2021. augusztus 8., vasárnap

"Ha a könyvben jól titkolózunk, akkor azt az olvasók szeretni fogják. Ezért kell a misztikusság." - Interjú a Képtelen történet szerzőjével, Benyák Zoltánnal


Benyák Zoltán számos zsánerben szórakoztatja az olvasókat. Több díjjal is rendelkező szerzőnk 2004 óta folyamatosan publikál; regényei és novellái fantasy elemekkel átszőtt művek, melyek mögött mély mondanivaló áll.
Ezúton is szeretném megköszönni, hogy elfogadta az interjúra való felkérésemet!

Mivel az Álmok útján blog elsősorban az ifjúságot célozza meg, ezért kezdjük is a legfrissebb és egyben az első ifjúsági regényed bemutatásával!  Hogyan született meg a Képtelen történet ötlete?

Novellának, ami még a kezdet kezdetén Az író és a lány címre keresztelődött. Ingyenesnek szántam, ezért feltöltöttem az Ncore-ra. Kaptam is rögtön a fejemre, hogy micsoda illegális vagyok. :) Szerintem meg nem voltam az. Éppen hogy legálisabbá tettem az egészet egy aprósággal. De nem ez a lényeg, hanem a történet. Könnyedet akartam írni a sok súlyos dolgom után. Valami olyat, amit egy gyerek és egy felnőtt egyaránt tud élvezni, de közben nem kell visszafognom a fantáziám. Ez lett a Képtelen történet.  

Mennyiben volt számodra más ennek a korosztálynak írni?

Nem esett nehezemre. Sőt. A párbeszédek jobban peregnek, ha van egy cserfes lány szereplőm. Könnyen haladtam vele, és nagyon élveztem csinálni. Úgy tolakodtak elő a kalandok, szinte egymást lökdösték, hogy beférjenek a könyvbe. 

A borító részt vett tavaly a 2020 legszebb borító versenyén, ahol dobogós helyen végzett.  Milyen volt a közös munka László Márk tervezővel?

Nagyon jó. Márk hangulatvilága pont passzolt az én írásomhoz. Rögtön levette, hogy ilyen Halloween hangulatú borítót szeretnék, és nemcsak hozta is az érzést, de rádobott egy lapáttal. Imádtam a vészjósló kastélyt a borítón, meg a vízköpőt is. Azóta már dolgoztunk együtt újra, és ha minden jól alakul, akkor még idén láthatják az olvasók az újabb közös munkánk.

Mint említettem, több mint tizenkilenc éve vagy a pályán, gondolom, ez idő alatt több kiadóval is sikerült együttműködnötök.  Az ifjúsági regényed, a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg. Milyen élményeid vannak a közös munkálatokról?

Tudtam, hogy a Főnix lenne a legalkalmasabb a Képtelen Történet megjelentetésére. Ők abban a műfajban otthon vannak, ahová azt a regényt szántam. Megmutattam a kéziratot, és szerencsére azonnal megállapodtunk. Örültem, hogy a Főnix Könyvműhelyhez került, mert így kapja meg a neki való olvasóközönséget.

Beszélgessünk egy kicsit a további műveidről is. Az utolsó emberig egy alternatív, modern fantasy, mely 2016-ban jelent meg. A fülszöveg, egy kalandokban gazdag, vérfagyasztó, merész történetet ígér. Melyik az a korosztály/célcsoport, akiknek ajánlanád?

Bárkinek, aki szereti az olyan regényeket, amik nemcsak izgalmasak, de lehet rajtuk gondolkodni is. Korosztálytól függetlenül. Az utolsó emberigben vannak régivágású regénystílusok, de a szerkezete mégis modern és újszerű. Az volt az ötletem, hogy minden fejezet más korban játszódjon, olyan történelmi korokban, ami sorsfordító a világ szempontjából. De ezek a fejezetek azután kapcsolódjanak egymáshoz, és kiadjanak egy nagyobb képet. Szóval az olvasónak kapaszkodni kell, mert megjárjuk a felfedezések korának vitorlását, a francia forradalom korát egy őrült márki kastélyában, azután ellátogatunk Hasfelmetsző Jack Londonjába. Sodródunk egy epikus, mindannyiunkat érintő végkifejlet felé, ami most természetesen nem lövök le. 

Ugyanebben az évben megjelent A nagy illúzió című regényed is, melyben a főszereplő egy nap arra ébred, hogy már él, ám egy feladattal bízzák meg őt. Milyen fogadtatásban részesült ez a felnőtt – mese? 

A nagy illúzió az egyik legközkedveltebb regényem. Tom Pastor, a festő története, aki halálában találta meg az életet, és olyan túlvilági utazása lett, amilyen nem mindenkinek adatik meg. Az olvasók szeretik. Azt hiszem, sikerült benne valami személyeset csempésznem, és olvasáskor együtt tudnak érezni a szereplőkkel.

Mit gondolsz, miért szeretjük ennyire a misztikus, esetenként félelmetes történeteket? 

A félelmetes történeteket ugyanúgy szeretik, mint a romantikusat, vagy komikusat. A lényeg az érzelemkeltés. Ha a történet kivált az olvasóból valamiféle érzelmet, akkor a fikciós irodalom egyik lényegét máris elérte. Ezt persze lehet fokozni, hogy gondolatok is támadjanak, és akkor már komolyabb műről beszélünk. A misztikusságot is szeretjük. Mert az ember kíváncsi természet. Kell neki egy titok, ami birizgálhatja a fantáziáját. :) Ha a könyvben jól titkolózunk, akkor azt az olvasók szeretni fogják. Ezért kell a misztikusság.

A Csavargók dala tartalma az, amely engem a leginkább megszólított: három csavargó talál egy kislányt a szemétben. Lelkileg mennyire volt megterhelő számodra ilyen nehéz sorsokról írni?

Szinte az egyetlen realista, vagy realizmust célzó könyvem. Sajnos ehhez nem volt nehéz anyagot gyűjteni. Ha az ember kimegy egy pályaudvarra, vagy éjjel az utcára, már meg is van egy rakás szereplő, beszédstílus. Egy kocsmában eltöltött óra után egy rakás szociográfia lesz a zsebben, még csak nagyon erőlködni sem kell érte. Az emberek szeretnek mesélni magukról, a nehéz sorsukról. Szinte csak írni kellett. Viszont én a sok nehéz dolog végére, akartam egy kis fényt is. A Csavargók dalát komor és nehéz történetnek tartják, de azt hiszem, a végére egy sajátos kis happy endet kerekítettem. A törődés legyőzte a közönyt. Ez volt a könyv célja.

Az elveszett lelkek városát, illetve a Kvartettet írói álnéven jelentetted meg. Miért hoztad ezt a döntést?

A kétezres évek elején még tartott az álneves korszaka az országnak. Mostanra jórészt már kiheverte ezt. Piaci okai voltak annak. A kommunizmusban kevesebb nyugati irodalom folyt be, így azok kapósak, és kívánatosak lettek. Az én indokaim egy kicsit eltérnek ettől. Az első szárnypróbálgatásaim azért akartam álnéven végrehajtani, hogy ha kitanultam az írást, akkor majd színre lépek saját néven. A veszett lelkek városa egyébként nem sikerült rosszul. Szeretem azt a könyvet, és a mai napig kapok kedvező visszajelzéseket az olvasóktól. Ez egy bűn és bűnhődés történet, egy földi purgatóriumban. 

Az érdeklődés szempontjából tapasztaltál különbséget aközött, hogy magyar vagy angol név áll a könyveid borítóján?

Nem igazán. Mostanra lecsökkent ennek a jelentősége. Van nemzeti öntudatra ébredés, a magyarok szeretnek magyar írókat olvasni. Remélem, ebben megtaláljuk az egyensúlyt, és nem az alapján ítélkezünk majd könyv felett, hogy orosz, amerikai, vagy magyar írta.

A háború gyermekei a II. Világháború idején játszódó történet. A hitelesség kedvéért végeztél kutatómunkát? Mennyire határozzák meg a cselekményt a valós történelmi események?

Igen. Volt rákészülés. Szerettem a második világháború eseményeiben vájkálni, de itt is inkább a misztikussága érdekelt a dolognak. A németek távol-keleti expedíciói, a fajkutatás, Wewelsburg kastélyának rejtelmei. De ugyanakkor nem voltam szívbajos és beleszőttem olyan konteókat is, mint a sarkvidéken elrejtett bázis. Ez fikciós irodalom, nem történelemkönyv, de ettől még mondhat valami fontosat.

Az Ars Fatalis – A végzet játszmája középpontjában a Sors és a Szerencse áll. Hiszel a végzetben? Mennyire befolyásolja ez a szakmai életed?

Ez egy túlságosan tudományos kor, ha lehet ilyet mondani. Csak azokkal a dolgokkal akarunk foglalkozni, amit ki tudunk mérni, megröntgenezni, mikroszkóp alá dugni. De azt hiszem, ez az ember létezésének csak a fele. Az Ars Fatalisban azokat a csodákat akartam megmutatni, amik ugyanígy az életünk részei, itt vannak a szemünk előtt, megéljük őket. Már az elején tudtam, hogy Anton Pal-ból, a realista főszereplőmből hívő ember lesz a végére.

Az Idő bolondja szintén egy misztikus világba kalauzol el minket, ahol egy esemény miatt megáll az idő. Véleményem szerint az idő motívuma egy regényben rengeteg lehetőség egy szerző számára, ugyanakkor nagyobb figyelmet is igényel írás közben. Milyen tapasztalatokat szereztél ennek a történetnek a megírása során?

Ez életem egyik legfontosabb könyve. Tudtam, hogy meg fogom csinálni, de sokáig nem mertem belevágni, mert nem éreztem magam elég jónak, hogy visszaadjam a múló idő páratlan melankóliáját. Aztán a Veszett lelkek városa, és az Ars Fatalis után nem tudtam magam visszatartani. Szent Kron szigetén csupa különleges ember él. Tak Lachensky az öreg órásmester, aki óra nélkül is tudja mennyi az idő percre pontosan, Mimi a fiatal lány, akinek a sejtjei túl gyorsan öregednek, Manfred, aki ellopta az idő homokját, így sosem öregszik meg. Aztán megérkezik az idő szépszemű istennője, és megáll az idő. A regényt már megírtam, eltelt azóta sok év, de azt hiszem, még most is ott vagyok velük a szigeten.

Annak, aki még nem olvasott tőled, melyik könyved ajánlanád először?

Ha nagyon fiatal, akkor a Képtelen történetet. A rutinosabb olvasóknak A nagy illúziót, azután jöhet Az utolsó emberig, meg a többi. Az Idő Bolondjai, és az Ars Fatalis alig beszerezhető. De talán egyszer lesz belőlük újrakiadás.

Mit tudnál tanácsolni kezdő szerzők számára? Érdemes az írói pályát választani?

Az válassza, aki szeret mesélni. A meggazdagodáshoz hm…. biztosan vannak célravezetőbb utak. :) Én időnként kapok megkereséseket kezdő íróktól, hogy nézzem meg a kéziratukat. A legrosszabb az, mikor kapásból valaki sokkötetes regényfolyamnak akar nekivágni. Abba jó eséllyel beletörne a bicskájuk. Én abban hiszek, hogy rövid írásokkal kell kezdeni. Meg kell tanulni novellát írni, és onnan feljebb lépni. De ez általában hosszú évek kitartó munkájával, tanulásával valósulhat meg.

Végül szeretném, ha mesélnél a jövőbeli terveidről. Mikor várható újabb megjelenés? 

Nem volt rossz évem. A Díler című írásom megjelent az Élet és Irodalomnál, A fogaskerék, pedig a Galaktika egyik számában. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor idén még megkoronázom egy regénnyel, ami a Féktelen történet címre hallgat. Figyeljétek a facebook oldalamat, ott mindenképp jövök a hírrel, ha boltba került.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónak!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd hivatalos Facebook-oldalát, weboldalát (könyveit itt is megtalálhatod) és blogját további érdekességekért!

Írta: Isabel


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések