2020. március 7., szombat

Anne - Laure Bendoux - Csodák ideje




Nem egyszerű szavakat találni arra, amit kaptam a történettől. Nagyon mély és elgondolkodtató mondanivalót kapunk, de ennek ellenére gyorsan olvastatja magát. Nekem egy nap alatt sikerült, pedig mostanában nem képes lekötni ennyire egy könyv sem. Enyhe olvasási válságon estem át, de ez a kisregény kihúzott belőle.
Főszereplőnk egy kisfiú Kumail. Már az első sorok elolvasása után elég erős érzelmi hatás ért, hiszen ő meséli el a saját történetét. A kis árvát, egy nő, Gloria veszi magához, miután anyja szörnyethal egy vonatbaleset következtében. A pár napos csecsemővel elindul Franciaországba, ám Kaukázusban háborús helyzet van, így menekülniük kell. Mindent megtapasztalnak, amit egy ilyen helyzet okoz  - az éhezést, a lelki fájdalmat - de egy dolgot sosem veszítenek el: a reményt, hogy egyszer francia földön szabadon és boldogan élhetnek. Ám a közösen felépített csodájuk sem az aminek látszik.

Ennyit a történet taglalásáról, inkább rátérnék arra, amit kiváltott belőlem.

Egy embernek sem, de főleg gyereknek nem szabadna megtapasztalnia a halálfélelmet, az éhezést és azt a magányt, amit ezek a harcok okoznak. Amikor ilyenről hallunk/ olvasunk a fegyverek és a halál jut eszünkbe. De nem kevésbé fontos megemlíteni a menekülteket; azokat az embereket, akik egy életen át cipelni fogják a sebeiket és az emlékeiket. Olyan teher ez, amit bármennyi idő is teljen el, akármennyire is változzon meg az életük, cipelni fognak.

Elgondolkodtam azon, hogy egy egyszerű ember mit tehet azért, hogy ezt elkerüljük. Bár én nem rendelkezem nagy fokú tudással, kapcsolatokkal, vagyonnal, de egy valamit nap mint nap megteszek és ha lenne gyermekem neki is ezt tanítanám: minden embert emberként kezelek. Nem számít a faji-társadalmi- vallási-hovatartozás; minden ember lélekkel rendelkezik és én ezt veszem figyelembe. Mindenkinek van múltja sebekkel, hibákkal, jelene célokkal és küzdéssel és jövője teli álmokkal. Senkinek nincs joga ezeket alárendelni eszméknek és olyan elképzeléseknek, melyeket nagyobbnak hisz!
Igen, az ilyen és ehhez hasonló mondatok az ember könyökén jönnek ki, hiszen tele van velük a net: ezért is mondom azt a környezetemnek, hogy nem beszélni kell, hanem cselekedni! A szavak erősek, de a változáshoz tettek kellenek! Aki ismer tudja, hogy én ezt is teszem: ha nem tudok valamit megtenni nem ígérem meg, viszont ha azt mondom „Megteszem, számíthatsz rám!” az úgy is van, történjen bármi. Niki erre azt szokta mondani, nem mindenki olyan tiszta lélek és egyenes, mint én, amit persze elfogadok, mert mindenki más. De! Ha egy szebb jövőt szeretnénk, valahol el kell kezdeni! És azt hiszem, ez egy jó kiinduló pont lehet!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta:Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések