2021. május 3., hétfő

Dr. Csernus Imre - Főnix

Először is szeretném megköszönni egy barátnak, hogy felhívta a könyvre a figyelmem. Igazán elgondolkodtató olvasmány volt - őszintén szólva még most, az értékelés írása közben sem vagyok teljesen biztos abban, mit is szeretnék írni.

Mindenekelőtt azt tudni kell, hogy bár nagyon szeretek a pszichológia témakörében olvasni, az írótól eddig nem igazán volt alkalmam. A Sors és önismeret c.regényben olvastam egy rövid írását, de mivel ott több szerző is közreműködött, nem tudok arról nyilatkozni mennyire hatott rám másként, mint a többi regénye.

A regény a világjárvány idején született és az író a saját tapasztalatait, gondolatait ossza meg az olvasókkal, mindezt nagyon... szókimondó módon. 
Természetesen a fennálló helyzet mindenkire nagy hatással van és vannak olyan személyiségek, akiknek  az erős szavak jót tesznek. Olyan ez, mint a jeges víz; hozzáérsz és felébredsz. De olyanok is vannak, akiket a hideg víz csak álmatagabbá tesz - ilyen vagyok én is, ezért használok langyos vizet.
Na a leírtak körülbelül úgy hatottak rám, mint amikor a meleg és a hideg összekeveredik és valami új lesz belőle.
Sok dologban egyet kell értsek a szerzővel: például abban, hogy a változáshoz való alkalmazkodás elengedhetetlen. Gondoljunk csak bele, az őseink is így élték túl már a kezdetektől! 
Ehhez azonban belső erőre, kitartásra és rengeteg pozitivitásra  van szükség. Ám ezeknek a megfelelő kombinációja nem mindig adatik meg, pláne, ha az ember fél. 

A koronavírus - járvány sokunkban félelmet keltett. Itt van valami - és ettől az egész világ megváltozott. Ám én azt gondolom, hogy az ismeretlentől való félelem teljesen normális reakció, pláne akkor ha 0-24 órában ezt az ingert kapjuk mindenhonnan. 
Mint mondtam az értékelésem elején, írás közben formálódik a mondanivalóm és most az jutott eszembe, hogy mikor egyedül vagyok és nem látja senki sokszor próbálkozom olyan dolgokkal, amik számomra sérülésekkel járhatnak. Mégis nagyon szeretném megcsinálni őket. Nem egyszer sikerül is megütnöm magam, ám ez nem tart vissza attól hogy próbálkozzam. Ugyanakkor, ha ezt társaságban kivitelezem, már megijedek, mert látom másokon, hogy mennyire félnek attól, hogy elesem....

Na de vissza a könyvhöz! A szerző többször megemlíti, hogy érdemes lenne nyitni a vidék és a tiszta levegő felé a nagyvárosokból. Számára ez nagy pozitívum ezen időszak alatt, de engedjétek meg, hogy elmeséljem, miképpen éljük meg vidéken a járványt. Nem, nem kisvárosban, hanem egy picike faluban.

Mi nem tettünk ki semmilyen táblát, semmiféle felirattal: eleinte mindenki élte tovább  a megszokott mindennapokat. Legkésőbb este mindenki leült tájékozódni a hírekből, vagy közösségi oldalakról, aztán másnap próbáltuk megfejteni ezeknek a valóságtartalmát. Aztán a járvány elején pár fiatalember ablakon keresztül beadott két mosható maszkot a szüleimnek, közölték ezzel támogatja az időseket a polgármester. Dacára, hogy hárman lakunk egy háztartásban. 
Telt az idő és mindenki betartotta a kötelező távolságot, hordták a maszkot, a gyerekek szépen átálltak a digitális oktatásra. Úgy tűnt,  a fontosabb dolgok megmaradnak, ám mindenki nagyot tévedett. 
A faluban kettő élelmiszerbolt működik jelenleg, melyeket a tulajdonosok önerőből tartanak fent. Ez azt jelenti, hogy több élelmiszer hiánycikk, vagy egy hetet kell rá várni. (Csak példaként: tejet is hetente egyszer hoznak és bizony gyorsnak kell lenni....) A szomszéd városban természetesen van egy Peny, de oda csak busszal lehet eljutni, ami sok idősnek nagyon megterhelő. 
Szerencsére bevezették az online bevásárlás lehetőségét, de ez is csak fél megoldást, ugyanis hűtést igénylő élelmiszereket a fővároson kívülre nem szállítanak.  Továbbá sokszor az alapvető élelmiszerekből is hiány van. 
Ehhez hozzájönnek a személyes igényeim: laktóz - és glutén -érzékeny vagyok. Nem ehetem meg a kilós kenyeret a kisboltból, hozni pedig nem hoz a tulaj, mert túl drága, nem éri meg neki. A szomszédban városban pedig hiába van malom és pékség is, gluténmentes termékeik nincsenek. Marad az online rendelés itt is, de konkrétan rámegy a fél fizetésem a tésztákra és a lisztre. És ez nem divat, vagy csak mánia nálam: tényleg szükségem van rá, máskülönben kiütéses és aftás leszek, amik bizony nagyon fájnak. Azt is próbáltam, hogy teljesen kiiktatom az étrendemből ezeket az élelmiszereket, ám akkor felmerül a kérdés: mivel helyettesítsem? Marad a zöldség, a gyümölcs, a tojás  és a hús. Az utolsó kettő még csak - csak elérhető. De zöldséget konkrétan már alig lehet kapni - örülünk ha hetente egyszer répát sikerül.  
Az orvosi ellátás mindenhol borzasztó, de nálunk külön meg kell említeni, hogy jelenleg csak háziorvosi ellátás van és ő is olt. Nincs fogászat, röntgen, szemészet és semmi sem. 
A munkakörülmények változását nagyon nem tapasztaltam -eddig is jártak a fővárosba dolgozni, most is megteszik. 
Számomra, mint magánszemélyre is érdekesen hatott a vírus: dolgozom és ezért mindig hálás leszek, de sok tervemről vágyamról kellett lemondanom. Olyanokról is, melyek megváltoztathatták volna az életemet. Viszont nagyon hálátlan lennék, ha nem emelném ki azokat, amik viszont megadatnak: ki lehet menni a kertbe bármikor! A friss levegő rettenetesen fontos, ezért én sokat szellőztetek is! Mivel itt mindenki ismer mindenkit ezért anélkül is tudnak beszélgetni, hogy közel mennének egymáshoz - egyszerűen átkiabálnak egymásnak. Megszűnt a bandázás, sokkal nyugodtabban alszunk éjszaka.
Szóval úgy gondolom, hogy minden relatív: a koronavírushoz való hozzáállás is. Természetesen borzalmas hátrányai és következményei vannak, viszont segít fókuszálni az apró, jó dolgokra és ez segít túlélni és nem összeroppanni.

Azt gondolom a szerző valami hasonlót szeretett volna közölni az olvasókkal, bár a modora kissé nyers volt. Egy biztos: a mű többször olvasós lesz nálam, mert hiszem, hogy minden élethelyzetben tud majd mondani valamit, amin elgondolkodhatok. És ameddig ezen rágódom, elfelejthetem a saját problémámat.

Ha te is szeretnéd kialakítani a saját véleményed, a Jaffa Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések