Náray Tamás - Anyám szerint

Náray Tamás munkásságával nem vagyok annyira tisztában, mint szeretnék, ezért is örültem meg, mikor megkaptam a könyvet a könyvtárból. Mindig is szívesen olvasok olyan emberek életútjáról, akik sok mindent elértek az életben. Úgy gondolom, rengeteget lehet tanulni a tapasztalataikból, arról az útról, melyen ők már jártak, én pedig nem. Ez most sem volt másképp.

A könyv több történetet tartalmaz, és általuk ismerjük meg a szerző életét és gondolatait. Azt mondják rám, túl érzékeny vagyok, és ezt most el is ismerem, mert már az első pár oldal megríkatott. 

Az író nyíltan és őszintén beszél arról, miképpen veszítette el az édesanyját a járvány időszaka alatt. Bepillantást nyerhetünk, miképpen próbálja elérni őt, miközben a külvilág számára semmit sem mutathat ebből. 

Bár az én véleményem pici, de azt gondolom elképesztő lelkierőre volt szükség, hogy mindezt így kezelje.

Ám nemcsak ezt a szegmenst ismerhetjük meg: minden fontosabb mérföldkőhöz tartozik egy történet, így mutatva meg nekünk, hogyan is vált ő azzá, aki. 

A történetvezetés picit talán lassúnak hathat, de ez kell az olyan írásokhoz, amelyek ennyire kitárják az alkotó lelkét. Az ember olvasás közben elgondolkodhat, magára vehet bizonyos dolgokat, akár jó, akár kevésbé hízelgő dologról is legyen szó. Azt gondolom, ez nemcsak az önismeret miatt fontos, de azért is, mert rájöhetünk, hogy az író is ember, aki ugyanúgy éli az életét, mint bármelyikünk.  Köszönöm neki, hogy ezt ennyire nyíltan felvállalta!

A részeket egy-egy gondolat választja el egymástól; édesanyja és más, hozzá közelálló személytől idéz. Ez csak még közelebb hozta hozzám a szerző lelkét. Picit el is szégyelltem magam, amiért ennyire csekély ismerettel rendelkezem vele kapcsolatosan, mert nagyon mély és elgondolkodtató nézetei vannak. 

Bár ez most a legkevésbé számít, de megemlítem: a borító és az egész kivitelezés nagyon elegáns és igényes. Méltó egy művészlélekhez.

Bár nem volt egy könnyed olvasmány, azt hiszem egy picit több lettem általa. Lelkileg mindenképpen, de a tudásom is gyarapodott. Emberekről. Érzésekről. Világról. 

Mindenképpen utána fogok nézni a munkásságának!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, megvásárolhatod a Libertine Könyvesbolt kínálatában!

Írta: Isabel

Karafiáth Orsolya - Amikor ​a mama lelegelte a papa haját (Amikor... 1.)

Nagyon érdekes ezzel a könyvvel a kapcsolatom. Ez az első olvasásom a szerzőtől, noha tudom, hogy nagy név a szakmában. A kötetet még Ti választottátok nekem, amit ezúton is köszönök!

A novellák E/1. íródtak és bár a fülszöveg kiemeli, hogy az egybeesés a valósággal csupán a véletlen műve, mégis, így érzem, nem egészen van ez így. Mikor, így 2023-ban elolvasok egy olyan történetet, amely a 90-es éveket idézi elgondolkodom azon mennyit változott a világ. Mennyire másképp látják a szülők a gyermeknevelést, a családok a gyerekeket. És igen elszorult a szívem olvasás közben, fel kellett dolgozzam a mondanivalót, mert nagyon sok párhuzamot találtam benne az életemmel. Nem volt könnyű úgy végigolvasni, hogy közben azt éreztem, mintha én lennék az elbeszélő.

Viták, alkohollal való küzdés, szegénység és hogy ebből a legkevesebb látsszon meg a mindennapokban - ez nem egyszerű egy korosztály számára sem. Nekem az volt a szerencsém ( ha mondhatom így) hogy kevesebb időt töltöttem ebben a környezetben, mint amit általában azok a gyerekek, akiknek ebben kell felnőni. Ennek ellenére teljes mértékben magába tudott szippantani a könyv és pont emiatt fájt az olvasása. Az ember szereti eltemetni a fájó emlékeit, olyan mélyre, ahonnan már nem tudja kiásni. Aztán jön valami és nem is kell ásni, mert dinamitként robban fel. 

Igen, ezért nem szeretem a könyvet. Rossz emlékeket idéz, megbolygat...miért mikor tudat alatt küzdök ezzel? De bizony ez a valóság, amire akkor nem volt hatásom, most már viszont van.  A múltunkkal együtt kell élni, akkor is, ha bizonyos szegmenseire, semmi hatásunk nem volt. Ám, amint ezt elismerjük, onnantól kezdve egy teljesen új út nyílik meg saját magunk és ezáltal mások felé is.

De ne ijedjen meg senki ugyanis a történetek nagyon sokszínűek. Hol vicces, hol elgondolkodtató formában tart tükröt elénk, tele fotóvakkal lélekkel, érzelmekkel. Szerintem egy szuszra nem szabad ledarálni, inkább apránként haladni vele és átgondolni mindent. Miben nőttünk fel, mit tudunk adni a következő generációnak? Hogyan tudjuk megtörni a transzgenerációs folyamatokat, begyógyítani a saját sebeinket? Az írástechnikai is segít ebben, ugyanis egy picit távolinak éreztem a szerzőt, dacára a mély mondanivalónak. Ez a kettősség is nagyon elgondolkodtatott,  az agyam nem igazán tudta hova tenni, noha a lelkemnek talán pont ez kellett, hogy ne süllyedjen meg nagyon.

Őszinte leszek én az írónő egy médiamegjelenését sem láttam nagyon sokáig Aztán, a novellák olvasása után, - véletlenül belefutottam az interneten egy beszélgetésbe, ahol arról mesélt, hogy talált ő maga kiutat az élethelyzetéből és miképp segít azóta másoknak is. Nagyon inspiráló volt hallgatni amit mondott, büszke voltam arra, hogy ilyen sokra vitte. 

Ajánlom olvasásra mindenkinek! Hátrányos, nehéz helyzetű családból jövőknek a reményért, hogy lehet másképp is, a többieknek pedig tanításként, hogy meglássuk, mennyi minden van körülöttünk, ami nem rózsaszín.  Akkor is, ha ez kívülről nem látszódik!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a  Scolar Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Tabitha Suzuma - Forbidden ​– Kimondhatatlan

 

A most következő történet nagyon érdekes volt számomra Nem jellemző, hogy sok Rázós könyvet olvasnék, noha nagyon szeretem a Könyvmolyképző eme kategóriáját. Viszont ennek a történetnek nemcsak a mondanivalója lehet megosztó, de érzelmileg is megviselheti az embert.

Főhősünk egy testvérpár, Lochan és Maya, akikre nem könnyű életet mért a sors. Alkoholista szüleik miatt ők nevelik három másik testvérüket. Emiatt nagyon közel kerülnek egymáshoz, olyannyira, hogy végül egymásba is szeretnek. Tudják, hogy amit éreznek helytelen, ám az érzelmeik erősebbnek bizonyulnak bárminél a világon.

Akkor kezdeném az elején. Nagyon nehéz fájdalmas egy olyan családban élni, ahol a szülői szerepeket a gyerekeknek kell átvennie.  Azt gondolom, hogy ha egy pár gyermekeket vállal, az elsősorban azért legyen mert ők szeretnék nevelni és képesek megfelelően gondoskodni róla, ne pedig azért, mert vannak a nagyobb tesók, akik figyelnek rá, amikor ők nem. Félreértés ne essék, szerintem nagyon szép dolog, ha a nagyobb tesó segít a kicsinek, de ez azért legyen, mert ő is szeretné, ne pedig azért, mert ráviszi a kényszer. Remélem értitek... A fiatalok már itt nem megfelelő érzelmi impulzusokat kapnak, hiszen nincs megfelelő példa előttük. Ráadásul a gyermekkorukat sem tudják rendesen megélni. Egyedül egymásra számíthatnak, egy olyan felelősséggel, ami igazából nem is az övék. 

Emiatt én egyáltalán nem csodálom, hogy a kelleténél közelebb kerülnek egymáshoz.  Hozzáteszem, hogy távolról sem helyeslem a rokonok közötti romantikus kapcsolatokat, éppen ezért mondtam, hogy érzelmileg megterhelt az olvasása. Nem tartom sem szépnek sem romantikusnak, mégsem tudom elítélni a szereplőket.

Maya szimpatikus, erős személyiség, de Lochan talán többet szenvedett. Azóta, mióta az apjuk elhagyta őket, az anyja szemében ő vette át a családfő szerepét. Mindent, ami ezzel a szereppel együtt járt ő vette át, dacára annak, hogy anyja függőségét is titkolnia kell. 

Ilyen gondolatokkal olvasva voltak jelenetek, amik megríkattak, de voltak számomra nehezebben emészthető részek is Egyszerűen csak azt érzem, hogy ezt a történetet, többször el kell majd olvasnom ahhoz, hogy újra és újra át tudjam gondolni a fiatalok helyzetét. 

Mindazonáltal a történet nagyon egyedi, mindenképpen ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a világ. Nem egyszerű, nem habkönnyű, de mindenképpen elgondolkodtat. És szerintem ez a könyvek egyik legfontosabb feladata!

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam, szuper ajándék volt!

Ha érdekel a történet, keresd a Könyvmolyképző kínálatában!

Írta: Isabel

Gail Carson Levine - Elátkozott Ella

Azzal kezdeném, hogy a filmet imádom! Bár az Ellát alakító Anne Hathaway nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, mégis a film annyira vicces és magávalragadó, hogy bár nem sokszor láttam a tévében, mégis, szinte minden jelenetére emlékszem.

Mégis, mikor megtudtam, hogy regény alapján készült a film, tudtam, ez nem maradhat ki az olvasásaim közül! Úgy gondoltam, ha legalább olyan jó lesz, mint a film, boldog leszek - dacára annak, hogy tapasztalataim szerint, a regények izgalmasabbak, mint a belőlük készült adaptációk. 

Ez a regény sokkal, de sokkal jobb mint a film! Már az első oldalon jókat nevettem, és ez a humor végig kisérte az egész történetet! 

Ella egy jómódú gróf leánya, aki születésekkor érdekes ajándékot kap a tündérkeresztanyjától: az engedelmességet. Bár, Lucinda, a szeleburdi tündér, nagyon jó és praktikus dolgot akar adni, valójában a lány minden percét megkeseríti. Képtelen nemet mondani bármely kérésre, noha, minden erejével küzd az átka ellen. A sors viszont úgy hozza, hogy a lány kiemelkedő nemessége, és lelke a herceg szívét is megdobogtatja...

A könyv azért tetszett jobban, mint a film, mert sokkal inkább rálátunk Ella sorsára. Küzdelmei és az emberek önös érdekei, méginkább előtérbe kerülnek. A lány már gyermekként megtanulja, hogy nem beszélhet senkinek a titkáról, hiszen még a legjobb barátnője is visszaélt vele. Nagyon mély tanulságokat kapunk arról, hogy lehet bármilyen mostoha a sorsunk, a mi hozzáállásunk képes megváltoztatni azt. 

Bár sem a regény, sem pedig a film nem mai alkotás, mégis nagyon jó szívvel ajánlom már kiskamaszkortól kezdve az egész családnak!

Amennyiben elolvasnád, keresd a Geopen Könyvkiadó kínálatában!

Ha a filmet (is) megnéznétek, a Videán lévő link működik!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

M.G. Brown - Szerelempróba

 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy én is elolvashattam legújabb művét. 

A Rózsaszirmok-sorozatával ismerkedtem meg vele és jól emlékszem, hogy az első rész nagyon sokat segített nekem egy nehéz időszakban. Szókimondó, őszinte és nagyon vicces volt.

Talán a sors keze de ismét M. G Brown könyv miatt voltam képes ismét jóízűen és önfeledten olvasni. Az elmúlt hetekben nem a kikapcsolódás miatt vettem a kezembe könyvet, hanem mert dolgom volt velük; és bár jól szórakoztam rajtuk hiányzott a szabadság. Az, hogy azért olvassak, mert jól esik.

Ám most azt érzem, ez a jég kezd megtörni.

Az írónő karakterei mindig is egyediek és emlékezetesek voltak és ez most sincs másképp. Főszereplőink nagyon aranyosak voltak. El tudnék képzelni velük egy jó romantikus-vígjátékot is, szóval filmrendezők figyelem! Külön nem emelnék ki senkit, mert mindegyikük egyedi személyiség. Olyanok, akárcsak az emberek: tele vannak jó és kevésbé jó tulajdonságokkal. És ez az, amiben az írónő igazán erős. A realitás segítségével alkot egy olyan világot, ami kiszakít minket a mindennapok mókuskerekéből. 

Mondanivaló szempontjából legalább ilyen erős a könyv, így nem kell attól tartanunk, hogy egy sablonos romantikát kapunk. Kapunk mély sorsokat, szépen kidolgozott hátteret, egyszóval minden megvan ahhoz, hogy egy olyasvalaki mint én  - aki mostanában mellőzi a nagyon rózsaszín regényeket - is élvezze a történetet. 

A végére még csak annyit, hogy a borító nagyon cuki lett, mikor megláttam, azonnal megmosolyogtatott.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát a saját példányodért!

Írta: Isabel