Beszélgetés a Muselière Alkotói Csoport egyik alapítójával - Interjú Pálffy Gergő szerkesztővel

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek!

Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek, illetve Pálffy Gergő szerkesztőnek is!

Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét? 

P.G.: Számomra a Muselière egy nagy család, tele nagyszerű írókkal.

Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?

P.G.: Régóta tervben volt egy hasonló csoport létrehozása. Viszonylag régi motoros vagyok, aktív írós éveimben sok csoport tagja voltam. Mindig felvillanyozó, inspiráló egy közösségben alkotni, együtt dolgozni másokkal, valami nagyszerűt létrehozni. Egy olyan csoportot szerettem volna – és véleményem szerint sikerült is – létrehozni, ahol igazán baráti a légkör, tanulhatunk egymástól és ezáltal fejlődhetünk.

Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?

P.G.: Ronnie W. A. és jómagam alapítottuk a csoportot, a további tagok ajánlás alapján kerültek be. Nem vakon válogattunk, olyan szerzőket kerestünk, akik megfelelő írástechnikai szinten állnak, olvastunk már tőlük, és látszott az eddigi munkájukból, hogy igényesek, illetve nem ugranak kútba attól, ha szerkesztik őket.

Csatlakozásra nincs lehetőség, az íróinkat minden esetben mi hívjuk meg.

A Bújj - Bújj fantasy-thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

P.G.: Mindenből meríthetünk ihletet. Elég kimennünk az ajtón, kitárnunk az ablakot, vagy sétálunk egyet. Megihlethet egy jó könyv, egy film, egy jelenet bevásárlás közben. Íróként nyitott szemmel kell járnunk, befogadni a világot, a történéseket.

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

P.G.: Szabad kezet kapott mindenki az alkotási szakaszban, a zsánerhez ragaszkodtam egyedül, illetve volt egy hosszmegkötés. A szerkesztés nem volt minden esetben problémamentes, az íróink felétől sajnos búcsút kellett vennünk. Néhány esetben a novella nem érte el azt a minőségi szintet, amit elvártam. Ez nem azt jelenti, hogy rosszak voltak a novellák, mindegyikben láttam egy-egy eredeti ötletet, csupán a megvalósítás, a nyelvi szint, a felépítés, sok esetben a logika nem működött, és ezek javítása hosszadalmas lett volna; pár esetben a szerző nehezményezte a javaslataimat, és visszalépett. Ezen szerzőknek véleményem szerint még gyakorlásra van szükségük publikálás előtt, ennek ellenére végig adott volt a lehetőség a visszatérésre, amennyiben hajlandóak együttműködni.

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

P.G.: Horrorrajongóknak és egy kicsit a romantikusoknak. A kötet nagyon változatos stílusú, bárki találhat benne neki tetsző novellát.

Magyar szerzők munkáival magyar olvasóként ildomos megismerkedni. Sokan elkönyvelik a magyar szerzőket nem megfelelőként, nem is olvasnak tőlük. Nem értek egyet ezzel. Nagyon sok tehetséges írónk van, és a Muselière fontosnak tartja, hogy felfedezze ezeket a tehetségeket. A lehetőségeinkhez képest igyekszünk bemutatni nektek őket, készülünk interjúkkal, bemutatókkal, szeretnénk a könyvmegjelenéseiket megosztani az oldalunkon, hogy még több emberhez eljusson a hírük. Olvassatok magyart!

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

P.G.: A szerkesztés vége. Utána kezdődött az igazi közösségi munka. Estell Ivy készítette a borítót, illetve ő tördelt az instrukcióim alapján. Remy Dalmore, Anita Boza, Susannah Skiethen ( aki akkor csatlakozott a romantikus szekcióhoz) és Ronnie W. A. a legeslegutolsó pillanatig rendületlenül olvastak újra és újra, vadászták a hibákat. Ez a csapatmunka igazán felvillanyozó volt.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

P.G.: A tagok egy részét előzőleg már ismertem, a meghívottak jórészével szoros barátságot kötöttünk. Úgy érzem, sikerült egy olyan kis közösséget létrehozni, ahol a tagokkal, legyen bármilyen probléma is, meg tudjuk azt oldani.

Külön kiemelném, hogy a Bújj-Bújjal kapcsolatban ismertem meg Remy Dalmore-t és Anita Bozát. Bár olvastam tőlük már ezelőtt, a nevük nem volt ismeretlen, de nem ismertem őket személyesen. Mint kiderült mindketten nagyszerű írók és nagyszerű barátok.

Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?

P.G.: Ez év decemberében egyszerre két romantikus kötettel érkezünk. Nagyon sok szerzőnk fog LMBT novellákat írni, ezeket külön kötetben szeretnénk megjelentetni. Fontosnak tartom, hogy a novellák különleges helyet kapjanak, és éppen ezért külön kötetet. A kérésemnek megfelelően a novellák mindegyike – a romantikus volta ellenére – nem túlzóan szexuális tartalmú, éppen ezért minden korosztály találhat majd magának benne olvasnivalót. A másik kötet klasszikus férfi-nő kapcsolatokkal foglalkozik. A szerkesztési munkában ezúttal nem veszek részt, majd csak a legvégén csatlakozom újra a csapathoz. A romantikus köteteket Ronnie W. A . szerkeszti.

A blog nevében is szeretnék további sok sikert kívánni a szerkesztőnek!

Amennyiben kíváncsi vagy a munkásságára, keresd a Muselière hivatalos Facebook - oldalát!

Írta: Isabel