Először szeretném megköszönni a kiadónak, hogy részese lehettem ennek a csodának! Ritkán használom ezt a kifejezést mostanában értékeléskor, de ennek a kötetnek minden szava kincs!
Azt már tudhatjátok rólam, hogy eléggé érzékeny vagyok a világ dolgaira, legyen az pozitív vagy negatív. Az, hogy ez most jó-e vagy sem, mindenki döntse el maga, viszont az olvasás területén ma már nem egyszerű megríkatni. Ahogy telik az idő, és egyre gyarapszik a tudásom, már nem érzékenyülök el olyan könnyen, mint mondjuk három évvel ezelőtt. Erre egyébként nagyon büszke voltam... egészen a hétvégéig.
Kedves olvasóim, be kell valljam, hogy az egész kötetet végigsírtam. Na, nem azért mert olyan rossz lett volna, hanem mert az írónő annyira mély érzelmeket mozgatott meg bennem.
A 21 novella egytől-egyig annyira életszerű és olyan mély mondanivalóval rendelkezik, amire nem számítottam.
Találhatunk olyat, amely az újrakezdésről, az elengedésről a jóságról, vagy "csak" az életről szól. Mivel mindegyik más hangulattal és tanulsággal rendelkezik, nem szeretnél mindegyikről beszélni, inkább kiemelném két kedvencemet.
Az első a Tiszta lappal címet viseli és ezzel indul a kötet. Egy idősödő férfi a főszereplője, aki hajléktalanként éli mindennapjait és emiatt ki van szolgáltatva a társadalomnak. Megtudjuk, hogy valamikor családapa volt, házzal, feleséggel és gyermekkel, ám amikor rosszra fordult az élete, mindenki átatfordított neki.
Éppen elmereng az életén, mikor egy fiatalember megosztja vele az ebédjét és felajánlja, hogy segít neki álláshoz jutni, mivel egy ismerőse éppen alkalmazottat keres a gyárába. Nem elég, hogy főhősünk valóban elmehet beszélni a főnökkel, de végül jóval magasabb poziciót ajánlanak fel neki egy betanított munkásnál.
Imádom, egyszerűen annyira emberi mondanivalója van! Történjen bármi az életben, nem tudhatjuk, hogy a másik min ment keresztül, éppen ezért, meg kell próbálnunk úgy élni, hogy közben figyeljünk egymásra. Ennek nem muszáj óriási gesztusnak lennie: sokszor elég egy érdeklődés, beszélgetés, vagy bármi, ami az adott szituációban pozitív élményt hagyhat bennünk.
A másik hatalmas kedvencem A virágárus. Főszereplője egy idős néni: virágokat árul egy aluljáróban, hogy képes legyen fenntartani magát. Nem megy jól az üzlet, az engedélye is lejárt már, ám van egy fiatal vásárlója, aki biztos pontot jelenti - a fiú ugyanis, mindig vesz tőle egy csokor rózsát. Nagyon érdekli, hogy vajon kinek vesz mindig virágokat a fiatal férfi és amikor rákérdez, meglepő választ kap: a fiú csak azért vásárol tőle, mert emlékezteti őt a csak képről ismert nagymamájára és így próbál segíteni, hogy jöbb legyen az idős hölgy élete.
Mindkettő nagyon hasonlő érzelmeket vállt ki az emberekből, de azt hiszem én most erre voltam fogékony. A csapból is az folyik, hogy " Segíts másokon" de azt nem mondják el hogyan és emiatt az emberek hajlamosak nagyon dolgokra gondolni. Aztán, amikor ezt nem tudják kivitelezni, hagyják a fenébe az egészet.
Pedig sokszor egy apró mosoly, egy együtt nevetés is képes visszadni a reményt, anélkül, hogy erről a másik tudna, vagy viszonzást várna érte.
Az írónő egyébként nagyon tehetséges. Választékos szókinccsel rendelkezik és képes hatni az olvasókra. (Itt szeretném megkérdezni, hogy a Tiszta lappal című művet nem lehet kibővíteni? Tudom, mi az a novella, de túl sok kérdést hagyott nyitva, nagyon szeretném tudni, mi lett a bácsival, miután elállt dolgozni....)
A borító gyönyörű, az egyszerűsége méginkább kiemeli a történetek varázsát.
Összességében ez az idei legszebb novelláskötet, amit olvastam! Hatalmas kedvenc, biztos vagyok abban, hogy mikor elmélyülésre, átértékelésre lesz szükségem, elő fogom venni!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál megrendelheted a saját példányodat!
Írta: Isabel
