Erdős Zsuzsanna - Légből kapott szerelem c. ifjúsági regénye mély és elgondolkodtató témát szeretne a kamaszok figyelmébe ajánlani. A szerző az ő nyelvükön, az ő világuk segítségével igyekszik megértetni azt, hogy a döntéseinknek következményei lehetnek és, hogy bizony az élet nemcsak jó pillanatokból áll.
A most következő interjúban szó lesz az alkotásról, és persze sok minden másról is!
Kérlek, egy picit mesélj magadról! Mikor és miért kezdtél el az ifjúságnak regényeket írni?
Erdős Zsuzsanna vagyok, két már felnőtt gyermek édesanyja. Pénzügyi és számviteli végzettségemmel hosszú éveken keresztül egy bankban dolgoztam, de immár négy éve bankszakmai tanácsadóként tevékenykedem. Az írás szabadidős hobbi számomra, ami a bank világból egy másik – a fantázia - világába repít. És hogy hogyan kezdődött valójában? Évek óta terveztem, hogy kellene egy könyvet írni, de valahogy sosem sikerült nekiállni. Aztán 2013-ban egy nagyon kellemes szállodában nyaraltunk és a medence partján töltött sok-sok óra semmittevés alatt jutott eszembe, mi lenne, ha pont ebben a hotelben kezdődne egy olyan igazi kamaszos romantikus történet. Az egy percig nem volt kérdés, hogy ifjúsági regényt fogok írni. A kisebbik lányom akkor volt tizennégy éves, azaz a kamaszkor kellős közepén jártunk. Megformálódtak a fejemben a karakterek és a nyaralásból hazaérve pedig elkezdtem írni…
A Vedd már észre sorozat az, amivel elsőként találkozhattak a fiatalok, ha rákeresnek a nevedre. Ez egy trilógia két kamasz kapcsolatát mutatja be. Hogyan emlékszel vissza a részek írására?
Az első könyv a mai napig a kedvencem, hiszen ez volt az első – ha szabd ezt mondani - alkotásom, ez a történet volt az, amivel a legtöbbet szenvedtem, számtalanszor átírtam, átjavítottam, bizonyos részeit kidobtam, újrakezdtem, szóval végig csináltam a kezdők összes küzdelmét és természetesen – így utólag már tudom ¬– elkövettem a kezdők összes lehetséges hibáit is. Aztán 2014 év eleje körül végül csak elkészült, de a neheze még csak ezután jött. Teljesen névtelen szerzőként ez a kézirat majdnem három évet várt arra, hogy könyvformát öltsön, de most inkább nem részletezném a kiadó keresés összes nehézségét. Legyen elég annyi, hogy a rengeteg elutasítás után valójában óriási szerencsém volt a Menő Könyvek Kiadóval, akik pont egy ilyen történetet kerestek az akkor épp csak elindult „Ellenpontok” sorozatukba. A regény folytatását már a kiadó kérte, amin nem is lepődtem meg különösebben, hiszen az első rész befejezése szinte kiáltott a folytatás után. A harmadik rész megírása viszont valódi kihívás volt, mert a második részt úgy zártam, hogy akkor itt a vége. Tehát meglehetősen bajban voltam, amikor kiderült, hogy kellene egy harmadik folyatás is. Főtt a fejem rendesen, hogy mit lehet még kihozni ebből a történetből úgy, hogy ne fulladjon unalomba a tömény romantika? Ezért végül kitaláltam, hogy a harmadik részbe becsempészek egy kis krimi szálat is.
Számodra melyik volt a nagyobb kihívás: egykötetes, vagy többkötetes regényt írni? Milyen tapasztalatokat tudtál levonni belőlük?
Ma már előre megtervezett cselekményszál nélkül biztosan nem vágnék bele egy többkötetes regénybe, ez egy nagy tanulság volt, de akkoriban egyszerűen csak boldog voltam, hogy van kiadóm. Szerintem bármilyen földtől elrugaszkodott dolgot kértek volna tőlem, azt is megteszem. Így történt például, hogy a „Szakítós” antológiába konkrétan egy hétvége alatt írtam meg egy novellát, mert pénteken szóltak, hogy hétfőre kellene…
A Légből kapott szerelem az, amit nekem is alkalmam volt elolvasni. Mi adta az alapötletet a cselekményhez?
Erre nagyon egyszerű a válasz. A repüléssel kapcsolatban fura módon kettős érzésem van. Egyrészt már nem normális módon félek a repüléstől, de ugyanakkor roppantul érdekel minden, ami a repülőgépekkel és a repüléssel kapcsolatos. Így amikor a kiadóval egy következő regény lehetséges témájáról beszélgettünk, bedobtam az ötletet, hogy mi lenne, ha egy repülőgép szerencsétlenség köré szövődő ifjúsági regényt írnék. Azt azért el kell mondanom, hogy a repülésfóbiámnak nem igazán tett jót az a töméntelen mennyiségű repülőgép katasztrófa film, amit a könyv írása alatt végignéztem, annak érdekében, hogy minél jobban megismerjem a katasztrófákhoz vezető okokat és a baleseti kivizsgálás folyamatát. Szeretettem volna szakmailag minél hitelesebben leírni mindent. Még pilótákkal is beszéltem, ami jó ötletnek bizonyult, mert nagyon hasznos tanácsokat kaptam tőlük.
Hogyan formáltad meg Dóri karakterét és mennyire sikerült olyannak megalkotni, amilyennek szeretted volna?
Mivel a trilógia kapcsán nagyon sok negatív kritikát kaptam a lány főszereplő sírós, gyenge karaktere miatt, itt elhatároztam, hogy Dórit csak azért is szimpatikussá teszem. Legyen ő egy teljesen normális kamaszlány, akinek van humora, talpraesett, és aki ha ki is borul néha, mindig felemeli a fejét, és határozottan próbál kiutat találni a gondjaiból.
Mennyi időbe telt a végleges kézirat elkészítése? Esetleg van bevált módszered, ami segít az írásban?
A „Légből kapott szerelem” immár a negyedik megjelent regényem, de a mai napig tele vagyok bizonytalansággal, hogy lesz-e elég ötletem, holott számtalanszor tapasztalhattam, hogy egyszerűen csak le kell ülni és írni, akkor is, ha úgy érzem, nem megy. Még engem is sokszor meglep, hogy, mennyi ötlet születik meg írás közben csak úgy a semmiből. Persze nemegyszer előfordul, hogy megakadok, hiába a vázlatosan megtervezett történetvezetés. Ilyenkor azzal szoktam kezdeni, hogy újra elolvasom – lehetőleg hangosan - az előző fejezetet, vagy fejezeteket, azaz megpróbálok ráhangolódni a történetre. Ennek az az óriási előnye is megvan, hogy könnyebben észreveszem a hibákat a már leírt szövegben, a „sántító mondatokat”, a szóismétléseket, a felesleges „locsogást”, mert ez utóbbira még mindig hajlamos vagyok.
Mivel napközben dolgozom, így jobbára csak esténként és hétvégén van időm az írásra. Dóri története úgy négy-öt hónap alatt készült el, mármint az első nyers változat, amit minimum három, de inkább négy teljes átolvasás követett.
Hogyan fogadta a célközönséged az új regényt? Azt lehet tudni, hogy ez vagy a sorozatod a népszerűbb a körükben?
Mindig nagyon boldog vagyok, ha látom a neten, a közösségi oldalakon, hogy keresik a regényt, véleményt kérnek róla, hogy elolvassák-e és még ennél is nagyobb öröm azt látni, hogy a válaszok rendszerint pozitívak. Szerencsére elég sok személyes visszajelzést is kapok, így tudom, hogy a trilógia után sokan várták az új regényt. De hogy valójában melyik a népszerűbb, nem tudnám megmondani.
Hogyan tudod tartani a kapcsolatot az olvasókkal? A világjárvány mennyire hátráltatott, vagy éppen hozott új lehetőségeket ezen a területen?
A net világában az elzártság maximum a személyes találkozást teszi lehetetlenné, ami persze nagyon fontos lenne, de aki akar, az úgyis megtalál. A karantén alatt is többször kértek tőlem dedikálást, amit úgy oldottunk meg, hogy egy kis papírra leírtam a szöveget, beillesztettem a könyvbe, lefotóztam és úgy küldtem el.
Egyébként érdekes módon, jóval kevesebbet írtam a karantén alatt, pedig a home office munka miatt még több időm is lett volna, hiszen az utazási időt egy az egyben megspóroltam, de még sem ment igazán. Azóta sem tudom, hogy miért…
Június 11-én részt vettél egy könyvbemutatón, illetve azóta megrendezésre került a Könyvhét is. Milyen érzés volt ismét irodalmi eseményeken részt venni, hogy érezted magad?
Soha nem fogom megszokni a nyilvános szerepléseket, rettenetesen tudok izgulni, legszívesebben elbújnék ilyenkor, de tudom, hogy ez is hozzátartozik az írói élethez. A kiadóban már ismernek, tudják, hogy milyen drukkos vagyok és szerencsére a kiadó részéről mindig profi mentoraim voltak a beszélgetések során, akiknek már az első percek után sikerült elfeledtetniük velem, hogy most épp élőben nyilatkozom. A dedikálásokat viszont nagyon szeretem, ezeknek van egy sajátos hangulata, imádom, amikor jönnek az olvasók, az én olvasóim (!) az én könyvemet (!) szorongatva. Ez egy semmihez nem hasonlítható érzés!
A Menő Könyv Kiadó gondozza a könyveidet és segíti az írói karriered. Miként jellemeznéd a velük való közös munkát?
Soha nem tudok elég hálás lenni a Kiadónak, hogy annak idején nem söpörték félre a kéziratomat, hanem időt szántak az elolvasására, hogy befogadtak, hogy számon tartanak, számítanak rám és az írásaimra. Fantasztikus kis közösségbe csöppentem általuk. Külön szeretném kiemelni a szerkesztőmet, Edinger Katát, aki az első pillanattól hitt bennem, bíztatott, óriási szakmai tapasztalatával segítette a munkámat, gondozta a kézirataimat, akire bármikor számíthatok minden nyűgömmel, problémámmal, és aki türelemmel fogadja a legvadabb ötleteimet is.
Milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően? Mikor jön ki új regényed?
Két kéziratba is belekezdtem az elmúlt hónapokban, ilyet még soha nem csináltam, hogy egyszerre két regényen is dolgozom. Ami nem lesz újdonság, hogy ezek is ifjúsági regények, de egyelőre többet nem szeretnék elárulni róluk, talán csak annyit, hogy az egyik különösen meglepő lesz az olvasók számára, de hogy miért, az maradjon egyelőre titok. A megjelenés természetesen nagyban függ attól, hogy mikorra tudom leadni a kéziratokat illetve, hogy a kiadó hogy dönt a sorsukról.
Ezúton kívánok további sok sikert Zsuzsannának!
Amennyiben kíváncsivá tettünk, keressétek a hivatalos Facebook-oldalát, vagy regényeit a Líra áruházakban!
Írta: Isabel
