Szeretném megköszönni az írónőnek és a Jaffa kiadónak, hogy
biztosítottak számomra egy példányt a könyvből!
A Depresszió c. regényét tavaly volt alkalmam olvasni és
értékelni a blogon, így tudtam, hogy egy igazán profi és szakmailag hiteles
anyagot kapok majd a kezembe. Nos, csak úgy, mint az előző, ez is mély nyomot
hagyott bennem.
A könyv a szerelem megéléséről és az elengedésről szól.
Mivel bennem az utóbbi hagyott mélyebb nyomot, ezért erre élezném ki az
értékelést.
A búcsúzás mindig fájdalmas. Ám sokszor figyelmen kívül
hagyjuk azt, hogy ez nemcsak nekünk fáj(hat), hanem a másik félnek is. Mikor
egy kapcsolat véget ér, nem könnyű racionálisan gondolkodni, pláne, ha valaki
annyira érzelmi alapon cselekszik és él, mint én. Ám, amíg ez az élet bizonyos
területein előny, addig ezekben hátrány, mert ilyenkor csak a veszteséget és
becsapottság érzését tudhatom a magaménak.
A doktornő azonban rávilágított arra, hogy ez bizony
kétoldalú dolog, csak lehet, hogy a másik fél nem úgy mutatja ki, ahogyan én.
(Pláne ha az ellenkező nemhez tartozik.) Bekezdésről bekezdésre haladva fejti
ki, hogy bizony a büszkeség a neveltetés és az egyéb hatások is
hozzájárulhatnak ahhoz, hogyan is éljük meg az elválást.
A könyv alcíme: Szerelem negyven felett, de tapasztalatból
mondom, bármilyen korosztálynak hasznos lehet, akár érzelmileg érintett, akár
nem. Mivel lélekben nem állok még készen arra, hogy kinyissam a szívem, ezért a
friss szerelemről és a rózsaszín ködről szóló részek sajnos nem maradtak meg
bennem annyira, hogy érdemben véleményt alkothassak róluk. Nem azért, mert
rosszul lenne megírva, csupán csak nem olyan a jelenlegi állapotom, hogy ezeket
befogadhassam. Viszont biztos vagyok abban, hogyha elkezdek ténylegesen
felgyógyulni és újra nyitni, sok hasznos dolgot találok majd ebben a részben
is. Addig pedig igyekszem tanulni és olvasgatni a doktornő műveit!
Ha úgy érzed, neked is hasznos lehet, a kiadó várja a rendelésedet!
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése