Mióta megismertem Marék Veronika írónő munkásságát, kutatok
a könyvei után.
Mikor Nikitől megkaptam a Kockásfülű nyulat, az egyik szemem
nevetett csak: mivel szeretem az írónő írásait nem volt kérdéses elolvasom-e.
Viszont én gyerekként sem szerettem ezt a mesét. Sosem
értettem, hogyan tud valaki egy bőröndben lakni és egyébként is miért lakik
ott? Nem lenne egyszerűbb egy kisgyerek szobájában élni? Az is kérdőjeles volt
mindig bennem, hogy miért nem pufi a nyuszi? Nem a negatívumot szeretném
kiemelni, csupán csak rá szeretnék világítani, hogy bár magát a mesét nem
szeretem, mégis adtam esélyt a történetnek.
A 40 oldalas
könyvecskében két történetet kapunk.
Az elsőben kélt
kisgyerek játszadozásának lehetünk tanúi.
Egy Menyus nevű kislány hóembert épít, amit a barátja mindig
lerombol. A kishölgy és címszereplőnk kitalálnak egy módot, hogyan menthetnék
meg a művüket az ismétlődő támadásoktól és mikor ez sikeres; a két gyerek
barátságot köt és együtt játszanak tovább a hóban.
A második történetben már nyoma sincs a havas napoknak.
Kistöfi tulipánokat szeretne rajzolni és ehhez kölcsönveszi
barátja zsírkrétáit. Mindenféle felületet felhasznál: járdát, falat,
hirdetőoszlopot, kocsikat. Érthető módon ez nem tetszik a felnőtteknek és
mindenhonnan elküldik. Természetesen a Kockásfülű nyuszi most sem hagyja
cserben a barátait és együtt találnak egy olyan helyet, ahol a kislány
nyugodtan alkothat.
Összességében aranyos történetek voltak illusztrációkkal, de
kedvencem nem lett. Viszont ahol van óvodás korú gyerkőc, kellemes
kikapcsolódást nyújthat.
Ha te szereted a mesét a Bookline-nál megvásárolhatod!
Írta:Isabel
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése