Legutóbbi interjúnk során a Más szemmel regényedről beszélgettünk. Ebből kifolyólag nagyon érdekel, hogy érzelmek szempontjából melyik áll közelebb hozzád: a versek vagy a próza?
Régen egyértelműen a verseket emeltem volna ki. Úgy érzem, mindig is közelebb állt hozzám a költészet, mint a próza. Viszont ez a határvonal mára kicsit összemosódott, hiszen megjelent regényeim is a szívemhez nőttek.
Milyen költői eszközök állnak a legközelebb a stílusodhoz?
Szinte mindenféle költői eszköz megjelenik a verselésemben. Már az iskolapadban is nagy szerelmese voltam az alliterációnak, a metafórának… De nem is nagyon mélyülnék el ebben, a lényeg, hogy nagyon szeretem, ha egy versben mögöttes tartalmat kell keresni, amit csak azok értenek meg, akik nyitottabbak a versekre. Viszont a kötetben zömével könnyen érthető versek lelhetőek fel.
Egy vers megírásakor sosem tervezem meg előre, hogy épp milyen szótagszámú, vagy milyen rímelésű (kereszt-, páros-, ölelkezőrím stb.) verset szeretnék írni. Mindig is jobban szerettem a kötetlenebb, szabadabb verseket.
Haikuval is találkozhatunk a kötetben. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a versformával?
Még tini koromban hallottam először erről a verselési formáról, melynek kötött formája van (3 soros versek 5-7-5 szótagszámmal, általában rímek nélkül). Fodor Ákos neve talán több embernek is ismert lehet, őt tekintjük az ország legkiemelkedőbb haiku írójának. Az ő haikuival ismerkedtem meg először annak idején a magyar tanáromnak köszönhetően. Hihetetlen számomra, hogy a költő mennyi mindent képes kifejezni mindössze három rövidke sorban.
Mit gondolsz egy költőnek folyamatosan gyarapítania kell a tudását, vagy fontosabb érzelmekből alkotni? Véleményed szerint te mennyit fejlődtél az első verseskötetedhez képest?
Az első kérdést szerintem nem lehet szorosan különválasztani. Szerintem nem árt, ha egy költő igyekszik tudatosan fejlődni, akár a verselésre, vagy helyesírásra jobban odafigyelni. Viszont egy szívéből-lelkéből író költő nem képes kikapcsolni az érzelmeket alkotás során.
Úgy érzem, hogy sokat változtak a verseim, de talán ez elkerülhetetlen is, hiszen az ember folyamatosan változik, más élményekből merít. A két kötet megjelenése között 5,5 év telt el, az egykori kamasz érzéseit felváltotta egy fiatal, érző, dolgozó nő érzései. Számos csalódás és öröm éri az embert, amik mind visszaköszönnek a kötet lapjairól.
Van olyan technika, amit alkalmazol egy-egy vers megírásánál?
Egy verset legtöbbször papírra vetek, és rendszerint 2-3 lap is rámegy, mire megalkotom a végső formáját. Van, hogy csak néhány sorig jutok, ezeket a telefonom jegyzetében őrzöm, és reménykedem, hogy majd egyszer megjön az ihlet a folytatására.
Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást?
Az ember szívesebben olvas olyan verseket, amelyek sorokon belül is rímelnek, és ezáltal dallamosabbak. Számomra ez jelenleg nagy kihívás, de szeretnék a jövőben erre jobban odafigyelni.
Honnan szerzel inspirációt, és mik azok a főbb gondolatok, melyeket mindenképpen át szeretnél adni az olvasóknak?
A verseim többségét az életemből merítem. Emlékekből építem fel, vagy frissen átélt érzések töltik meg. A verseim igazából csak megmutatják az embereknek, hogy mindenki elesett néha, senkinek sem tökéletes az élete, még ha a látszat mást is mutat.
Melyik a kedvenc versed a kötetből és miért?
Ezen egészen eddig nem gondolkodtam el. Fel kellett lapozzam a kötetet, hogy átlapozzam, kerestem azt az egyet, amit megnevezhetnék.
A Lennék című verset emelném ki, amely számomra egy igazán mély, szerelmi vallomás, amit a férjemnek (akkor még páromnak) írtam.
Van valami különleges jelentése a címnek? Miért kombináltad egy hattyúval, ami a tisztaság jelképe?
A címet szerettem volna összehangolni az első kötetével, innen ered a „néma” szó, és mivel a kötetben fellelhető verseim többségében megjelenik az ölelés, így számomra adott volt, hogy ezzel egészítsem ki a címet. Mindemellett az önmagát ölelő hattyúval is igyekeztem összehangolni a címet.
Mindig is szerettem a hattyúkat, és nekem első pillanattól adott volt, hogy ezt az állatot szeretném a borítón látni. Úgy gondolom, hogy a tartalom is tükrözi a borítót, letisztult, egyszerű, mégis gyengéd, érzelmes.
A NewLine Kiadó szerzőjeként jelentetted meg a kötetet. Milyen a közös munka?
A kiadó felkeresése előtt magánúton nyomdáztattam a könyveimet, de mindig is éreztem, hogy jó lenne egy kiadó gondozásában publikálni. A kiadó vezetőjével folyamatos kapcsolatban álltunk, minden részletet alaposan átbeszéltünk, és azt mondhatom, hogy rugalmasan haladt a kézirat a kiadás felé. Ezúton is köszönöm a közös munkát a kiadó dolgozóinak.
Az a szűkebb kör, aki már látta a verseket, mit szóltak hozzá?
Még nagyon kevés visszajelzést kaptam, hiszen nemrég jelent még csak meg a könyv, de már az előolvasóim is jelezték, hogy sokkal érettebb, szebb versek tartalmazzák a kötetet az elsőhöz képest. Ennek természetesen nagyon örülök, hisz végső soron az ember azért alkot, hogy mindig kicsit jobbat adjon ki a kezéből.
Van olyan célcsoport, akinek mindenképpen ajánlanád olvasásra? Olyan, akiknek nem?
Természetesen azoknak ajánlom, akik nyitottak a versek olvasására. Nem tudnék korosztályt kiragadni, mert tiniknek-időseknek egyaránt kikapcsolódást nyújthat a könyv. Sőt, én azokat is biztatnék, akik nem szoktak verseket olvasni, hogy nyugodtan merjenek kilépni a komfortzónájukból, hátha kellemesen csalódnak a költészetben.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Tudhatunk valamit a következő alkotásodról?
Idén már nem várható tőlem új könyv, viszont van egy kiadásra kész fantasy regényem, amihez az északi mitológiát vettem alapul. Nagyon szeretném, ha 2023-ban megjelenhetne, de ez egyelőre nagyon sok mindentől függ.
Írni folyamatosan szeretnék, van pár ötlet még a tarsolyomban, de előfordulhat az is, hogy rövidebb ideig visszavonulok, ugyanis szeretnék több időt fordítani a családomra.
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Nagyon érdekes és értékes interjú volt. Köszönjük. ^^
VálaszTörlésMi is köszönjük a kedves szavakat :)
VálaszTörlés