Bodzás Szilvia - Mindent tudok Rólad

 

Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Megvallom őszintén, hogy a most következő történeten nagyon sokat gondolkodtam. Bodzás Szilvia – Mindent tudok Rólad c. regénye pár órás olvasásra lett megalkotva. Napokig gondolkodtam ezen az értékelésen, hiszen nem egyszerű egy olyan könyvről írni, amely ennyire mélyrehatóan boncolgatja az életet, a halált és az emberi lelket is egyaránt.

Főhősnőnk Mira, aki édesapja halála után mély depresszióba esik. A lány nagyon erős érzéseket táplált iránta és az, hogy végignézte a haldoklását, csak súlyosbította a fájdalmát. Édesanyja, testvére és barátai próbálják kirántani ebből, de ő hosszú ideig beszélni sem hajlandó senkivel.

A munkát és az írást is hanyagolja, pszichológushoz jár, azonban egyvalami segít neki: naplót vezet.

Egy reggel azonban ez a mély szomorúság hirtelen oszlani látszik, hiszen Mira úgy érzi, apja a közelében maradt egy pillangó képében.

Az egész történetet áthatja a spiritualitás. Érezni, hogy ez mennyire fontos az írónő számára. Nemcsak mély gondolatokat, de kemény tapasztalatokat is éreztem az írás mögött és hálás vagyok neki, mert minél több ilyen könyv születik, annál kevesebb az esélye annak,  a depresszió áldozatokat követeljen!

Viszont: mint tudjátok, mindig őszintén megírom a teljes véleményemet egy könyvről, így most sem tudok csendben maradni.  A kivitelezésen lett volna még javítanivaló. Olvasóként az elütések, vesszőhibák engem nem szoktak zavarni, viszont az ismétlések (szavak, mondatrészek) igen. Lassítja az olvasást, ezáltal kizökkent abból a világból, amit a szerző teremteni akar. Ez külön igaz az olyan regényekre, mint Szilviáé; a fajsúlyos mondanivaló miatt amúgy sem lehet vele gyorsan haladni, mert meg kell emészteni  a történteket. A legnagyobb jó szándékkal mondom, hogy ezek a hibák egy előolvasóval is kiküszöbölhetőek.

A másik, amit említenék az a borító. Tudom, ízlések és pofonok és igen nem  ez teszi a könyvet! Viszont tetszik vagy sem, ez éri el, hogy levegyük a polcról, és megnézzük a tartalmát. Szerintem sokkal ütősebbet is lehetett volna készíteni a jelenleginél (más színekkel és hatásokkal), de ha ettől el is tekintek  - mint fentebb említettem, ízlések és pofonok -, egy valami felett nem tudok elmenni: kézben tartva a könyvet, a női arc nagyon pixeles. (Rossz a felbontása és emiatt homályos!) Mindegy, milyen képről, designról van szó, legyen nekünk akármennyire tetszetős, ha ilyen probléma áll fenn, teljesen elveszíti azt a célt, amiért létrehoztuk.

 Remélem, a szerző legközelebbi könyvénél picit több figyelmet fordít ezekre, mert az ilyen fontos gondolatok megérdemlik, hogy a megfelelő tálalást is kölcsönözzünk neki!

 A végére pedig egy személyes megjegyzés: mindannyian éltünk már meg nagyon fájó és mély veszteségeket, melyből úgy éreztük, soha nem fogunk talpra állni. Ilyenkor mindent sötéten látunk, és hiába próbálnak meg segítő szándékkal közeledni felénk, egyszerűen vagy nem értjük, mit akar mondani a másik, vagy meg sem halljuk, annyira benne vagyunk a saját gödrünkben.

Nehéz ebből kikecmeregni, de az igazság az, hogy csakis mi magunk állhatunk talpra. Természetesen kérjünk segítséget (család, barátok, vagy akár szakember személyében) de dönteni és cselekedni senki nem fog és nem is tud helyettünk. Fontos ilyenkor, hogy a legapróbb pozitívív dolgot is észre vegyük az életben  - a napsütéstől kezdve egészen addig, hogy valaki akkor is a társaságunkat keresi, ha éppen nem tudunk kedvesek lenni hozzá, mert ezek az apróságnak tűnő dolgok segítenek abban, hogy nap-nap után egyre szerethetőbb embernek érezzük magunkat és fel tudjuk dolgozni a saját tragédiáinkat.

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a könyvet megtalálhatod az írónő szerzői oldalán!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

Írta: Isabel