Őszintén szólva, ha valaki, akkor én nagyon keveset értek a kerékpárokhoz. Édesapám szereti ezt a tevékenységet, de hozzám valahogy sosem került közel. Éppen ezért, azt nem tudom megítélni, mennyire pontosak a kifejezések vagy hitelesek az erről szóló részek. Azt viszont el fogom tudni mesélni, milyen érzéseket keltett bennem a mű.
A történet nagyon érdekes: olyan témával foglalkozik a szerző, ami mint olvasót, eddig elkerült. Gyermeki kíváncsisággal olvastam a sorokat és egyre inkább láttam lelki szemeim előtt a történéseket. Ám egyszer csak vége lett. És őszintén számomra ez volt a legnagyobb gond a művel.
Száz oldalban próbált meg a szerző egy olyan komplex történetet elmesélni, ami sokkal többet érdemelt volna. Mélyebben elmerülni a szereplők lelkivilágában, jobban kidolgozni a hátteret és az ok-okozati összefüggéseket.
Véleményem szerint az egyedi témaválasztás sokkal több olvasót vonzana, ha hosszabb lenne a mű.
Viszont, ami nagyon tetszett, az az írói fejlődés. A Nyeregben a Konstantin -kereszt és a Tengercseppek megjelenése között durván hat év telt el és bizony ez meglátszik.
Amíg az előbbinél nem volt gondom a fogalmazással, addig bizony volt jó pár mondat, amit kissé lassan sikerült megértenem.
Bár, kéretlen tanácsot nem adunk, mégis én azt javasolnám a szerzőnek, hogy dolgozza át a szöveget és adja ki újra bővített kiadásként. Hiszem, hogy sok embert érdekelne a téma, pláne András írói tollából.
Viszont így azt kell mondjam, hogy még csak a negyed részét sem mutatta meg magából az olvasók felé. Ő ettől sokkal többre is képes.
Amennyiben kialakítanád a saját véleményed, a könyv a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán elolvasható!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése