2020. december 31., csütörtök

Berg Judit - A holló gyűrűje

 


A  könyv ajándék volt és ezzel ismertem meg a szerző munkásságát. Emlékszem, hogy milyen nagy hatással volt rám a borító, mikor először a kezembe vettem. A gyermekkoromat idézte, amire olyan jó néha visszaemlékezni.

A történet elején megismerkedünk egy kislánnyal, aki nagyon szeretne egy kiskutyát. Családjával együtt szereti az állatokat - van is neki egy Csörgő névre keresztelt papagája. A kismadár nagyon kedves a szívemnek hiszen nekem is van egy  - most is épp nézi, ahogy írom az értékelést és várja, hogy mehessen aludni. Ennek hangot is ad, méghozzá "álmos a Rozika" formájában.

De visszatérve a könyvhöz, a kislány vágya nem mindennapi módon teljesül. Egy kalamajka miatt Bodza, a kutyus életre kel és az a feladata, hogy megtalálja azt a gyűrűt, ami mindent visszaállíthat a megszokott kerékvágásba.
A kiskutya kalandokból kalandok keveredve fedezi fel a világot és azt, hogy nemcsak jó szándék létezik a világban. Az írónő ezt a fontos tanítást szinte észrevétlenül adja át az olvasónak, mégis képes mély nyomot hagyni benne. Természetesen mindezt nagyon könnyed és humoros stílusban teszi.

Természetesen itt is kapunk illusztrációkat, melyek nagyon részletesek. sőt a könyv végén egy idegen szavak jegyzékét is találhatunk, melyek segítik a kicsik szókincs bővítését.

Bár a véletlen hozta így, mégis örülök, hogy ez lett 2020 utolsó (újra)olvasása, mert eddig ez a legjobb mű amit olvastam Berg Judittól!Ha nem ismeritek még a munkásságát és bizonytalanok vagytok, melyikkel is kezdjétek, én ezt ajánlanám! Alkalmas közös és önálló olvasásra is!

Ha te is elolvasnád, látogass el a Pagony Kiadó webáruházába!

Írta: Isabel

Berg Judit - Lengemesék 1-4. kötet




 Sokat gondolkodtam azon, hogy egyben vagy külön értékeljem azt a négy részt, amit alkalmam volt elolvasni. Végül azért döntöttem az előbbi mellett, mert a sorozat színvonal egyenletes teljesítményt hoz.

Külön figyelmet szoktam fordítani azokra a történetekre, melyek a természet fontosságára és szeretetére tanítják a kicsiket. Itt ezt most nagyon szépen megkaptam, sőt, nemcsak a nádassal és az ott élő állatokkal ismertet meg minket az írónő, hanem egy nagyon aranyos és virgonc kisgyermekkel is.
Főszereplőnk egy a lengék közül, akik a Nádtenger őrei és az emberek nem láthatják őket.

Vilkó bár nagyon okos, nem szereti a szabályokat. Éles eszével mindig véghez viszi amit szeretne, de pont emiatt a két tulajdonsága miatt kerül sokszor veszélyes kalandokba is!

Az összes általam olvasott rész, az ő kalandjait és fejlődését követi nyomon, tele szebbnél-szebb illusztrációkkal. Az egyik, amiért szeretem a szerző könyveit, az az erre való odafigyelés. Igaz, a Cipelő cicák sorozatánál eleinte szokatlan volt az ábrázolásmód, ám végül azt is megszerettem.

A kötetek rövid, könnyen érthető fejezeteket tartalmaznak. Az önálló olvasást eleinte nehezítheti a nevek, de ha a gyerkőc megszokja őket, bátran elszórakoztathatja magát egyedül is. Minden karakter nagyon szerethető és könnyen lehet azonosulni velük.

Összességében bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Könnyen és szórakoztatva tanít a természetről, a bátorságról és olyan értékekről, amivel minél előbb megismertetjük az új generációt, annál jobban teszünk velük és magunkkal is!

Mint említettem, nekem csak az első 4 részt sikerült elolvasnom, de a Lengemesék 9 könyvet foglal magába!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a teljes sorozatot a Pagony Kiadónál!

Írta: Isabel

2020. december 30., szerda

Az írónő, aki regényével szeretné csökkenteni a vallási - és faji előítéleteket - Interjú a Nazar – Török átok szerzőjével


Url Izabell írónő munkássága teljesen ismeretlen volt a számomra. Ám egyik este a Facebook-on  láttam egy gyönyörű vörös hajú nőt egy borítón, ami felkeltette az érdeklődésemet. Elolvastam a fülszöveget és nagy örömömre kiderült, hogy a szerző magyar. Azonnal felvettem vele a kapcsolatot és interjút kértem tőle. Ez következik most, gyertek és merüljünk el együtt Törökország világában!

Megtennéd, hogy pár szóban bemutatkozol a blog olvasóinak?

Először is köszönöm a lehetőséget! Tizenkilenc éves vagyok, jelenleg még tanuló. Az írás körülbelül negyedikes korom óta az életem szerves része. Rajongok az iszlám kultúrákért, – ez legtöbbször vissza is köszön a történeteimben – Törökország pedig különösképpen közel áll hozzám. A regény létrejöttéhez nagyban hozzájárultak az Ankarában szerzett tapasztalataim. Egy évet töltöttem kint cserediákként, amíg egy török családdal laktam.  

A Nazar – Török átok az első regényed. Különlegessége, hogy a saját történetedet tárod az olvasók elé. Mennyire volt nehéz lépés meghozni azt a döntést, hogy ez legyen a könyved témája?

Sokszor el szoktam mondani, hogy a Nazar részben terápiás jelleggel íródott. Viszont, amint papírra vetettem az eseményeket, az egész már nem volt több egy történetnél. Hirtelen az emberekre, akiket ismerek/ismertem, egyszerű karakterekként kezdtem gondolni. Én adtam a szájukba a szavakat, néhányuk jellemét csiszoltam, másokét a szerephez illően végletesen mutattam be. Ezúttal én voltam a főnök. És nincs is jobb, mint távolságból (szinte külső szemlélőként) visszatekinteni a múltra.      

A weboldaladon lehetőség van beleolvasni a könyvbe –ezt én is megtettem. Egy 14 éves lány a főszereplő, aki haragszik az egész világra, de főképp a családjára, ezért az interneten szeretne olyan kapcsolatokat kötni, melyek oldják a benne lévő feszültséget. . Amikor egy szerző ennyire mélyen belenyúl lelkébe az írás során, mennyi álmatlan éjszakával fizet érte?

Szerintem mire eljutunk oda, hogy olvasók elé merjük tárni a művet, addigra túl kell lenni az álmatlan éjszakákon. Egy írónak fontos eldönteni, hogy mi a célja: Saját maga szórakoztatása/személyes trauma feldolgozása, vagy pedig háttérbe vonul és a közönségre fókuszál. Ha egy kiadásra szánt regényt írunk, amiért az olvasó pénzt fog fizetni, akkor muszáj az ő érdekeit figyelembe venni. Én egy híres kiadó szerkesztőjével dolgoztam együtt a Nazaron és sokszor eltértünk az eredeti történésektől. A valóságalap biztosítja a könyv hitelét. DE! A valóság legtöbbször szürkébb, mint amit egy regénytől várunk. Az volt az eredeti tervem, hogy száz százalékban azt fogom elmesélni, amit én anno átéltem. Hűen ragaszkodva a tényekhez. Azonban, ahogy összedugtuk a fejünket a szerkesztővel, születtek sokkal izgisebb forgatókönyvek. A saját művem érdekében kellett elfogadnom, hogy hiába akartam csakis igazat írni, ez most már nem rólam szól. A regény elsődleges célja a szórakoztatás. Ahhoz kell ügyeskedni, hogy megfelelő arányba kerüljenek a fikciós és valós elemek. 

A történetben sok a megbotránkoztató tartalom, ezért 18 éven aluliak számára nem ajánlott.  Írás közben mennyit lágyítottál ezeken a részeken? Egyáltalán voltak finomítások, vagy a valóságot kaptuk meg? 

A weblapomra csak az első három fejezetet töltöttem fel. Ezek még tényleg a bemelegítő körök voltak, de ahogy egyre inkább kibontakozik a cselekmény, a stílus is durvul. Én azt gondolom, hogy manapság erre van igénye az olvasóknak. Szókimondó, kendőzetlen tartalomra! Nem fogtam vissza magam és nem alkalmaztam öncenzúrát a közvélemény miatt. Az egész regény tabutémákat dolgoz fel. A nyelvezetet ehhez mérten igazítottam. 

Törökország egyszerre lehet csodálatos és hátborzongató is. Más a kultúra, a vallás, és az emberek értékrendje is. Szerinted mennyire sikerült ezt a világot bemutatni az olvasóknak?

Mivel ugye egy évig Törökországban éltem, törökökkel jártam egy iskolába, törökül hallgattam az órákat, sikerült a felszín mögé látnom. Magyarországon sajnos rengeteg a sztereotípia a muszlim országokat tekintve. Törökország nagyobb városaiban ugyanolyan európai szintű élet zajlik, mint itthon. A fiatalság gondolkodása ma már inkább a nyugat felé húz, mintsem az iszlámhoz. Hozzáteszem, vidéken még mindig fontos szerepe van a vallásnak. Talán, ha egy kicsit nyitottabbak lennék más kultúrák irányába, tanulhatnánk is tőlük ezt-azt. Az ő világuk sokkal tisztelet-centrikusabb és a mentalitásból adódóan jobban megvannak a hagyományos férfi-női szerepek. Nem meglepő, ha idegenek cipelik haza a szatyrodat a boltból, nem kell könyörögni, hogy átadják a helyet a buszon, stb. 

A „Nazar – Török átok” pontosan azt mutatja be, hogy az ember csak ember. Vallástól, kultúrától függetlenül. Vannak szörnyű karakterek a regényben, de nagyon szerethetőek is. Ugyanaz a hátterük, mégis másmilyenné váltak a személyiségükből fakadóan.  

Milyen visszajelzést kaptál tőlük?

A legtöbb olvasóm szerintem tudja, hogy milyen törökországi tapasztalatokkal rendelkezem. Nem mernének kötözködni. :D 

Mint fentebb említettem, a borítód nagyon figyelemfelkeltő. Te tervezted?

Igazság szerint a kép, amit fel szerettem volna használni, adott volt. Nem azzal a céllal készült, hogy „naa ma a borítóhoz fotózunk”, de utólag ezt találtam a legpasszentosabbnak. A teljes dizájnt (betűtípus, színek…) én találtam ki. Régebben honlapkészítéssel foglalkoztam, ezért volt valamennyi Photoshop ismeretem. 

Van valami oka annak, hogy külföldi írói nevet használsz? Esetleg hordoz valamiféle különleges jelentést?

Hát, ez a válasz talán nem lesz annyira izgalmas. :D Ez a valódi, anyakönyvezett nevem. Az „Url” apa szerint német eredetű, a keresztnevem pedig azért rendhagyó, mert a szüleimnek nem tetszett a magyaros, Izabella változat. 

Magánkiadásban kapható a regény. Szerzőként mindig nagy kérdés, hogy forduljunk-e kiadókhoz. Te miért ezt az utat választottad?

Annyira elhúzódott a Nazar megírása, (nagyjából négy év volt) hogy nem is nagyon próbálkoztam kiadóknál. Szerettem volna már mozdulni valamerre és nem megint hónapokig várakozni egy válaszra. Nekem az volt a taktikám, hogy az első regényemet én magam finanszírozom és menedzselem. Megpróbálok jó eladásokat generálni és valamilyen szinten márkát építeni a nevemnek. Ha az író már rendelkezik olvasótáborral, a híresebb kiadók sokkal szívesen szóba állnak vele a későbbiekben. Persze a magánkiadás macerásabb. Van, hogy órákat töltök el csak a könyvek csomagolásával, és akkor nem is beszéltünk a postázásról, reklámokról, a vásárlókkal való egyeztetésről… 

Mit tervezel  Szilveszterre és 2021-re? Várható új megjelenés?

A szilveszter light-os, pihis lesz, ahogy valószínűleg a legtöbbeknek. Az új regényem már javában készülőben van, és ha minden jól megy, megpróbálkozom az Álomgyár Kiadóval. Az ő profiljukba illeszthetőek be leginkább az én történeteim. Most egy még komolyabb témához nyúltam és egészen Iránig kalauzolom majd az olvasókat. Szintén valóságos eseményeket vettem alapul. Egyeztettem Magyarországon élő perzsákkal, Irán szakértőkkel, valamint folyamatos kutatómunkát végzek. Egy olyan országot szeretnék hitelesen bemutatni, ahol sportot űznek a nők kínzásából. „A teheráni csecsemő” a túlélésért való küzdelemről fog szólni.

A blog nevében szeretnék további sok sikert és olvasót kívánni Izabellnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, bővebb információt az írónő Facebook-oldalán illetve a honlapján találsz! Az utóbbin megrendelheted a saját példányodat is!

Írta: Isabel

2020. december 28., hétfő

Fróna Zsófia - Fegyverek Háza (A fegyverforgató 1.)

 

Bár általában az értékelések végén szoktam megemlíteni a borítót, most mégis ezzel szeretném kezdeni.
A rajta lévő gyönyörű farkas óriási hatással volt ám, már az olvasás megkezdése előtt; a a többi szín kiválasztása és alkalmazása  pedig nagyon finommá és elegánssá tette a végeredményt.

A regény alapötlete tetszett, bár erősen emlékeztetett egy anime sorozatra...Nem jut eszembe a címe, de a fegyverek megszemélyesítése ott is elég fontos szerepet tölt be.Viszont az, hogy ezen túl  a főszereplőnké állati alakot is képes felvenni az kifejezetten újdonság volt számomra és nagyon fantáziadúsnak tartom. 

A hely - és szituáció-leírások nagyon élethűre sikerültek, valóban oda tudtam képzelni magam. 

A főhősnőnk jelleme korántsem volt tökéletes, de pont ez az a tulajdonsága tette őt emberivé. Sok tettével nem értettem egyet, de pont emiatt éreztem az egész regényt élőnek. Hol szerettem, hol haragudtam rá, hol pedig azt mondtam"na most hagyjál békén".

Van még tanulnivalója az írónőnek, de összességében egy gördülékenyen olvasható ígéretes fantasy - sorozatot indított el. Nekem egy picit lehetett volna benne több csavar és meghökkentő rész, de tekintve, hogy az első részről beszélünk, ki tudja mi vár ránk még? (Ezt pozitív értelemben értettem.)

Őszintén kíváncsi leszek a folytatásra, nemcsak a történet alakulás, de az írónő fejlődése miatt is. Érdemes lesz rá odafigyelni!

Ezúton szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt!

Amennyiben kíváncsi lettél, a kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

2020. december 27., vasárnap

Olly Richards - Short ​Stories in Spanish for Beginners


 Kezdő spanyol nyelvtanulóként nagyon megörültem annak, hogy rábukkantam erre a könyvecskére. Rövid történeteket szoktam olvasni angolul, így tudtam, mennyire hasznos tud lenni - ám ezen az általam olyan nagyon szeretett nyelven még nem volt bátorságom elkezdeni.

Aztán a Scribd.com -on  - az ingyenes olvasásos időszak alatt - szembejött velem ez a könyv és megjött hozzá a bátorságom. 
Önállóan tanulom a nyelvet, minden tanári segítség nélkül, ezért fogalmam sem volt arról, elértem-e már a kezdő szintet. Mikor azonban rájöttem, hogy nemcsak az első vagy a második, de a harmadik mondatot is értem, az óriási önbizalmat adott. Végre kaptam egy visszacsatolást, hogy a napi egy óra nyelvtanulás nincs hiába!

A történetekből azonban nem sikerült mindent megértenem - még kevés a szókincsem hozzá. Viszont a mondatok felépítése egyszerű, egy-egy szó többször előfordul és ez nekem segített a megjegyzésükben.
Mivel a könyv valóban kezdőknek szól ne várjunk izgalmas cselekményt - igaz, nekem már az is elég volt a boldogsághoz, hogy az adott szöveg 70-80%-a világos volt. Szerintem ezen a szinten nem is lehet, de nem is kell többet elvárni magától egy tanulónak. 
Segítség még, hogy a könyv kétnyelvű: angolul is találunk benne támpontokat. 

Összességében nagyon hasznosnak találom ezt a kiadványt, de mivel nincs benne semmiféle magyar magyarázat mindenképpen legyen egy minimális szókincsünk és fogalmunk a nyelvről, hogy kis sikerélményünk lehessen. Továbbá azt tapasztaltam még, hogy ne akarjunk gyorsan haladni vele, mert egyrészt feleslegesen fárasztjuk magunkat, másrészt, ha többször visszatérünk egy-egy részhez/mondatokhoz, könnyebben rögzülnek az új szavak és a nyelvtani szerkezetek is.

Amennyiben te is hasonló témában keresgélsz, a könyvet megtalálod a Book Depository oldalán!

Írta: Isabel

2020. december 25., péntek

Az írónő, aki csak a fantasy - világában érzi teljesnek önmagát - Interjú Fróna Zsófiával, a Fegyverforgatók szerzőjével


Fróna Zsófia, a Fegyverek Háza írónője egy nagyon izgalmas fantasy-val lepte meg a magyar olvasókat.
Bár, én még nem értem a végére, szerettem volna mihamarabb interjút készíteni a szerzővel, hogy megtudhassak néhány titkot A fegyverforgató sorozatáról! Ez a beszélgetés következik most, fogadjátok szeretettel!

Pár szóban elmesélnéd, hogyan léptél az írók útjára?

Mindenek előtt szeretném megköszöni a lehetőséget erre az interjúra. Mindig nagyon jó érzéssel tölt el, ha érdeklődnek a munkásságom iránt.

Már gyerekkoromban is sokszor szórakoztattam magam azzal, hogy mindenféle történeteket találtam ki, de akkor még nem éreztem, hogy ezeket le kéne írnom. Gimnazista voltam, amikor először megfordult a fejemben. Az akkori történetem elég sutára sikerült, mégis nagyon élveztem az írást. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én bizony író szeretnék lenni. Aztán az élet máshogy alakult. Egyetemre kerültem, és a tanulmányaim új álmokat adtak, azonban újabb fordulat folytán arról is le kellett mondanom. Miután lediplomáztam ismét más irányt vett az életem. Miután a párommal kiköltöztünk Angliába valahogy ismét felbukkant lelkem mélyéről ez a féltve dédelgetett álmom, hogy író legyek. Ekkor írtam meg A fegyverforgató első változatát, majd felkerestem Nádasi Kriszt. Ezt követően újabb kemény munka vette kezdetét, újra gondoltam és újra írtam a történetemet, Krisz pedig azóta is rengeteget segít nekem.

Van olyan - akár magyar, akár külföldi  - szerző, aki inspirálóan hat a munkádra?

Nem tudnék ilyet mondani. Szeretek olvasni, így minden jó könyv nagy hatással van rám, és nyilván befolyásol, inspirál, de nincsenek olyan könyvek vagy szerzők, akikre úgymond hasonlítani szeretnék, vagy a nyomdokaikba akarok lépni. Úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját útját kell járnia, ezt pedig más árnyékában nagyon nehéz megtalálni.

Miért pont a fantasy zsánerében alkotsz?

Azt hiszem egyszerűen így van bekötve az agyam. Nem tudok másképpen gondolkozni. Akárhányszor eszembe jut egy történet, abban mindig van valami fantasy elem, de minimum misztikus. Nem tudok, de igazából nem is szeretnék a realitás talaján maradni. Szeretek olyan történeteket kitalálni, amik elrepítik az embert egy egészen más világba, ahol minden lehetséges. A mai világban erre szerintem nagy szükségünk is van. Nem csak a testnek, de a léleknek is szüksége van pihenésre, és az ilyen történetek tökéletesek rá, hogy kikapcsolják az olvasót.

Szerinted mik azok az elemek, amitől izgalmassá és hihetővé válik ennek a világképe?

Szerintem izgalmassá attól válik egy fantasy (de igazából bármilyen könyv), ha olyan kalandokba keverednek a szereplők, amikből nem biztos, hogy sikerül megmenekülniük, vagy sikerül megoldaniuk. Szerintem kell, hogy időnként elbénázzanak ezt-azt a karakterek, hozzanak rossz döntéseket, és ne sikerüljön nekik minden elsőre. Ha az olvasó biztosra tudja, hogy úgy is minden rendben lesz, az unalmassá teszi a történeteket. Legalábbis én így gondolom. És persze az is kell, hogy pörögjenek az események. Én személy szerint nem szeretek oldalakon keresztül a semmiről olvasni, így valahogy magától jött, hogy én magam sem írtam ilyet. Volt, akitől megkaptam, hogy túlpörgős lett a könyv, és időnként igényelt volna pár nyugisabb részt is. Azt hiszem, ekkor esett csak igazán le nekem, hogy tényleg mennyire szeretem, ha pörögnek az események.

És, hogy mitől lesz hihető a világkép? Ha alaposan ki van dolgozva. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent le kell írni, ami az embernek az eszébe jut. Én sok mindent elképzeltem a világom kapcsán, aminek egy részét nem említem a könyvben, viszont írás közben befolyásol, és ezt szerintem érzik az olvasók. Ha egy világ alaposan ki van dolgozva, akkor minden olyan természetesnek hat, és az ember nem lepődik meg a legképtelenebb dolgon sem. Én ilyenkor érzem azt, hogy hihető lett valami. Bízom benne, hogy ezt nekem is sikerült átadnom a könyvemben.

Számodra mi volt a legnagyobb kihívás, miközben a kéziratodon dolgoztál?

A legnagyobb kihívás az volt, amikor Krisszel felvettem a kapcsolatot, elkezdtük a közös munkát, és nekem újra kellett gondolnom az egész történetet. Az első változat lezárása után borzasztó nehéz volt újra megnyitnom a történetet, de nem bántam meg, hogy nem adtam fel, mert a második verzió sokkal jobb lett!

Persze nálam is akadt, és akad olyan időszak, amikor nem tudom, hogyan haladjak tovább. Ezt szerintem minden író elmondhatja magáról. Az ilyen időszakokat nem szeretem, mert imádok írni, és borzasztó zavaró, amikor csak a villogó kurzort bámulom órákig.  De szerencsére eddig még mindig sikerült túllendülnöm ezeken, viszonylag hamar.

Milyen véleményeket kaptál az olvasóidtól?

Eddig szerencsére nagyon jó visszajelzéseket kaptam, még akinek annyira nem nyerte el a tetszését, az is ki tudott valamit emelni a könyvből, ami azért tetszett neki, és ennek nagyon örülök. Sokan mondták, hogy ők még ilyennel nem találkoztak, és hogy ez milyen egyedi ötlet. Az ilyen mindig nagyon jól esik. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nincs olyan dolog a világon, ami mindenkinek tetszik, szóval biztosan lesznek majd olyanok, akiknek egyáltalán nem nyeri majd el a tetszését, de ez szerintem nem baj. Nem vagyunk egyformák, és én igyekszem mindenkinek a véleményét ugyan olyan tisztelettel kezelni. Persze örülök, ha valakinek sikerül örömet okoznom a történetemmel, és tiszteletben tartom, ha valakinek nem tetszett.

Melyik a kedvenc részed a könyvből és miért?

Uh, erre nehéz válaszolni! Most a harmadik kötet végét írom éppen, így fejben inkább abban vagyok benne, de nekem az egész történet tetszik, hisz különben nem írtam volna meg.

Talán az egyik kedvenc részem az első kötetben, amikor Christopher egy óra keretén belül verekszik a diákokkal. És ebben az az érdekesség, hogy ez a jelenet egy extra jelenet volt. Már befejeztem az első kötetet, és elküldtem Krisznek végleges átnézésre, amikor javasolta, hogy még itt meg ott kéne pár extra rész. Tehát ez a jelenet ekkor született, amikor elvileg már kész volt a kötet.

És hogy miért ez a kedvencem? Igazából szerettem, amikor Megaira meg Christopher piszkálódtak. Jókat szórakoztam rajtuk.

Ha választhatnál, szívesen élnél az általad teremtett világban?

Azt hiszem igen. Mindig is vonzottak a harcművészetek, bár sosem tanultam egyet sem, és a fegyvereket is érdekesnek tartottam. Ha 18 éves lennék és kapnék egy meghívót a Fegyverek Házába, akkor gondolkodás nélkül mennék.

A regény a NewLine Kiadónál vásárolható meg. Milyen érzés az ő csapatukban dolgozni?

Nagyon jó érzés. Örülök, hogy a csapat tagja lehetek. Mimi nagyon kedves és segítőkész, de az egész társaság nagyon aranyos. Egy rossz szavam nem lehet senkire, és megismerkedtem a kiadónál pár olyan emberrel is, akiket azóta bátran nevezhetek a barátomnak is. Az egyik ilyen személy Megyeri Judit. Bár nem azonos zsánerben írunk, mégis nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk. Szeretek vele beszélgetni, és sokszor kikérem a véleményét. Nagyon kedves, őszinte embernek ismertem meg. Szóval tényleg nagyon jó társaságba csöppentem a kiadó által, és ezért nagyon hálás vagyok.

Hogyan telt nálad a szenteste? Mesélj egy kicsit az olvasóidnak!

Nyugalomban, szerencsére. Egy ilyen rázós év után törekedtem rá, hogy a karácsony a lehető legnagyobb nyugalomban teljen. És persze írtam is, mert azt mindig kell. Akkor érzem igazán jól magam, ha írhatok.

Íróként hogyan képzeled el 2021-et? 

Elsősorban termékenynek képzelem el. Terveim szerint A fegyverforgató második és harmadik kötete is meg fog 2021-ben jelenni, és mindenképp befejezem a negyedik és egyben utolsó kötetet. Emellett már olyan sok történetötletem van, és persze mind követeli, hogy foglalkozzak velük, szóval azokkal is szeretnék haladni. Arról meg már nem is merek beszélni, hogy A fegyverforgatóval kapcsolatban mennyi ötlet rejlik még a tarsolyomban. Előzmény történetek, következő generációk története és egyéb, kiegészítő történetek. Azt hiszem klónoznom kéne magam, hogy mindennel egy időben tudjak foglalkozni, vagy kéne Hermione időnyerő nyaklánca!

Ezúton boldog karácsonyt és történetekben gazdag új évet kívánni az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd a szerző hivatalos Facebook oldalát, vagy szerezd be a saját példányod a a NewLine Kiadótól!

Írta: Isabel

2020. december 24., csütörtök

A történet, ami egy írói válságból indult - Interjú a Névtelenek szerzőjével


A Bolygókeringő sorozat írónő nagyon magasra tett nálam a mércét. Már a tartalomból tudtam, hogy szeretni fogom a művet és ezért már olvasás előtt elvárásaim vannak. Szerencsére ezt sikerült megugrania, hiszen a Névtelenek az idei évem egyik legizgalmasabb olvasmánya volt. 
Most pedig alkalmam nyílt beszélgetni az írónővel, az írásról és a marketing világáról is!

Mielőtt belemegyünk a komolyabb kérdésekbe, pár szót mesélnél magadról az olvasóknak?

Persze. Először is, az sejthető, hogy nem ez a valódi nevem. Azért szerettem volna írói álnéven alkotni, mivel civilben nyelvészettel foglalkozom, fiatal kutató vagyok. Emiatt elvárás, hogy megjelenjenek tudományos cikkek is a nevem alatt. Nem szerettem volna keverni a két műfajt, ezért Ágiként írom a nyelvészeti cikkeimet, és Auroraként a könyveket. Nekem ez egyfajta biztonságot is ad. Ha túl zaklatott az életem Ágiként, akkor Aurorához „menekülök”, ha pedig Auroraként zaklatott az élet, jó kicsit Áginak lenni. A magánéletemről annyit mondanék, hogy férjezett vagyok, a férjem egyben a legjobb barátom is, aki szerencsére sokat segít és támogat az írásban és a munkában egyaránt. Lelkesen olvassa a regényeimet. A kutatói munkám pedig valamilyen szinten a hobbim is, óvodás és kisiskolás gyermekekkel foglalkozom, az ő nyelvfejlődésüket vizsgálom, ezért is hálás ez a feladat. Hobbim még a nyelvtanulás, jelenleg oroszul tanulok, előtte angolul, németül és spanyolul tanultam, meg egy kicsit finnül, de azon a nyelven nem beszélek. Még egy kis érdekesség rólam: van cukrászvégzettségem is, bár cukrászként nem dolgoztam még. A jó sütik a gyengém. 

Hogyan született meg a Névtelen ötlete és mennyit dolgoztál a kéziraton?

Épp írói válságban voltam. Nem írtam, mert úgy éreztem, hogy nincs értelme. Ráadásul kiderült, hogy van egy hormonális betegségem is, aminek sokat segít a mozgás. Egyik Karácsonyra ezért a férjemtől kondibérletet kaptam. Nem örültem neki, nem azért, mert utáltam volna mozogni. Valamilyen szinten a mozgás mindig is az életem része volt. Hanem azért, mert egyedül kellett mennem. De ha már költött rá, én becsülettel eljártam. Nagyon megtetszettek a kardió gépek, amiken órák hosszat képes voltam edzeni. Viszont a helyen nem volt semmi, ami komolyabban lekötött volna. A rádióból szóló zene sem volt a kedvencem, ezért azzal szórakoztattam magam, hogy történeteket találtam ki. Lelki szemeim előtt ekkor beindult a film. Valahogy így született meg Auróra és Lloyd története. Aztán eljött a nyár, amikor úgy éreztem, hogy muszáj leírnom ezt a sztorit. Persze nem a legjobbkor jött az ihlet, mert épp életem legnagyobb vizsgájára készültem. De nem állhattam ellen; muszáj volt írni. A vizsgám amúgy jól sikerült. Aztán egy nyár alatt megírtam a trilógia három részét. De persze ezután jött a munka oroszlánrésze. Körülbelül két év telt el, amíg javítgattam, átírtam, extra jeleneteket tettem bele, szóval több időt vett el az utómunka, mint maga a történet leírása. 

A regény cselekménye nem a Földön, hanem más bolygókon játszódik a jövőben. Sok  kutatómunkát végeztél csillagászat témakörben, hogy minél hitelesebb hátteret kaphassunk?

Gyerekkorom óta érdekel a csillagászat annak ellenére, hogy mindig rossz voltam matekból és fizikából. Ezért középiskolás koromban járt hozzám egy tanár, aki korrepetált. Persze ez abból állt, hogy gyorsan megcsináltuk a leckét, aztán órákig beszélgettünk a csillagokról, a bolygókról és az univerzumról. Szóval alapjáraton megvolt bennem az érdeklődés. Azt szoktam mondani, ha nem nyelvészettel foglalkoznék, akkor csillagásznak mennék. Szeretem az ilyen jellegű tudományos cikkeket is, de azért annyira mélyen nem mentem bele a témába. Nem tekintem magam szakértőnek, ezért is ragaszkodtam a földi viszonyokhoz a regény során. De majd a másik két regényben, ahol érdekesebbnél érdekesebb bolygókra utazhatunk, kicsit már elrugaszkodom a Földtől.
 
Olvastam egy olyan véleményt a könyvedről, ahol a az X-men-hez hasonlítják a szereplőket. Mit gondolsz, van ennek valóságlapja? Milyen érzéseket kelt benned, hogy egy ekkora művel talált párhuzamost az egyik olvasód?

Eleinte zavart. Mert a párhuzam a férfi főszereplőmet, Lloydot érinti leginkább. Azt szokták mondani, hogy olyan, mint Wolverine/Rozsomák/Farkas. Persze nem tagadhatom a hasonlóságaikat; mindkettőben ott bujkál az „állat”, mindkettő kissé flegma, mogorva antihős, aki nehéz múlttal rendelkezik. Persze szeretem Rozsomák karakterét, mégis azt szerettem volna, ha Lloyd kicsit „több” lenne ennél. Úgy értem, hogy Lloyd Lloyd lenne, és nem Rozsomák2. Azt szoktam mondani, hogy Rozsomák alapvetően jófiú, aki kicsit rosszalkodik. Lloyd pedig pont az ellenkezője; ő rossz fiú, aki tud néha (főleg Auróra miatt) jó is lenni. De előre leszögezem, hogy az ő karaktere nem változik. Nem az lesz vele, hogy az elején egy nőcsábász bunkó, aki Auróra miatt megváltozik, és valamiféle rózsaszín papuccsá válik. Nem, ő ilyen, és ilyen is marad a trilógia legvégéig. A másik párhuzam az X-mennel, hogy itt is képességekről van szó, s ezeket a képességeket az emberek üldözik, a maguk javára akarják fordítani őket. A válaszom a kérdésedre tehát az: emiatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Azért nevet, mert én magam is kedvelem az X-men filmeket, szóval jólesik, ha hozzá hasonlítják. Azért sír a másik szemem, mivel szerettem volna egyedit alkotni. Majd az olvasók eldöntik, hogy ez mennyire sikerült. 

A regény a Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Miért rájuk esett a választás?

Nagyon sok kiadót nézegettem akkoriban, amikor a kiadásról döntöttem. Valójában azért rájuk esett a választásom, mert tetszett a kiadó arculata. Nekem alapjáraton a magánkiadás is szimpatikusabb, mivel itt a legtöbb dologról a szerző dönt, és nem a kiadó. Amúgy nagyon készségesek és jó fejek. Csak ajánlani tudom őket! 

Az értékelésemben kiemeltem, hogy a borítód nagyon szép, letisztult kivitelezést kapott. Mesélnél kérlek a grafikussal való közös munkáról? 

Szerintem a borító nagyon fontos, hiszen ez az első dolog, amit az olvasó lát, ez lehet az, aminél eldönti, hogy a kezébe veszi-e, és elolvassa-e a fülszöveget, vagy sem. Nem is értem, azokat az írókat és kiadókat, akik felkeresnek egy ingyenesen letölthető képeket tartalmazó adatbázist, és onnan választanak borítót. Nekem általában már ott van a kép a fejemben arról, hogy milyen borítót szeretnék a könyvemnek. Ezt elmondom a tervezőmnek, ő pedig csinál valamit, ami ugyan nem egyezik a fejemben lévő képpel, de általában sokkal jobb annál. Ez így működött a Névteleneknél is. Megkerestem Dominikát (akit amúgy az egyik ismerősöm ajánlott), és elmondtam, hogy mit szeretnék. Nem sokat kellett változtatni a képen, szinte azonnal eltalálta azt. Most szülési szabadságon van, és mondta, hogy nincs kapacitása a többi borítóra. Azóta lett egy másik borítótervezőm, akinek szerintem lassan már az idegeire megyek. Ő készítette a második rész borítóját Dominika tervei alapján, jelenleg pedig egy szintén fantasy történet borítóján dolgozunk, ami reményeim szerint 2021-ben jelenik majd meg. Szerintem nem nehéz velem együtt dolgozni, de az is biztos, hogy nem szoktam mindenre rábólintani. Valahogy olyan kapcsolat alakul a borítótervezőim és közöttem a végére, hogy szinte fél szavakból értjük egymást. 

Olvastam a blogodon az évértékelésről szóló bejegyzésedet, amit kezdő írók figyelmébe ajánlasz.  Pár mondatban összefoglalnád, mit adott neked 2020?

Persze. A koronavíruson és a bizonytalanságon túl, ami erre az évre jellemző, azért velem sok pozitív dolog is történt. Sok értékes embert ismertem meg az írók és olvasók között. Nincs is annál nagyobb boldogság egy írónak, amikor megkeresik őt azzal, hogy mennyire tetszett nekik a könyve, és hogy mikor jön a folytatás. Emellett sok önismeretet is tanít az a rengeteg hozzászólás, kritika, tapasztalat, amit kaptam. Persze voltak olyan események is, amelyek kevésbé érintettek jól (pl. trollkodások, és illegális letöltő oldalak), de valahogy ezeket is megtanultam, vagy éppen most tanulom kezelni. Mindenesetre izgalmas volt 2020, és remélem 2021 sem fullad érdektelenségbe. Kíváncsian várom, hogy mit hoz az új év. 

Kiemelted, hogy nagyon fontos a közösségépítés. Tapasztalat, hogy a kezdő írók általában nagyon félénkek. Ők, hogyan győzzék le a gátlásaikat?

Nem vagyok ebben szakértő, csak a saját tapasztalataim alapján nyilatkozhatok. Nekem is sok gátlást kellett legyőznöm ahhoz, hogy kiálljak a nyilvánosság elé a könyvemmel együtt. Szerintem szomorú, hogy manapság az íróktól elvárják, hogy médiaszakemberek legyenek. Aki ír, az nem feltétlenül olyan személyiség, aki képes is eladni a saját könyvét. Mégis ezzel kell szembenézniük. És ez nemcsak a magánkiadásban megjelent könyvekkel van így, hanem ez általános tapasztalat. Amíg Amerikában egy-egy írónak van ügynöke, aki ezeket a dolgokat elintézi helyette, Magyarországon magadra vagy utalva. És ami még fontos, lelkileg nem biztos, hogy kész vagy erre. Senkinek sem esik jól a negatív kritika, még akkor sem, ha az építő jellegű. A kritika pedig ehhez a műfajhoz tartozik. Az íróknak nagyon kemény páncélt kell magukra növeszteni, hogy helyén kezeljék a kritikát, a hozzászólásokat, ahogyan azt is, hogy mit kezd, amint látja a másik sikerét, örömét. Ahogy a cikkemben is írtam, szerintem erre a megoldás az, hogy egyrészt te magad legyél a mérce! Olyan célokat tűzz ki magadnak, amiket el is tudsz érni! Ne foglalkozz azzal, hogy másnak milyen szuper, mivel a közösségi médiában úgysem a legrosszabb napját látod annak a személynek, de ez attól még nem azt jelenti, hogy olyan nincs is. A másik pedig, hogy fogadd emelt fővel a kritikát, ne bízd el magad a jó kritikák után, és ne omolj össze a kritikusabb jellegű hozzászólások után. Próbáld saját magad javára fordítani az észrevételeket, tanulj belőlük! És ami itt még nagyon fontos; ne legyél kishitű! Én is azt szoktam mondogatni, hogy nem vagyok túl érdekes, nem vagyok se zseni, se táncbajnok, se űrhajós, én csak egy egyszerű író vagyok. De talán pont az írás az, ami érdekessé tesz téged. 

Hogyan készülsz az ünnepekre? Esetleg bevonod ebbe az oldalad/ csoportod követőit is?

Az ünnepeket most inkább pihenéssel töltöm. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek posztjaim, és teljesen néma leszek. De most nem kezdek semmilyen nagyszabású dologba. Sok tennivaló vár még rám 2021-ben, ezért érdemes lesz kicsit kipihenni magam előtte. Ez is kell néha.

Zárásképp, mesélj a terveidről! 2021-ben várható a trilógia második része? 

Igen, a Bolygókeringő 2. vagyis a A Hetedik Bolygó jövő év márciusa környékén fog kijönni a tervek szerint. Emellett az utóbbi fél évben a csoportom tagjaival közösen írtunk egy interaktív történetet. Ennek az volt a lényege, hogy megszavaztattam velük mindent; mi legyen a műfaja, milyenek legyenek a szereplők, mi legyen a címe. Fejezetről fejezetre haladtunk. Minden héten volt egy szavazás arról, hogy mi legyen a következő fejezetben. Ezért sikerült sok embert bevonni. Ebből a történetből szépen, lassan könyv lett. Ez a blogomon még pár napig, Karácsony végéig olvasható, utána szeretném megjelentetni. Úgyhogy már dolgozunk a borítón, ahogy a szövegen is. Januártól pedig a csoportomban egy újabb interaktív történetbe kezdek. Szóval vannak terveim, nem fogok unatkozni jövőre sem. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm az érdekes kérdéseket. 

Nagyon boldog karácsonyt és olvasókban gazdag új évet kívánok a Aurorának!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, csoportját,blogját vagy a regényét a Menő Könyvek Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

2020. december 23., szerda

A szerző, akinek nemcsak a minőség, de a fontos témák feldolgozása is nagyon fontos - Interjú Czernák Eszter meseíróval


A kép a Sárkányovi c. mesekönyv borítójának egy részlete, a szerző engedélyével!

Czernák Eszter, a Pagony Kiadó egyik szerzője hobbiból kezdte el a meseírást. Két gyermekes édesanyaként azon dolgozik, hogy a gyerkőcök számára minél több örömteli pillanatot okozzon. Eddig hat darab könyve jelent meg, és bár eddig nem volt alkalmam egyik sem elolvasni, mégis gyermeki kíváncsisággal kérdezgettem történeteiről és az alkotás folyamatáról is.
Gyertek, tartsatok velünk!

Kezdésnek pár szóban mesélnél nekünk a gyerekkorodról? Melyik volt a kedvenc mesekönyved?

Sok kedvenc mesekönyvem volt. Talán a Mesél az erdő sorozat első két részét említeném, ezeket még ma is szívesen olvasom a gyerekeimnek.

Mit szerettél és mi hiányzott az általad olvasott mesekönyvekből? Íróként ezeket a hézagokat sikerült kitöltened?

Gyerekként nagyon szerettem az olyan meséket, amikben valami csavar, valami jópofa ötlet van. Akkoriban nem igazán gondolkoztam azon, mi hiányzik nekem egy meséből. Talán csak fura volt, hogy a kalandosabb mesekönyvekben többnyire fiúk a főszereplők. Íróként igyekszem sok lány szereplőt alkotni.

Az nem titok, hogy egy gyermek megfelelő fejlődéséhez elengedhetetlen az olvasás. Mit gondolsz, hogyan válassza ki a szülő a megfelelő könyvet? Te, mint anya, milyen szempontokat veszel figyelembe vásárláskor?

Én kétféle szempont alapján választok. Egyrészt olyan mesekönyveket, amikről tudom, hogy érdekelni fogják a gyerekeimet, mert mondjuk egy sorozat következő részei. Másrészt olyan könyveket, amikkel mindenképpen szeretném, ha megismerkednének, mert szerintem fontos témával foglalkozik, vagy olyan klasszikus, amit én is nagyon szerettem gyerekként, esetleg csodaszépek az illusztrációk. Ilyenkor sokszor megnézem miket írnak egy-egy könyvről a neten, a Pagony sikerlistáját is gyakran szoktam nézegetni.

Milyen érzés számodra, hogy a kicsiknek már két kezüket ahhoz használni, ha meg akarják számolni a könyveidet?

Csodás érzés. Azt hittem, az első könyv után elmúlik az izgalom, de nem. Minden alkalommal hihetetlen öröm a kezembe venni a saját színes-szagos könyvemet. Valójában 5 könyvem jelent meg eddig, a hatodik egy antológia, amelybe kortárs meseírók történeteit válogatták össze 3 éveseknek. Ebbe belekerülni is nagyon megtisztelő volt.

Neked és az olvasóidnak ugyanaz a kedvencetek?

Hát, az vicces lenne, mert nekem mindig az a kedvencem, amelyiken éppen dolgozom.

A Sárkányovi sorozatod első részéről láttam egy rövid videót az egyik közösségi oldalon, innen tudom, hogy különleges fantázialényekről szól.  Honnan ered az ötlet és mitől olyan különlegesek ők?

Szerintem egy gyereknek nagyon félelmetes lehet az első nap az óvodában, ugyanakkor nehéz megfogalmaznia, mitől is fél tulajdonképpen. Gondoltam, ha néhány vicces, különleges lényen keresztül mutatom be az óvodát, máris kevésbé lesz félelmetes. Nekem is sok mókázásra ad lehetőséget, hogy mondjuk egy sárkánygyereknek három feje is van, ráadásul, ha látják, hogy még egy sárkánygyerek is megijed az első napon, akkor a gyerekek sem szégyellik, hogy ők is félnek.

Jól tudom, hogy ez a két kötet kifejezetten az óvodába szoktatást segíti? Mennyire igényel szakmai tapasztalatot egy ilyen történet megalkotása?

Igen, az első rész tulajdonképpen a kis ovisok első napját/hetét mutatja be az oviban. Sok olyan ovis mesekönyv van, amiket óvó nénik írtak, például Vadadi Adrienn könyvei. Én inkább a saját ovis emlékeimre támaszkodtam, meg a gyerekeim élményeire, sőt, volt olyan történet, ami egy ovis szülői értekezleten jutott eszembe. Az óvó nénik mondták, hogy egyre többször hallják a szőnyegen játszó gyerekektől, hogy „megütöttél a könyököddel, most megverlek, mert az anyukám azt mondta, hogy védjem meg magam”. Kérték, hogy ne ezt tanítsák a szülők a gyerekeiknek, mert a szobák picik, a gyerekek sokan vannak, sokszor pusztán a véletlenek összjátéka, hogy megütik egymást vagy lerombolják, amit a másik épített. Tanítsák azt a szülők, hogy a gyerekek beszéljék meg, mi történt és miért. Ez a véletlenek összjátéka szöget ütött a fejemben, rögtön elkezdtem jegyzetelni, mennyi minden történhet a véletlenek összjátéka miatt. A meseírásban ez az egyik csodálatos dolog, hogy el lehet túlozni, ki lehet csavarni, majd rátenni még egy lapáttal, amíg a gyerekek maguk is nevetnek a helyzeten, és rögtön értik, mire megy ki a játék.

Nálatok hogyan zajlott ez a folyamat otthon?

Mi pont az ovival szemben lévő játszótérre jártunk, így magától adódott, hogy ahányszor elmentünk mellette, megjegyeztük, hogy nézd, ide fogsz járni, vagy nézd, milyen klassz játékok vannak az udvaron, meg persze vettünk ovis mesekönyveket is. A legtöbbet szerintem mégis az segítette, hogy már a nyáron elkezdtünk összejárni, együtt játszóterezni több kisgyerekkel, akik szintén abba a csoportba kerültek, így szeptemberben már sok ismerős arccal találkozott a gyerek.

A második gyerekem épp most kezdte az óvodát, és hát ez most egy teljesen más helyzet volt. Először is, mert elköltöztünk, és így egy teljesen új óvodába került a kisebbik gyerek, mint ahová a nagyobbik járt. Másodszor, mert a vírushelyzet nagyon rányomta a bélyegét oly sok minden más mellett az ovikezdésre is. Hiába terveztük el, hogy majd még az ovi előtt lesz időnk felfedezni a környékbeli játszótereket, megismerkedni a környékbeli gyerekekkel, erre nem volt lehetőségünk. Elmaradt a nyílt nap is az óvodában, egyszer sem tudtunk bemenni, vagy találkozni az óvó nénikkel, sőt, az új lakcímkártyánkat is csak a beiratkozási határidő lejárta előtt egy órával kaptuk meg. Mivel jelenleg a szülők nem mehetnek be az épületbe, nem is tudom, milyen a szoba, ahol a gyerekem a napjait tölti, nem én öltöztetem ovi előtt / után, és még egy csomó szokatlan helyzet adódott – ahogy minden más óvodában is. Nem irigylem azokat a gyerekeket, akik most kezdték az óvodát, és együtt érzek a szüleikkel, hiszen én is első kézből tapasztalom éppen milyen is így kezdeni az ovit. 

Gondolom, nem állsz meg és újabb könyveket kapunk tőled a jövőben. Mi inspirál az alkotásban?

Gyakorlatilag bármi inspirálhat, a Sárkányovi második részének megjelenése után el is kezdtem megírni a FB-oldalamon, hogy egy-egy rész miről jutott eszembe. Például a hintás történet úgy született, hogy egy barátnőm mesélte, a fia az első napon az óvodában felült a hintára és várt. De nem történt semmi. Rá kellett jönnie, hogy az óvodában nincs senki, aki majd löki őt, mint az anyukája. Meg kell tanulnia egyedül lökni a hintát. Bármennyire vicces elsőre, ez egy kemény tapasztalat egy ovis gyereknek. 

És ha már jövő: dolgozol valamin? Mit szabad tudnunk róla? A karantén hogyan hat az írói munkásságodra?

A tavaszi karantén alatt, aztán meg egész nyáron teljes állásban dolgoztam itthon home office-ban két gyerekkel. Nagyon fárasztó volt, este már nem volt kedvem nekiállni még írni is, így például a Sárkányovi harmadik része sem készült el. De nem akarok panaszkodni, így is nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egyáltalán meg tudtam oldani, hogy itthon legyek a gyerekekkel. Viszont októberben készültem el egy új mesekönyvvel, ami egész kicsiknek szól, és a városi természetet, a városban köztünk élő állatokat mutatja majd meg egy kislány történetein keresztül. 

Ezúton szeretnék békés karácsonyt és boldog új évet kívánni az írónőnek!

Amennyiben kíváncsi vagy Eszter munkásságára, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, vagy látogass el a Pagony Kiadó webáruházába és csemegézz a könyvei közül!

Írta: Isabel


2020. december 21., hétfő

Aurora Lewis Turner - Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.)


Először is szeretném megköszönni a szerzőnek a névre szóló dedikált példányt!
Elnézést kérek, amiért eddig tartott az olvasás, ám megjegyezném, hogy egy kicsit örülök is neki, mivel segített kizökkennem a mindennapokból.

A történet gerincét adó jövőkép nagyon tetszett. Több lakható bolygót fedeznek fel a tudósaink és ennek hála már évezredek óta nem a Föld az otthonunk. Mivel nagyon szereretek mindent, ami a csillagászattal kapcsolatos, hatalmas kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba.
Természetesen, szeretném, ha a bolygónk minél tovább lakható maradna, mégis örültem neki, hogy egy szerző nemcsak más idősíkba és földrajzi helyre helyezte a történetét, hanem más csillagok köré: a történetben több bolygón lett elosztva az ember-állat-és növényvilág.  Véleményem szerint bátor, de nagyon jól kivitelezett ötletet kaptunk.

Főhősnőnk, Auróra, hozzám nagyon közel állt. Nem szereti a feltűnősködést, szeret tanulni Próbál komoly és megfontolt maradni, dacára annak, hogy barátnője -  teljesen más beállítottsággal - igyekszik eltéríteni ettől. Bár nekem pont emiatt nem volt szimpatikus a hölgyemény, de tény, hogy nagyon szép lett a kontraszt kettőjük személyisége között. 
Nénikéje halála után Auróra új, különleges képességeket fedez fel magán, ami miatt veszélybe kerül az élete, de egyben egy különleges kaland is a kezdetét  veszi. Társként megkapja Lloydot, aki eleinte nem volt a kedvencem, végül azonban - mikor megértettem az indokait - őszintén megkedveltem. 

A képességek és az egész ok-okozati összefüggés nagyon szépen ki lett dolgozva, semmilyen logikai hibát nem találtam benne. A történet nagyon izgalmas és olvasmányos. Egy apróságot említenék meg: számomra némelyik mondat nagyon hosszú volt. De ez tényleg csak egy olyan apróság, ami felett bátran szemet lehet hunyni - amiatt tűnt fel, mert hangosan olvastam a papagájomnak. (Szereti a könyveket.)

A borító nagyon elegáns és letisztult. Tökéletes harmóniában van a történettel és az általam elképzelt világgal.  

Összességében nagyon elégedett vagyok és nagyon remélem, egyike lhetek majd azoknak, akik a folytatást olvashatják! Ha lehet, 2021-ben! 

Amennyiben kíváncsi lettél, az Olvasni Menő webáruháza várja a rendelésed!

Írta: Isabel

2020. december 18., péntek

Mimi Taylor - Abby Winter - Az utolsó kívánság

 


Szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt a regényből!
Az elején egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen nem ismertem Abby Winter írónő munkásságát, viszont nagyon kíváncsi voltam Mimi fejlődésére. 

A sok teendőm miatt ma sikerült elolvasnom a regényt, mindössze egy nap leforgása alatt és beismerem, hogy nagyon meghatott az eleje. Még véletlenül sem szeretnék átmenni azon, amin a főhőseink, de nagyon szépen átadta a szerzőpáros a barát/feleség/anya elvesztését. Emiatt már az elején nagyon nagy szimpátiával közeledtem feléjük.

Sokszor elgondolkodom azon, hányszor mondjuk valamire, hogy végleges, mégis, ez igazából akkor következik be, mikor az megszűnik létezni. Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam mennyire nehezen zárok le dolgokat és ennek ez a meggyőződés az oka. Hiszem, hogy amíg van élet, addig ott az újrakezdés és megbocsátás lehetősége is. Na, de vissza a könyvhöz!

A tragédia után kezdtem jobban jobban kötődni Sebastianhoz, ami azért nagy szó, mert nem könnyen tudok azonosulni férfi főszereplőkkel. De a karaktere, amely őszinte és nagyon emberi, nem hagyott nekem más választást. Tetszett, hogy nem próbált macsó lenni, hanem megélte a fájdalmát. A kisfiával töltött pillanatoktól pedig összeszorult a szívem! Nem is ragozom ezt tovább, mert egyszerűen kedvenc karaktert avattam a könyvből.

Meghan már nem volt ennyire szimpatikus, igaz, sok dologban meg tudtam őt érteni. Barátnője hirtelen halála természetesen őt is megviselte, de örültem volna ha egy picit többet kapunk az összetört pillanatokból. Elismerem, mindenki másképpen éli meg ezeket  a pillanatokat, de egy kicsit több lelki vívódást vártam volna tőle, azok után mennyire közel álltak egymáshoz. 
Viszont az kifejezetten tetszett, hogy a történet kezdetén nem jöttek ki Sebastiannal. Jó kis rajtkocka volt ez mindkettőjük számára.

Romantikus regény révén a történések természetesen az újrakezdést mesélik el. Szépen adagolták nekünk az új mindennapokat, az új érzelmeket. Mindenből pont annyit kaptunk, amennyire szükség volt ahhoz, hogy egy picit mi is kiheverhessük a tragédiát.

A kisfiú alakja annyira aranyos volt, hogy mindenképpen kellett a történetbe. Őszinte volt, tiszta és nagyon ártatlan. Minden anya ilyen gyerkőcöt szeretne szerintem.

Meg kell említsem a borítót is, amely nagyon illik a regény hangulatához. A rajta látható végtelen pedig egyszerűen a legkifejezőbb szimbólum, amit rátehettek. Gratulálok a tervezőnek!

Az elején említettem, hogy érdekelt Mimi Taylor fejlődése: bár azt nem tudom, melyik részt ki írta, de összességében egy szépen megfogalmazott érzelmekkel teli történetet kaptam. Mimi eddig is ebben a műfajban alkotott, ám most elkezdtem megkapni, amit eddig hiányoltam: az emberi reakciókat logikával és érzelmekkel  összekötve. Nagyon szerettem, hogy most nemcsak arról volt szó, hogy hipp -hopp szerelembe esünk, hanem volt egy íve a cselekményeknek és fejlődése a szereplőknek. 

Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni azt, hogy melyik írónő melyik részt írta, ami azért fontos, mert így tényleg egy kerek egész történetet kapunk.

Gratulálok hölgyek, becsületes, alapos és lelket érintő munkát végeztetek!

Ha te is kíváncsi lettél a regényre, megrendelheted a NewLine Kiadó weboldaláról!

Írta: Isabel

2020. december 17., csütörtök

Amikor egy regényen keresztül bepillanthatunk a magyar rendőrség munkájába - Interjú a Keselyű szerzőjével


 N. Nagy Zoltán – Keselyű című kézirata a Twister Media 2018-as [bekezdés] pályázatának győztes volt, majd  2019-ben már regényként olvashattuk. Én az idén találkoztam a könyvvel és egy nagyon érdekes olvasmánynak tartom. 
A következő percekben a szerzővel készített interjút olvashatjátok, fogadjátok szeretettel!

Megtennéd, hogy pár szóban bemutatkozol a blog olvasóinak? Miként fogalmazódott meg benned, a Keselyű kézirata?

Tulajdonképpen már minden érdemlegeset leírtál a bevezetőben rólam.  Talán annyit tudok hozzátenni, hogy nagyon kedvelem a sakkot és az amerikai focit. A Keselyű ötlete pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Bementem egy könyvesboltba, mert szerettem volna egy olyan krimit venni, ami a mai Magyarországon játszódik, de meglepve tapasztaltam, hogy szinte alig van ilyen. Arra gondoltam, meg kellene próbálnom megírni egy ilyen történetet. 

Egy picit utána olvastam az életednek és tudom, hogy nem sem a végzettséged, sem pedig a szakmád nem áll közel az írói világhoz. Mik voltak azok a nehézségek, melyekkel kezdőként szembe kellett nézned?   Hogyan emlékszel vissza az írás folyamatára? 

Egy hosszabb szöveg megtervezése és megírása mindig időigényes munka, azonban az igazi kihívások csak ezután jelentkeznek. A család és a barátok véleménye után a szerző mások véleményére is kíváncsi, és igyekszik kiadót találni a szöveghez. Szerencsére ma már sokkal több lehetőség van, mint régebben. 

Az értékelésemben említettem, hogy az egész történet nagyon életszerű. Biztos vagyok benne, hogy ebben része volt a nyomozói mivoltodnak is, így felmerült bennem a kérdés: mennyi valóságalapja van a regénynek?

Nagyon jól látod! A regényben ábrázolt rendőrségi munka és nyomozás valós alapokon nyugszik. Igyekeztem úgy megírni a kihallgatásokat, házkutatásokat és a többi, nyomozással összefüggő dolgot, hogy a lehető legközelebb legyen a mai magyar valósághoz.

Lelkileg mennyire volt megterhelő a számodra ezeket a pillanatokat papírra vetni?

Nem volt megterhelő. Közhely, de a valóság sokkal brutálisabb, mint bármilyen írói fantázia.

Melyik volt az a karakter, akinek a megalkotása a legtöbb időt igényelte és miért?

A legtöbb időt Keselyű Richárd karakterével töltöttem. Mindenképpen olyan sorozatgyilkost akartam megalkotni, aki amellett, hogy rendkívül intelligens, kellően kegyetlen is. 

Mikor úgy érezted, kész a kéziratod, miért a TwisterMedia mellett döntöttél? 

A Twister Media minden évben meghirdeti a [bekezdés]-pályázatot, amire ismeretlen szerzők is beküldhetik elkészült regényüket, és a legjobb szövegeket a kiadó megjelenteti. Ez egy szinte egyedülálló lehetőség a tehetséges, de még nem ismert írók számára.

Milyen érzés volt megtudni, hogy nyertél és azóta hogyan alakult az életed az írás terén? 

Fantasztikus érzés volt, amikor a győztesek között olvashattam a nevem. A legnagyobb változást ezek után természetesen az jelentette, hogy a Twister Media-nak köszönhetően kiadásra került Keselyű c. regényem. A korábban csak a laptop monitorján látott betűkből egy ténylegesen kézbe fogható könyv készült. 

Mivel a [bekezdés] – pályázat minden évben megjelenik, van valami tanácsod a jelentkezők számára?

A tanácsom az, hogy elutasítás esetén se csüggedjenek. Foglalkozzanak a szövegeikkel, és a következő évben próbálják meg újra!

A megjelenés óta milyen visszajelzéseket kaptál a olvasóktól?

Úgy tűnik, a Keselyű megtalálta a közönségét. A számtalan üzenet és a személyes találkozókon tapasztalt kedvesség alapján ki merem jelenteni, hogy az olvasók szeretik.

Jelenleg is működik az EGYPERCES KRIMI névre hallgató blogod, ahol egy igazán egyedi szórakozást találkozhat az olvasó: rövid krimiket olvashatnak, és nekik kell megtalálni a tettest.  Mi céllal hoztad létre a játékot?

Gyerekkoromban voltak hasonló feladványok valamelyik magazinban, de felnőtt fejjel már nem találtam hasonlókat, ezért elsődlegesen az ilyen jellegű rejtélyek hiányát akartam pótolni. 

Az ünnepek alatt, azt hiszem, mindenki megpróbál pihenni és feltöltődni. Te hogyan szoktad megélni ezt az időszakot?

Pihenéssel és munkával. Elég sok szövegen dolgozom mostanában.

Milyen terveid vannak a jövőt illetően? Lesz új N. Nagy Zoltán regény?

Nem titok, hogy nagyon sokat foglalkozom a Keselyű folytatásával. Mindenképpen lesz új regény!

Nagyon szépen köszönöm az interjút és ezúton szeretnék Békés karácsonyi ünnepeket, illetve boldog új évet kívánni!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, látogass el Zoltán hivatalos Facebook oldalára, keresd a könyvét a TwisterMedia weboldalán, de ha játszanál, az Egyperces Krimik is nyitva áll előtted!

Írta: Isabel

2020. december 15., kedd

N. Nagy Zoltán - Keselyű


 Egy ilyen nagyszabású írás után, nehéz szavakba önteni, hogy milyen érzések is kavarognak bennem.
Szégyellem és bánom, hogy csak most tudtam elolvasni a könyvet - pedig már jó pár hónapja megnyertem a szerző által létrehozott nyereményjátékon. A lehetőséget itt is köszönöm szépen.

Véleményem szerint egy jó regény már az első oldalnál képes megragadni az olvasóját. Velem szó szerint ez történt: a gyermekintézetben történt brutális események azonnal elértek hozzám. Szeretem a pszichológiát - de aki olvassa a blogot az jól tudja ezt - és mindig is érdekelt, hogy mi ezeknek szörnyűségeknek a mozgatórugója.  Annyira élethűen van ábrázolva az elnyomó-elnyomott gyerekek képe, hogy ezek után már képtelen voltam letenni a könyvet és egyszerre ki is olvastam. Akkor sem szűnt meg bennem ez a késztetés, mikor több évet előreugorván az időben megismerkedünk a főszereplőnkkel, hiszen az ingerek ugyanúgy, folyamatosan értek. 

Tetszett az is hogy a szerző nemcsak a magyar neveknél, de kis hazánknál is megmaradt, így betekintést nyerhettünk egy rendőr életébe. Azt nem tudom, hogy ezek az információk mennyire helytállóak, de ha Zalánt egy létező rendőrről mintázta, az számomra csak pozitívat jelentene. Nagyon szimpatikus karakter, mivel van emberi oldala is.

A műfajt tekintve egy picit sem vagyok elégedetlen, számomra pont elég rejtély, illetve izgalom található a történetben. Ha nem lenne feltüntetve, hogy a szerző neve, azt hinném, hogy egy külföldi író tollából született meg a regény. Remélem, hogy ezt Zoltán bóknak értelmezi, hiszen annak szántam!

Mivel ez volt az első regényem a szerzőtől, viszonyítási alapom nincs, de bízom benne, hogy ez csak a kezdet és tovább fog fejlődni. Hiszen, mint tudjuk, minél jobb az alapanyag, annál csodásabb dolgok készülhetnek belőle!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a könyv a Twister Media Kiadó honlapján megvásárolható!

Írta: Isabel

2020. december 14., hétfő

A szerző, akit a csillagászat iránti rajongása segít az írásban - Interjú E. M. Millerrel


E.M.Miller  - Szövetség I. – A vírus című sci-fi regénye izgalmasnak tűnik számomra. Bár, csak a tartalomhoz volt szerencsém, nemcsak a cím miatt gondolom nagyon ígéretesnek. Jómagam még soha nem próbáltam ebben a műfajban alkotni, ezért felkértem az írónőt egy beszélgetésre, amiben nemcsak a könyv születéséről, de más izgalmas dologról is kérdeztem őt.

Mesélj egy kicsit magadról! Honnan jön a sci-fi iránti rajongásod?

Tolna megyében élek, fogyatékkal élők otthonában dolgozom, mint fejlesztő – foglalkoztató. Már egész kicsi korom óta rajongok a csillagos égboltért. Óvodás korom óta gyűjtöm a csillagászattal foglakozó könyveket, és ez a rajongás felnőttként sem maradt abba, kisiskolás korom óta olvasom az Ufó magazin, ufó- rejtélykutató, csillagász és asztronauta szerettem volna lenni.  De az élet úgy hozta, hogy sci-fi történeteket írok. Az a korosztály vagyok, aki a Vészhelyzet és a Dallas mellett, az X aktákon nőtt fel.  És a sci-fi illetve az összeesküvés - elméletek iránti rajongásom-életem végégi elkísér, és biztos vagyok abban, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben. 

Van olyan szerző ebben a műfajban, akire példaképként tekintesz? 

Talán két személyt tudok megnevezni. Mindkettő magyar. Ők pedig: Nemere István és Duncan Schelley. 

A vírus egy folytatásos regény első része. Milyen hosszúra tervezed a sorozatot? 

Azt sosem gondoltam volna, és nem is fordult meg a fejemben, hogy e történetem, ha egyszer kiadásra kerül, pont egy világjárvány kellős közepén fog megjelenni.  Nem ez az első sci-fi történetem, hanem a Ködön túl, amit anno pár évvel ezelőtt egy ködös novemberi reggel ihlette meg. E történetem biztos, hogy sosem fog megjelenni, örökre blogtörténet marad. E történetem elkezdése után, pár napra pattant ki a fejemből a Szövetség, és párhuzamosan írtam a két történetet.  A történet alapját a 2012-es december huszonegyedikei világvége várás adta. Anno volt egy másik közösségi oldal, amin egy vers, vagy nem is tudom mi volt az, ami  e oldalon körbe ment, és pontról pontra voltak szedve benne, hogy mi fog történni azon a bizonyos utolsó napon. Megtaláltam, és ki is pattant a fejemből a történet. Először négy részesre terveztem, de végül három lesz belőle. 2016 májusában indítottam a Wattpadon, ahol gyakorlatilag a felkerülés után tarolni kezdett, és sorban nyertem el az olvasói díjakat, egy blogverseny keretében, az olvasói szavazatok alapján az év alkotása lett, tavaly pedig szintén egy blogverseny keretében, második helyezést ért el. De amire igazán büszke vagyok a történettel kapcsolatban, 2016 karácsonyán jelöltek a Láthatatlan angyal díjra és közönség díjazott lettem. Elvileg úgy terveztem, hogy a részek valahol összekapcsolódnak. A második rész gyakorlatilag eltért volna a vírustól, csak az elején lett volna utalás rá, de az élet úgy hozta, hogy a második részben is szerepet kap benne, és a hatalmi elit, a vírus a szervezeten belüli ellopásával porbálja megalkotni az új világrendet.  Harmadik része az emberiség eredetével lesz kapcsolatos. De megírtam az első rész novellaváltozatát, amely tavaly jelent meg az irodalmi antológiakötetben.  

Íróként az egykötetes vagy a többkötetes történetek írása jelent számodra nagyobb kihívást?

Az egykötetesnek indult történetet könnyebben írom meg, de előbb – utóbb lesz folytatása, még akkor is, ha eredetileg egyrészesre terveztem. A többkötetes történet megírása kihívás számomra, e történeteket meg kell terveznem, el kell terveznem, mi hogyan legyen, hogyan és mikor tegyem fel a részeit először a blogra, hogy megtudjam, hogyan fogadják a több részre tervezett történetet az olvasók. 

Hogyan nézett ki egy alkotással töltött napod? A szerkesztés melyik része volt számodra a legkönnyebb?

Mivel hétköznap dolgozok, így a történetek megírása, majd a vírus szerkesztése hétvégére esett vagy esik.  Nagyon élveztem a szerkesztés minden egyes mozzanatát, hisz először csináltam ilyet. Rengeteg időm és energiám ment rá, a végén nem is ismertem rá a történetemre, ami nem is olyan nagy baj. Egy füzetbe írtam bele az átfogalmazásokat, átírásokat. Az első fejezetet könnyebb volt szerkeszteni, mint a többit.  De mi volt benne könnyebb? Nem is tudom. Még ilyen nem volt számomra, ha több történetem kerül szerkesztésre, már könnyebben fog menni. 

A Book Dreams kiadó szerzője vagy, a könyv is itt jelent meg. Hogyan találtál rájuk és milyen a közös munka?

Véletlenül, január végén a Facebookon jött szembe velem a kiadó hirdetése. Körülnéztem az oldalukon, és megtetszett, rájuk írtam, bekérték a szinopszist, tíz oldalt a történetből és megtetszett nekik. Februárban aláírtam a szerződést és tavasszal megkezdődött a közös munka. Meg vagyok elégedve a kiadóval, minden téren. Mindent megtesznek a szerzőkért és azért is, hogy az olvasók megismerhessék a kiadó szerzőit. 

Az Örökség után hogyan fogadták ezt a stílusváltást az olvasóid? 

Éles stílus volt még számomra is. Igazából sokkal jobban fogadták az olvasók, mint az Örökséget.  Igazság az, hogy a sci-fi világában sokkal jobban érzem magam, mint a misztikustörténetek világában. 

Ez az év mindenki számára rengeteg nehézséget tartogatott,  ám biztosan voltak szép pillanatok is. Ha ebből a szemszögből tekintesz vissza, számodra melyik volt a legkedvesebb emlék 2020-ból?

Maga könyv szerkesztése, nyár végén a Szövetség megjelenése és a Libri boltjaiba való kikerülés, Józsa Mara blogoldalán pár versem került ki, idén is bekerült két mesém az Adventi Mesekalendáriumba.   Magánéletemre ezt nem tudnám elmondani. 

Milyen érzésekkel készülsz az ünnepekre? 

Imádom a karácsonyt. Az év legszebb ünnepe. Mikor belépünk az Adventi időszakba, mint egy kisgyerek, izgatottan várom a december huszonnegyedikét. Sütünk-, főzünk anyuval, készülnek a finom sütik az ünnepekre, már el is készült és dísztettük a sütiket. De most e készülődés és a várakozás időszaka kicsit más, rányomja a bélyegét a lelkünkre a vírus jelenléte.  Bízzunk abban és biztos is vagyok, hogy jövőre minden rendeződni fog és jobb lesz. 

Biztos vagyok abban, hogy már vannak ötleteid a jövő évre vonatkozóan is. Megosztanál párat ezekből az olvasókkal?

Sok történet kering a fejemben. Jelenleg egy kézirattal vagyok kész, és be is küldtem a kiadó számára. Egy mesekönyv van készülőben: Bandi farkas történetei I. címet kapta. Ha minden jól megy, jövő tavasszal fog megjelenni.  Szövetség második részére még egy évet várni kell. Elkezdtem egy ifjúsági regényt is írni, még nagyon az elején járok. Új kihívás, hisz ilyen zsánerben még nem írtam történetet.  Sok novella is készül, ami természetesen sci-fi. 

Amennyiben érdekesnek találtad az interjút, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát, vagy a Szövetség első részét a Book Dreams Kiadónál!

További sok sikert és kellemes ünnepeket kívánok az írónőnek!

Írta: Isabel

2020. december 12., szombat

A szerző, aki a romantikus regényei mellett foglakoztató mesekönyveket ír és illusztrál - Interjú Tomor Anitával


Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus regények világával, egészen addig, míg fel nem hívták arra a figyelmem,  hogy gyerekkönyvek területén is alkot az írónő.
Én Az ovinak vége, irány az iskola! című mesekönyvét értékeltem nálunk, és annyira felkeltette az érdeklődésem az írónő sokszínűsége, hogy mindenképpen szerettem volna interjút készíteni vele a blog számára. Nagyon köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, vágjunk is bele!

Biztosan sokszor válaszoltál már ehhez hasonló kérdésekre, de megtennéd, hogy egy picit mesélsz a kezdetekről? Cégvezetőként dolgozol, hogyan jut mellette idő és energia az írásra?

Nehezen. Az utóbbi egy év nem is tudom, hogy ment el ilyen gyorsan. Annyi tennivaló akadt, hogy az írásra maradt szinte a legkevesebb időm. Talán ezért is várom annyira most ezt a karácsonyt. Nagyon vágyom rá, hogy csend vegyen körül, hogy anélkül, hogy e-maileket kelljen nézni, egy picit leülhessek a családom körébe, vagy épp elbújhassak egy sarokba, kezemben egy bögre forró kakaóval és a laptopommal vagy épp egy szuper jó könyvvel. Sokan kérdezik tőlem üzenetben, hogy hogyan csinálom. Hogyan fér bele minden az időmbe. Erre sajnos az a válasz, hogy bármennyire szeretném, nem tudok mindig minden területen százszázalékosan helytállni. Én legszívesebben mindig csak írnék és csak hoznám és hoznám az újabb és újabb történeteket. De én más vagyok, mint a többi író. Nekem vannak vállalkozásaim, van egy könyvkiadóm. Sokan azt gondolják, egy író élete milyen könnyű, csak leül a gép elé és gépel, ez közel sincs így. Sokszor fordul elő, hogy hetek, sőt hónapok telnek el úgy, hogy hulla fáradtan fekszem le és a laptopom, amelyen a regényeimet és a mesekönyveimet írom, nem is volt a kezemben. Egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy megnyissam a kéziratokat és folytassam, amit elkezdtem. 

Tanári végzettséged biztosan hozzájárult ahhoz, hogy gyerekkönyvekkel is elkezdj foglalkozni. Hogyan született meg az Az ovinak vége, irány az iskola!?

A gyerekeknek szóló kiadványaim, csakúgy, mint Az ovinak vége, irány az iskola! című mesekönyvem először a saját gyerekeimnek íródtak. Nekik szerettem volna segíteni azzal, hogy olyan meséket mesélek vagy épp olyan játékos feladatokat készítek nekik, amelyek nem csak szórakoztatnak, de fejlesztenek is. Ebben a mesekönyvben egyfajta átmenetet képeztem az ovis évek és az iskola, az első osztály között. Ahogyan a felnőtteknek, úgy a kisgyerekeknek sem olyan egyszerű a váltás, mint ahogyan mi azt elképzeljük, igenis félhetnek az iskolától, az újdonságtól, a változástól. Viszont, ha mesélünk nekik az iskoláról, arról, hogy mi vár rájuk és elmondjuk, nincs mitől tartani, mert egy nagyon klassz időszak kezdődik, amelynek során a sok-sok új tapasztalás, tanulás mellett igaz barátokra is lelhetünk, lehet, hogy könnyebben veszik az akadályt.

Mit gondolsz, az iskolára való felkészítésben mennyire hatékony módszer az, ha ebben a témában olvasunk a kicsiknek? 

Fontosnak tartom, hogy beszélgessünk velük róla.  Hogy mi vár rájuk majd az iskolában. Akár a saját tapasztalataink megosztása is hatásos lehet. Én például mindig azzal nyugtatom a gyerekeimet, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szerették volna, hogy majd legközelebb jobb lesz, és elmesélem, nekik, hogy bizony velem is számtalanszor előfordult, hogy valami nem úgy sikerült, ahogyan előtte elterveztem. De az élet nem fehér vagy fekete. Mindig mindenen lehet fordítani, mindig minden lehet jobb, csak kitartónak kell lenni és akarni kell. A mesék, a könyvek világa mindenben tud segíteni. A legnagyobb varázslat az bennük, hogy kiszakítanak minket a jelenből és elrepítenek bennünket egy-egy, messzi-messzi tájra, egy másik világba. Így, amíg olvasunk, vagy hallgatjuk a meséket elfelejtjük, milyen nehézségeink is vannak, milyen feszültségek is rejtőznek bennünk, az olvasás, a mesélés és a mesehallgatás mind-mind pihentetnek, kikapcsolnak, segítenek összeszedni magunkat, segítenek megnyugodni, újra megtalálni a belső harmóniánkat. Felnőttként is, amikor nagyon-nagyon elfáradok, csak a kezembe veszek egy könyvet és olvasok, néhány órára jó megállítani az időt, hogy aztán flottul, flottabbul menjen a munka, és a hétköznapok egy picit színesebbé váljanak.

Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől? Azt a célt érted el a gyerekeknél, amit szerettél volna?

Szerencsére csupa pozitív visszajelzés érkezett eddig hozzám. Van, hogy óvodák, intézmények rendelik meg a foglalkoztató füzeteimet. Én magam azt szeretem nagyon bennük, hogy színesek, egyáltalán nem tankönyvszagúak, tehát az ovisok számára inkább szórakozást jelentenek, mintsem tanulást és mégis észrevétlenül is fejlesztenek. Igen, én úgy gondolom, ha csak egy vagy két kisgyereknek is örömet tudok okozni a játékos feladataimmal, és a pedagógusok részéről is pozitív visszajelzések érkeznek, én már elértem a célomat.

Az értékelésemben kiemeltem, hogy nagyon tetszenek az illusztrációk a könyvben? Volt részed a megalkotásukban?

Igen, nagyon is volt részem benne, ugyanis mind a mesekönyvek, mind a foglalkoztató füzetek tekintetében valamennyi illusztrációt én magam készítettem. Az első mesekönyvemnek, a Nyúl Benő, Csiga Bandi és a Sün Testvéreknek még ezen kívül annyi a bája, hogy abba a könyvbe a saját, kézzel készített, fekete-fehér rajzaim kerültek bele. A többi kiadványhoz már a digitálisan készített illusztrációim lettek felhasználva. A feladatokat is mind én magam találtam ki a foglalkoztató füzetekben, így a mesekönyveket is és a foglalkoztató füzeteket is nagyon magaménak érzem, szívem-lelkem bennük van.

A mesekönyvek mellett foglalkoztató füzetek is jelennek meg a neved alatt. Esetleg volt alkalmad szakmabeli (pedagógusok, óvodai dajkák,) véleményét is kikérni? Ha igen, ők hogyan nyilatkoztak a könyvekről/füzetekről?

Igen, rá is írtuk a kiadványokra, hogy pedagógusok ajánlásával kerültek kiadásra. Mielőtt nyomdába küldtük volna a foglalkoztató füzeteket átolvastattuk és átnézettük óvoda pedagógusokkal és tanárokkal. Nekik is nagyon tetszett az ötlet, hogy piacra kerüljenek ezek a színesen, gazdagon illusztrált kiadványok.

Térjünk egy picit át a felnőtteknek szóló regényeidre. Én azok közül eddig még egyet sem olvastam, ezért érdekelne, hogy melyiket ajánlanád kezdésnek és miért?

Én romantikus regényeket írok, ha szereted ezt a műfajt, akkor nyugodt szívvel ajánlom neked őket. Bármelyik könyvemmel is kezdjél, remélem, bele fogsz szeretni a történetbe. Én mindet nagyon szerettem írni. Nem tudom, hallottad-e, de én imádok utazni, és mindig olyan helyszínekről írok, ahol már jártam. A regényeimben írtam már Baliról, Kambodzsáról, New Yorkról, Los Angelesről, San Francisco-ról és még sorolhatnám. A visszajelzések alapján nagyon szeretik az olvasók, hogy úgy írom le a helyszíneket, hogy amikor olvassák a regényt, szinte ők is úgy érzik, ott járnak. Képzeletben ők is velem utazhatnak. Ha kedveled a fantasyket, akkor az Álmodtam már rólad sorozattal is kezdhetsz, ebben a regény-sorozatban Kambodzsába és egy fiktív világba, Indorába kalauzolom el az olvasókat. Egy csipet régészet, a történész énem erősen megjelenik benne. Ez egy nagyon összetett és kifejezetten izgalmas történet, és még nincs vége, mert hamarosan jön a Még mindig rólad álmodom, és a Most már együtt álmodunk után a negyedik rész, az Újra veled álmodom. Ha igazi romantikus regényre vágysz, akkor azt javaslom, kezd időrendi, megjelenési sorrendben az olvasást: Helló újra, kedves exem!, Nyolc éjszaka, Sugar Daddy, Irány Hollywood!, Veled egy szigeten. Remélem, ha egyszer elolvasod bármelyik regényemet, nagyon fog tetszeni!

Szerzőként mennyire nehéz váltani a felnőtt - és a gyermek-irodalom között? Melyiket írod szívesebben, már ha van ilyen?

Kezdetben szinte minden pillanatom és gondolatom a gyerekeim körül forgott, ezért akkoriban csak nekik készítettem kiadványokat, most, hogy már nagyobbak és van egy pici időm magamra, előjött a régi hóbortom, a regényírás. Még egyetemista koromban kezdtem el írni az első regényemet, és amint újra visszataláltam ehhez a világhoz, tudtam, hogy ez az, amit a világon a legjobban szeretek csinálni. Leírni és megalkotni azokat a történeteket, amelyek megfogannak a fejemben, amelyek megtalálnak. Romantikus regényeket szeretek írni a legjobban.

Van olyan romantikus regényed, aminek az írása nagy kihívást okozott? 

Az Álmodtam már rólad sorozat nagyon összetett, hihetetlen összpontosítást igényel, és mivel nem egymás után írtam az egyes részeket, köteteket, hanem köztük mindig más regényeken dolgoztam, így mindig nehéz visszazökkennem és pontosan átlátnom a történet szálait és számon tartanom a szereplőket. Most épp a negyedik részen dolgozom. Remélem, nemsokára elkészülök vele és meglephetem az olvasókat.

Gondolom, a te terveidet is felborította a világjárvány. Hogyan töltöd a 2020-as éved? Van pár olyan jó tanácsod az olvasóid számára, ami segít átvészelni ezt a helyzetet?

Egy jó könyv, vagy egy-egy szuper film mindig jó kedvre derít, bármennyire is szürke világot élünk. Ha úgy érzem, most nagyon-nagyon zord körülöttem minden, akkor én is előkapok mindig egy jó könyvet. Ezt bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani. Hogy milyen volt a 2020-as év? Hát, őszintén, egy kicsit valóban nyomasztó. Tele munkával, kihívásokkal. Számomra márciustól a digitális oktatás is nagy kihívás volt a két általános iskolás gyerkőcöm miatt. Aztán nyáron jött egy kis nyugalom, akkor tudtam megírni a nemrégiben megjelent, új regényemet, a Veled egy szigetent, amelybe belecsempésztem egy kicsit ezt az aktuális világot. Úgy éreztem, muszáj ezt az élethelyzetet kiírnom magamból. Muszáj írnom róla. Aztán azóta, hogy szeptemberben elkezdődött az iskola, és ahogyan közeledtünk az év végéhez, egyre csak gyűltek a napi feladatok. Ezért is mondtam a beszélgetésünk elején, hogy most valahogy sokkal-sokkal jobban várom a karácsonyt, mint a korábbi években. Talán nem szégyen bevallani, hogy egy picit elfáradtam és nekem most az kell, hogy újra belefeledkezzek az egyik történetembe és írhassak. Az írás egy pillanat alatt fel tud dobni és életet tud lehelni belém.

Milyen műfajban várhatunk tőled legközelebb művet? A kicsik vagy a nagyok reménykedjenek jobban?

A nagyok. Várhatóan regényeket fogok hozni a következő évben. Romantikus, szenvedélyes, tűzzel teli történeteket, és képzeletben olyan messzire fogunk utazni velük, amilyen messzire csak tudunk. Jön Kambodzsa, Indora, Los Angeles. Nem folytatom. A többi legyen inkább meglepetés.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, ha pedig a könyvei érdekelnének, weboldalán megtalálhatod őket a foglalkoztató füzetekkel együtt!

Ezúton szeretnék boldog karácsonyt és sok olvasót kívánni Anitának!

Írta: Isabel


2020. december 10., csütörtök

A regény, melynek a megalkotásában szakember is segített - Interjú a Mögötted! szerzőjével


 Ludányi Bettina írónő, az egyik azon szerzők közül, akinek folyamatosan követem a munkásságát. Nagyon érdekelnek az új regényei, mivel szinte biztosra vehetem, hogy lesz bennük erős pszichológiai szál, ami – mint tudjátok – számomra letehetetlenné tesz egy könyvet. A következő percekben legfrissebb regényéről fogunk beszélget, fogadjátok szeretettel!

Kezdésnek mesélj nekünk a Mögötted! mögött álló kutatómunkáról! Mennyit tanulsz, mielőtt belevágsz egy új történetbe?

A kutatómunka mindig sok időt elvesz, ám nagyon élvezem. Általában könyveket és tanulmányokat olvasok, viszont ebből a szempontból a Mögötted! egy áttörés volt, mert egy pszichológussal is konzultáltam a pszichológiai háttér megalkotása miatt. Innentől kezdve pedig szeretném mindegyik könyvemnél szakember segítségét igénybe venni. A Mögötted!-nél például több dokumentumfilmet is néztem Charles Manson életéről, valamint a szekták működéséről.

Eddig két könyved olvastam és mindkettőben mesterien kidolgoztad a szereplők jellemét. Valóban minden karaktered emberi – jó és rossz tulajdonságokkal. Ha hozzátesszük a pszichológia iránti érdeklődésed, hogyan születik meg nálad egy szereplő?

Először mindig csak fejben. Sokat gondolkodom rajta, a jellemén, hogyan reagálna bizonyos helyzetekben. Aztán elkezdtem megformázni írásban is. Próbálom olyan részletesen megírni a jellemrajzát, amennyire csak lehetséges. Pszichológiai ismeretekkel azért sokkal könnyebb. Ráadásul több önismereti tanfolyamot is végeztem, többek között egy life coaching képzést, aminek kiemelt része volt az emberismeret. Ezeket a tapasztalatokat is fel tudom használni a karakterek megalkotásában.

Mennyiben más ez a regény, mint az eddigiek? 

Egyrészt abban, hogy ezúttal a lehető leghitelesebb forrásból, egy pszichológus segítségével dolgoztam, másrészt pedig abból, hogy eddig ez a legkomolyabb téma, amiről írtam.

Melyik volt az a szereplő, akit a leginkább nehéz helyzetbe szerettél volna hozni a történet során? Sikerült elérni a célodat?

Erre a kérdésre csak részben válaszolnék. :) Szeretem nehéz helyzetbe hozni a szereplőimet, ezt szerintem már tudják az olvasóim. (nevet) Ebben a regényben sem volt másképp. Viszont, ha elárulnám, kit hoztam igazán nehéz helyzetbe, egy picit talán spoilereznék. Annyit azonban elárulhatok, hogy egyik szereplőmnek sem volt könnyű dolga.

Milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóidtól: tetszik nekik a Mögötted!?

Az a tapasztalat, hogy igen. Szerencsére sok visszajelzést kapok, bár mindig arra bátorítom az olvasókat, hogy írjanak. Szeretek üzeneteket kapni tőlük.

Alkotóként mi a legnagyobb elismerés számodra?

Volt egyszer egy lány, aki azzal keresett meg, hogy épp túl van egy szakításon, és a könyvem neki a mentsvár; ki tudja szakítani a mindennapokból. Több hasonló véleményt is kaptam már, ezeket imádom a legjobban. Szerintem nem kell ennél nagyobb elismerés! :)

Mikor leadsz egy új kéziratot az Álomgyár Kiadónak, milyen érzések kavarognak benned? Könnyen elengeded a regényed kezét?

Igen, azt mondhatom, hogy könnyen. Olyankor mindig az van a fejemben, hogy elindult az útján, hamarosan az olvasók elé fog kerülni. Ez mindig nagyon izgalmas időszak.

Magánemberként milyen könyvet veszel elő, ha kikapcsolódásra vágysz? 

Leginkább a krimi, thriller és horror könyveket szeretem, viszont az önfejlesztő könyvek is nagy helyet foglalnak el a szívemben és a polcomon. Egy Stephen King vagy egy Chris Carter regénnyel bármikor le lehet venni a lábamról.

Mit tervezel az ünnepek alatt? Pihenni vagy alkotni fogsz?

Szeretnék pihenni, mert ez az év nekem elég zsúfolt volt. Túl is vállaltam magam szinte hónapról hónapra. Viszont azt is tudom, hogy képtelen vagyok sokáig tétlenkedni, úgyhogy biztosan fogok dolgozni a következő regényemen. 

Milyen terveid vannak 2021-re? Remélem, legalább két új regénnyel örvendeztetsz meg minket!

Van tervben egy meglepetés kiadvány (ha hívhatjuk így), amiről még nem beszélhetek. :) Azt azért elmondom, hogy merőben más lesz, mint amit eddig adtam az olvasóknak. Illetve természetesen érkezik ősszel a Festménybe zárt lelkek, amelynek lapjain egy sorozatgyilkos fog megelevenedni.

Amennyiben érdekesnek találtad az interjút keresd Bettina hivatalos Facebook-oldalát, illetve látogass el az Álomgyár Kiadó oldalára és válogass kedvedre a könyvei közül!

További sok olvasót kívánok az írónőnek!

Írta:Isabel

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések