.jpg)
A mai történet, amit megosztanék veletek, nagyon megható a számomra. Ennyi év blogolás és online jelenlét után talán már nem titok, hogy mozgáskorlátozott vagyok. Nem szoktam ezt felhozni, sem pedig egyéb módon visszaélni vele, most is csupán csak azért teszem, hogy érzékeltessem mennyire átérzem a két kislány helyzetét.
Főszereplőink, Mimi és Liza nem mindennapi barátságot kötnek egymással.
Mimi nem lát, ennek következtében másképpen érzékeli a világot. Történetünk elején kicsit magányosnak képzelem el őt, dacára annak, hogy vidám gyermekkora van. Ám amikor a szomszédba új lakók költöznek, összebarátkozik a cserfes Lizával, aki megmutat neki olyan dolgokat is, amik teljesen újak a számára.
Főszereplőink, Mimi és Liza nem mindennapi barátságot kötnek egymással.
Mimi nem lát, ennek következtében másképpen érzékeli a világot. Történetünk elején kicsit magányosnak képzelem el őt, dacára annak, hogy vidám gyermekkora van. Ám amikor a szomszédba új lakók költöznek, összebarátkozik a cserfes Lizával, aki megmutat neki olyan dolgokat is, amik teljesen újak a számára.
De, nehogy azt higgyük, hogy Mimi nem tudja meglepni újdonsült barátnőjét, mert bizony csalódni fogunk. Segít neki legyőzni a sötétségtől való félelmét, és megmutatja, hogy nem csak szemmel lehet látni a színeket. Liza pedig egyedi memóriajátékot készít a kislánynak, hogy együtt élvezhessék a játékot. Mindeközben pedig együtt indulnak felfedezni a fantázia-birodalmát.
Csak pár apró dolgot emeltem ki a könyvből, de talán ebből is látszik a lényeg: ha két lélek barátságot köt, olyan hogy "akadály", "nehézség", nincs. Csupán csak közös élmények vannak, amiket együtt, közösen élnek meg.
Számomra nagyon megható volt, amikor a két kislány egymást segítve léptek túl egy-egy akadályon. Mikor Lisa olyan memória-kártyákat varratott Miminek, amiben térben vannak a motívumok, egyenesen elsírtam magam. És ezt teszik úgy, hogy a legtermészetesebb a számukra. Nem akarnak mást, csak a legtöbb időt együtt tölteni.
Anélkül, hogy most nagyon belemennék az elemezgetésbe: ezt az értékelést a mese tanulságával zárnám. Mindig lesznek nehézségek az életben.Sokszor kapunk olyan dolgokat, amiket nem kértünk. Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, aminél kényelmesebbet is választhatnánk. Az egyszerűbbet. De ha igazán szeretünk valakit, akkor nem számít mit kell kiállnunk, mihez kell alkalmazkodnunk, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Legyen az 10 perc vagy órák, örülünk a vele együtt töltött időnek, tanulásnak, kikapcsolódásnak. Amennyire tudunk, odafigyelünk a másikra, fényt árasztva egymás világába.
Nagyon ajánlom családoknak, iskoláknak, baráti társaságok polcára érzékenyítésként! Nemcsak gyerekeknek...
Egyébként az illusztrációk nagyon szépek:D
Egyébként az illusztrációk nagyon szépek:D
A Videa pedig tartogat egy aranyos, karácsonyi részt is!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése