Mint tudjátok, nagyon szeretem Almási Kitti könyveit, mert eddig nála találtam meg a tökéletes egyvelegét a köznyelvnek és a szakmai tudásnak. Nagyon szeretem, hogy nemcsak fogalmakkal, szakkifejezésekkel ismertet meg (vagy éppen tisztázza a jelentésbeli különbségeket), de valóban a mindennapi életből vett pédákkal támasztja alá azokat.
Ez a könyv az irigységet és annak vonzatait járja körbe. Segít tisztázni a féltékenység és az irigység közti különbségeket. A saját szavaimmal azt mondanám: az előbbinél olyanra vágyunk, ami nekünk nincs, viszont úgy érezzük lehetne. Az utóbbinál pedig félünk attól, hogy valaki elveszi tőlünk, amit a magunkénak érzünk. Ezt azért is fontos tisztázni, mert a két fogalom gyakran összefonódik ugyan, mégis teljesen más tartalommal bír.
Az írónő emelett azt is elmeséli, hogy az irigység nemcsak testvérek, vagy munkatársak között alakulhat ki, hanem bizony azok között is gyakori, akik amúgy szeretettel vannak egymás felé. Nagyon nehéz a helyén kezelni, alapvetően nem kellemes érzést és az ember ősztönösen próbálja leplezni.Vagy legalábbis a lehető legkevésbé tudomást venni róla. Bár evolúciósan belénkkódolt érzelemról van szó, a mai embernek nem egyszerű szembenézni vele.
Nagyon sokat tanultam ebből a könyvecskéből, és szándékosan írom így, hiszen nem egy vaskos szakirodalomról van szó. Őszintén el kellett gondolkodnom azon, hogy én mikor, kire és miért voltam irigy, ám a sorokat továbbolvasva, picit büszke voltam magamra. Amikor ezt az érzést érzem, - tehát, olyanra vágyom, ami másnak van és úgy érzem, nekem is lehetne - szinte azonnal azon gondolkodom, mit kellene azért tennem, hogy én is elérhessem azt. Ahogy haladtam az olvasásal, a doktornő elmondta, hogy ez az egyik legegészségesebb módja ennek az érzésnek a megélésének. Nem tehetek ellene, hiszen egy emberi tulajdonságról van szó, mégis, próbálok pozitívan kijönni belőle. A fejlődésemre használom és nem a másik rombolására.
Itt azért hozzáteszem, hogy a féltékenységgel már vannak gondjaim, ám ez az önbizalomhiányomból fakad. Félek, hogy nem vagyok elég jó, így ha jön valaki, aki tökéletesebb nálam el tudja venni azt, ami számomra nagyon fontos. Próbálok hinni magamban és a partnerben is, aki ezt az érzést kiváltja, és még ha messze is az út vége, azt hiszem egyre jobban megy.
A fenti sorokból is kiderül tehát, hogy nagyon-nagyon szerettem ezt az olvasnivalót és jószívvel ajánlom, nemcsak a pszichológia iránt érdeklődőknek, de azoknak is, akik szeretnék jobban megismerni önmagukat!
Amennyiben szeretnél magadnak egy saját példányt, a Nyitott Akadémiánál leadhatod a rendelésedet!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése