Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az olvasásának, lenne pár kérdésem az írónőhöz. Köszönöm, hogy időt szakít rám és elfogadta a felkérésemet!

Kérlek, pár szóban mutatkozz be azoknak, akik nem ismernének még! Mit tudhatunk rólad?

Nagyon szépen köszönöm először is a megkeresést. Kristin M. Furrier írói álnéven tevékenykedem immár több mint tíz éve. Nyomtatásban 2006 – ban jelent meg először novellám, majd 2015 óta képviseltetem magam könyvekkel is a magyar kortársak között. 

A szóban forgó regény - Joanne - A Hamilton kisasszonyok, amit a NewLine Kiadó kínálatában meg is találhattok. Mi adta az ötletet a címhez?

Egyértelműen a főszereplő nevét kapta a kötet. Mivel egy nagyon összetett, sok mellékszereplős történet rajzolódik ki a könyvben, így fontosnak tartottam kiemelni ezáltal is, hogy a főszereplő Joanne Hamilton. 

Mi alapján választottad ki a Joanne nevét?

Komolyan el kell gondolkodnom a kérdésen, hiszen a regény tíz hosszú éve íródott. Mindenképp fontos itt megemlíteni, hogy ez a könyv egy második kiadás. A tíz éve megjelent Johanna, és Johanna II. újra feldolgozása.  Ám, bizonyosan azokat a szempontokat vettem figyelembe, hogy korhű legyen, ne egy már megírt regény főhőse tűnjön „újra „ fel, és azért szerethető is legyen. Tehát, azért több dolgot is figyelembe kell venni a nevek kiválasztásánál. 

Azt gondolom, mikor egy új történet születik, az egyik legfontosabb döntés a főszereplő nemének kiválasztása, hiszen ez hatással lesz utána nemcsak a történetre, de a regény hangulatára is. Joanne miért lett lány? Van ennek esetleg valami fontos üzenete?

Megvallottam már egy gyengeségemet, számomra nagyon nehéz férfi karakterként „beszélni”. Tehát, a legtöbb főhősöm valószínűleg lány, illetve hölgy, mert hozzám sokkal közelebb áll, a női lélek kibontása, és elmesélése. Sokkal valósághűebben tudom visszaadni, mint egy férfi gondolkodását.

A történet alapját az adja, hogy a fiatal hölgy korán árván marad. Már az elején ilyen nehéz sorsot szántál neki?

Igen, szükség volt arra, hogy meglássa az olvasóközönség, hogy Joanne miért ennyire koraérett gondolkodású fiatal hölgy. Mennyi problémát kellett már tizenhat esztendősen átvészelnie, ami megformálta az ő személyiségét. 

Az Én személyes kedvencem a lány nénikéje, Angelica Hamilton volt. Elmesélnéd, hogyan született meg az ő karaktere?

Angelica Hamilton, be kell valljam, nekem is nagyon a szívemhez nőtt. Azt hiszem, nagyon sok van belőlem a karakterben, bár az ilyesmit nem szívesen árulom el. De, ez tény. A történet két főszereplője Joanne a tizenhat esztendős fiatal, árván maradt kisasszony, és a nagynénje Angelica, a pártában maradt 36 éves, hebrencs, bohókás, korántsem a korának és rangjának, de főleg nem a korszaknak megfelelően gondolkodó kisasszony. A történet a két ellentétes személyiség együttélésének mindennapjait mutatja be. 

Melyik az a szereplő, akivel a legtöbb feladatod volt, aki a legtöbb fejtörést okozta írás közben?

Próbálok spoiler nélkül válaszolni, pontosan ezért csak nevet fogok mondani:

Marc Frewen. Sokszor elgondolkoztam rajta, mennyire lehet ő engedékeny, mire mit mondana. 

Mint mondtam, a helyszínünk a 19. századi Anglia. Végeztél  esetleg kutatómunkát?

Természetesen hosszú évek alatt rengeteget olvastam erről a korról. Nem véletlenül játszódik ebben a korszakban a történet, hiszen ez az egyik kedvenc időszakom, valamint ténylegesen hatalmas mennyiségű információ van már a birtokomban, az állandó kutatás okán. Angliában többször is megfordultam, ami tényleg nagyon sokat jelentett a helyszín ábrázolásában.

Mi volt a nehezebb: a jellemábrázolás vagy a hiteles kor átadása? 

Pont az előző válaszban is ahogy mondtam, ez a kor annyira bennem van már, hogy a korhűség kevésbé okoz problémát. A jellemábrázolás már sokkal nehezebb, főleg, mikor egy történetnek ennyi szereplője van. Sokfelé kell fókuszálni, mindenkit hitelesen leírni, azért ez nem kis feladat. Ilyenkor ténylegesen bele kell merülni az adott világba, a szereplők közé, szinte velük lélegezni, velük együtt gondolkodni. Máshogy nem működne. 

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóktól?

Pozitív visszajelzések érkeznek egyértelműen, általánosságban mindenki úgy határozza meg, ez egy „bekuckózós” könyv. 

Bár, a történet teljesen kerek, mégis a címből arra következtetek, hogy akár folytatódhat is ez a történet. Tervezed továbbírni?

Jelenleg nem tervezem a Joanne – t folytatni. 

Mivel készülsz nekünk legközelebb? 

Két kéziraton dolgozom, az egyik a Társalkodónő folytatása, amit nagyon sokan várnak, a másik pedig még annyira az elején tart, hogy legyen inkább meglepetés.

Mint hűséges olvasó, itt is további sok sikert kívánok Kristinnek!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd az írónő hivalos Facebook-oldalát, könyveit pedig a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

 

Kristin M. Furrier - Joanne - A Hamilton kisasszonyok

Először is köszönöm szépen az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra, és itt kérek elnézést is, amiért ez eddig tartott. A hosszú időnek semmi köze a könyvhöz sokkal inkább az én egészségi állapotomhoz; de most, hogy már jobban vagyok elhoztam nektek a véleményem. 

A szerző ezúttal a romantika kedvelőinek alkotott, amin én azért lepődtem meg, mert számomra az ifjúsági könyvei a nagy kedvencek és valamiért azt hittem, ezen a vonalon leszünk majd. Félre ne értsétek, semmi bajom  romantika zsánerével, sőt, csupán csak mást vártam. 

Főszereplőnk, Joanne Hamilton, aki 16 évesen mindkét szülőjét elvesztette, így édesapja testvéréhez kell költöznie. A fiatal lány vegyes izgalommal várja új életét, ami valljuk be, egyáltalán nem meglepő, viszont nagyon várja, hogy közelebbről is megismerje Angelica Hemiltont. 

Olvasás során végigkísérhetjük miképp lesz egy gyermeklányból érett , felnőtt nő, aki nemcsak új otthonra lel, de saját belső békéjét is megtalálja.  És, hogy min kell átmennie ahhoz, hogy megtalálja a boldogságot? A könyvből kiderül.

Na jó, azért nem ennyi volt az értékelés, ugyanis még van valami, amiről szívesen beszélnék nektek. Az egyik a kedvenc szereplőm Angelica. Már az elején szimpatikussá vált számomra, hiszen úgy vette magához az unokahúgát, hogy nem is ismerték egymást. Lehet mondani, hogy mi mást tehetett volna, hiszen rokonok, de azt hiszem, hogy nem mindenki cselekedett volna így. Igazán nemes jellemnek képzeltem, még mielőtt megjelent volna a regényben. Később sem csalódtam, hiszen a nő kedves és számomra nagyon szerethető maradt.

A másik amit szerettem az a helyszín ábrázolás volt. Kristin nagyon élethűen hozta a 19. századi Anglia jellegzetességeit, mint párbeszédben, jellemekben és (ami a legfontosabb) hangulatban. Nekem nagy kedvencem Louisa May Alcott - Kisasszonyok első része, és hasonlóan kellemes érzések fogtak el a Joanne olvasása közben is. 

A történet picit lassan indul be, de ehhez a hangulathoz erre volt szükség. Ráadásul én ezt kifejezetten szeretem a szerzőnél: valóban olyan könyveket ír, amivel igazán be lehet kuckózni és megnyugtatja az olvasókat. Viszont, itt megemlítenék egy dolgot, amit egy picit zavart. A történet elején nekem túl hosszúak voltak a mondatok. Tudom, írjunk szép összetett mondatokat, de volt olyan, hogy mire elértem a mondat végére elfelejtettem az elején lévő fontos információt. Ez egyébként azért maradt meg ennyire bennem, mert pár fejezeten belül ez szépen megszűnt és nem felejtettem el a lényeget.  Mindegy, tudom,, hogy vannak, akik kifejezetten ezeket kedvelik, csak gondoltam, megemlítem. 

A borító és az illusztrációk is mutatósak!

Mindent összevetve egy nagyon kellemes, de mégis tanulságos történetet kaptunk Kristintől. Ajánlom a romantika kedvelőinek, de azoknak is, akiknek a lelkében most vihar tombol és szeretnének valami olyat olvasni, ami picit megnyugtatja őket!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel