A most következő percekben lesz szó a Bolygókeringő lezárásáról, illetve új sorozatának kulisszatitkairól is!
Mivel nem ez az első interjúd nálam, remélem, nem baj ha a bemutatkozást most kihagyjuk. Helyette inkább mesélj arról, milyen érzés volt lezárni Aurora és barátai történetét?
Persze, egyáltalán nem baj. Maga a lezárás már évekkel ezelőtt megtörtént, mivel egyben írtam meg a Bolygókeringő trilógiát. De tisztán emlékszem arra a napra, mivel érzelmileg eléggé katarktikus állapotban voltam: fáradt, izgatott, várakozásokkal teli. És ha akkor tudtam volna, milyen utat jár be a könyv, lehet, azt mondom, én ezt nem hiszem el. Ugyanis a trilógia megjárt két kiadót, egy újranyomást, jelenleg pedig ott tartok, hogy megjelenik belőle egy exkluzív könyvcsomag, új köntösben, és csak e-book formában – ha nem baj, hogy ennyit elspoilerezek.
Hogyan készült a trilógia befejezése? Mit tudhatunk a munkálatokról?
A munkálatok nagyjából úgy zajlottak, ahogy korábban a másik két résznél. Mivel egyszerre írtam meg a részeket, tulajdonképpen arra kellett várnom, hogy teljen az idő. Úgy ütemeztem, hogy minden évben tavasszal jelenjen meg egy-egy rész. Közben lett új szerkesztőm is, és az első részhez képest új grafikusom, szóval elég sok változás történt attól a ponttól kezdve, hogy leírtam a trilógia utolsó sorát, most márciusig, hogy az olvasók a kezükben tarthatják.
Összességében, a munkafolyamatokat tekintve, melyik volt a kedvenc részed?
Nálam mindig az írás a kedvenc rész. Általában az íróknak meggyűlik a bajuk a marketing tevékenységgel, mivel nem vagyunk szakemberek, mégis a „csináld magad, különben senki sem csinálja” elve érvényesül a magyar kiadóknál, és – legnagyobb döbbenetemre – a hagyományos jellegű kiadóknál is. A férjemnek mondtam is – aki szeret sporthorgászni –, hogy ez olyan, mintha te addig a pontig szeretnéd a tevékenységet, hogy a hal ráakad a horogra, aztán mondjuk, viszolyognál levenni róla és visszadobni a vízbe. De tulajdonképpen a marketing is tanulható, és azért kapok innen-onnan segítséget. Aztán beérkeznek az első vélemények, és persze azt is érdekes látni, hogy maga a sztori miként hat az olvasókra (akár negatív, akár pozitív a kritika). Az elején volt ugyan megfelelési kényszerem, de már túlléptem ezen. És éppen a Bolygókeringő segített ebben. Ugyanis még az első részben van egy reinkarnációs rész, ami nagyon megosztó. Van, aki azt mondja, hogy lassítja a történetet, és minek az bele, míg mások nagyon szeretik. Szóval nagy tanulság, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Persze, ha csak negatívat kapnék az olvasóktól, elgondolkodnék, hogy tényleg nekem való-e az írás, viszont így, hogy többségében pozitív, vagy kedvesen építő jellegű a kritika, van, ami továbblendít, ha esetleg el találnék keseredni.
Milyen visszajelzéseket kaptál a Lepkeszárnyakról? Összehasonlítva az első két résszel mennyire térnek el egymástól a vélemények?
Még azért nem dúskálok annyira a visszajelzésekben. A vége eléggé változatos reakciókat vált ki az emberekből, ami nem baj. Szeretem sokkolni néha a népet. Az már más kérdés, hogy az olvasóknak ez mennyire tetszik. Mindenesetre jó látni, hogy mennyire érzelemteljes a reakciójuk (akár dühöngenek, sírnak vagy nevetnek). És a Bolygókeringő végén vannak bőven érzelmek.
Tervezel esetleg spin-off kötetet készíteni vagy ez a történet itt ért véget?
Nem. A történetnek határozottan nincs még itt vége. Lloyd, medve barátunk kapni fog egy előzménytörténetet, amit már megírtam. Jelenleg arra vár, hogy borítója legyen, és megszülessen valamelyik nyomdában. Ez szerintem leghamarabb jövő év tavasszal esedékes. Azért annyit elmondok róla, hogy a Bolygókeringőhöz képest ez jóval sötétebb hangulatú sztori, ahol Lloyd nem fogja vissza magát. Úgyhogy nagy eséllyel kerül fel rá +18-as karika, és szerintem ez lesz életem első ilyen jellegű regénye. Meg akartam mutatni, milyen volt Lloyd Auróra előtti élete, és „valódi természete”. Ettől függetlenül remélem, a Lloyd-rajongók szeretni fogják.
Térjünk át az új sorozatodra, amely Az ikerlángbűbáj címet viselni. Mondanál pár szót az alapcselekményről?
Persze. Az ikerlángbűbáj egy urban fantasy történet. Egy titokzatos tűzeset után a főszereplőnek, Amajának el kell hagynia Japánt, ahol nevelkedik. Egész életében kívülálló volt, mivel küllemét tekintve európai, úgyhogy ez a lépés úgymond időszerű. A Vadász menekíti ki az országból és viszi Budapestre. Ha valaki ismeri, és kedveli Lloydot, szerintem a Vadász, vagyis Jack karaktere is közel fog állni a szívéhez – bár mondják, néha durvább egyéniség, mint medve barátunk. A világ kezdete óta háború folyik az őrzők és lelketlenek között. Amaja azért megy Budapestre, hogy az Akadémián tanuljon ezt-azt, ami az őrzői léthez szükséges (megint nem spoilerezek). Itt találkozik ikertestvérével, Alexanderrel, és barátságot köt néhány szintén elsős tanulóval, akikkel együtt próbálják kideríteni, milyen körülmények között haltak meg az ikrek szülei. És időközben még jó pár titokra is fény derül.
Főhősünk Amaja, akinek el kell hagynia Japánt, majd Magyarországra érkezik…..és én már itt beleszerettem a történetbe. Miért pont ezeket az országokat választottad?
Mert jó kontrasztot alkotnak. Japán az adott volt, és valamilyen nyugati, európai országban gondolkoztam még. Itt jegyezném meg, hogy Amaja és a Vadász is szerintem jó kontrasztot ad, ugyanis adott egy lány, akit szerénységre, alázatra próbáltak egész életében nevelni (az más kérdés, mennyire jött össze), és adott egy magas, tetovált, rendezetlen külsejű férfi, aki ráadásul flegma, és nemtörődöm is. Tehát teljes ellentéte a japánok életfilozófiájának, felfogásának, és ebből szerintem született pár viccesebb jelenet. Aztán arra gondoltam, hogy miért válasszam Párizst, Londont, Münchent vagy Bécset, ha itt élek Budapesten, és ezt a helyet ismerem? Ráadásul a Margitszigettel még korábban is voltak terveim, úgyhogy a korábbi ötletemet ebbe a történetbe ágyaztam, és így alapult meg az Akadémia, ahol Amaja és barátai tanulnak.
Honnan ered a címválasztás?
Akkor itt most elválasztanám az alcímet a sorozat címétől, de annyi azért fontos, hogy ez is interaktív történetként született meg, úgyhogy bevontam az írói csoportomat is a munkába. Kértem, hogy küldjenek címötleteket, amiket megszavaztatok. És Inci küldte be A tűzrókát, ami a legtöbbeknek tetszett. Maga a cím szerintem csodálatos, bár azt azért hangsúlyozom, nemcsak a tűzrókáról olvashatunk a regényben, hanem vannak még benne más állatok, mint a hiéna, vámpírok, és még néhány bibliai alak is feltűnik. Az ikerlángbűbájt pedig a férjem találta ki, ami szintén szavazás útján nyerte el a jogot, hogy a sorozat főcíme legyen. Az ikerláng tulajdonképpen Amaja és Alexander – vagyis az ikrek – kapcsolatát jelképezi, az ikerlángbűbáj pedig a kettejük közötti mágikus összeköttetés.
A borítód tükrözi a történet misztikusságát, hiszen két rókát találhatunk rajta az egységet szimbolizálva. Nekem nagyon tetszik. Eredetileg is ilyennek képzelted el?
Igen, ilyennek. Bár a férjem sokat segített ebben, mivel a borítókhoz különös érzéke van. Legalábbis az én könyveimmel kapcsolatban ezt tapasztalom. És a vele való beszélgetés során bontakozott ki, hogy lehetne egy, a jin és jangot idéző forma. A háttérben lévő két épület közül az egyik egy japán stílusú ház, míg a másik a margitszigeti víztorony, ami Amaja utazásának jelképe. A továbbiakban ezeket a motívumokat szeretném megtartani: a trilógia minden borítóján legyen rajta valamilyen állat és épület. Annyit elárulok, hogy a második rész borítója már kész, a harmadiké még csak most készül.
Kinek ajánlanád a sorozatot? Mennyire tér el a Bolygókeringő hangulatától?
Mindenféleképpen tizenhat éven felülieknek ajánlom, egyrészt a Vadász karaktere miatt, aki eléggé nyers, és sokat káromkodik. Másrészt pedig az olyan témák miatt is, mint a bullying, vagyis iskolai zaklatás, de például az őrzők rendszerének felépülése miatt is. Sokszor elhangzik a könyvben (és nem véletlenül), hogy amint Amaja betöltötte a tizenhatot, már felnőtt. Mivel az őrzők korán halnak, ezért egy tizenhat éves lány vagy fiú már felnőttnek számít. Ezért a könyv megszólítja a tinik közötti szexualitást is. Persze ezt azért igyekeztem ízléses formában találni, és egyáltalán nem kell +18-as jelenetekre számítani – legalábbis ebben a részben biztosan nem. Volt, aki ezt nehezményezte a kritikájában, hogy másabb lett volna, ha már a szereplők elmúlnak tizennyolc évesek. De én úgy gondolom, hogy persze, ez így igaz, de attól, hogy nem veszünk bizonyos dolgokról tudomást, a való életben még léteznek. És ilyen a tinédzserek nemi élete is. Bár hozzáteszem pár évtizeddel, vagy száz évvel ezelőtt egy tizenhat éves lány már sokszor a többedik gyermekét hozta világra. Nem azt mondom, hogy ez rendben van így, egyszerűen más korban, más normák szerint éltek, akárcsak az őrzők. Nekik is megvannak a saját szabályaik. Érzékeny téma, és számítottam is arra, hogy megemlítik, de ha újra írnám, akkor sem lenne másként.
Eddig milyen visszajelzéseket kaptál?
Eddig többnyire pozitív a visszajelzés. Általában a Harry Potter sorozathoz szokták hasonlítani, ami persze az olvasók szíve-joga. De én úgy gondolom, hogy attól, hogy egy Akadémián játszódik, és többek között varázsolni is tanulnak a diákok, ezért még nem Harry Potter koppintás. Legalábbis nem ez volt a cél, főleg úgy, hogy én világ életemben inkább A gyűrűk ura párti voltam, mint Harry Potter – amennyiben létezik egy Star Wars vs. Star Trek jellegű versengés a kettő között. De persze mindenki azt gondol róla, amit szeretne, és tulajdonképpen megtiszteltetés egy ilyen híres műhöz való kapcsolódás. A Bolygókeringőt az X-menhez, A hatalom kövét a Vajákhoz, Az istenek játékát Az éhezők viadalához szokták hasonlítani. Tulajdonképpen egy Harry Potter analógia is elfér a polcomon. De persze titkos célom egyszer olyat írni, amit nem hasonlítanak semmihez. Persze nem biztos, hogy ilyen lehetséges, hiszen mondják, nincs olyan történet, amit még nem írtak volna meg. Akár a saját, akár más regényekre nézve, annak ellenére, ha Harry Potter vagy Vaják, vagy bármi más párhuzamot lehet is vonni, de bizonyos szempontból egyedi marad a történet, vagy legalábbis egyedien használja fel a fantasy eszköztárait, akkor meg vagyunk mentve – és szerintem ez számít igazán.
A tűzróka már a NewLine Kiadónál jelent meg. Hogyan élted meg a váltást és milyen a velük való együttműködés?
Nagyon sok jót hallottam a NewLine Kiadóról. Vannak barátok, ismerősök, akik náluk jelentettek meg regényeket, és úgy gondoltam, hogy én is beállok a sorba, és én is ki szeretném próbálni ezt a kiadót. Úgyhogy kíváncsiságom vitt hozzájuk, és a sok jó kritika. Úgy érzem, nem bánom meg, hogy így történt, mivel egy nagy családba kerültem ezáltal. Mimi és Ashley is nagyon kedvesek, együttműködők, és nagyon sokat dolgoznak a magyar írókért. Úgyhogy le a kalappal előttük.
Zárásképp mondanál pár szót a jövőbeli terveidről?
A jövőbeli terveim úgy oszlanak meg, hogy vannak publikusak és kevésbé publikusak. Nyilván az első csoportról szeretnék beszélni inkább. A Könyvhéten kint leszek én is, úgyhogy lesz lehetőség dedikálásra. A részletek szervezés alatt vannak, ezért nem kezdtem még lázas posztolásba az eseményről. A könyveket illetően pedig még idén szeretném megjelentetni Az ikerlángbűbáj második részét, jövő tavaszra tervezem a Lloydos előzménytörténetet, majd valamikor jövő nyár környékén, vagy ha minden jól megy, tavasszal jelentetném meg Az ikerlángbűbáj lezárását. Ezen a nyáron újabb interaktív történetbe kezdek, úgyhogy várok mindenkit a csoportomba szeretettel, aki részt szeretne venni egy fantasy történet alakításában. Szóval nincs megállás, nem fogok unatkozni.
Köszönöm szépen az interjút, nagyon szuper kérdések voltak.
Itt is szeretnék további sok sikert kívánni Aurorának!
Amennyiben további érdekességeket szeretnél, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, csoportját, vagy rendeld meg könyveit a NewLine Kiadó weboldalán!
Írta: Isabel
