2020. március 6., péntek

Adi Alsaid - Soha, mindig néha




Ez a könyv nagyon mélyen érintett.
Az alaptémája, miszerint lehet-e barátság a fiúk és a lányok között örök kérdés. (Szerintem lehet.)
A két főszereplő Dave és Julia évődése áll a középpontban. A fiú évek óta szerelmes a lányba, ám ő addig ezt észre sem veszi, amíg Dave mással nem kezd el járni. Miután mégiscsak összejönnek és szeretkeznek, a fiú rájön, hogy az előző barátnője inkább a kedvére való és Juliával barátok maradnak.
Elve nem értettem ezt az egész érzelmi katyvaszt. Dave, ha annyira szereti a lányt, miért keresett mást? És ha már továbblépett, miért fekszik le vele mégis?
Julia miért csak akkor figyel fel a fiúra romantikus értelemben, mikor ő már továbblépett? Nem volt erre elég ideje eddig?
Kövezzetek meg, de ez egy olyan ronda érzelmi háromszög, amit elképzelni is nehéz. A lánynak nem volt joga felforgatni a fiú új kapcsolatát, neki pedig nem lett volna szabad kihasználni őt.
Akár barátságról, akár szerelemről legyen szó, ott mindkét félnek érzelmei vannak. A mélység ez esetben mindegy, de ott van a kötődés és minden más. Ezek elszakadása nagy megrázkódtatással jár mindkét fél részéről. Szereplőink pedig úgy játszanak ezekkel a komoly érzésekkel, akár egy labdával.
Én hiszek abban, hogy mindent meg lehet beszélni és lehet megoldást találni, de itt csak a mérhetetlen dühöt éreztem.
Még az sem menti fel a könyvet, hogy ifjúsági kategóriába sorolható. Sőt! Nem hiszem, hogy ezt a példát kellene erősíteni ennél a korosztálynál.
Arra kellene rávilágítani, hogy az érzések fontosak és megbecsülendőek; akkor is, ha mi nem tudjuk ugyanúgy viszonozni. Ha egy ember a bizalmába fogad és megszeret minket, az ajándék, pláne manapság. Nem szabad kényünk-kedvünk szerint visszaélni ezzel, mert lehet hogy ha mi már továbbléptünk, az a lélek olyan sérüléseket szenved, mely örökre nyomot hagy rajta. Akkor is, ha nekünk nem ez volt az eredeti szándékunk. És azt, hogy ezt teszem azt fiatalon követi el valaki, az nem mentség. Pláne akkor nem, ha az egész barátságból indult ki.
Bár nekem nincs gyerekem és pszichológus sem vagyok, de számomra nagyon fontos egymás tisztelete és megbecsülése. Ha könyvet írok, akkor is kiemelt figyelmet fordítok erre azoknál a karaktereknél, akik ezt megkövetelik. Kérlek, figyeljetek oda erre ti is…talán pont ettől fog elindulni a világban az a változás, melyre olyan sokan várunk!

Ha érdekel a könyv, a Maxim Kiadónál megrendelheted!

Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések