2021. január 9., szombat

Bombicz Judit - Mesék elalvás előtt



 A Mesék elalvás előtt egy olyan mesekönyv, ami hű a címéhez. A benne található történetekből árad a nyugalom, a béke és a kedvesség, így valóban alkalmasak esti kikapcsolódásnak.

Több művet is találhatunk a könyvben, melyeknek főszereplői állatok, vagy tárgyak, emberi tulajdonságokkal és érzésekkel felruházva. Megismerkedhetünk egy kisegércsaláddal is, akiknek a mesék folyamán fontos szerep jut. 

Ezen belül pedig találhatunk a karácsonyhoz és a húsvéthoz kapcsolódóakat is, így akár e szerint is kiválaszthatjuk az aktuális olvasnivalót. 
Mindegyik történet fogalmazásmódja kedves és természetesen tanulságokat tartalmaz. Hogyan fogadjuk el egymást, miképp értékeljük a körülöttünk lévőket és ehhez hasonló életbölcsességeket találhatunk a sorok között. Mivel kisgyermekeknek szól a könyv, ezért nem kell félünk a szomorú végkifejlettől sem - mindegyik boldog véget kapott.
A szereplőket pedig nagyon hamar meg lehet szeretni, mindegyik nagyon aranyos. Fejleszti a fantáziát, de azoknak sem kell megijedni, akik inkább képeket nézegetnének, hiszen az oldalak tele vannak gyönyörűen kidolgozott illusztrációkkal is. 

A lapok - csakúgy, mint a Csodák könyvénél - különböző színűek, még élvezetesebbé varázsolva az olvasást. Nagyon tetszik ez az egyediség Judit könyveiben, máshol még nem láttam ilyet.
A betűk ennek ellenére jól láthatóak és megfelelő méretűek ahhoz, hogy a nagyobbak számára, önálló olvasásnak is megfeleljen a könyv.  

Összességében azt kaptam, amit vártam: egy olyan mesekönyvet, ami után békében és nyugodtan fogok tudni aludni. Ahhoz, hogy ez az értékelés a lehető leghitelesebb legyen, valóban esténként - lefekvés előtt -, olvastam el egy egy mesét. Sikerült elterelnie a gondolataimat, valóban megnyugodtam és jobb kedvem lett tőlük. 

Azt hiszem, aki ilyen címet ad a könyvének, ezt a hatást szerette volna elérni. Nincs gyermek a családomban, akinek a véleményét kikérhetném erről, de azt gondolom, ha egy felnőtt meg tudott nyugodni tőle, akkor egy kicsinél sem lehet másképp!

Sajnos, a könyv már elfogyott, de a szerzővel egyeztettem és azt mondta, ha bármi kérdésetek/kérésetek van, keressétek bátran a hivatalos Facebook - oldalát!

Írta: Isabel

2021. január 8., péntek

Saul Austerlitz - A Jóbarátok - generáció


 Őszintén szólva egy picit csalódott vagyok a könyvet illetően. De mielőtt rátérnék, mesélnék egy kicsit a sorozathoz való viszonyomról.
Kiskamaszként láttam először: az egyik tanáromnál vendégeskedtem és azt mondta, választhatok bármit a tévében. Mikor találomra mondtam egy címet, örömmel újságolta, hogy neki ez a kedvence és nézzem nyugodtan. Arra nem emlékszem melyik rész ment, viszont arra igen, hogy akkor nagyon nem voltam elragadtatva. Azt gondoltam ekkora marhaságot az életben nem láttam. 
Aztán eltelt pár év és érettebb fejjel újra belenéztem. Emlékszem, pont azt a jelenetet láttam, mikor az első részben Ross ecseteli a többieknek, hogy ő újra férj szeretne lenni, mikor Rachel menyasszonyi ruhában beront. Chandler megszólalása - miszerint ő csak egymillió dollárt szeretne, - annyira megnevettetett, hogy rajongója lettem a sorozatnak. Minden évben megnézek legalább pár részt és természetesen angolul is láttam az egész sorozatot.

Ennyi bevezetés után jöjjön maga a könyv. 
Tetszett, hogy bepillantást kaphattunk a forgatókönyv születésébe és ecsetelték azt is mennyi nehézségen mentek át az írók. Nagyra becsülöm, mikor ezeket is le merik írni, nemcsak a pozitív dolgokat. Ez különösen igaz akkor, ha ennyire ikonikus és sikeres sorozatról van szó, mint a Jóbarátok. A ma napig új nézőket vonz be a sorozat és még azoknak is van véleménye róla, akik nem láttak egy teljes részt sem. Az, hogy ennek ellenére, ennyire részletesen elmesélték a kezdeteket, nagyon megszerettették velem a művet. 
A hat főszereplő nagyon eltérő karakter és ezt jól érzékeltette a szereplőválogatás. Bár kockázatos volt néhány színésszel a munka, az elképzelésben való hitet végül siker koronázta.

A borítóról pedig csak annyit, hogy bár első pillantásra nem tetszett, mégis, nagyon jól illet a könyv hangulatához. 

Engem különösképpen nem zavartak ezek a száraz adatok, mégis hiányoltam valamit a könyvből. Nem kaptam meg azt az érzést, amit a sorozat nézése közben éreztem. Tudom, adaptáció, de ha már az, akkor az érzésnek nagyon hasonlónak kellene lennie. Olvasás közben mégis azt éreztem, hogy nincs meg a kapocs az író és a hangulat között, amit keresek. 
A hat barát különböző személyiségekként élik meg az élet nehézségeit, mindent egy jó nagy adag fanyar humorral nyakon öntve, de ez a könyvből valahogy kimaradt. Pedig véleményem szerint ez az egyik olyan pont, amitől a sorozat sikeressé vált. 
Arról nem is beszélve, hogy szerintem túl sok utalás volt más sorozatokra  -  melyeket bevallom nektek nem is láttam, de nem is jött meg a kedvem a megnézésükhöz. 

Ettől függetlenül nagyon tanulságos olvasmány volt, hiszen rengeteg új és érdekes információt tudtam meg az általam olyannyira kedvelt sorozatról. Visszajöttek az emlékek, így amint lesz egy kis időm biztos újra fogom nézni - ezúttal talán spanyol nyelven!

Amennyiben kíváncsivá váltál, vagy te is rajongója vagy a sorozatnak, keresd a könyvet a XXI. Kiadó gondozásában! Ha pedig nem ismered a sorozatot, itt megnézheted az első részt szinkronosan!

Írta: Isabel


2021. január 7., csütörtök

A szerző, aki nem fél a komfortzónáján kívül is szívesen alkot - Interjú Lis Ohtears írónővel


 Lis Ohtears írónő nevére  akkor lettem figyelmes, amikor ajánlották az Örvény című fantasy regényét.  
Mindig figyelembe veszem a mások által ajánlott szerzőket és , munkásságukat, róla pedig sok jót halottam.
Azért, hogy Ti is és é n is jobban megismerhessük őt, jöjjön egy vele készített interjú!

Kérlek, mutatkozz be az Álmok útján olvasóinak! Mi vezetett téged az írás  útjára?

Sziasztok! 
Nem szeretnék túl sok felesleges infót megosztani magamról, hiszen azok valószínűleg senkit sem érdekelne. Talán a legfontosabb, amit már több interjúban is megemlítettem az a foglalkozásom. Könyvesboltban dolgozom, imádok olvasni is és írok, ezért a mindennapi életem fontos részét teszik ki a könyvek. 
Még viszonylag kezdő író vagyok, ugyanis a fentebb említett Örvény című kötetem 2019-ben jelent meg. (Jelenleg nem kapható, de tervben van az újra kiadás.) Mielőtt megjelent volna a történetem a Wattpadon tevékenykedtem és néhány régi történet jelenleg is olvasható a profilomon. 
Nem állítom, hogy mindig is az volt az álmom, hogy író legyek. Azért kezdtem el történeteket írni, mert kerestem egy bizonyos típusú könyvet, de sehogy se találtam olyat és gondoltam elkészítem magamnak. 

Eddig négy könyved jelent meg, ebből három a Book Dreams kiadónál és jelenleg is erősíted a csapatot. Hogyan éled meg a velük való közös munkát?

Számomra hatalmas pozitív csalódás volt a Book Dreams kiadó. Mielőtt csatlakoztam hozzájuk egy másik kiadónál jelent meg az első könyvem és annak nem lett kellemes a végkimenetele. Mielőtt beléptem volna a BD-hez nagyon féltem, hogy ugyanígy fogok járni, ám szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó. A kiadó vezetője nagyon korrekt és minden buta kérdésemmel zargathatom. A regény körüli munkálatok is gyorsak és gördülékenyek voltak. Ha valamin változtatni szerettem volna, akkor zokszó nélkül álltak rendelkezésemre. 
Néhány írótársammal is kifejezetten jó viszonyt ápolok, úgyhogy semmi okom panaszra. 

Az általam említett regény főhőse sellő, helyszíne Atlantisz. Mennyi kutatómunkát igényelt a hitelesség elérése?

Őszintén? Semennyit. 
Teljesen saját elképzeléseim alapján alkottam meg Atlantisz világát és a sellőimet is. Például az atlantiszi sellőknek még mágikus erejük is van. Kutatómunkát maximum egy-egy apróbb kis utalás igényelt, ami talán olvasás közben nem is olyan feltűnő. Például a nevek és kifejezések jelentése. 

A Zúzmara és a Lobbanás egy sorozat első két kötete. Hány részesre tervezed és mikor várható a folytatás?

Igazából a Lobbanás nem második rész, csupán egy novella. Amolyan előzmény, de ajánlatosabb az eredeti történet után olvasni. 
Nem tervezem folytatni a Zúzmarát, habár ha nagyon szeretném biztos lenne ötletem és néha el is játszom a gondolattal. 

Miben más számodra a sorozatírás, mint egy egykötetes mű megalkotása?

Szerintem sorozatot kicsit nehezebb írni. 
Nagyobb a hibázási lehetőség. Én legtöbbször sorozat esetén attól tartok, hogy elfogy a lendületem és a folytatás már nem üti meg a szintet. 

Az Eltaposott virágok is eltér az eddig említett műveidtől. Miért gondoltad úgy, hogy kipróbálod magad thriller világában is? Milyen tapasztalatid vannak ezzel kapcsolatban?

Szerettem volna mindent kipróbálni, amit csak lehet. A fantasy áll a legközelebb hozzám, de írtam már horrort, drámát, realistát és történelmi romantikust is. Egyszer jó lenne krimit is alkotni, de ahhoz egyelőre nincs ötletem. 
Mindig érdekes egy komfortzónámon kívüli műfajba belevetnem magam. 

Számodra melyik alkotásod a legkedvesebb és miért?

Számomra a legelső, ami ugyan nem jelent meg nyomatott formában és nem is fog, de fontos helyet foglal el a szívemben. Tudom, hogy nem tökéletes és sok hiba van benne, de jóérzés néha visszaolvasgatni. (A címe Végjátszma.)

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóidtól? 

Elég vegyes. Igazából kaptam már nagyon-nagyon pozitívat és negatívat is. Jött több építő jellegű értékelés is, amik segítettek és ezek alapján tudtam fejlődni. Mindegy, hogy negatív vagy pozitív, mindenképpen szeretem elolvasni a visszajelzéseket. 

Álnéven alkotsz. Miért döntöttél úgy, hogy külföldi hangzású lesz az írói neved?

Ez egy nagyon hosszú és kissé bonyolult történet. Néhányszor az oldalamon már megemlítettem. Most nem nagyon szeretnék belefolyni, de az én indokom egy kicsit más volt, mint sokaknak. Nem volt köze olyasmihez, hogy azokat a könyveket jobban veszik, amin nem magyar név van. 

Mesélj egy kicsit a terveidről! Mire számíthatunk tőled 2021-ben?

Ha minden jól megy idén nyáron jelenik meg a legújabb történetem.(Amina a halott hercegnő) 
Azért is különleges számomra az új írásom, mert a többivel ellentétben ez nem volt elérhető Wattpadon, ezért a megírása közben semmilyen visszajelzést nem kaptam. Nagyon izgulok, hogy sikerült-e olyasmit alkotnom, ami elnyeri majd az olvasók tetszését. 
Újra a fantasy világába vetetettem bele magam és ezúttal is kitalált világban fog játszódni a történet. Remélem hamarosan a tervezett borítót is meg tudom mutatni a facebook oldalamon.
Köszönöm szépen az interjút! 

Ezúton kívánok további sok sikert az írónőnek!

Amennyiben felkeltette az interjú az érdeklődésed, keresd Lis hivatalos Facebook - oldalát, vagy látogass el a BookDreams Kiadó weboldalára a könyveiért!

Írta: Isabel

2021. január 6., szerda

Egy szárnyát bontogató alkotó, a versek segítségével mutatja ki érzéseit - Interjú Ebergenyi Anitával


Ebergényi Anita szárnyát bontogató költő. Még nem rendelkezik saját verseskötettel, de az interneten már olvashatóak alkotásai. Mivel fontosnak tartom a kezdő szerzők olvasók elé kerülését, ezért arra gondoltam ismerjük meg őt, még publikálás előtt.

Pár szóban mesélnél magadról? Mikor kezdtél el verseket írni?

Idén töltöm be a 33-at, de nem érzem magam annyinak. Végül is mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, és én még nem érzem magam 30-on túlinak. Fiatalos, vidám természetűnek mondanám magam, akivel ott bent a munkahelyen általában szeretnek dolgozni, fel dobom a hangulatot. Ugyan sokan nem értik a vicceimet, de akik mégis, azokkal nagyon jól megértjük egymást, és akkor még a 8 óra is jobban telik.
2015 környékén kezdtem el írogatni verseket, de azok még nagyon kiforratlanok voltak, de jó alapnak szolgáltak a későbbiekre, hiszen azóta már nagyon sokat írtam. 

Van kedvenc költőd? Ki az, aki a leginkább hatással van a műveidre.

Kedvenc költőm őszintén szólva nincsen, csak magamra hagyatkozom ilyen tekintetben.

A bevezetőben említettem, hogy az interneten olvashatunk tőled. Milyen visszajelzéseket kapsz?

Eddig csak jó tapasztalataim voltak. Akik hozzászóltak egy adott versemhez, annak mind tetszettek, rosszat még nem írtak. Egyszer, talán 1-2 éve még egy ingyenes újságban is megjelent egy alkotásom. Nagyon örültem neki. Azóta csak az interneten publikálok.

A családod/barátaid tudják, hogy alkotsz? Mit szóltak hozzá?

A családom tudja, de nekik nem igazán szoktam megmutatni. Nem azért, mert esetleg félek a reakciójuktól, csak egyszerűen nem. Ez az én menedékem. Persze ez így elég furán hangozhat, hiszen az interneten megosztom, de az teljesen más, legalábbis szerintem. 

Mennyire könnyű vagy éppen nehéz számodra megmutatni a világnak az alkotásaidat?

Én nagyon szívesen megosztom a világgal, sőt szeretném, ha jobban elismernék a munkámat, de így is jó, hiszen legalább olvassák, és tetszik is nekik. Ez egy kis boldogságot ad nekem, ami a mai világban szerintem nagyon is fontos.

Melyik a kedvenc versed magadtól?

 Ez egy nagyon jó kérdés. A sok versem közül valóban vannak kedvenceim, és most nem csak egyről beszélek, hanem többről, amik már nagyon a szívemhez nőttek. De ha mindenképpen mondanom kellene kedvencet, akkor legyen egy régebbi, az Ősz című alkotásom. A poet.hu olvasóinak nagyon tetszett, sokáig az volt a legsikeresebb versem, manapság pedig az Esélytelen a legjobb, legalábbis nekik, de nekem őszintén szólva szerintem a legjobb versem. Nem azt mondom, valóban jó lett, de nem a legjobb. 

Van olyan művész, akit a veszteség, másokat a boldogság inspirál. Te melyik csoportba tartozol?

Én szerintem mind a kettőbe. Persze vannak olyan napok, amikor nem a saját érzéseimről írok, hanem egyszerűen megszáll az ihlet, és jönnek a szavak, melyek végül verssé formálódnak, de persze ha a lelki világomról írok, akkor azok hangsúlyosabbak lesznek. Jobban érződök bennük én, aki valóban vagyok. Vannak olyan emberek, akik szerint nincsenek érzéseim, és lehet, hogy nem mindig mutatom feléjük, de a verseimben ki tudom mutatni.

Gondolkodtál már azon, hogy kiadsz egy verseskötetet? Ha igen, mi tart vissza ettől?

Sokszor eszembe jutott már, de úgy igazán mégsem foglalkoztam vele. Meg aztán sok munkával járna, a pénzről meg nem is beszélek. Nem mintha nem telne rá, csak valahogyan mégsem szántam rá magam. Lehet, kellene egy kis lökés, hogy meglépjem, de aztán ki tudja mit hoz még a jövő.

Mennyire követed nyomon a kiadókat? Van olyan, amelyiknél szívesen publikálnál, vagy a magánkiadás tetszik jobban?

Mint ahogyan korábban is írtam, nem igazán foglalkoztam a kérdéssel, az ilyen dolgokban meg amúgy sem vagyok ismerős, nem tudom hogyan mennek a dolgok, de mindenképpen jó dolognak tartom, hogy egy művész minden olyan formában, ahogyan csak tudja, megmutassa a világnak az alkotásait. Ez egy önkifejezés, ami a művészeknek nagyon fontos. Mert én is művésznek tartom magam.

Milyen terveid vannak az évre?

Ez nagyon érdekes, mert általában nem szoktam előre tervezni, mert ha egyszer kigondolok valamit, azt általában nem viszem véghez, vagy valamilyen oknál fogva akadályokba ütközöm, és akkor a kedvem is elmegy tőle. De mégis terveztem pár dolgot, és ha ez a vírus véget ér, akkor meg is tudom valósítani őket. Például többet mennék szórakozni, mert amúgy nem vagyok az a bulizós fajta, találkoznék munkán kívül a kollégáimmal is, akikkel egy soron szoktam dolgozni. Jó lenne, ha már be lehetne ülni valahová beszélgetni, és élni úgy igazából az életet. Szerintem sokunk így gondolkozik, hiszen már lassan becsavarodunk ettől a helyzettől. Ugyan én az apró dolgoknak is tudok örülni, de szeretnék már visszarázódni az igazi életbe, ami jobb is lehetne, mind ami ezelőtt volt.

Sok sikert kívánok az irodalom világában!

Amennyiben kíváncsi vagy Anita verseire, látogass el az oldalára!

Írta: Isabel


2021. január 5., kedd

Egy műfordító gondolatai - Interjú Diósi Zsófiával


A műfordítás az egyik legfontosabb lépés, ha könyvkiadásról beszélünk. Minél több nyelven jelenik meg az adott mű, annál nagyobb lesz a célközönsége.
Diósi Zsófiával egy önkéntes munkában találkoztunk és pár hetet dolgoztunk is együtt. Jelenleg három alkotásnál jelenik meg a neve fordítóként, és bár én még egyiket sem olvastam  - elismerem, annyira még nem jó az angol nyelvtudásom, hogy érdemben alkothassak véleményt ezekről - mégis arra gondoltam számotokra is érdekes lehet, ha belepillanthattok ezekbe a folyamatokba. 
 

Először is, mesélnél nekünk arról, hogyan szeretted meg annyira az angol nyelvet, hogy e mellett a foglalkozás mellett döntöttél?

Ez úgy történt, hogy kicsiként, mint valószínűleg az olvasók közül mindenki, nagy rajongója voltam a Disney filmek zenéinek. Tizenegy éves voltam, mikor először szabadultam rá az internetre – természetesen akkor még szülői felügyelettel – és az akkor még alig néhány éves angoltudásommal is szemet szúrt, hogy az eredeti angol szöveg és a magyar között milyen nagy eltérés van. Valamiért ez a jelenség lenyűgözött, különös tekintettel arra, hogy egy dalszövegben a zene, ritmus, szótagszám és a rímek a lehető legnagyobb kihívás elé állítják a fordítót; maradjon szöveghű, de közben illeszkedjen egy végtelenül szigorú formai követelményhez? Ez ezerszer nehezebb, mint amit én műfordítóként csinálok. Rögtön elkezdtem agyalni rajta, hogy engem mi fogott meg az eredetiben, hogyan adtam volna át magyarul, miben lett volna más… Amikor körvonalazódott a fejemben, hogy amit én ebben élvezek, azt lehet tanulni is (az alapjait minimum), nagyon megörültem, szóval nem maradt sokáig kérdés, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek.

Miként emlékszel vissza a tanulmányaidra? Aki ezt a pályát szeretné választani, mire kell mindenképpen odafigyelnie?

Angol és latin nyelvet tanultam, illetve oroszt is, de azt már csak az egyetemen, jóval később. Természetesen erre is igaz, hogy érdemes minél korábban kezdeni; a latinnal még elbicegtem, de az orosz már nagyon nehezen fért a fejembe, ezért fordítást nem mernék vállalni ezeken a nyelveken. Az angol is tud néhol még mindig meglepetést okozni, ami nem csoda, hiszen nem vagyok native speaker és a nyelv egy élő rendszer, állandóan változik. A tanulmányaim alatt főként ezekre csodálkoztam rá. 

Egyébként, az SZTE Angol-Amerikai Intézetében diplomáztam, fordító-tolmács specializáción. Bárkinek jó szívvel tudnám ajánlani, aki hasonló pályán gondolkodik, viszont ha valaki szakfordító szeretne lenni, mindenképpen Fordító-tolmács MA-ra jelentkezzen az alapszak befejezése után, máskülönben nem jut hozzá például a vállalkozás indításához szükséges papírokhoz.

Ami még fontos az anglisztika szakot illetően – eleve emelt szintű angol érettségi kell a felvételin – nem szabad úgy nekivágni, hogy A.) majd itt megtanulok angolul B.) én már mindent tudok, csak a diplomáért jöttem. Stabil nyelvtudás kell a bekerüléshez, de nagyon sokszor éreztem azt egy-egy jegyzetemet vagy kötelező olvasmányomat megnyitva – különösen a politikatörténet tantárgyaknál – hogy hát én ezt a nyelvet nem beszélem, sziasztok. Rugalmasan és bátran, és nem lesz gond. 

Mint említettem három fordításod jelent meg eddig lélektani, ifjúsági és dráma műfajban. Melyik állt a legközelebb hozzád és miért?

Igazából még nem jelent meg nyomtatásban, és az, hogy mikor fog pontosan, már a szerző/kiadó magánügye, de idén lehetőségem nyílt egy méltán híres magyar szerző horror regényét fordítani. Mivel ez a műfaj a személyes kedvencem, ez egy nagyon szívemhez közel álló project volt.

Ha magát a fordítást nézzük, a lélektani regény, azaz a The Lost Flowers of Alice Hart (Szirmokba zárt szavak) magyarosítása ment a leggördülékenyebben, hiszen ott a saját anyanyelvemre fordítottam, ami összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint magyarról angolra.

Hogyan zajlik egy munkafolyamat? Ha van az olvasók között leendő műfordító, a válaszod biztosan sokat segít majd neki.

Általában már a szerződés megkötése előtt átküldik az adott szöveget, de a részletes ismertetőjét/részletet a szövegből legalább, hogy az alapján eldönthessem, vállalom-e. Ez azért fontos, mert ha olyan szövegről van szó, akár regény műfajban is, ahol a szakszavak abszolút kifognak rajtam (ilyennek gondolnám példának okáért mondjuk a jogi szövegeket), akkor időben szólhassak, hogy nem én vagyok az emberük. Csupán a megbízás és a pénz kedvéért nem vállalnék el olyan szöveget, amiről már előre tudom, hogy nem tudnám jól átadni angolul/magyarul, hiszen nem csak az a fontos ebben, hogy magát az adott szakszót ki tudod-e szótárból nézni, hanem arról is, hogy miként használjuk az adott mondatban/kontextusban. Sokat bukhat ezen az olvasói élmény, ez pedig senkinek sem érdeke.

A szerződés megszületése után pedig nekilátok : ) Az eleje mindig nehezebb, bele kell minden szövegbe lendülnöm. Egy 300-400 oldalas könyvre általában 3 hónap futamidőt szoktam kérni, persze ezt a karakterszám/ívszám határozza meg, nem az oldalszám, mert azt a tördelés nagyon megdobhatja. Vannak olyan időszakok az életemben – ahogyan például a mostani is – amikor nem csak a fordítást csinálom, hanem hasonlóan angol nyelvű content marketinget is, vagy éppen tanulok; ez esetben a futamidő is megnövekszik, ám ezt előre jelezni szoktam az ügyfél felé.

Két fontos jó tanács!

Triviálisnak tűnhet, de amikor majd több megbízással zsonglőrködtök egyszerre, esetleg egyetem és/vagy munka mellett próbáljátok éppen kiépíteni a fordítói karriert, látni fogjátok, hogy vajmi kevés a vesztegetni való idő – ennek ellenére szakítsatok rá 3-4 napot és olvassátok el a regényt, mielőtt rábólintotok és nekiálltok fordítani! Bele lehet vágni in medias res módon is, de sokkal könnyebb lesz, ha tudod, hová halad a történet, be tudod lőni a hangnemét, és a már első lapokon elhintett utalásokat is érteni fogod, amivel sok utómunkát megspórolsz magadnak. A munka és az eredmény is jobb lesz.

A másik tanácsom ugyanilyen bagetellnek első hallásra, de hátha segít másnak bagatell hibákat elkerülni. Gyűjtsetek össze egy kevés pénzt és fektessétek be olyan eszközökbe, ami a hatalmas mennyiségű szöveg kezelését megkönnyíti. Második monitor minimum, kényelmes egér, csak a példa kedvéért. Egyetem mellett, diákként semmi kedvem és alapom nem volt befektetni ezekbe, gondoltam elleszek én az egy szem laptopommal is. Fájlkeveredés, ínhüvelygyulladás a kényelmetlen touchpad-től; mindent végigzongoráztam, amit csak kellett ahhoz, hogy beismerjem, ezek alapvető munkaeszközök, nem „úri huncutságok”.

Mennyire követed nyelvünk változásait, az új szlengek megjelenését? 

Nem kifejezetten használom őket a hétköznapi beszédben vagy írásban, mert nem olyan emberekkel (ügyfelek, család, baráti kör) kommunikálok, akik erre kifejezetten vevők lennének. Viszont én mindig jól szórakozom egy-egy meredekebb szleng megjelenésén, nem vált ki belőlem semmilyen kellemetlen érzést vagy hőzöngést – amíg az ember tud disztingválni a helyzethez illő beszédstílusok között, szerintem nincs baj a szlenghasználattal. Tud aranyos és kreatív is lenni, illetve ablakot nyit az azt használó korosztály/réteg gondolkodására.

Hogyan változott/változik a műfordítás rendszere és minősége az elmúlt években? Bár még fiatal vagy, nagyon érdekel a véleményed!

Őszinte leszek, nem kifejezetten követem az „eseményeket” ilyen téren, mert nem érzem azt, hogy befolyásolja a munkámat. Számomra az ügyfeleim bevonzása, megtartása és a velük való jó üzleti kapcsolat kiépítése jelenti voltaképpen a kihívást, utána pedig természetesen a jó fordítás maga – azt, hogy ez mondjuk konkrét kiadóknál vagy akadémiai szinten hogyan változott manapság, nem tudom. Fordítottam már kétszer közvetlenül kiadó megbízásából is, nem érzékeltem nagy különbséget. Általában, ha egy magánszemély kér fordítást tőlem, vele kommunikálok, nem a főszerkesztővel, de ő utána ugyanúgy az ő könyveiért felelős kiadónak továbbítja a szöveget, szóval lényegében ugyanaz.

A minőségről azért volna nehéz nyilatkozni, mert ha nem tetszik egy könyv nyelvezete, falsnak, darabosnak érzem, a lehető legritkábban lapozom előre megnézni, hogy na mégis ezt ki fordította, hanem félrerakom a könyvet és olvasok mást – így hosszútávon igazából csak olyan könyveket olvasok ki, amik tetszenek. Nem érzek egy rohamos vagy bármilyen szintű minőségi romlást a fordításokban, de ismétlem, ebben biztos szerepet játszik az, hogy nem nagyon mozdulok ki a komfortzónámból. Viszont, ha találok olyan szófordulatot egy-egy fordításban, ami nagyon tetszik, mindig felírom magamnak!

Mit tapasztalsz, mi magyarok szívesen olvasunk idegen nyelven?

Egyre nagyobb igényt látok rá, ami szerintem szuper. Már nem csak kezet-lábat törve lehet hozzájutni egy-egy aktuálisabb vagy klasszikus regény angol verziójához, hanem simán megrendelhető, vagy egyenesen ott van a könyvesboltok idegen nyelvű részlegénél. 

Szerintem, ahogy egyre távolabb kerülünk időben az egykori meglehetősen poroszos általános iskolai angoloktatástól, egyre több görcsünket vetkőzzük le, ami az idegen nyelvek használatát és tanulását illeti. Ez egy nagyon jó tendencia. Nem azt szeretném persze sugallni, hogy a nyelvtanuláshoz nem kell precizitás és szigor, mert dehogynem kell – viszont egy műfordító munkája nem szóról-szóra a lehető legszolgaiabb fordítását nyújtani az eredeti szövegnek, hanem ugyanazt az élményt átadni, amit az eredeti szöveg nyújt az olvasónak. Ezért én bátorítanék mindenkit, aki megpróbálkozna ezzel, vagy aki önkéntesen csinál fan-fordításokat.

Mikor megjelenik egy új fordításod, milyen érzésekkel várod a fogadtatást? Hogyan kezeled az esetleges negatív véleményeket?

A fordító igazából valahol háttérmunkát végez; ha kijön egy könyv, amit én fordítottam angolról magyarra, valószínűleg szinte senki nem fogja úgy a kezébe venni az „organikus közönségből”, hogy a fordítás milyenségére kíváncsi konkrétan. Az ő számukra ez egy magyar könyv. A The Lost Flowers of Alice Hart nagyon jó kritikákat kapott, fordítás szempontjából is, de ha nem emelték volna ki, akkor is boldog lettem volna – hiszen ha a könyv tetszik magyarul, az azt jelenti, hogy a szöveg megállja önállóan a helyét és nem érződik rajta, hogy döcögne, akadna.

A negatív véleményeket rendszerint két kategóriára osztom; konstruktív-e avagy sem. Ha valaki megmondja nekem, hogy milyen objektív hibákat vétettem egy-egy szövegben, esetleg még javaslatot is tesz alternatív megoldásokra, azt mindennél jobban értékelem. Amikor valakiről érezni világosan, hogy azért húz le téged, hogy a maga tudását fitogtassa, de közben a saját maga tudásáról konkrétat igazából nem bizonyít, azt érdemes ráhagyni. Akinek örömet okoz negatívnak lenni, az úgysem fogja magát hagyni meggyőzni az ellenkezőjéről.

A jelenlegi helyzet, hogyan befolyásolta a munkádat? Lehet arról valamit tudni milyen könyvön dolgozol most? 

A vírushelyzet egy kicsit sem hiányzott a magyar könyvpiacnak, ezt kár is lenne tagadni. Az emberek nem feltétlenül könyvekre fogják költeni azt a jövedelmüket, amiről azt sem tudják, ugyanúgy meglesz-e a következő hónapban. Egy szó mint száz, megnehezítette a munkámat, de mivel a fordítást karöltve és párhuzamosan végzem a marketinges munkámmal, átvészeltük a szituációt.

Jelenleg szintén egy magyar szerző regényfordításán dolgozom; cím, illetve név szerint nem szeretném megemlíteni, mert nem egyeztettem vele az interjú előtt erről, de nagyon élvezem a történetet és jó látni, hogy a magyar kiadásban mekkora sikere lett! Izgulok is természetesen, hogy majd a bilinguális olvasók milyen véleménnyel lesznek róla.

*Ha lenne egy karácsonyi kívánságod műfordítóként mi lenne az?

Ez egy meglehetősen gyakorlatias válasz lesz; tanuljuk meg kollektívan - mind fordítóként, mind olvasóként -, hogy a műfordítás az élmény átadásáért van (természetesen a lehető legnagyobb szöveghűség mellett) és nem egy verseny azzal kapcsolatban, hogy ki emlékszik jobban gimiből az angolórákra. Ha youtube-on látom mondjuk a népszerű sorozatok rajongói által készített feliratait vagy dalszövegfordításait (de lehet ez akár a hivatalos magyar verziója is az adott terméknek), egész biztosan abból áll a comment section 30%-a, hogy „ez nem így volt angolul”, „ez nem is ezt mondta”, „eredetiben nem is ezt éneklik”. Tudom, hogy az interneten felesleges bármin is meglepődni, de ez engem a mai napig képes lenyűgözni. Persze más az, mikor valami nagyon komoly tartalomvesztés vagy csorbulás következik be a fordítás alatt, az értelemszerűen gondatlanságra utal. De egy-egy kiragadott frázison olyan felesleges zsörtölődni. Empátia, rugalmasság és még akár élvezhetjük is amit olvasunk/hallgatunk!

 * Az interjút még az ünnepek előtt állítottuk össze, ezért szerepel benne ez a kérdés!

Amennyiben kíváncsi vagy Zsófi munkásságára, Facebook - on felkeresheted őt!

Írta: Isabel

2021. január 4., hétfő

Rostás-Farkas György (szerk.) · Szalai Lilla (szerk.) - Cigány népmesék (Népek meséi sorozat 10.)


 Azzal nem mondok újat, hogy szeretem a meséket, de talán azzal igen, hogy különösen kedvelem a különböző kultúrák népmeséit. Teljesen más világukkal olyan helyekre is elutazhatok, ahova másképp esélyem sem lenne. 

Véleményem szerint ez a könyv nagyon szépen bemutatja a cigányság gyökereit . ez nemcsak a történelmük miatt fontos, hanem azért is, mert így könnyebben megérthetjük és elfogadhatjuk egymást. Ahogy a mesékből is látszik, sokszor az elindulás sokkal távolabbról volt lehetséges, mint egy magyar nemzetiségű legénynek. 

Továbbá, ha ez sikeres is volt, akkor sem biztos, hogy a boldog vég várta a főhőst. Több mesét is ki tudnék emelni ebből a szempontból, de talán a legjobb példa erre a Moga, a nagyerejű című történet. Itt a főhős hiába menti többször is az embereket  - akár az élete kockáztatásával -, hiába éri be kicsivel is, végül egy egyszerű feladat teljesítése közben hal meg. Természetesen ennek is megvan a maga tanulsága, csupán csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ez nem a megszokott befejezése egy népmesének.

Természetesen találhatunk  már ismert történetet is, de ebből csak egy van, aminek különösen örültem. Összességében több a komorabb hangulatú mese - ezért mindenképpen nagyobb gyermekeknek ajánlanám -, de azért találhatunk vidám, humoros hangvételút is.
A könyvet körülbelül 5 éve kaptam ajándékba, de azóta is minden évben elolvasásra kerül és ez azt hiszem bizonyítja, mennyire értékesnek tartom a mondanivalóját. Minden egyes alkalommal és és más jelentést kapnak a mesék, így adva gondolkodni valót nekem.

Az illusztrációk kifejezetten tetszettek, illett a könyv hangulatához, Nagybetűs, így pár óra alatt is könnyedén elolvasható az összes történet!

Amennyiben érdekel a kötet, keresd a Könyvudvar webáruházában!

Írta: Isabel

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések