2020. szeptember 8., kedd

Mary E. Pearson - Az imádott Jenna Fox



Mary E. Pearson az egyik kedvenc szerzőm. Fantázia gazdag történetei rabul ejtik az olvasót, mindezt úgy, hogy elgondolkodhat: talán egy nap ez is megtörténhet?


Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg bennem Az imádott Jenna Fox olvasása közben is. Mikor NiKy-től megkaptam a könyvet, szándékosan nem olvastam el sem a fülszöveget, sem pedig egyéb ismertetőt. Azt szerettem volna, ha az újdonság varázsa teljes mértékben hatni tud és el kell ismernem jól döntöttem.  Ha elolvastam volna más véleményeket, lehet nem lettem volna annyira lelkes olvasója, hiszen ez a regény teljesen más alapokon nyugszik, mint a fantasy – sorozata, amivel megismertem.

Műfaj szempontjából nehéz behatárolni, mert van benne sci-fi szál, de találhatóak benne poszt-apokaliptikus elemek is.  Ugyanakkor ezek annyira halványan szövik át a történetet, hogy nem szívesen kategorizálnám így. Őszintén szólva, soha nem voltam még ekkora dilemmában a műfaji meghatározást illetően, de aki nekiül a regénynek, szerintem érteni fogja a problémámat.

A történet a 17 éves Jenna-ról szól, aki balesetet szenved és elveszíti az emlékeit. Családja, hogy segítse a felépülését, új otthont teremtenek a számára egy nyugodt városkában. A lány többnyire otthon van és próbál emlékezni, de a családtagok bármit tesznek, úgy érzi, hogy azok az emlékek, melyekre emlékeznie kellene, nem is a sajátjai. Ám ennek ellenére is próbálja megtalálni önmagát és a helyét a világban.

Mindazonáltal, mint már említettem, ez a könyv nem akcióra, kalandra vagy nagy szerelmekre épül. Nem úgy olvastatja magát, hogy „most azonnal tudni akarom a végét” hanem inkább úgy, hogy érdekel, mi lesz, de nekem is időre van szükségem az információmorzsák összerakására. A regény teljes egészét ez a picit nyomasztó, de elgondolkodtató érzés hatja át. A magány okozta vagy az ismeretlentől való félelem legyőzése, saját magunkba vetett hit a legmélyebb mondanivalója szerintem a regénynek. Az, hogy akkor se adjuk fel, ha semmibe sem lehetünk biztosak. Még az emlékeinkben sem.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, még akkor sem, ha semmi köze nem volt a Fennmaradottak Krónikáihoz. Hiszem, hogy kellenek ilyen olvasmányok is és örülök annak, hogy a szerző ebben a műfajban is maradandót alkotott.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Gabo Kiadó oldalára a saját példányodért!

Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések