Goran Episcopus és Robin O’Wrightly – Szentek kis hibával című regénye nagyon nagy hatással volt rám, ezért egyértelmű volt, hogy nem maradnak ők sem kérdések nélkül. Szeretem, amikor két író gondolatai, érzései egy történet által eggyé válnak egy történetben és itt még meg is hatódtam. A régies stílusban írt gyönyörű történet tele van izgalommal és tanítással. És hogy miképpen jutott el a kézirat az olvasóig, azt most megtudhatjátok.
Először is, köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérésemet. Pár szóban bemutatkoznátok a blog olvasóinak, kérlek? Kiről mit lehet tudni?
Robin: 2015 óta adok ki könyveket széles zsánerkörben és célcsoportnak – a romantikus humortól a thrilleren és az ifjúsági fantasyn át a történelmi fikcióig. 2021 óta szakkönyvet és antológia-megjelenéseket is publikálok, azokat már más neveken is. Civilben a könyvkiadásban tevékenykedem, kézirattól a nyomdába vagy a webshopba tudom kísérni a könyveket.
Goran: A mai nappal bezáróan több mint 70 megjelent könyvre van odaírva a nevem. Nekem az írás szórakozás. Ha reggel felkelek, nem mindig a kávéval kezdek, hanem írok egy verset vagy készítek egy rajzot. Emiatt a könyveim fele verseskönyv, de több regény és vallási alapú mű is került ki kezem alól, amit megtalálhattok a kiadóm könyvesboltjában.
Mi volt előbb: a regény alapgondolata, vagy a vágy, hogy együtt alkossatok valamit? Ki volt a bátrabb és kereste fel előbb a másikat?
Robin: Goran ötlete volt, amikor írótesók lettünk, hogy alkossunk együtt valamit. Én pedig imádom az ilyen lehetőségeket, mert minden társszerzős projekt egy külön kihívás.
Goran: Arra gondoltam, hogy sokkal életszerűbb egy középkorba helyezett levelezős regény, ha nem egy embernek a fejéből pattan ki minden szó. Főleg, ha testvérpárról van szó. Mivel ott voltam az írótesó programban, egy hónapra Borkával együtt promóztuk egymást. Így eszembe jutott az, hogy sajátos módon javasolni fogom, hogy a tesóság keretein belül írjunk egy könyvet levelezős stílusban.
Miért pont a XV. századi Magyarországra helyeztétek el a történetet? Érzek benne egy kis tanítószándékot is, ez így van?
Robin: Goran? Erről inkább mesélj te!
Goran: A történetbe olyan érdekes dolgok is vannak leírva, ami akár a jelenkorban is megtörténhet, és ehhez kell egy tanulság. Ráadásul a szereplőink naivak… Istenszeretők…
A történet korhű. Odafigyeltünk az évszámokra, nevekre, és még akár meg is történhetett volna. Vagyis minden megtörtént, csak a szereplőinket a megtörtént események folyamába helyeztük.
A nyelvezete nem mai, ezért adja magát a kérdés: melyik az a korosztály, akiknek szántátok a művet?
Robin: Ami engem illet, bárkinek, aki olvassa. A nyelvezet alapvetően a korhoz illeszkedik, nem az olvasó korosztályhoz. Én szeretem, ha az írott szöveg stílusa és hangulata is idomul ahhoz az időszakhoz, amikor játszódik a cselekmény. Egy középkori történetben nem hangozhatnak el huszonegyedik századi kifejezések, mert egyszerűen elveszi a hitelességet, rontja az olvasásélményt.
Goran: Véleményem szerint minden korosztályt lefoglal, és ráérzéssel azt mondom, hogy akár filmforgatókönyvet is lehetne belőle készíteni vagy színpadra vinni.
A borító és a belív is gyönyörű illusztrációkkal van tele. Mesélnétek ezeknek az alkotásáról? Mennyi időt vett igénybe egy-egy kép elkészítése?
Robin: Ezeket nagyrészt Goran készítette, ezért ő tud beszélni róla. Kivéve a virágos keretet, mert azt én raktam össze. Eltartott néhány órát, de nagyon szórakoztató és egyben megnyugtató is volt. Az eredmény pedig még nekem is tetszik, ami nagy szó, mert magammal szemben extrakritikus vagyok.
Goran: Csak idézni tudom magam, amit a megjelenésekor írtam, mikor lelepleztük a borítót…
„A nyers dinamizmus és a precíz zsenialítás ötvözete ez a borító. Két írótesó közös munkája. De a könyv tartalma, amit a borító takar, ugyanez. Jómagam kedvelem a dinamizmust és a gyorsaságot. Szerzőtársam Robin O'Wrightly (Borka Szabó) precizítása, tisztánlátása, megérzése csiszolja a gondolatokat. Nemsokára olvashatjátok a »Szentek kis hibával« könyvünket, amelyet ÍróTesókként készítettünk 20 nap alatt.”
Voltak olyan részek, amikben nem mindig volt egyetértés, vagy az egész munka gördülékeny volt?
Robin: Én úgy emlékszem, elég gyorsan és gördülékenyen haladtunk, annak ellenére, hogy én egy rettenetesen nehéz időszakon keresztül mentem át, így kellett hozzám megfelelően sok-sok türelem. Goran nem küldött el a fenébe, pedig megtehette volna, szóval szerintem jól alakult a munkamenet. Nekem sokat adott a közös munka, leginkább lelkileg, nem hagyott megbolondulni, felpiszkálta a régen elfeledettnek érzett hitemet. Ezért végtelenül hálás vagyok Gorannak, és Istennek is.
Goran: Semmi gond nem volt, és az természetes, ha kimaradt egy levél, mert ez életszerű minden időben… Olyankor az aktívabb irt még egy levelet, hogy „aggódok, mi történt, mert a futár mondta, hogy nem tudta átadni”...
Kinek melyik rész áll legközelebb a szívéhez?
Robin: Nagyon nehéz választani, de nekem talán a végkifejlet az. Mert mindegyik részét imádom, de azt nagyon!
Goran: A történet maga egy egész az elejétől a végéig. Ki lehet belőle emelni részeket, idézeteket, de az esemény sodorja el magával az olvasót. Ráadásul önkéntelen a karakterek lelkeit is ki lehet olvasni a sorok közül. Nem kell elmondanom, hogy mindkettőnk lelke ott van a sorok között...
Miért döntöttetek a magánkiadás mellett? Véleményem szerint nagyon nagy hiány van az ilyen stílusú olvasmányokból a piacon, ezért tényleg érdekel a kiadás menete.
Robin: Az én részemről, ami zsánerkiadót megkerestem, ott sajnos zárt ajtókra találtam. Nem az ő hibájuk, de év végén írtuk a sztorit, amikor a legtöbb hagyományos kiadói támogatás már a következő évre is ki van osztva, nincs újabb projektekre büdzsé. Lehet, hogy pedálozhattam volna jobban, de az életem akkor olyan fordulatot vett, hogy a marketing és a promóció sajnos teljességgel háttérbe szorult. Nagyjából szegény Goranra lőcsöltem ennek az érdemi részét.
Goran: Van egy kialakult rutinom a kiadásban, és ha kész a könyv, nem ülök rajt’. Neten keresztül sok lehetőség van e-könyvre és nyomtatott verzióra.
Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig és hogyan kezelitek az esetleges negatív véleményeket?
Robin: Nem sokan olvasták még, de eddig pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nyilván fogunk majd negatívokat is, mert minden mérlegnek két serpenyője van. Ez így működik, erre felkészültünk. Részemről nem szoktam foglalkozni a negatív véleményekkel, mert tapasztalataim szerint a legtöbb ilyenből nem lehet tanulni semmit, ezért ezeket érdemes figyelmen kívül hagyni.
Goran: Eddig csak pozitív visszajelzéssel találkoztam.
Milyen terveitek vannak egyénileg és esetlegesen közösen még erre az évre?
Robin: Én erről még nem nyilatkoznék, de vannak terveim. Az biztos, hogy nem fogok azon az úton haladni, amin eddig. Majd meglátjuk.
Goran: Nekem minden nap egy új fejezet. Bármikor. Jelenleg is egyszerre 3 projektem ketyeg…
Ezúton kívánok további sok sikert mindkettőtöknek! Írjatok sokat, én olvasni fogom!
Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd a szerzőket az alábbi elérhetőségek egyikén:
Goran: Facebook-oldal
Robin: Facebook-oldal
A Szentek kis hibávalt pedig megtalálhatjátok a NewLine Kiadó kínálatában!
