Ferger Annamária - Néma ölelés

 A következő verseskötet nagyon kedves a szívemnek; nemcsak azért, mert az elsők között olvashattam, hanem, mert évek óta ismerem és szeretem a szerzőjét.

Ferger Annamáriát: Néma utazás című verseskötete által ismertem meg és nagyon megfogott az alkotásai egyszerűsége és tisztasága. Azóta több regénnyel is találkozhatunk a neve alatt, mégis, én alig vártam tőle az újabb verseket. Szerintem ez az az út, ahol ő a leginkább képes az önmegvalósításra. De nézzük is a kötetet. 

A borítóval kezdeném. Szerintem nagyon szép és romantikus hatást kelt, igazán illik a tartalomhoz. Számomra a hattyú mindig is egy kedvenc állat lesz: a tisztaság és az ártatlanság szimbóluma.

A tartalom sokkal éretebb a Néma utazáshoz képest. A versek hangulata és mondanivalója már egy érett nőt tükröz, aki megtalálta a szerelmet, és az élet mélységeiből is képes talpraállni.  Megmutatnék egy-két kedvencet:

ÖLELÉS

Ölelj át jó melegen, úgy fázom,

Úgy ölelj, mint legelső nyáron:

Titokban, megteremtve az idillt,

Hadd nyugodjon meg a kicsiny szív.

Ha én ölellek, ölelj szorosabban.

Elmúlik általa a fájdalom is lassan,

Ami egy rossz pillanatban előtört.

Szokatlan verseny ez kettőnk közt.

Nem kellenek szavak, elég egy ölelés,

Ami minden rossz érzést jóra cserél,

És biztonságot ad, egyfajta védelmet,

Elnyeli a fájdalmat, mi bennem rekedt.

Férjemnek

Te vagy, kiért megszűntek a szavak.

Te! Tudd, a költészetem érted apad.

De te vagy magányom megmentője,

Boldog a szíve a szomorú költőnek.

Talán ezekből is érződik, hogy a költőnő lelkivilága mennyit változott az évek során. Az erős érzelmek, a szenvedély már nem csupán megcsillan a sorok között, hanem egyenesen ki is mondja őket.

Szerkezetileg találhatunk a kötetben klasszikus verseket, illetve haikukat egyaránt. Utóbbi annyira nem áll közel hozzám, bár Japánt nagyon szertem. Mégis a dallamosság és a sorok összecsengése számomra élvezetesebbé teszi a költészetet, de ez csak az én véleményem. 

A kötet 80 oldalas és ezalatt megtapasztalhatunk mélységeket és magasságokat. Nemcsak vattacukorfelhőt kapunk, de elgondolkodtató sorokat is. 

Mindenképpen ajánlom a verseket kedvelőknek sőt, azoknak a fiatal felnőtteknek is, akik bár annyira nem kedvelik őket, mégis valami olyasmit keresnek, ami segít elmondani  a gondolataikat. A próza nem mindig elég ahhoz, hogy kifejezzük az érzéseinket  - ám egy jól megírt vers tökéletes választás lehet!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a NewLine Kiadó kínálatában! A megjelenés időpontja: március 20.

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

Darvas Petra - Mágusok ​Kelyhe (Hópelyhek májusban 2.)

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy megjelenés előtt olvashattam a folytatást! Mivel az első részt nagyon dicsértem, kíváncsi voltam, hogy a második felér-e hozzá tartalmilag és izgalmakban egyaránt. Mivel a szerző magasra tette a mércét, így egy lebilincselő élményt vártam.

De kezdem az elején.

Már az első rész borítóját is nagyon szerettem, de ez egyszerűen varázslatosan szép! Arthur király által is keresett kelyhet, a Szent Grált juttatta az eszembe. A színválasztás is nagyon harmónikus, egyszóval, jó ránézni.

Ám nézzük a lényeget, a cselekményt. A történet folytatódik, Gery és barátai a kehelyért indulnak útnak. Az első részben is találkozhattunk mágiájaval, de itt ez méginkább előtérbe kerül, ezáltal a történet is gyorsabban magával ragadja az olvasókat. 

Az írónő tehetsége itt méginkább megmutatkozik, hiszen olyan történetvezetést láthatunk tőle, amely miatt én is többször elolvastam a könyvet. Ha hasonlítanom kellene valamelyik általam ismert regényhez, akkor azt mondanám: a Gyűrűk ura kidolgozottsága vetekszik a Harry Potter és a Névtelenek (Aurora Lewis Turner írónő trilógiájának első kötete) könnyedségével és izgalmával. Mielőtt félreértené bárki amit írtam, nem plágiumnak szántam, csak a fentebb említett három könyv is beszippantja az olvasókat úgy, hogy egy életre emlékszel rájuk, elolvasod őket -  akárcsak a Mágusok Kelyhe.

Viszont ami az írónő tehetségét igazán tükrözi, az a karakterek fejlődése. Az első részhez képest minden egyes szereplő megért a saját sorsa betöltésére. Nagyon szeretem azt a helyzetet, amikor a szerzővel együtt változik a karakter. Olyan érzést kelt bennem, mint amikor egy gyermeket látunk felnőni. Olyasvalakit, akire büszkék lehetünk.

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvasták az első részt, még akkor is, ha az annyira nem tetszett. Itt mindenből egy picit többet kapunk, érettebb formában!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, rendelésed leadhatod a NewLine Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Korrektúrázta:NiKy