít mit kell kiállnunk, mihez kell alkalmazkodnunk, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Legyen az 10 perc vagy órák, örülünk a vele együtt töltött időnek, tanulásnak, kikapcsolódásnak. Amennyire tudunk, odafigyelünk a másikra, fényt árasztva egymás világába. 
Nagyon ajánlom családoknak, iskoláknak, baráti társaságok polcára érzékenyítésként! Nemcsak gyerekeknek...
Egyébként az illusztrációk nagyon szépek:D
 
 Amennyiben szeretnétek egy példányt, a Scolar Kiadó várja a rendeléseteket!

A Videa pedig tartogat egy aranyos, karácsonyi részt is!

Írta: Isabel

2022. október 4., kedd

Kolozsi Angéla -Bódog ​és Szomorilla


 A most következő mesekönyv szerzője teljesen ismeretlen volt számomra. Kolozsi Angéla azonban annyira aranyos és tanulságos történetet alkotott, hogy alig várom hogy ismét olvashassak tőle!

Egyik főhősünk Bódog a kis királyfi, aki Nagy Útra indul, hogy találjon magának egy birodalmat - ugyanis nincs neki. Csak egy óriási bőröndöt visz magával, a vége-nincs országúton. Ám arra nem számít, hogy ezen az úton találkozik is majd valakivel. Pedig szembe vele érkezik Szomorilla, a tündérlány, aki nem tud varázsolni. Az ő találkozásukról és változásukról szól ez a történet.

Már az első benyomás is mosolyogtató: a kislány csak egyedül szeretne lenni a kosárkájával, mig Bódog teljesen fellelkesül, mikor megtudja, hogy Szomorilla egy tündér. Azt hiszi ajándékot kap majd, pusztán azért mert neki ez születéséből adódóan kijár. Nem tud viselkedni, vagy szépen kérni dolgokat, egyszerűen csak elvárja a tiszteletet másoktól.
A kis tündér pedig egyáltalán nem kedves, próbálja lerázni s fiút, nem akar vele foglalkozni. Ám amikor elkezdenek beszélgetni, valami mindkettőjükben megváltozik. Egymás fejére olvassák a hiányosságát, viszont a veszekedés után ráébrednek, hogy talán mégis van igazságtartalma annak, amit másik mondott róluk. Szomorilla megpróbál kedvesebb lenni és mindenféle trükköket bevetve megpróbálja megtanítani Bódogot, hogyan legyen jó király, az pedig igyekszik jó tanulóvá és önzetlenebbé válni.
Nagyon szép illusztrációk is tartoznak a műhöz, így igazán vidám hangulata van

A történetnek több fontos tanulsága is van, kezdve a magány és az elvárások megélésétől egészen a beismerésig. A változásig. Mindezt persze gyereknyelven, gyönyörű mesebeli motívumok mögé bújtatva. 
Azt gondolom, hogy ezek a típusú mesekönyvek azért nagyon fontosak, mert gyermekkorban fejlődik ki az érzelmi intelligenciánk, az empatikus képességünk és a készség, hogy másokkal miképpen alakítunk ki kapcsolatokat. Minél többféle ingerként, többféle módban kap ilyet egy kisgyermek, annál könnyebben szocializálódik majd. 

Az írónő nagyon jól ír, egy óra alatt végeztem a könyvvel, olvastatta magát. Jókat nevettem a gyerekek élcelődésén és a próbálkozásaikon, hogy jobban megértsék egymást. Igazán aranyos volt!

Jó szívvel ajánlom a családban közös olvasásra a kisebbeknél, de elsősöknek is bátran oda lehet adni. Nem sűrű a szöveg, alapok strapabíróak, szóval nyugodtan lapozgathatják!
Remélem, hogy a Pagony Kiadótól fogok még ilyen témában olvasni, mert jót tesz a lelkemnek, felnőttként is!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

2022. október 2., vasárnap

A szerző, aki olyan világot szeretett volna alkotni ahol a legtöbb mese-és mitológia lény megfordul - Interjú Szilágyi Helénával


 Szilágyi Heléna írónő nem egy finom alkotó. Olyan mély gondolatokat fogalmaz meg, melyeket csak kevesen mernek. Eddig két regényt olvastam tőle és mindegyiket ajánlom bárkinek, aki szeretné maga mögött hagyni a cukormázat és belépni egy sötétebb világba.
A most következő beszélgetésben szó lesz az új történetekre való felkészülésről, írástechnikáról és persze a legújabb regényéről is! Tartsatok velünk!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet! Megtennéd, hogy pár szóban bemutatkozol a blog olvasónak?

Szilágyi Heléna vagyok, írok, rajzolok, lelkeket gyógyítok. Komolyra véve a szót: hivatásomat tekintve gyermekpszichológusként tevékenykedek, mellette pedig sufni grafikus és amatőr író vagyok. Szeretek alkotni, új világokat teremteni, és sok esetben az alkotófolyamatot használom öngyógyítás, vagy terápiás célzattal is. 

Mint fentebb említettem, te nem az a szerző vagy aki rózsaszín világokat alkot. Miért választottad azt a sötétebb utat, amin jelenleg is jársz?

Talán érzékenyebb vagyok, mint mások, talán hajlamosabb vagyok melankóliára, viszont az is igaz rám, hogy mindig szerettem mások történeteit meghallgatni és a fantázia birodalmában kóborolni. Sok emlék, kép és gondolat kavarog a fejemben álló nap, és mióta a szakmámat is gyakorlom, sok esetben mások fájdalma és traumája is bennem ragad. Mindez kikéretszkedik belőlem. Regényekben, novellákban is azokat szeretem, amik elgondolkodtatnak, amik néha szíven ütnek, és szerintem a legtöbb író úgy van vele, hogy olyan történeteket ír, amilyeneket olvasni is szeret. Így hát ez a sötétebb atmoszféra jön belőlem.

Személyes tapasztalataid is a segítségedre lehetnek az alkotásban. Megosztanál velünk egy valós történetet az életedből, ami segítségedre van az alkotásban?

Az idén megjelent Reménysugár főszereplőjéhez hasonlóan én is átéltem a bullyingot, kétéven keresztül szenvedtem egy olyan osztályban, ahol csak bántottak és kihasználtak. Fiatalabb voltam Hajnalnál, csak 10 éves, amikor kezdődött. Azt hiszem, az ilyen sebeket az ember képes élete végéig magával hurcolni, de igyekszem ezt pozitív irányba fordítani, és segíteni azoknak a gyerekeknek, fiataloknak, akik szenvednek azért, más mások, vagy mert nehezebben illeszkednek be egy közösségbe.

Legutóbb a Diabolikát olvastam tőled, de ismerem a Grimm: Sötét meséket is. Az előbbi teljesen a te gyermeked, az utóbbit több másik szerzővel együtt írtad. Számodra melyik jelentette a nagyobb kihívást szakmai szempontból?

Mindkettő kihívás volt a maga módján. A Diabolikát már egyetem alatt elkezdtem írni, évekig dolgoztam rajta, de a kiadók sorban elutasították, vagy figyelemre sem méltatták. Aztán jelentkeztem vele egy íróiskolába, ahol megtanultam rengeteg olyan fogást, amivel jobbá tehettem a kéziratot. Átírtam az elejét, a végét, egyes részeket meghúztam, míg másokat hozzáírtam, nem beszélve a stílisztikai és írástechnikai fogásokról, amiket korábban esetlenül alkalmaztam. Szóval a Diabolikán tanultam meg regényt írni (fogjuk rá), pedig előtte már két könyvem megjelent már. A Grimm sok szempontból mégis nehezebb volt a számomra, mert ott nemcsak a saját írásom ügyes-bajos dolgaival kellett foglalkoznom, hanem össze kellett tartanom egy egész írói csapatot: kommunikálni a szerzőkkel, illusztrálni, lektorálni, döntéseket hozni, a belső széthúzásokat és dilemmákat elegyengetni. Sokszor úgy tűnt, sohasem készül el, máskor olyan természetesen haladt minden, mintha előre így lett volna megírva. Sok munkám, fájdalmam és örömöm van abban a kötetben. És szinte biztos vagyok benne, hogy újra nem fogok ekkora terjedelmű, ennyi ember összefogó kötet szerkeszteni. Nagyon belefáradtam.

A könyv egy olyan világot tár elénk, amit mi emberek nem igazán szeretnénk megtapasztalni: démonok lepik el a földet, hogy kiirtsanak minket. Honnan jött az ötlet? Nem volt benned egy kis félsz a vallási tartalom miatt?

A Bibliát, mint irodalmi művet forrásként felhasználni nem újkeletű. Én meg, mint aki a Constatine, a démonvadászon és az Odaát sorozaton nőttem fel, már meg sem lepődöm, ha egy történet főhőse Lucifer vagy egy arkangyal. Felhasználtam a görög mitológiát és más fantasy történeteket is, hogy a Diabolika megszülethessen. Ez a történet nem a vallási tartalmat állítja a középpontjába, legalábbis nem ez volt a célom, hanem inkább a világvégétől való félelmünket, ami erősebb, mint valaha. Klímaválság, túlnépesedés, környezetszennyezés. Ez indította el bennem a Diabolika gondolatát is. Egy igazságos világban a bűnt büntetés követ. A valóság természetesen nem ilyen, de vegyük azt, hogy mégis. Az emberiség kizsigerelte a bölcsőjét, önző és kapzsi, mégis mi következhetne ebből? Mindemellett pedig szerettem volna egy olyan posztapokaliptikus világot alkotni, amelyben a lehető legtöbb meselény vagy mitológiai teremtmény megfordul. 

Mi a személyes véleményed: létezik Menny és Pokol, vagy csak az ember találta ki, hogy önnön lelkével békét köthessen?

Ebben nem szeretnék állást foglalni. Talán léteznek, talán nem. Nem vagyok vallásos, de megvan a magam hite. Ha már döntenem kellene, én a reinkarnációt tartom a leginkább elfogadható másvilági forgatókönyvnek. Írtam is ezzel kapcsolatban egy duológiát, de az még nem jelent meg, bár már került kiadás közelébe. Az Entrópia Ura egy olyan világban játszódik, amelyben Menny és Pokol, démonok és angyalok ellentétét a visszájára fordítottam, és belecsempésztem a szellemvilágból és a reinkarnáció elképzeléséből is egy keveset.

Hogy miért mozgatnak meg ezek a vallással kapcsolatos témák? Talán éppen azért, mert ezekben is testet ölt az emberi kreativitás. Annyi vallás, annyi isten létezik, de ha összevetjük őket, végülis a lényeg ugyanaz: hinni akarunk valakiben, aki igazságos, aki gyámolít és szeret minket. 

A regényben található rajzokat is magad készítetted. Az írás vagy a rajzolás igényelt itt több teret?

Az írás mindenképp, de nagyon szeretek a karaktereimről rajzokat készíteni, így megfoghatóbbakká válnak a számomra és jobban meg tudom ragadni a személyiségüket. A könyvben szereplő rajzok már akkor születtek, amikor tudtam, hogy a LittleFox Kiadó kiadja a regényem. Már számos vázlat, festmény és firka állt mögöttük, így az évek során kiforrott bennem, hogyan tudnám a legkarakteresebben visszaadni Asmodeus, Kején, Frimost és Édua személyét.

Mióta megkaptam a regényt, kijött a Reménysugár c. könyved is, amiben - ha jól tudom - a kamaszok depressziója, lelki bántalmazása adja a középpontot. Hogyan lehet hozzáfogni egy ilyen mély mondanivalójú történet megírásához? Érzelmileg mennyire terhelt meg?

Tizenhét évesen írtam. Öngyógyítás volt. Én is hasonló érzéseket éltem meg, még ha nem is olyan intenzíven, mint Hajnal. Négy hónap alatt elkészültem vele, mert egyszerűen kikívánkozott. Nem viselt meg, mert tulajdonképpen ezzel jöttem ki egy sötét veremből. Előtte voltam megviselt.

