2022. április 2., szombat

Skolik Ágnes - Első verseskönyvem



Nagyon aranyos kis verseskötetre bukkantam a napokban. 
Skolik Ágnes írónő munkásságával bár tisztában vagyok, mégis, ez az első olvasásom tőle. Tudjátok, hogy szeretem a verseket, így erre a picinyke kis kötetre nagyon kíváncsi voltam. 

A borítója nagyon szép színes és igényes, csakúgy, mint a benne található rajzok. Nem igazán szeretem azokat az illusztrációkat, melyek nagyon gyermeteg hatást keltenek, itt mégis tetszettek. Jól kiegészítették a versikék hangulatát.

Szoktam hozni egy-egy kedvencet a kötetekből, itt viszont több is van, amit nagyon szerettem, így kettőt is megmutatnék nektek.


Az első:

Amikor az este eljő,
pici lányka fáradt,
keressünk egy alvómacit, 
s puha meleg ágyat.

Aludj,aludj kicsi lányka,
álmodj nagyon szépet,
zöld erdőt és kismadarat,
vadvirágos rétet.

A második: 
Pöttyös hátú őzike,
kérdezzük meg, fázik-e?
- Várom vissza a mamámat,
hozzábújok, hogy ne fázzak.

Mit látjátok, nagyon kis egyszerű, mégis kedves alkotásokról van szó. A sorok végi összecsengések segítenek az esetleges memóriafejlesztésben, az aranyos mondanivaló pedig felkelti a kicsik érdeklődését. 
A szerző tökéletesen alkalmazta a korosztály nyelvezetét, humoros és barátságos formában. 

Maga a mű ugyan rövid -  összesen 32 oldal - de feldolgozásra is tökéletesen alkalmas, és ezalatt nem csak a versek megtanulását értem. Megkérhetjük a gyerkőcöket rajzolják le az olvasottakat, meséljék el saját tapasztalataikat, esetleg - a megfelelő óvintézkedések mellett - a szabadban akár meg is mereshetik az éppen aktuális versike szereplőit. 

Véleményem szerint tökéletesen alkalmas egyedüli és közös olvasásra egyaránt. Ha az első opciót választjuk, mindenképpen várjuk meg még a gyerkőc magabiztosan olvas, hgy élvezni tudja a versek ízét és teljes valójában megismerkedhessen velük. 
Ám, bárhogy is döntünk,  biztos, hogy sok boldog és mosolyogtató percet szerzünk vele a gyermekeinknek!

Amennyiben te is vennél egyet, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

2022. április 1., péntek

Arthur Conan Doyle -The ​Red Headed League / A Vörös Hajúak Ligája


 Komolyan belemerültem az angol tanulásba, ezért nagyon örültem, amikor megkaptam ezt a kétnyelvű regényt a könyvtárból. Bár nem vagyok krimirajongó, azt gondolom, hogy nyelvek tanulásához csak másodlagos fontosságú, hogy mindig jól szórakozzunk. Legalábbis nálam. 
Az első a szövegértés gyakorlása és a szókincsbővítés. 

Ám számomra a történetnek volt még egy nagy előnye: a könyvben található kód segítségével a szöveg átirata és hanganyaga is letölthető legálisan. Így nemcsak olvastam, de hallgattam is a szöveget, ami tanuláskor nagyon hasznos.

A történet, mint mondtam egy krimi, Serlock Holmssal a főszerepben. Aki szereti a detektív kalandjait, nagyon fogja szeretni, számomra viszont unalmas volt. Vagyis lett volna, ha nem örömködtem volna akkor, amikor ezt vagy azt megértettem a fejezetek során. 
Picit féltem, hogy a 96 oldal miatt nem kapok kidolgozottságot, de egész szépen és kereken fel volt építve a történet. Igazság szerint, sokkal több nem is kötötte volna le a figyelmemet.

Azt mondom, hogy azért, amiért elkezdtem olvasni, bőven megérte a két hetet. Magabiztosabb lettem, javult a szókincsem és sikerélményem is volt. Az, hogy a történet nem tartozik a kedvenceim közé az az egyéni véleményem. 
Azt gondolom néha nyitni kell ilyesmi felé is, hogy a konfortzónánkból kilépve új tapasztalatokat szerezhessünk és gyarapítsuk a tudásunkat.

Hogyha te is belevetnéd magad az angol nyelv szépségeibe, akkor a könyvet megtalálod többek között a Líra kínálatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: Niky

2022. március 31., csütörtök

A költőnő, aki verseivel szeretne rávilágítani arra, hogy senki sem tökéletes - Interjú a Néma ölelés szerzőjével



Ferger Annamária - Néma ölelés c. verseskötete a napokban jelent meg, és örömmel mondhatom, hogy nemcsak saját példányt kaptam, de előolvasója is lehettem.
A következő percekben arról fogunk beszélgetni, hogy alkotóként milyen fejlődést járt be a szerző, illetve hogyan tekint vissza az írással töltött időszakra.

Legutóbbi interjúnk során a Más szemmel regényedről beszélgettünk. Ebből kifolyólag nagyon érdekel, hogy érzelmek szempontjából melyik áll közelebb hozzád: a versek vagy a próza?

Régen egyértelműen a verseket emeltem volna ki. Úgy érzem, mindig is közelebb állt hozzám a költészet, mint a próza. Viszont ez a határvonal mára kicsit összemosódott, hiszen megjelent regényeim is a szívemhez nőttek.

Milyen költői eszközök állnak a legközelebb a stílusodhoz?

Szinte mindenféle költői eszköz megjelenik a verselésemben. Már az iskolapadban is nagy szerelmese voltam az alliterációnak, a metafórának… De nem is nagyon mélyülnék el ebben, a lényeg, hogy nagyon szeretem, ha egy versben mögöttes tartalmat kell keresni, amit csak azok értenek meg, akik nyitottabbak a versekre. Viszont a kötetben zömével könnyen érthető versek lelhetőek fel.

Egy vers megírásakor sosem tervezem meg előre, hogy épp milyen szótagszámú, vagy milyen rímelésű (kereszt-, páros-, ölelkezőrím stb.) verset szeretnék írni. Mindig is jobban szerettem a kötetlenebb, szabadabb verseket.

Haikuval is találkozhatunk a kötetben. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a versformával?

Még tini koromban hallottam először erről a verselési formáról, melynek kötött formája van (3 soros versek 5-7-5 szótagszámmal, általában rímek nélkül). Fodor Ákos neve talán több embernek is ismert lehet, őt tekintjük az ország legkiemelkedőbb haiku írójának. Az ő haikuival ismerkedtem meg először annak idején a magyar tanáromnak köszönhetően. Hihetetlen számomra, hogy a költő mennyi mindent képes kifejezni mindössze három rövidke sorban.

Mit gondolsz egy költőnek folyamatosan gyarapítania kell a tudását, vagy fontosabb érzelmekből alkotni? Véleményed szerint te mennyit fejlődtél az első verseskötetedhez képest?

Az első kérdést szerintem nem lehet szorosan különválasztani. Szerintem nem árt, ha egy költő igyekszik tudatosan fejlődni, akár a verselésre, vagy helyesírásra jobban odafigyelni. Viszont egy szívéből-lelkéből író költő nem képes kikapcsolni az érzelmeket alkotás során.

Úgy érzem, hogy sokat változtak a verseim, de talán ez elkerülhetetlen is, hiszen az ember folyamatosan változik, más élményekből merít. A két kötet megjelenése között 5,5 év telt el, az egykori kamasz érzéseit felváltotta egy fiatal, érző, dolgozó nő érzései. Számos csalódás és öröm éri az embert, amik mind visszaköszönnek a kötet lapjairól.

Van olyan technika, amit alkalmazol egy-egy vers megírásánál?

Egy verset legtöbbször papírra vetek, és rendszerint 2-3 lap is rámegy, mire megalkotom a végső formáját. Van, hogy csak néhány sorig jutok, ezeket a telefonom jegyzetében őrzöm, és reménykedem, hogy majd egyszer megjön az ihlet a folytatására.

Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást?

Az ember szívesebben olvas olyan verseket, amelyek sorokon belül is rímelnek, és ezáltal dallamosabbak. Számomra ez jelenleg nagy kihívás, de szeretnék a jövőben erre jobban odafigyelni.

Honnan szerzel inspirációt, és mik azok a főbb gondolatok, melyeket mindenképpen át szeretnél adni az olvasóknak?

A verseim többségét az életemből merítem. Emlékekből építem fel, vagy frissen átélt érzések töltik meg. A verseim igazából csak megmutatják az embereknek, hogy mindenki elesett néha, senkinek sem tökéletes az élete, még ha a látszat mást is mutat.

Melyik a kedvenc versed a kötetből és miért?

Ezen egészen eddig nem gondolkodtam el. Fel kellett lapozzam a kötetet, hogy átlapozzam, kerestem azt az egyet, amit megnevezhetnék.

A Lennék című verset emelném ki, amely számomra egy igazán mély, szerelmi vallomás, amit a férjemnek (akkor még páromnak) írtam.

Van valami különleges jelentése a címnek? Miért kombináltad egy hattyúval, ami a tisztaság jelképe?

A címet szerettem volna összehangolni az első kötetével, innen ered a „néma” szó, és mivel a kötetben fellelhető verseim többségében megjelenik az ölelés, így számomra adott volt, hogy ezzel egészítsem ki a címet. Mindemellett az önmagát ölelő hattyúval is igyekeztem összehangolni a címet.

Mindig is szerettem a hattyúkat, és nekem első pillanattól adott volt, hogy ezt az állatot szeretném a borítón látni. Úgy gondolom, hogy a tartalom is tükrözi a borítót, letisztult, egyszerű, mégis gyengéd, érzelmes.

A NewLine Kiadó szerzőjeként jelentetted meg a kötetet. Milyen a közös munka?

A kiadó felkeresése előtt magánúton nyomdáztattam a könyveimet, de mindig is éreztem, hogy jó lenne egy kiadó gondozásában publikálni. A kiadó vezetőjével folyamatos kapcsolatban álltunk, minden részletet alaposan átbeszéltünk, és azt mondhatom, hogy rugalmasan haladt a kézirat a kiadás felé. Ezúton is köszönöm a közös munkát a kiadó dolgozóinak.

Az a szűkebb kör, aki már látta a verseket, mit szóltak hozzá?

Még nagyon kevés visszajelzést kaptam, hiszen nemrég jelent még csak meg a könyv, de már az előolvasóim is jelezték, hogy sokkal érettebb, szebb versek tartalmazzák a kötetet az elsőhöz képest. Ennek természetesen nagyon örülök, hisz végső soron az ember azért alkot, hogy mindig kicsit jobbat adjon ki a kezéből.

Van olyan célcsoport, akinek mindenképpen ajánlanád olvasásra? Olyan, akiknek nem?

Természetesen azoknak ajánlom, akik nyitottak a versek olvasására. Nem tudnék korosztályt kiragadni, mert tiniknek-időseknek egyaránt kikapcsolódást nyújthat a könyv. Sőt, én azokat is biztatnék, akik nem szoktak verseket olvasni, hogy nyugodtan merjenek kilépni a komfortzónájukból, hátha kellemesen csalódnak a költészetben.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Tudhatunk valamit a következő alkotásodról?

Idén már nem várható tőlem új könyv, viszont van egy kiadásra kész fantasy regényem, amihez az északi mitológiát vettem alapul. Nagyon szeretném, ha 2023-ban megjelenhetne, de ez egyelőre nagyon sok mindentől függ.

Írni folyamatosan szeretnék, van pár ötlet még a tarsolyomban, de előfordulhat az is, hogy rövidebb ideig visszavonulok, ugyanis szeretnék több időt fordítani a családomra.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Annamáriának!

Amennyiben érdekesnek találtad az interjút és többet szeretnél tudni, keresd hivatalos Facebook-oldalát vagy megjelent műveit a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

2022. március 30., szerda

Parádi Orsolya - Pandala-szigetek


Nagyon örültem, amikor megkaptam ezt a könyvecskét, hiszen az egyik új hobbim a színezés. 
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem éppen a legolcsóbb kikapcsolódási formáról van szó, mivel az egyéb eszközök nem feltétlen a legolcsóbbak - számomra mégis megéri, mert jó pár órát el lehet vele tölteni és nagyon jól kezeli a stresszt.

A Pandala Island, mint a nevéből is következik állatos képeket tartalmaz, "pandás" stílusban. A motívumok nagyok, részletesek. Számomra némelyik picit elvont, de vannak benne igazán csodálatos képek is.

A papír minősége viszont fantasztikus: használok rajta zseléstollat, pastellkrétát, vízfestéket, illetve akrill-ceruzát is és semmi nem üt át. Mutatok is belőle egy oldalpárt ahol mindent használtam:


Amint látható, van benne fehér háttérrel és fekete hátérrel is illusztráció, ez méginkább szinesíti a választékot. Ezt volt az első alkalom, hogy fekete hátérrel dolgoztam és nagyon érdekesnek találom. 
Viszont, ami számomra picit vesztett az értékéből, az, hogy némelyik kép inkább részletes volt, mint sem felismerhető. Olykor azt éreztem, hogy az alkotó nagyon felnőtt szinezőtt szeretett volna készíteni a lehető legtöbb részlettel, de ez az összkép kárára ment egy kicsit.

Sajnos rendelési linket sehol sem találtam, ám mivel ajándékba kaptam, úgy gondoltam megmutatom nektek. Ezúton is köszönöm szépen!

Viszont, ha mégis szeretnétek, többek között a Bookline oldalán előjegyezhetitek!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

 

2022. március 28., hétfő

Emily Millier - Eurielle

 

Először is köszönöm szépen a NewLine Kiadónak, hogy lehetőséget kaptam a regény elolvasására.  Nagyon szeretem a fantasykat, a tündéreseket pedig igazán izgalmasnak találom, így kíváncsian vártam a történetet. 

Az alaptörténet nagyon tetszett. Főhősünk a címadó lány Eurielle, akit egy nap egy titokzatos idegen keres fel. Melodi elmondja neki, hogy egy jóslatot kell beteljesítsen azért, hogy megmentse a tündérek népét. Természetesen ezt a lány kissé kétkedve fogadja, de amint világossá válik számára neve különlegessége, egy olyan kalandba csöppen, melyről álmodni sem mert. Három jóskönyvet kell megtalálniuk azért, hogy véget vessenek egy több, mint fél évszázada tartó háborúnak.
Természetesen itt sem maradhat el a szerelem, és a barátság ereje, valamint olyan fejlődési lehetőségek, és életigazságok keresése, ami főhősünk életkorában megszokott. 

A történet alapja nagyon érdekes, bár kissé még kidolgozatlan. Nem sikerült pontosan behatárolnom, melyik az a célközönség, akinek íródott, de ha az ifjúságnak, akkor egy picivel több csavart és kamaszosabb vonalat elbírt volna. Több talányt, vagy olyan csavarokat, amik meghökkentik az olvasót. Viszont egy meseregénynek kiskamaszoknak szerintem jó lett. 

A szerző fantáziája viszont dicséretet érdemel. Természetesen sok gyakorlás kell még a tökéleteshez, de azt gondolom, nem rossz az a vonal, amin elindult, csak még meg kell érkezzen.

A borító tervezőjének azonban egy hatalmas dicséret, mert ez a zöld egyszerűen fantasztikus választás volt. Annyira varázsos-misztikus hatása lett tőle a borítónak, mintha egy erdő mélyéről született volna…

Ajánlom a könyvet olyan fiataloknak, akik szeretik ezt a vonalat és szeretnének egy különleges lány kalandjainak a részesévé válni!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy



Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések