2019. november 6., szerda

Könyvsorozat, melyet Andrzej Sapkowski inspirált - Interjú a Megszámlálhatatlan és A követ sorozatok írónőjével



Krencz Nórával tavaly már készült egy interjú, ám azóta megkaptam a Megszámlálhatatlan-trilógiát, így úgy gondoltam ismét feltenném a bennem felmerülő kérdéseket az írónőnek! Nem is húznám tovább az időt, inkább vágjunk bele!

Mesélj egy kicsit magadról? Mióta utoljára beszélgettünk a blogon, hogyan változott az életed?

Hatalmasat. :D Egyrészt nem sokkal utána munkát vállaltam Ausztriában, ahová immár harmadszor megyek majd vissza. Idén nyáron pedig vidékről Budapestre költöztem. A főváros teljesen más világ az ország többi részéhez képest. Ha hosszabb ideig tartózkodik itt az ember, talán elrettenti, másokat viszont felvillanyoz a nyüzsgés. Én határozottan az utóbbi vagyok. Engem inspirál a városi hangulat, a tömeg, az inger-gazdag környezet.

A trilógia első része először 2016-ban jelent meg, majd ebben az évben a bővített változatot is sikerült az olvasók elé tárni? Mégis miért döntöttél a változtatások mellett?

Az első verzió gyakorlatilag egy nyers kézirat volt. Sem előolvasásokon, sem szerkesztésen nem esett át. Nem ment át szűrőn, ami azt segítette volna elő, minden téren gördülékeny és igazán szerethető legyen. 2016-ban még nem ismertem a könyvkiadás teljes folyamatát. A feltett kérdéseim ellenére hasznos tanácsokat sem kaptam. Mondhatjuk, saját bőrömön tapasztaltam meg, miért kell türelmesebbnek lenni, és megismerkedni egy bizonyos közeggel, mielőtt fejest ugrik az ember.

A hibák ellenére sokan szerették az első kiadást. A történet alapjaiban ugyanaz maradt, amit ők is megismertek, pedig a legelső betűtől az utolsóig átfogalmaztam az egészet. Megváltoztattam szituációkat, párbeszédeket bővítettem ki. Bizonyos mondatok máskor, máshogyan hangzanak el. Ami még hatalmas változás, hogy egy helyett három karakter mesél E/1 -ben, s így plusz két szereplő gondolatait, motivációit ismerhetjük meg. 

Ráadásként, ha már hozzányúltam, nem tudtam megállni, hogy ne tegyek bele extra utalásokat a következő részekre, illetve egy jövőbeli előzménykötetre is. ;)

Mint mondtam, én még csak most ismerkedem a történettel. Kedvenc szereplőm eddig Shina, aki  jobban verekszik, mint bármelyik férfi. Kiről mintáztad a karaktert? 

Meg fogsz lepődni. Egy férfiról. :D Tulajdonképpen A hordozót a kezdetek kezdetén Andrzej Sapkowski Vaják sorozatának nyers, szlávos stílusa inspirálta. Imádtam (és imádom) Ríviai Geralt karakterét, aki egy szörnyvadász. Ő volt hatással arra a Shinára, amilyennek a könyv elején megismerjük.

Ha már férfiak; főhősünk Fabyen sem mindennapi: be kell valljam ilyen tehetetlen férfival még nem találkoztam. :D Szándékos ez az éles szembeállítás a két szereplő között?

Fabyen….hát igen. :D
Tény, hogy azt akartam, ezúttal a csaj legyen tökösebb a pasinál. Akkoriban halomra jelentek meg olyan könyvek, amiben a naiv, kicsit ügyetlen tinédzser lányka beleszeret a menő, erős és állati okos fickóba, akiről aztán kiderül, hogy vámpír, vérfarkas vagy hasonló. Na, valami ilyesmit szerettem volna, csak fordítva. Ehhez Fabyennek picit gyengébbnek kellett lennie, s ha belegondolunk, ha mi szembesülnénk valaki más természetfeletti erejével, tutira aprónak és jelentéktelennek éreznénk magunkat. Nem mellesleg alaposan be is rezelnénk. :D

Olvastam közösségi oldalakon olyan olvasói véleményeket, miszerint az alaptörténetet nagyon szeretik, de a világot nem tudják hova rakni. Erről én még nem tudok véleményt alkotni, mert az olvasás folyamatban, ám kíváncsi lennék, hogy te, mint szerző mit gondolsz erről?

A világ teljes egészében az én agyszüleményem. Nem létezik belőle több, talán ezért néznek furcsán az elején. Való igaz, nagyon szeretem megkeverni a szálakat, és rendszerint úgy, hogy a kitalált világ alapjába is beleszövök elvont dolgokat, amelyek aztán hatással lesznek a karakterekre. Az elvontság magában hordozza, hogy valami totál új születhessen, mert az ember elvonatkoztat a már jól ismert tényektől. Kicsit olyan, mint amikor álmodunk. Abban egyszerűen nincs semmi logika. Na, engem például sok esetben álmok ihletnek meg, csak annyi a különbség, hogy igyekszem logikusan felépíteni. :)

2017-ben jött ki a második rész, A hófehér másvilág címmel. Ennek már sokkal jobb a fogadtatása. Szerinted miért van ez? Másképpen álltál neki a folytatás megírásának?

Sokat fejlődött az íráskészségem, változott a stílusom, és tudatosabb lettem. Akkor már úgy kezdtem el írni, hogy megszületett bennem egy újfajta identitás, egy meggyőződés, s persze a cél, hogy ezúttal olyan könyvet adjak ki a kezemből, ami minden szempontból megfelelő. Előolvasáson, szerkesztésen esett át, és a gyakorlatban is kiderült, valóban szükség van friss szemekre ahhoz, hogy kitűnjenek az olyan hibák, amelyek felett én elsiklok, vagy azt hiszem, az jó lesz úgy. Csak akkor léphet előre az ember, ha belátja, hogy tévedhet, és hajlandó javítani a hibáin.

A harmadik rész, A kötelék szintén ebben az évben látott napvilágot. Mennyire volt megterhelő, hogy egy évben két köteted is megjelent? Pszichésen és fizikailag is értem!

A harmadik rész nyers formában alapvetően már kész volt, amikor nekiálltam átírni az elsőt. Épp ekkor ment szerkesztésre, korrektúrára, és készült a borító. Viszont akadtak azért cifra helyzetek közben. Alapból nagyon keményen osztottam be az időmet a munkám mellett, hogy az első haladjon. Mentek a napok, hetek, én pedig mindenképpen ki akartam hozni még a Könyvfesztiválra mindkettőt. Saját magamat szívattam meg, szóval nem hibáztathatok senkit.

Még gőzerővel írtam A hordozót, amikor megtörtént a hármas előolvasása. Négy vélemény érkezett be hozzám. Egymástól függetlenül ugyanazt a problémát fogalmazták meg a sztorival kapcsolatban, amit mindenképpen módosítani kellett. Huss! Gyorsan félredobtam az elsőt, megnyitottam A köteléket, és homlokomon dagadó erekkel gondolkodtam, hogyan nyúljak hozzá a szöveghez. Több helyen is változtatni kellett rajta, mert a felvetés egy újabb logikai csavart igényelt, szóval még csak nem is vesszőhibába, vagy a túl sok „hogyba” kötöttek bele. :D Sikerült megoldanom, de három napot vett el tőlem, és egyre jobban izgultam, végzek-e időre.
Olyan szinten kicentiztük a munkát a korrektúrával, szerkesztéssel, többszöri átolvasással együtt, hogy a nyomdába küldés előtti éjszaka sem Borka (korrektorom, tördelőm), sem én nem aludtunk. Akkor még egy ráadás átolvasást iktattunk be, hogy tényleg kiszűrjünk minden hibát. Reggel igazi katarzis volt elküldeni az e-mailt, és végre hátradőlni. :)     

Tervezel ehhez a sorozathoz még egy negyedik kötetet is?

Folytatást nem, de említettem az előzménykötetet, amit nagyon szeretnék. Izzok a vágytól, hogy megírjam Ragona fiatalkorát. Ezt a történet még sok izgalmat tartogat, ezért kikívánkozik belőlem.

Melyik a kedvenc részed a három közül?

Bevallom, nem tudnék választani. Nyilván, ahogy fejlődtem mindig az újabbakra voltam büszkébb, de most, hogy átírtam az elsőt, ugyanolyan kedves nekem mindhárom.

A borítóid nagyon igényesek. Mikor megláttam őket azonnal beléjük szerettem; ám ezt csak emelte a szép tördelés. Kinek a munkáját dicsérhetjük bennük?

Szabó Borkáét, akinek nagyon sokat köszönhetek. Okos, irtó tehetséges, és hálás vagyok neki, amiért ismerhetem, és szívén viseli az utamat. Őszinte barátság van köztünk, és gördülékenyen működik a közös munka.

Két kiegészítő kötet tartozik a sorozathoz: A követ és a Menedék, mely Robin O’Wrightly-val írt közös munkátok és teljes egészében olvasható az interneten. Mesélnél egy kicsit arról, miért tetted őket ingyenessé? Hogyan érzed, jó döntés volt?

Már megjelent két könyvem, amikor eljutottam odáig, hogy alapvetően elég kevesen ismernek szerzőként. Szerettem volna újabb olvasókat szerezni, ezért gondoltam arra, írok valamit, ami ad egy kis ízelítőt a könyveimből, mégis valamiben más, és ezt teljesen ingyenessé teszem. Blogregényként, fejezetenként posztoltam először mindenhová, és hihetetlenül jólesett, hogy egyre többen írtak, nagyon várják az új részeket. Szóval bejött a dolog, hiszen azóta közülük sokan érdeklődtek a többi könyv iránt is. E-könyvként továbbra is ingyenes marad, de a jövőben előbb-utóbb kicsit felturbózva szeretném megjelentetni mindkét könyvet.
A Menedéket egyébként eredetileg nem is terveztem. Amikor lezárult a blogregény, megszavaztattam az olvasókkal, hogy legyen-e folytatás. Mivel igényt tartottak rá, így megszületett, de ebbe szerettem volna valami extrát tenni. Megkértem Robint, hogy csatlakozzon. Felvázoltam neki az ötletemet, a történet főbb vonalát, de semmi többet. Alkothatott saját karaktert, saját szemszöggel, és hagytam, hogy úgy pakolja tele bonyodalommal, ahogy csak jólesik. Ne féltsen engem, én majd onnan folytatom, ahol abbahagyta. Hihetetlenül élvezetes kihívás volt ez mindkettőnk számára. Olyan együtt írni valakivel, mintha néhány hónapra összeköltöznétek.

Eddig a fantasy - műfajában alkottál, de az biztos érdekli az olvasóidat, hogy a legközelebbi regényednél is maradsz ebben a műfajban? Milyen terveid vannak?

Párat az interjú során azért el is sütöttem. Ragona előzmény, és Követ kötetek…
Viszont ezeken túl is maradok a fantasynál. Az új történetem más jellegű lesz, mint a sorozat, mert elég hangsúlyos történelmi szálakat szövök bele, de tagadhatatlanul Krencz Nórásan oldom meg. Imádok új világokat alkotni, eddig nem létező szabályokkal. Elhatároztam, ha már a Megszámlálhatatlan megmutatta nekem az irányt, én azt is fogom követni. 

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, Nóra könyveit megtalálhatjátok a Mogul Kiadónál, őt pedig elérhetitek Facebook-oldalán!
Az ingyenesen elérhető könyvei pedig:


Ezúton kívánunk az írónőnek további sok sikert!

Írta: Isabel



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések