Ez a történet nagyon megrázó volt és mély nyomot hagyott bennem. Bár jó pár napja kiolvastam, nem volt lelkierőm ahhoz, hogy megírjam az értékelésem.
Mint, ahogy az várható, a regény egy ókori város, Pompeji utolsó óráit mutatja be. Konkrétabban: az utolsó 24 óráját. Átélhetjük az ott élők minden félelmét, megismerhetjük a gondolataikat és azt, miként fogadják el a rájuk váró sorsot: a halált.
Mint minden városban itt is sokféle ember élt, Volt, aki a szerelmével szeretett volna új életet kezdeni vagy az anyaságra készültek, mások pedig üzletet kötöttek vagy éppen hódítani szerettek volna. Úgy élték a mindennapjaikat, akárcsak mi most, még egy nap a Vezúv kitör.
A szerzők briliánsan oldották meg, hogy minden társadalmi réteg szerepet kaphasson a műben, hiszen több karakter szemszögéből rakhatjuk össze az eseményeket és a sorsukat. Mindegyik szereplő életútja nagyon megérintett és érdekes volt látni, hogy a különböző személyiségek, mennyire másképp viszonyulnak az elkerülhetetlenhez.
Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha egy nagyon részletesen megírt történelemkönyvet olvastam volna a városról, nem volt olyan pörgős cselekménye, mint egy regénytől vártam volna. Viszont, tekintve az ismereteimet, ez számomra nem volt hátrány, mert tanulhattam valamit.
Bár, a könyv vastag és száraznak is tűnhet, az érzelmi töltöttség miatt nem unatkoztam. Emlékeztetett arra, hogy az élet véges. Bármelyik pillanat lehet az utolsó, anélkül, hogy annak bármiféle előjele lenne.
Nem tagadom, sok zsebkendő elfogyott olvasás közben, de megérte, hiszen gazdagabb lettem általa! Előjött a pszichológiát szerető énem és sokat tanultam arról, hogy ugyanarra a helyzetre miképpen reagálhatunk.
Ajánlom mindenkinek, aki szeret hasonló témában olvasni, vagy csak szeretne elmerülni az emberi lélek megismerésében!
Amennyiben megvásárolnád, többek között a Lírában megteheted!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése