Különlegességek

 Tomcsik Nóra regényeit már volt alkalmam olvasni, ezért biztos voltam abban, hogy ismét egy nagyon mély mondanivalójú történetet kapunk tőle. Nem tévedtem, hiszen ez a mű nem egyszer könnyeket csalt a szemembe és olyan mélyen elgondolkodtatott, hogy félre kellett tegyem.

A nyírfák csendje alapját az 1917-es Oroszország és az ott zajló forradalmak adják. Főhőseink egy testvérpár - Grisa és öccse Kolja. Az ő szemszögváltásaik segítségével ismerjük meg a történetet, ami mindkét nézőpontból tekintve is végtelenül szomorú.

Grisa, már kisgyermekként is katonai pályára vágyott, sajnos sem ő, sem testvérei nem osztoztak édesapjuk zene iránti rajongásában. Ám, mikor megszületett Kolja minden megváltozott hiszen a kisfiút istenadta tehetségnek  mondták. Magas rangú emberek ismerték meg a kisfiú nevét, még a cári udvarban is játszhatott, ám a a férfi most sem élhette meg az álmait, hiszen a Kolja súlyos betegségben szenvedett. 

Kolja imádja a zenét, egy életvidám fiú, aki rajong testvéréért. Azért, hogy apja kedvébe járjon, mindent megtesz, amit kér tőle, az egészségét is kockára téve. A szülők halála után bátyja gondoskodik róla, és bár nagyon közel állnak egymáshoz, a bizonytalanság és a halálfélelem folyamatosan ott lebeg a fiú feje felett.

Azzal indulunk, hogy Grisa már tiszt a seregben, az előzményeket a történet folyása közben tudjuk meg. Harcolnak a németek ellen, ám a sereg már fáradt. Nincs egy erőskezű vezetés, akit tisztelhetnének, ráadásul a harctéren a katonák egyre inkább összebarátkoznak az ellenséggel. Nem azért, mert nem szeretnék a hazájukat, hanem azért, mert mindkét fél oldalán emberek harcolnak! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ezt kiemelte!

A férfi egy nagyon jó barátjukra bízza öccsét Petrográdban és próbál helytállni, abban a tudatban, hogy legalább testvére távol van attól a pokoltól amiben ő él. Ám az otthon maradtaknak sem sokkal jobb hiszen forradalom tör ki az országban.  Az emberek éheznek, bizonytalanok, nem tudják melyik oldalt kellene választaniuk. Ide próbálnak visszatérni legjobb barátjával, hogy együtt nézzenek szembe az élet nehézségével, öccse betegségével és a jövő megpróbáltatásaival.

Szerintem már ebből is látszik, hogy a szerző nagyon kemény témához nyúlt. A könyv végén leírja mennyi kutatómunkát is végzett az írás során, ám, ha valaki elkezdi olvasni, ez nem lehet kérdéses számára. Jómagam nem vagyok jártas Oroszország történelmében, de szeretem, amikor valami újat tanulhatok. Ideértem a német kifejezéseket, eseményeket vagy akár a gasztronómiát is, amit lábjegyzetben megmagyaráz az írónő. Számomra ezek nagyon hasznosak voltak ahhoz, hogy teljes képet kaphassak a történet során.  

Ha a fogalmazást vagy az írástechnikát nézzük, Tomcsik Nóra azon szerzők közé tartozik szerintem, akik nem kapkodják el a dolgokat. Nemcsak a tájleírásai nagyon részletesek, de az emberi lélekhez is nagyon finoman szól a történetein keresztül. Szereplői mindenképpen maradandóak, nagyon könnyen sikerült azonosulnom velük. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen háborús helyzetben mit tennék, de az írónő olyan döntéseket hozott, amik nagyon passzoltak a személyiségekhez. 

A borító és a cím is nagyon illik a történethez!

Zárásképpen pedig csak annyit: mindenkinek, aki most hasonló helyzetet él meg, mint a könyvben szereplő fiatalok, azt kívánom, hogy őrizzék meg a reményt. Tudom, hogy könnyű beszélni egy fotelből, de egyszer minden rossznak véget kell érnie. Hiszem, hogy az emberség, az alapvető szeretet, nem engedi, hogy olyan könnyen legyőzzék!

Szeretnék köszönetet mondani a kiadónak és a szerzőnek, amiért olvashattam a könyvet! Több lettem általa!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a regény megvásárolható a a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

 Először is köszönöm szépen Kisfaludi Juditnak, hogy felhívta a figyelmem erre a kiadványra. 

Nagyon fontosnak tartom az érzékenyítést, és azt gondolom, nemcsak gyermekkorban, gyermekként érdemes ezzel foglalkozni. Olyan témáról beszélünk, ami a mindennapjaink része és ahhoz, hogy egy élhetőbb világot alkossunk, fontos, hogy a lehető legjobban megértsük egymást.

A Here we are csapata ebben nyújt segítséget mindazoknak, akik nyitottak a téma iránt. Olyan önkifejezési formát szerettek volna találni, ami a mindennapok részévé válhat. És ez az írás lett.

Juci és a többiek egy rövid bemutatkozás után megmutatják a művészi vénájukat is: ugyanis többek között olvashatunk verseket, meséket, de a kultúrát kedvelők olvashatnak filmkritikát, egyéb élménybeszámolókat is. A cím nem ígér zsákbamacskát: valóban sokszínű olvasnivalót kaptunk.

Engedjetek meg egy pici személyes vonatkozást is. Az én személyes kedvencem Kisfaludi Judit - Ido és Fáni barátsága című mese volt. Mint tudjátok, a lelkemben megmaradtam egy picit gyermeknek, így ez a szívmelengető történet, a barátokat kereső mókusról és a kicsit félős elefántról nagyon tetszett. Igaz, Jucival az írás és az olvasás szeretete nagyon rég összeköt minket, hiszen gyermekkorunk nagy részét együtt töltöttük. Ezért is örültem annak, hogy láthattam egy alkotását.

Összességében nagyon ajánlom figyelmetekben ezt az olvasnivalót - ami egyébként ingyenes. hiszen a művészet segítségével mutatja be, hogy mindannyian egyformák értékesek vagyunk: tele álmokkal, vágyakkal, hittel, erősségekkel és természetesen botlásokkal egyaránt.

Nem tudom, hogy a csapat tagjai olvassák-e majd az írásomat, de ha igen, szeretném kifejezni a tiszteletemet a közösségben végzett munkájukért és további sok sikert kívánok a tagoknak!

A kiadvány elérhető az alábbi oldal alján, a Letöltés vagy a Flipbook gombra kattintva (érdemes elolvasni a teljes oldalt is):

Képességrobbanás

Írta: Isabel

A napokban kiolvastam egy nagyon megrázó történetet és mivel még mindig a hatása alatt vagyok kellett valami kicsit könnyedebb kikapcsolódás, így választottam ezt a gyermekkönyvet.  

Már a borítójába beleszerettem. Nagyon szeretem Kelet-Ázsiát és ez az illusztráció extra aranyos. 
180 oldalon át ennyire kedves rajzokat kapunk, de a könyv ennél sokkal több. 

Megismerkedünk két baráttal - Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal, miközben járják a világot. A Panda védelmező, élvezi az egyszerűséget, a Sárkány pedig bár picike, óriási szíve van. 
Miközben egyre több dolgot fedeznek fel együtt, megosztják velünk az élettapasztalataikat. 
Az én személyes kedvencem ez (meg is könnyeztem egy kicsit):

- Mi a fontosabb - kérdezte Nagy Panda -, az út vagy a cél?

- A társ az úton - felelte Kicsi Sárkány.

Mikor elkezdtem olvasni ezeket az egy - két mondatos gondolatokat, a lelkem mélyén azt reméltem, hogy Nagy Pandára fogok hasonlítani, de rá kellett jönnöm hogy - bár csak egy hajszálnyival - de inkább vagyok Kicsi Sárkány. Aki, noha tapasztalt dolgokat, mindig a szívéből beszél és, talán túl ártatlanul tekint a világra. (Szerintem ez a kiragadott idézetből is látszik.)

Természetesen ennél jóval több olyan gondolatfoszlány található a könyvben, amikről külön-külön is megérne beszélni, éppen ezért számomra biztosan újraolvasós lesz! Ezek a bölcsességek bármilyen élethelyzetben, lelkiállapotban segíthetnek, szinte úgy, hogy észre sem vesszük. 

Viszont azon elgondolkodtam, hogy ezt mennyire adnám gyerekek kezébe. A bájos grafika és az egyszerűség miatt illik hozzájuk, viszont azt gondolom, hogy a tartalomhoz, az egyes mondatok megértéséhez kell egy bizonyos fokú érettség, ami nem biztos, hogy minden fiatalban megvan. Természetesen, ez nem általánosítás, vannak olyan kamaszok, akiknek a lelkivilága annyira érett, hogy felnőtteket megszégyenítő bölcsességgel rendelkeznek. Tekintsünk inkább úgy erre a kiadványra, hogy ha úgy ítéljük meg, hogy a gyermek fejlődését elősegíti, akkor adjuk oda neki, egyébként pedig ne, mert csak unalmasnak fogja találni. 

Felnőtteknek viszont, a lehető legkorábban a kezébe nyomnám, mert nemcsak az önismeretet, a fejlődést segíti, hanem a kapcsolataink simulékonyabb kialakítását is. Megtanít a valóban fontos dolgokra fókuszálni, ami nagyon fontos!
Szóval aki csak teheti, vegye kézbe, tényleg segít!

Amennyiben érdekel, a 21.Század Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

 A most következő regény egy nagyon különleges utazás volt számomra, mivel picit kiléphettem a komfortzónámből.
Amikor egy férfi szerzőtől olvashatok, sokszor érzem azt, mennyire keveset tudok. Természetesen írónőknél is előfordul ez velem, de az uraknál többször. Koncz Mars János műve pedig erre csak ráerősített, pedig nem szaknyelvet használ a szerző - vagy ha mégis, segít a lábjegyzet. Olyan kérdéseket boncolgat, amik hobbi szinten engem is foglalkoztatnak. De mutatom is mire gondolok.

A regényben négy kisebb történetet találunk, amik olyan kérdésekre keresik a választ, mint például: hová vezet a modern kommunikáció, ha egyre inkább félreértjük egymást? Létezik-e Isten és ha igen rátalálhatunk? Tudunk-e mesterséges intelligenciát létrehozni?

Ezek a feltevések és gondolatébresztők vagy így vagy úgy, de sokunk fejében megfordultak már. Más szerző is alkalmazza ezeket művei alapjául, ami nem is meglepő, hiszen, identitástól függetlenül mindannyiunkat érintenek. Az író azonban képes volt modern köntösbe bújtatni ezeket, és mai történetbe rejtve ismét feltenni őket.

A négy történet közül ( A pokolba vezető út kövei, Én, Problémamegoldó, Olasz történet) számomra az első hagyta a legmélyebb nyomot, ugyanis ez az, amivel a legtöbbet találkozom. Ebben a kommunikációs zavarokról, félreértésekről tanulhatunk, ami ezúttal végzetessé válik.
Saját tapasztalatomból tudom, hogy mennyire fontos a tiszta a kommunikáció, illetve, hogyha félreértés van, vagy valamiben nem vagyunk biztosak, üljünk le és beszéljünk. Nem számít sem a társadalmi réteg, sem pedig a kor, vagy a szabadidő hiánya: nem szabad hagyni hogy félreértések miatt másokat vagy magunkat bántsuk. Gondolataink legalapvetőbb közlési formája ez, hát, használjuk bátran!

Ami még nagyon érdekes volt, az a Problémamegoldó, ahol a főszereplőnk azon tűnődik létezik-e Isten? Nagyon elgondolkodtató történetet kapunk a vallásról, az emberi természetről és arról merre is tartunk ezen az Életnek nevezett úton. 

Ha Nem a cselekményeket nézem, hanem az írói stílust, akkor egy nagyon intelligens íróról beszélünk. Nem tagadom, sokszor segítettek a lap alján lévő magyarázatok. Én az a fajta olvasó vagyok, aki ennek kifejezetten örül, mert szórakozva kaphat új ismereteket. Nem mondom, hogy magas intelligenciára van szükség a regényhez, sokkal inkább valószínű, hogy az én tudásom hézagos a szerzőéhez képest. 

Meg kell említsem az illusztrációkat, amik, bár nem vesznek el túlságosan nagy részt a regényből, arra mégis elegendőek, hogy fenntartsák az érdeklődést. Nekem tetszettek, csakúgy, mint a borító.

Összességében egy számomra frissítő, számtalan új információt tartalmazó regényről van szó. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a tudományos-fantasztikus művek iránt, de azoknak is érdekes lehet, akik most ismerkednének ezzel a zsánerrel, hiszen nem egy nagy történetet kapnak, hanem négy kicsit, többféle témában.

Köszönöm szépen az írónak a recenziós példányt, a Könyvelvonó blog vezetőjének pedig az ajánlást! 

Amennyiben szeretnétek saját példányt, keressétek a Marsbook Kiadó webshopjában!

Írta: Isabel

 Először is szeretnék elnézést kérni a szerzőtől, amiért eddig tartott az olvasás. Be kell valljak valamit: mióta kézhez kaptam a regényt háromszor olvastam ki! Olyannyira nekem íródott, hogy még az olvasást is elfelejtettem jelölni molyon; csak levettem a polcról és újrakezdtem. Pár hete is mondtam valakinek mennyire imádom a történetet és....mindegy a lényeg, hogy nem azért nem értékeltem eddig mert nem szerettem, hanem mert nem volt kapacitásom a blogra. És hogy miért hagytam A szerzői hét olvasásai közül utolsónak? Mert  ebben a regényben egy picit önmagamra ismertem. De nézzük is, miről is beszélek.

A történetben az égieknek elegük lett a pusztításunkból és egyességet kötöttek Luciferrel: a Mennybe nem lehet már bejutni többé, így a démonok kiirthatják az emberiséget. Ők laknak Diabolikában: törvényeik szerint a démonok hatalma megkérdőjelezhetetlen, az eltérő fajba tartozók nem keveredhetnek egymással és csak egy az egy elleni küzdelmek érvényesek.
Ha szabályszegés történik, lett légyen bárki, számolhatja a perceit, mert nem sok marad neki hátra. 

A történet váltott szemszögben tárul elénk és rengeteg lénnyel találkozhatunk. Kiemelhetném a nagyszerű világfelépítést vagy a romantikus szálat is- de mivel tudjátok, hogy nagyon nem ezektől szoktam elájulni, mondom azt, ami miatt egy kincs lesz számomra ez a könyv. 
Lucifer alakja. Nagyon tetszett, ahogy megformálta a karaktert és az is, hogy milyen célt kapott - visszavenni a hatalmat a fiaitól. Egyszerűen végigfut rajtam a hideg, a szó legjobb értelmében.

A démonok ábrázolása sem az a "romantikus, megváltoztatható figura" hanem valóban gonosz lények. Elképesztő, ahogy Heléna megalkotta őket..... 

De hogy ne ijesszek el a könyv olvasásától senkit, mint mondtam van benne romantika, egy csipet erotikával fűszerezve, fekete humor, illetve olyan csavarok és összefüggések, melyeken emberként is érdemes elgondolkodni.

A borító nagyon egyedi, illik a történethez, az illusztrációk pedig csak fokozzák ezt a sötét hatást. 

Az írónő zseniálisan ír. Nem csak képes volt a figyelmét ennyi lény között felosztani, de minden szálat kézben is tartott egészen a történet végéig. Nem is értem, miért nem kapkodnak utána az országban, mikor tehetséget keresnek az irodalom palettáján.....Tudjátok, hogy nem szoktam így kiemelni senkit, de most nem fogom vissza magam.

Hatalmas gratuláció illeti őt, a munkájáért! Biztos vagyok benne, hogy  sokunkat...kikapcsol majd!

Ha te is szereted az ilyen történeteket, mindenképpen nézz el a Líra kínálatába, mert nagyon megéri!

Írta:Isabel

 Először elnézést kérek az írónőtől, amiért megvárattam az értékeléssel. Nem volt gondom a regényével, noha társadalomkritikát nem sokat olvastam eddig. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már olvasás előtt több olyan személy ajánlotta ezt a művet akit nagyon intelligensnek tartok, szóval hálás vagyok a lehetőségért, csak picit tartottam tőle.

Nem tudtam, mire számítsak, de a mondanivaló teljesen letaglózott. Hosszú percekig ültem olvasás után és azon gondolkodtam, hogy mennyire beletalált A Nép Igazsága!

Ez az a fajta regény, amibe mindenki azt lát bele, amit szeretne, hiszen a szavak mögött rejlő mondanivaló sokféleképpen érthető és emiatt biztos vagyok abban, hogy az újraolvasásokkal és az idő műlásával  egyre többet ad majd számomra!

A történet szerint Laiden, aki bár nem a legélesebb kés a fiókban nagyon jóképű és a Zelfként éli az életét. Ő az aki megidézi Globberinát, aki meg akarja hódítani a világot.  Főszereplőnk, Tarja állítja meg, majd kitör a harc a hatalomért.

Nagyon szeretem az olyan női karaktereket, mint tarja, olyan érzéseket kelt bennem, hogy semmitől sem félnek, így én is bátrabb leszek. Most is ez történt! 
Szuper regény lenne ez csupán csak a fantasy-kalandregény- elemeket használva is, ám a körbe tükör gyönyörűen megcsillan a homályban!

Viszont! Sokat olvasott emberként, azt mondom, hogy: Kedves Tarja, elismeréssel tartozom, mert ennyire választékos, kifejező írásmóddal még nem találkoztam a kortárs magyar irodalomban!
Vagyis de, a régi nagy magyar íróinknál! 

A szereplők jelleme is nagyon különleges, hiszen mindegyikkel egy-egy jellemtípust jelenít meg az írónő. Van talpraesett, butuska, ártatlan és a hatalomtól megrészegült is. 

Ám ezt a sok érzelmileg nehéz dolgot, megkönnyíti a humor, amiben bővelkedik a mű. Valahogy úgy tudnám elképzelni, mint  amikor a felvert tojásfehérje lazítja a sűrű piskótát. Kell bele a könnyedség, hogy tökéletes legyen az eredmény!

Biztos, hogy többször a kezembe kerül még, noha nem egy vékony olvasmány. Amit én egyébként nagyon szeretek benne!

Mindenkinek ajánlom, aki nyitott az új dolgokra, miközben szeretne kikapcsolódni!

Ha kíváncsivá tettelek, keresd a  Twister Media kínálatában!

Írta: Isabel

 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra és bocsánatot is kérek, amiért megvárattam!

Én nagyon szeretem Kristin ifjúsági regényeit, mert mindig találtam benne olyan értéket, amely véleményem szerint előre viszi a fiatalok fejlődését. Éppen ezért, mikor kiderült számomra, hogy A Társalkodónő, most nem őket célozza meg, nagyon kíváncsi lettem.

Az nem volt kérdéses, hogy szeretni fogom azt, ahogy ír, sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy miképp oldja meg ezt az ugrást.

Főhősünk Emma, aki gyermeklányként a szintén fiatal  Agnes társalkodónője lesz, ám a két lány életvitele nagyban eltér egymástól. Míg Emma mindent megtenne azért, hogy kitörjön a helyzetéből, Agnes minden kívánságát lesik. Látszólag mindkét lány elégedett lehet az új  körülményekkel, ám a felszín alatt mélyebb sebek rejtőznek....

Őszintén szólva egy nap alatt képes voltam kiolvasni a könyvet, úgy, hogy majdnem lekéstem az órám, annyira belemerültem.... Lehetek túlérzékeny, de sokszor elsírtam magam...

Emma egy nagyon kedves és empatikus személyiség, akivel szerintem én is meg tudnám találni a közös hangot.  Rossz társadalmi helyzete és viszonylagos kiszolgáltatottsága ellenére is képes nyitott szívvel Agnes felé fordul és a segítségére lenni. Barátként is. 
Képes voltam azonosulni azzal is, hogy más életet szeretne magának. Olyat, ahol kevesebbet kell harcolnia az alapvető dolgokért. Átéreztem a szülői tiltást, féltést és a megfelelési kényszert is.

Eleinte Agnes nem volt szimpatikus, túl elkényeztetettnek, távolságtartónak láttam. Ám mikor fény derült a számomra emberibb oldalára, rájöttem, hogy a két lányt még a sors is egymás útjába akarta vezérelni, nemcsak az írónő. Bár nagyon különböző háttérrel, tapasztalattal rendelkeznek, - emiatt a világot is másképp látják - mégis képesek kötődés kialakítására.

A regény értéke azonban nemcsak ezekben rejlik, hanem abban hogy valódi erkölcsökre tanít.  Igazi alázatra, elfogadásra, küzdésre tiszteletre és még sorolhatnám.  Mindezt egy lenyűgözően gyönyörű és emberi történeten keresztül!

A regényben szereplő illusztrációk csak még inkább fokozták a hangulatot, viszont a borító egyenesen lenyűgöző! Álomszép, teljesen átadja azt a tisztaságot, ami a történetre jellemző!

Bár, mint mondtam A Társalkodónő nem ifjúsági regény én bátran odaadnám kamaszok kezébe is! Az írói stílus szép, semmi megbotránkoztató jelenet nincs benne viszont az önmagunkra találásban és az útkeresésben nagyon sokat segíthet nekik is! Egy élmény lesz mindenki számára ebben biztos vagyok!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadó vár téged!

Írta: Isabel

 Elérkezett az idő, hogy Robin O'Wrightly olyan oldalát is megmutassa, amit még nem láttunk.

Bár itt is fel-feécsillan a jól ismert humor és a remek írástechnika, mégis ez a regény tartokat egy óriási meglepetést is: teljes mértékben a mai olvasónak íródott. 

A történet főhőse Loraine Hindeman, aki egy ígéretes karriert futott be jogászként. Munkaügyben Brassóba megy, ahol egy műkincsügyletet kell lebonyolítania. A nőnek valami azt súgja, teljesen megváltozik majd az élete és mikor megismerkedik Ioan Popaval, akivel azonnal működni kezd a kémia.

Hála az égnek nem csak erről szólt a történet, hanem kaptunk mellé egy kalandos, pörgős cselekményszálat. 

Lo és a barátnője nagyon szimpatikusak voltam. Tetszett a csipkelődésük, arra emlékeztetett, mikor én is ugyanezt csináltam... A jogász egyébként rettentő eszes és szabad szájú. 

Romantikát is találünk benne bőven - bár én most azt az időszakomat élem, amikor ez kevésbé érint meg. Ne értsétek félre: a szerző nagyon jól megírta ezeket a részeket is, csak én nem vagyok (most) ennek a célközönsége. 

Viszont a humort imádtam! Pár óra alatt kiolvastam a regényt és azalatt megfájdult a hasam a nevetéstől. 

A karakterábrázolások zseniálisak, még a rosszakat is szerettem. Mindenki egyedi, de megvan a helyük a történet alakulásában. Senki sem felesleges, a mellékszereplők sem. 

A borító pedig annyira aranyos és nyugtató hatással van rám, hogy ennél jobbat nem is találhatott volna ki a szerző

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed romantikát és a humort, ugyanakkor ezekkel egyidőben komoly és igényes tartalomra vágyik. A kritikai rész nem Robin képességeinek szólt, sokkal inkább az én lelkiállapotomnak. 

Összességében jó volt egy kis desszert Robin világából: mert számomra ez az. Valami édes, egy finom, de kiadó ebéd után, ami egy cseppnyi jókedvvel töltött el.

Amennyiben te is szereted az ilyen könyveket,  Könyvmogulnál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

 Először is, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a könyvét és egyben bocsánatot is kérek, amiért eddig tartott! A történet nagyon tetszett az egyedisége és az összetettsége miatt, csupán csak mostanában kevesebb időm jut az olvasásra. De nézzük is a történetet!

Főhősünk Sophie, családjával éli mindennapjait. Iskolába, dolgozni járnak....teljesen átlagosnak mondható az életük - vagyis az lenne, ha nem egy párhuzamos dimenzióban élnének. Itt mindennapos a gondolatolvasás,  és nagyon fejlettek az intellektuális képességek is.

A lány nagynénje évek óta próbálja bebizonyítani egy másik dimenzió létezését, ezért kísérleteket folytat. Egy alkalommal Sophie és a nővére egy ilyen kísérlet közepébe csöppen, és ennek a következménye nem más, mint hogy a kislány átkerül hozzánk.

A hatéves gyerkőc nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel: egyre csak haza akar jutni. Természetesen a hatóságok és a gyámügy egy szavát sem hiszi, így a kislány rettenetes körülmények közé kerül. Ám az egyik nevelő az intézetben felfigyel a nem mindennapi képességeire és az örökbefogadó családdal együtt mindent megtesznek azért, hogy  biztonságban tudják őt és a titkát is. Ám a történet csak innentől válik igazán izgalmassá...

Most, hogy kellően kedvet csináltam a történethez - legalábbis remélem - elmondom, hogy belőlem mit váltott ki. 

Nagyon érdekesnek találom az alapgondolatot. Mindig is foglakoztatott, hogy vajon van-e élet a Földön kívül és ha igen, mi milyen formában találkozhatunk vele. Az írónő nem a legegyszerűbb módját választotta annak, hogy erre valamiféle választ kaphassunk, viszont nekem nagyon imponált a bátorsága. Végig az volt az érzésem, hogy nemcsak a fantázia volt a segítségére, de tudás és kutatómunka is állhatott a háttérben.

A kislány karaktere  - majd a felnőtt Shopie-é is - nagyon egyedi mégis olyan emberi érzelmeket hordoz, aminek hála könnyen tudunk azonosulni vele.

Őszintén szólva félve szoktam az ilyen cselekményeken alapuló törtetekhez nyúli, mert félek, hogy túl elvont lesz vagy én leszek túl kevés hozzá, ám itt ez most nem így lett. 

Az írónő nagyon ügyesen bánt a tudásával, ahhoz képest, hogy ez az első könyve becsületes munkát végzett. Az információ-adagolás pont elég ahhoz, hogy minden részt értsünk, mégsem lesz tőle száraz a regény. Az pedig, hogy több, mint 500 oldalas, számomra külön öröm volt! 

A borító is tetszett. Egyszerű letisztult, mégis van benne egy kis sejtelmesség, ami nagyon jól illik a könyv hangulatához.

Annyit azért még zárásképpen hozzátennék, hogy ez a könyv nem az amit egyszer elolvasol és leteszed, mert tudod miről szól. Sokkal inkább arra ösztönöz, hogy elgondolkodj és belemélyedj az olvasottakba, hogy a megfelelő információgyűjtés után újra elővedd azért, hogy észrevedd azokat az apró részleteket is, melyek felett esetleg elsiklottál. Számomra mindenképpen újraolvasós lesz, mert táplálja a fizika és a pszichológia iránti igényemet is! 

Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésed, megrendelheted a Publioboox weboldaláról!

Írta: Isabel

 Ez a történet nagyon megrázó volt és mély nyomot hagyott bennem. Bár jó pár napja kiolvastam, nem volt lelkierőm ahhoz, hogy megírjam az értékelésem.

Mint, ahogy az várható, a regény egy ókori város, Pompeji utolsó óráit mutatja be. Konkrétabban: az utolsó 24 óráját. Átélhetjük az ott élők minden félelmét, megismerhetjük a gondolataikat és azt, miként fogadják el a rájuk váró sorsot: a halált. 

Mint minden városban itt is sokféle ember élt, Volt, aki a szerelmével szeretett volna új életet kezdeni vagy az anyaságra készültek, mások pedig üzletet kötöttek vagy éppen hódítani szerettek volna. Úgy élték a mindennapjaikat, akárcsak mi most, még egy nap a Vezúv kitör. 

A szerzők briliánsan oldották meg, hogy minden társadalmi réteg szerepet kaphasson a műben, hiszen több karakter szemszögéből rakhatjuk össze az eseményeket és a sorsukat. Mindegyik szereplő életútja nagyon megérintett és érdekes volt látni, hogy a különböző személyiségek, mennyire másképp viszonyulnak az elkerülhetetlenhez. 

Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha egy nagyon részletesen megírt történelemkönyvet olvastam volna a városról, nem volt olyan pörgős cselekménye, mint egy regénytől vártam volna. Viszont, tekintve az ismereteimet, ez számomra nem volt hátrány, mert tanulhattam valamit. 

 Bár, a könyv vastag és száraznak is tűnhet, az érzelmi töltöttség miatt nem unatkoztam. Emlékeztetett arra, hogy az élet véges. Bármelyik pillanat lehet az utolsó, anélkül, hogy annak bármiféle előjele lenne. 

Nem tagadom, sok zsebkendő elfogyott olvasás közben, de megérte, hiszen gazdagabb lettem általa! Előjött a pszichológiát szerető énem és sokat tanultam arról, hogy ugyanarra a helyzetre miképpen reagálhatunk. 

Ajánlom mindenkinek, aki szeret hasonló témában olvasni, vagy csak szeretne elmerülni az emberi lélek megismerésében!

Amennyiben megvásárolnád, többek között a Lírában megteheted!

Írta: Isabel

 Pár napja a Moly.hu oldalán egy általam követett felhasználónak ajánlották ezt a könyvet. Azt írták, hogy ha a görög mitológiával kapcsolatos könyvet olvasna, ebben nem fog csalódni. A sors épp úgy hozta, hogy az a néni, akivel könyvekről szoktunk beszélgetni épp ezt olvasta és kölcsönadta nekem is. Pár óra alatt a végére is értem és azt kell mondjam, nagyon tetszett!  

Röviden a tartalomról: Zeusz zajokra ébred kétezer éves álmából és elmeséli nekünk a történetét. Megismerhetjük a családján belüli viszály kezdetét, a születését és végig követhetjük a főistenné válás útján. 

Nagyon érdekes volt az E/1 elbeszélésmód, ám egyszersmind ez varázsolt el igazán. A felsős gyermekeimmel éppen most tartunk a görög mitológia résznél irodalomból, így ha máshonnan nem is, onnan ismerősnek kell lennie a történetnek. Ilyen - olyan feldolgozásban mindenkinek lehet róla valamilyen mélységű ismerte. De olyannal, hogy ő maga meséljen, én még nem találkoztam. Imádtam ezt a megoldást!

Az elbeszélésmód egyben lehetővé tette, hogy közelebb engedjük a főistent, már-már emberré válik az olvasó szemében. Igaz, a görög mitológia alakjai véleményem szerint sokkal közelebb állnak az emberi lélekhez - hasonló tulajdonságaik miatt. 

Itt is megismerhetjük Zeusz érzéseit, motivációit, gyarlóságait és gyengeségeit is. Döntések sorozata teszi őt azzá aki, ezek pedig néha a nemvárt következményeket hozzák maguk után. 

Különösen tetszettek a születését és a fiatalságát bemutató fejezetek, hiszen itt még tapasztalatlan: egy cél vezérli - testvérei kiszabadítása és egyben apja megölése. Tudja, hogy óriás teher van a vállán mégsem tántorodik meg: pedig amennyi kedvese volt a regény szerint, volt rá alkalma.

Ha már a kedvesek szóba jöttek: ifjúkorától kezdve majdnem minden fejezetbe jutott egy - egy hölgyemény, egészen Héra megismeréséig. Több ágról több gyermeket nemzett, és persze mindezt tudatosan tette.Leányai mind mind azért kaphattak életet, hogy segítsék őt, ha trónra kerül.

Minden egyes rész végén Zeusz - mint egy jó atya -  tanácsokkal látja el az emberiséget, melyek közül néhány a mai is elgondolkodtató és érvényes. 

Elismerésem az íróé, hiszen az erotikus pillanatokat, olyan ízlésesen tárta az olvasó elé, hogy nem elvett a regény értékéből, de kiegészítette azt. Gondolhatjátok, ha itt értékelem, akkor a téma teljesen emészthető azok számára is, akik nem szeretnek erről részletesen olvasni. 

Ez volt az első könyvem tőle, de ha többi is ilyen állok elébe!

Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek aki érdeklődik a téma iránt, de kizárólag 18 év felettieknek! Egyesüléseken kívül van itt gyilkosság, családon belüli szexualitás, lelki terror, stb. szóval mérlegeljétek ezeket olvasás előtt! Mindazonáltal nem kell megijedni; tényleg csak annyira van részletezve minden, amennyi feltétlenül szükséges!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Régikönyvek.hu weboldalán van még antikvár példány!

Írta: Isabel

 

 Hosszú ideje szerettem volna már elolvasni a regényt, ám azt kell mondjam, annál is nagyobb meglepetés ért, mint amire számítottam. Bár a terjedelem számomra pont megfelelő, a több, mint 400 oldal hagyott maga után emészteni valót. Nem is keveset.

Tara családja a hegyekben él, elzárva a világtól, ezáltal a fejlődéstől is. Pont ennek  köszönhető, hogy olyan hiedelmekben és dolgokban hisznek, mely teljesen irracionális. A gyermekek nem járhatnak iskolába, az édesanyának otthon a helye és folyton a világvégére készülnek. Élelmiszerkészleteket, vizet és egyéb szükséges felszerelést halmoznak fel. Ez pedig teljesen elfogadott és természetes a számukra - senki nem szólalt fel ellene.

Amikor azonban édesanyjából a falu bábája lesz, Tara számára egy picit kinyílik a világ. Megtanul segíteni és az alapból is meglévő tudásszomja csak még nagyobbá növi ki magát. 

Azért, hogy elérje célját, önerőből tanulni kezd és ez az a pont, ahol teljesen azonosulni tudtam vele. 

Bár az én helyzetem korántsem olyan szomorú, mint az övé a könyv elején, mégis, maximálisan átérzem milyen úgy vágyni a tudást, hogy eléggé kevés eszköz áll az ember rendelkezésére. 

A tapasztalataim azt mutatják, hogy a magántanulás sokakat elriaszt, pedig ennek is van pozitív oldala. Mivel az ember saját magának ossza be az idejét, addig ülhet egy anyagrészen, ameddig meg nem érti. Nincsenek számonkérések sem, így, akiben ez feszültséget generál, megnyugodhat. 

Tény, hogy a tanári magyarázat hiánycikk, de szorgalommal és kitartással ez is megoldható.

A regény igaz történet alapján íródott és ha csak a fele megtörtént a leírt eseményeknek, minden tiszteletem a főszereplőé. 

A szerző nagyon szépen adta át Tara érzéseit, vívódását a vágya és az elvárások között. Nagyon nehéz és emberpróbáló helyzetről van van szó, ahol végső soron az a jó döntés, amellyel életünk végéig együtt tudunk majd élni. A lány esetében ez a vágyai követését jelentette -  aminek a végez az lett hogy orvosként lediplomázott. 

Ha ez nem lenne elég, a vége felteszi az i-re a pontot. A főszereplőnk megbocsát zsarnok édesapjának - nem azért, mert a férfi megérdemelné, hanem mert saját magát szereti és tiszteli annyira, hogy ezt elengedje. Ez az, amit nekem még meg kell tanulnom.

Amennyiben te is elolvasnád, keresd a Partvonal Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Szeretem, amikor különleges történetekre bukkanok. A kávé illata pedig sokkal többet ígér,, mint amit a cím sejtetni enged.

A történet az 1700-as években játszódik Frankfurtban. Főhősnőnk Johanna, aki bőven túlszárnyalta a kor asszonyait. Bátor Kreatív és erős személyiség. 

Kávézóját egyedül működteti, sőt sikerre is viszi, ebből adódóan persze nem kevés irigyre is szert tesz. 

Természetesen egy ilyen kaliberű nőre a férfiak is felfigyelnek. A hegedűművész Gabriel is szerelmet táplál a nő iránt és, bár az érzelmeiknek sok akadályt kell legyőznie, bátran és őszintén szálnak harcba.

A regény történelmi háttere egyébként eléggé korhű. Utána olvastam a történelemnek és sok ponton stimmeltek az események.

Pontos képet kapunk például az öltözködésről és a zsidóságról is. Nem kevés kutatómunka állhatott a háttérben, ám ez teszi szívbemarkolóan igazzá a regényt.  

Azt kell mondjam, hogy nem éppen egy könnyű olvasmány, ezért is tartott ennyi ideig az elolvasása. Viszont sokat tanultam általa a történelemről és az emberi életekről is. Mély nyomot hagyott bennem.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a General Press Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

 Őszintén szólva, óriási meglepetés volt a regény. Mikor elkezdtem, nem is vártam hogy ilyen izgalmakban lesz részem! Egy nap alatt elolvastam és csak kapkodtam a fejem!

Nagyon izgalmas, mikor egy könyvet olvashatunk a könyvben -az olvasónak rejtély, az írónak meg lehetőségek tárháza. Ezt az írónő jól ki is használta, mert olyan csavarokat rakott bele, amire nem számítottam, pedig nem egy jól felépített regényt olvastam már.

A szereplők egyediek és könnyen megkedvelhetőek - számomra Tibád tisztelendő és Gróf Szalviusz Rabán volt a legemlékezetesebb. Még az előbbi egyszerűségét és életkedvét kedveltem, addig az utóbbinál a ravaszságot és az, hogy már az első mondatoknál felállt a szőr tőle a karomon - persze jó értelemben. 

A cselekmény rengeteg meglepetést tartogat és egyáltalán nem azt kapja az ember, amire számít. Bár a történet a "Lassú víz partot mos"elvet követi, ez engem korántsem zavart, mert így még inkább képes voltam elmerülni az írónő által teremtett világban.

A leírások szépek és érzékletesek, könnyen oda tudja képzelni magát az ember. Bár biztosan (még) nem tudom, de olyan érzésem van, hogy nem kevés kutatómunka állhatott a felépítés mögött.

A borítót egy nagyon picit fel tudnám dobni, de ettől eltekintve illett a mű hangulatához.

Az írónő stílusa is nagyon tetszett. Egyszerű, de a meséléséhez éppen ez illett. 

Bár első könyvről van szó, mégis az gondolom, hogy erős kezdést kaptunk.

Itt jegyezném meg, hogy nem értem miért nem kiadónál jelent meg a mű - szerintem lenne rá igény - de ne aggódjatok meg fogom kérdezni.

Mindenképpen szeretnék a végére ajánlást írni, ám el kell gondolkodjak egy picit: azt hiszem, ha szereted Böszörményi Gyula könyveit, akkor az Illés Öröksége is tetszeni fog neked!

Ezúton köszönöm Viktóriának az olvasásra adott lehetőséget!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát a saját példányodért!

Írta: Isabel

 Illene azzal kezdenem, hogy ez a könyv nagy meglepetés volt, de azt kell mondjam, nem így történt. Pontosan azt kaptam tőle, amire vártam: misztikumot és egy elgondolkodtató történetet.

Több értékelésemben is említettem, hogy szeretem a lassú folyású gyönyörűen lefestett cselekményt, és ez ennek a könyvnek kifejezetten jót tett. A témája nem egyszerű: főhősnőnk egy bántalmazó kapcsolatból szabadulva keresi a helyét a világban. 

Fiával Essex-be költöznek, ahol megismerkedik Marthaval. A két nő között nagyon mély barátság alakul ki, lelkük legmélyéből válnak fontossá egymásnak. 

Cora a XIX. század szemével nézve egy nagyon intelligens, modern gondolkodású és független nő, akit bár nem kímélt az élet, mégis volt bátorsága szembenézni vele.

Szereti a természetet, így amikor megismeri az essexi kígyó legendáját, azonnal a tettek mezejére lép. 

A történet másik fontos szereplője egy papa, aki úgy véli a kígyó csupán egy mítosz. William atya szerint ráadásul ezt a mítoszt az emberi félelem táplálja. Véleménye szerint a tudomány megbukott és nem ad biztonságot az emberek számára, amíg a vallás igen. 

A két karakter nézete szépen ütközik egymással és pont azért, mert ez a rész valóban ki lett fejtve, mindkét szereplőnek igazat tudok adni. Ha ez még nem lenne elég, magának a történetnek nagyon különleges hangulata van. Libabőrös lesz tőle az ember karja, de jó értelemben.

Összességében azt kell mondjam, hogy ilyen történetet még nem olvastam és ehhez az érzéshez csak hozzátesz a borító design-ja. Nagyon gyönyörű, számomra egy picit hipnotikus érzést is keltett.

Ha kíváncsi lettél, keresd a könyvet a XXI.Század Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

 

Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Megvallom őszintén, hogy a most következő történeten nagyon sokat gondolkodtam. Bodzás Szilvia – Mindent tudok Rólad c. regénye pár órás olvasásra lett megalkotva. Napokig gondolkodtam ezen az értékelésen, hiszen nem egyszerű egy olyan könyvről írni, amely ennyire mélyrehatóan boncolgatja az életet, a halált és az emberi lelket is egyaránt.

Főhősnőnk Mira, aki édesapja halála után mély depresszióba esik. A lány nagyon erős érzéseket táplált iránta és az, hogy végignézte a haldoklását, csak súlyosbította a fájdalmát. Édesanyja, testvére és barátai próbálják kirántani ebből, de ő hosszú ideig beszélni sem hajlandó senkivel.

A munkát és az írást is hanyagolja, pszichológushoz jár, azonban egyvalami segít neki: naplót vezet.

Egy reggel azonban ez a mély szomorúság hirtelen oszlani látszik, hiszen Mira úgy érzi, apja a közelében maradt egy pillangó képében.

Az egész történetet áthatja a spiritualitás. Érezni, hogy ez mennyire fontos az írónő számára. Nemcsak mély gondolatokat, de kemény tapasztalatokat is éreztem az írás mögött és hálás vagyok neki, mert minél több ilyen könyv születik, annál kevesebb az esélye annak,  a depresszió áldozatokat követeljen!

Viszont: mint tudjátok, mindig őszintén megírom a teljes véleményemet egy könyvről, így most sem tudok csendben maradni.  A kivitelezésen lett volna még javítanivaló. Olvasóként az elütések, vesszőhibák engem nem szoktak zavarni, viszont az ismétlések (szavak, mondatrészek) igen. Lassítja az olvasást, ezáltal kizökkent abból a világból, amit a szerző teremteni akar. Ez külön igaz az olyan regényekre, mint Szilviáé; a fajsúlyos mondanivaló miatt amúgy sem lehet vele gyorsan haladni, mert meg kell emészteni  a történteket. A legnagyobb jó szándékkal mondom, hogy ezek a hibák egy előolvasóval is kiküszöbölhetőek.

A másik, amit említenék az a borító. Tudom, ízlések és pofonok és igen nem  ez teszi a könyvet! Viszont tetszik vagy sem, ez éri el, hogy levegyük a polcról, és megnézzük a tartalmát. Szerintem sokkal ütősebbet is lehetett volna készíteni a jelenleginél (más színekkel és hatásokkal), de ha ettől el is tekintek  - mint fentebb említettem, ízlések és pofonok -, egy valami felett nem tudok elmenni: kézben tartva a könyvet, a női arc nagyon pixeles. (Rossz a felbontása és emiatt homályos!) Mindegy, milyen képről, designról van szó, legyen nekünk akármennyire tetszetős, ha ilyen probléma áll fenn, teljesen elveszíti azt a célt, amiért létrehoztuk.

 Remélem, a szerző legközelebbi könyvénél picit több figyelmet fordít ezekre, mert az ilyen fontos gondolatok megérdemlik, hogy a megfelelő tálalást is kölcsönözzünk neki!

 A végére pedig egy személyes megjegyzés: mindannyian éltünk már meg nagyon fájó és mély veszteségeket, melyből úgy éreztük, soha nem fogunk talpra állni. Ilyenkor mindent sötéten látunk, és hiába próbálnak meg segítő szándékkal közeledni felénk, egyszerűen vagy nem értjük, mit akar mondani a másik, vagy meg sem halljuk, annyira benne vagyunk a saját gödrünkben.

Nehéz ebből kikecmeregni, de az igazság az, hogy csakis mi magunk állhatunk talpra. Természetesen kérjünk segítséget (család, barátok, vagy akár szakember személyében) de dönteni és cselekedni senki nem fog és nem is tud helyettünk. Fontos ilyenkor, hogy a legapróbb pozitívív dolgot is észre vegyük az életben  - a napsütéstől kezdve egészen addig, hogy valaki akkor is a társaságunkat keresi, ha éppen nem tudunk kedvesek lenni hozzá, mert ezek az apróságnak tűnő dolgok segítenek abban, hogy nap-nap után egyre szerethetőbb embernek érezzük magunkat és fel tudjuk dolgozni a saját tragédiáinkat.

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a könyvet megtalálhatod az írónő szerzői oldalán!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

Írta: Isabel

Ez volt az első könyvem Szurovecz Kittitől, és őszintén szólva nagyon kellemes meglepetést okozott.

El kell ismerjem, hogy eleinte tartottam tőle; féltem, hogy nem vagyok elég intelligens az írónő könyveihez. A fülszövegek és azok alapján, amiket tudtam a munkásságáról, azt hittem, hogy a hiányos ismereteim zavarni fognak olvasás közben. Aztán mikor megkaptam a könyvet Nikitől, úgy döntöttem vállalom a kockázatot és belevágok.

Mivel jó magam is vonzódom a pszichológiához, ezért az, hogy osztozom ebben Kittivel felébresztette bennem a kíváncsi kis manót: a történetet nem csak olvastam, de próbáltam kicsit kívülállóként is vizsgálni a karaktereket és jellemfejlődésüket. Ám nem tudtam teljesen immunis maradni érzelmek terén, mert a lélektani része annyira mély és gyönyörű, hogy meg kellett állnom olvasás közben, mert meg kellett emésztenem az olvasottakat: lélekben és fejben egyaránt.

Amikor egy szerelem véget ér, az egy nagyon nehéz időszak mindkét fél számára. Ezt tudjuk. Ám arról már kevesebbet beszélünk, hogy mi történik a lélekkel utána? Mivel számomra ez még mindig nagyon aktuális téma, nem tudtam egy egyszerű regényként olvasni a történetet. Inkább egy lehetséges gyógyírként tekintek rá, melyet engedek hatni, hátha segít.

A szereplőkkel nem mindig tudtam azonosulni, de kivételesen ez most nem is érdekelt, hiszen, amit a lelkemnek okozott az sokkal inkább lekötött, mint hogy antipatikus karakterekkel foglalkozzam. 

Ha az írástechnikát nézem, abban sem találtam kivetnivalót, sőt, a borító is nagyon szép.

Mindenképpen szeretnék majd még olvasni Kittitől, remélem lesz rá lehetőségem!

Javaslom, ha könyvet olvasnál az írónőtől ezt ne hagyd ki! Rendelésed leadhatod a Athenaeum Kiadónál!

Írta: Isabel