Mióta nem beszélgettünk, merre halad az írói karriered?
Az igazat megvallva, kicsit lelassultam. Az utolsó beszélgetésünk óta munkahelyet váltottam, és talán ennek köszönhetően sajnos kevesebb energiám marad az írásra.
Milyen témákat találsz leginkább inspirálónak írásaid során?
Talán kicsit furcsán hangzik, de leginkább a filmeket, különösen a sci-fi, fantasy és a supernatural filmeket találom inspirálónak. Szeretem újra megnézni a kedvenc sorozataimat, mint például a Star trek. Jelenleg a Supernatural sorozatot gyűröm. A nagy fájdalmam, hogy például a Csillagkapu egyik elérhető mozicsatornán sincs meg.
Mik voltak a legfontosabb inspirációid az írás közben?
Mondjuk úgy, hogy vizuális és akusztikus típus vagyok. Mint azt említettem, egy filmjelenet, egy szereplő karaktere is elegendő, hogy beinduljon a belső írógépem. Ugyanakkor sokszor egy-egy zeneszám az, ami hatalmas (kezdeti) lökést ad és ezt alkalmanként bele is szövöm a szövegbe. Például a Fent és Lent novelláskötetben, Az utolsó angyal novellában a Hallelujah című zenemű bizonyos verziója adta meg a kellő inspirációt, és még szám YouTube linkjét is megtalálja az olvasó a műben.
Milyen módszereket alkalmazol, hogy fejleszd az írói képességeidet?
A Google-on beleolvasok egy halom, teljesen más zsánerű könyvekbe (is). Érdekes látni, hogy más zsánerű szerzők miként fonják a történet szálait, hogyan formálják a mondatokat. Összehasonlítom a saját fogalmazásommal és máris remek alapot kapok az esetleges fejlődésre, változtatásra. Kicsit valahogy úgy, mint amikor valaki elolvas pár receptet, aztán megpróbálja összekombinálni őket, hozzáadva-elvéve belőle és a végeredmény egy új étel/sütemény lesz. Időnként elvállalok egy-egy bétázást (előolvasást, értékelés felkérést) is, hogy megismerjem a kollégák munkáit.
Van-e kedvenc karaktered vagy történeted, amit valaha megírtál? Miért?
Nehéz lenne egyértelmű választ adnom erre a kérdésre, de ha mindenképpen választanom kell, akkor az Átok – Átok 2, illetve az Egy őrangyal naplója – Egy mesterdémon naplója párosra voksolok. Ezekben a regényekben igazán szabadjára engedtem a humoromat – már, ha mondhatok ilyet.
Az Egy őrangyal naplója sorozat jelenleg az egyik kedvencem az idén. Mesélnél nekünk az írás folyamatáról?
Az első, őrangyalos naplóregényt a már említett Supernatural filmsorozat egyik szereplője indította bennem útjára. Aki látta, annak nem hangzik idegenül a név: Castiel. Habár ő egy harcos angyal volt a filmben, de a kezdeti naivitása, szokatlan világnézete inspirálta bennem Launiel alakját. Amint azt említettem volt, lásd fentebb a receptes példa, fogtam Castielt, és addig adtam hozzá, vettem el a karakterből, amíg Launiel lett belőle, aki már csupán halvány nyomokban emlékeztet Castielre. Ez volt az első olyan művem, amin – már bocsánat a szóért, - de bizonyos részeknél folyt a könnyem a röhögéstől, miközben írtam. Oké, ez most lehet, hogy furán hangzott, hogy a szerző a saját poénjain nevet, de nem szégyellem…
Az Egy mesterdémon naplója a legfrissebb rész, és bevallom, ez mentett meg engem az olvasói válságtól. Mennyire érződött írás közben a két ellentétes világ, ami a két részt jellemzi?
Mindenképpen igyekeztem kihangsúlyozni Ashir, a volt keresztút démon és Launiel, az őrangyal személye és világa közötti különbséget. Amíg Launiel amolyan önzetlen, szabálytisztelő, az elvárásoknak megfelelni igyekvő figura, addig Ashir a laza nemtörődömség megtestesítője, aki leginkább csak a saját hasznát keresi minden szituációban. Ugyanakkor arra is próbáltam figyelni, hogy ne mozduljon el egyik világ sem a végletek felé. Értem ezalatt, hogy se a jó se a gonosz ne legyen abszolút. Ismét csak az ételeket hozhatom fel példának: a legtöbb ember nem szereti a sem a töményen édes tortát, sem a rettenetesen keserű kávét.
Melyik a kedvenced a kettő közül?
Jó kérdés… Mindkettő az, mert a két történet olyan, mint egy pénzérme két oldala. Egyik sem teljes a másik nélkül.
Már többször megjelentek vallási elemek a történeteidben. Nem tartottál ettől?
Dehogynem, de minden vallási elemeket tartalmazó művemet megjelölöm már az elején az olvasók számára, hogy tisztában legyenek vele: vallásos érzületű olvasók számára nem ajánlott. Kaptam olyan visszajelzést, ami szerint a pokolra jutok, és ne káromoljam Istent és hasonlók, de ezek felett napirendre tértem. Az egyik író kollégám félig viccesen meg is jegyezte, hogy neki gyanús, honnan ismerem ilyen jól a poklot… Egy szó, mint száz, nem szeretnék a vallási témába igazán belemenni, mert olyan, mintha aknamezőn sétálnék. De azért annyit hadd jegyezzek meg, hogy aki meg akarja tudni, hogy mennyire édes a méz, annak nem árt, ha összehasonlítási alapként azt is tudja, milyen savanyú a citrom. Nincs fény árnyék nélkül, és aki nem akar tudomást venni az árnyékról, az talán soha nem tudja meg, hogy mit jelent a fény. Oké, befejeztem a filozofálgatást.
A fent és lent fantasy- novellagyűjtemény ebben az évben jelent meg kisebb történetekkel. Mit szeretsz jobban érni, regényt vagy novellát?
Abszolút hangulatfüggő. Jelenleg a novellás korszakomat élem, de úgy vélem, lassan véget ér. Érzem, hogy ideje lesz ismét a hosszabb lélegzetvételű művekre koncentrálnom.
A kapu őre, csakúgy, mint a többiek elérhető a Google Books kínálatában. Mi a véleményed a digitális írásról és az online publikálásról? Hogyan változtatta meg az írói világot?
A kapu őre az első regényem, és habár ezzel most rontom a saját renomémat, de még az átdolgozás után is észrevehetőek rajta a kezdő író tipikus jegyei. Mindamellett szeretem azt a sztorit, elvégre, mégiscsak az volt az első.
A digitális publikálás forradalmasíthatja az otthoni irodalmat is, ha az olvasók végre elkezdik valóban támogatni. Egy digitális platformon könnyebb megjelenni, mint kilincselgetni a kiadóknál, akik leginkább csak a már befutott, sikeresnek számító szerzőkkel állnak szóba. (Tisztelet a kivételnek!). Sokan ellenzik az elektronikus könyveket, sőt akadnak, akik szerint az ekönyv nem is könyv. Nos, ez a nézet engem roppantul elszomorít. Rengeteg jó (és persze csapnivaló) író van, aki elsősorban anyagi okok vagy a kiadók érdektelensége miatt egyszerűen nem tudja másképp publikálni a műveit. Véleményem szerint, akik elvetik, hogy elektronikus könyveket olvassanak, azok rengeteg potenciális kincstől és élménytől fosztják meg magukat. Megértem, ha nem akarnak pénzt költeni egy-egy esetlegesen pocsék műre, de csak csendben jegyzem meg: sok elektronikus terjesztőnél, például a Google Books-on is, bele lehet olvasni a könyvekbe. Az első kábé hetven oldal ingyenesen olvasható, pontosan azért, hogy az olvasó eldönthesse, teszik-e neki a szerző stílusa, írásmódja stb. vagy sem. Ha tetszik, csupán pár kattintás és máris olvasható a mű. Sajnos, az íróknak alkalmazkodniuk kell az olvasói szokásokhoz, de én továbbra is hiszem, a hagyományos könyvek mellett az elektronikus művek is egyre nagyobb teret követelnek maguknak.
Milyen tanácsot adnál az írás iránt érdeklődőknek, akik szeretnének hivatásos íróvá válni?
Először is: Ne add fel! Tessék kérem alkalmazni a jó magyar „ungarise vircsaft”-ot! Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon! Ha csak tíz embernek tetszik, amit írtál, az már szuper! Ha csupán egyetlen olvasónál sikerült elérned, hogy arra a pár órára, amíg olvasta a könyvedet, elfelejtette maga körül a világot, már többet értél el, mint a legtöbb ember. Ezt tessék szem előtt tartani, nem azt, hogy az X Y író mekkora sikereket ért el.
A második: Ha tudsz és kérik, segíts más szerzőknek plusz hagyd, hogy neked is segítsenek!
A harmadik: Készülj fel a pofonokra. Nem mindenkinek fog tetszeni, amit írtál, de ez így van rendjén.
A negyedik: Soha ne válaszolj azonnal egy negatív véleményre, kritikára vagy elutasításra. Aludj rá egyet, kettőt, sokat… Eltelik pár nap, és nagy valószínűséggel rájössz, hogy nem éri meg az adrenalint. Nem feltétlenül a te műveddel van a baj, lehet, hogy csupán rosszkor került egy nem neked megfelelő olvasó kezébe a regényed.
Az ötödik: Hallgass meg minden véleményt, különösen a negatív véleményeket! Könnyen lehet, hogy az olvasó jobban látja a problémát, mint te, aki kissé elfogult vagy a műveddel kapcsolatban. Tudod, valahogy úgy, mint ahogy egyetlen szülő sem mondja a gyerekére, hogy buta vagy csúnya, ellenben a szomszéd annak látja, ami.
A hatodik: Tanuld meg elengedni a művedet! Ülhetsz rajta évekig, javítgathatod, de soha nem lesz olyan, mint szeretnéd. Hogy miért? Mert idővel te magad is változol! Amit egy éve még kedveltél, arra ma már lehet, hogy csak legyintesz. Így aztán szegény regényed soha nem lesz megfelelő a számodra.
Lenne még pár tanács, de ez ugye egy interjú, és nem arról szól, hogy írjak sebtében egy kézikönyvet kezdő írók számára….
Mennyire fontos számodra a kutatás az írás folyamán? Hogyan integrálod azt az írásaidba?
Röviden szólva: nagyon fontos. Nincs attól rosszabb, mint, amikor az olvasó rájön, hogy az írónak valójában fogalma sincs miről ír. Márpedig csak akkor maradhat egy szerző hiteles, ha utánanéz a dolgoknak, mielőtt leírja őket. Hadd mondjak egy példát az integrációval kapcsolatban. Az Átok2-ben megemlítek egy bizonyos hotelt, ahol a főhős megszállt: a Salina Belle-t. Ha valaki elolvassa a leírásomat és veszi a fáradtságot, hogy utánanéz a Google térképen, bizony megtalálja ezt a hotelt (Salina kisvárosban, Oklahomában) és szinte teljesen pontosan úgy néz ki, ahogy leírtam. Úgy vélem ezzel hihetőbbé teszem a történetet (még akkor is, ha ez egy kísértethistória), én könnyebben írok róla, és az olvasó is meggyőződhet róla, hogy nem csupán a „levegőbe beszélek”.
Milyen céljaid vannak az írói pályafutásod során? Van valami konkrét projekt, amivel jelenleg foglalkozol?
Kettős a célom: az egyik, hogy szórakoztassak, a másik, hogy mindezt elérhető áron (értsd: piszok olcsón) tegyem. Ezeket a jelszavakat tűztem a zászlómra már évekkel ezelőtt, és tartom, tartani fogom magam hozzájuk. A jelenlegi projektekről csupán annyit, hogy a kis alkotói csoportunk dolgozik egy talán szeptemberben megjelenő mitikus témájú novellásköteten. A novellák már beérkeztek, gőzerővel folyik a szerkesztés, a grafikusművész ezerrel gyártja a belső grafikák terveit, és majd a borítót is hozzácsapja…
A blog nevében is további sok sikert kívánok! Alig várom a következő olvasást!