Mindkettő a Little Fox Kiadónál jelent meg. Mit szóltak a történetekhez és mit jelent számodra, hogy velük dolgozhatsz?

A LittleFox Kiadóra akkor találtam rá, amikor a [bekezdés] pályázaton shortlistre került a Kékvérűek című fantasy kéziratom. Előtte már kiábrándultam a könyvkiadásból, mert a Colorcom Kiadóval megváltunk egymástól, sorra jöttek a visszautasítások, négy évig nem is adtam ki új történetet. Aztán jött ez a hír, amitől újra úgy éreztem, talán van értelme annak, amit csinálok, nem csak a fióknak kellene írnom. Féltem, hogy a Twister Media mégsem az én regényemet választja, ahogy lett is egyébként, ezért egy másik alternatívát kerestem, mert tudtam, hogy nagyon mellbe fog vágni az újabb pofára esés. Magánkiadókat kezdtem nézegetni, hogyha már a pályázatokon nem jutok előrébb, ne porosodjanak évekig az írásaim a winchesteren. Jekkel Gabiék rögtön fogadták az írásom, és hónapokon belül meg is jelent a Diabolika. A Reménysugár piszkozatát már akkor megmutattam nekik kezdeti buzgalmamban, és bár néha elálltam volna a megjelenéstől, mert a Diabolika csak szűkkörben terjedt el és nagyon megviselt a marketinggel, a szereplésekkel kapcsolatos sokszor felesleges hercehurca, ők nagyon ragaszkodtak hozzá, mert hiánypótló műnek tartják. A támogatásuk nélkül még a Reménysugár most is csak egy Word doksi lenne, amit néha-néha elővennék, hogy csiszolgassak rajta.

Milyen véleményeket kaptál eddig az olvasóktól?

Többségében pozitívok a visszajelzések. Azok az ismerőseim, akik korábban nem igazán olvastam fantasy történeteket, kicsit zsúfoltnak, vagy követhetetlennek találták a Diabolikát, viszont a zsáner szerelmesei általában nagyon élvezték a történetet. Többen vannak, akik azóta többször is végigolvasták. A Reménysugárról is érkeztek már visszajelzések, amik szintén jók. Általában mindig rosszra számítok, és mindig meglepődök egy-egy olvasói levelen, vagy blogger értékelésén, aki másként látja.

Milyen jövőbeli terveid vannak? Mesélj nekünk!

Először is az, hogy végre legyen időm és terem írni egy kicsit, mert már lassan fél éve nem volt rá lehetőségem. Egyébként három novellám is megjelenik a közeljövőben. Kettő a Diabolika világában játszódik: heteken belül érkezik a C & H project halloweeni kötete, amelyben az Áldozati bárány c. novellám fog szerepelni Míra és Asmodeus főszereplésével, jövőre pedig a Muselière csapatának urban fantasy kötetébe került bele az Árvák című írásom, aminek a cselekménye abban az átnevelő táborban történik, amelyben Édua is felnőtt. Ebben teljesen új szereplőket ismerhet meg az olvasó. A harmadik novellám, A Holtak Birodalmában a görög mitológiára épül (vajon ki lehet a főhős? csaknem Hádész?), és november végén, december elején várható szintén a már említett C&H projects gondozásában. Jégvirágok címmel fog megjelenni! Hogy a számos kéziratból, ami már megírtam, vagy amit még írok, mi jelenik meg legközelebb, arról fogalmam sincs. Az Entrópia Urának és a Kékvérűeknek is kiadót keresek, talán előbb-utóbb célt érek velük. Talán.  

Ezúton szeretnék sok olvasót kívánni az írónőnek és alig várom regényeit!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit az alábbi oldalak egyikén:

Ahol a part szakad és az Utazás a múltba
Reménysugár ---Az írónőtől közvetlenül is megvehetitek!

Írta: Isabel

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések