2023. június 16., péntek

A szerző, aki nem fél saját magát is kihívások elé állítani - Interjú Aurora Lewis Turnerrel


 Aurora Lewis Turner írónő fantasy - sorozataival folyamatosan hódítja meg a magyar olvasók szívét. Az írónő képzelőereje és a képessége, hogy mindezt  valós helyzetekkel ötvözze különlegessé teszi őt az irodalomban. Ezúttal nemcsak könyveiről, de a Könyvhéten szerzett élményeiről is mesél majd nekünk!

Először is, köszönöm szépen a türelmed és hogy elfogadtad a felkérésemet! Ha valaki most találkozna először a neveddel, pár szót mesélnél magadról, kérlek?

Én köszönöm a lehetőséget. Aurora vagyok, magyar író, főként fantasy zsánerben alkotok, de mostanában egyre kacsintgatok a krimik felé. Ötvözöm a két műfajt. Civilben nyelvészettel foglalkozom, tudományos munkát, kutatásokat végzek és tanítok. Úgyhogy számomra a könyvek tényleg sokat, állandó társaságot jelentenek. 

A két legfrissebb regényed, miről ma beszélgetni szeretnék Az ikerlángbűbáj 3. illetve, Lloyd, a belső szörnyeteg című, ez utóbbi a Bolygókeringő - trilógiád közkedvelt férfi szereplőjét helyezi a történet középpontjába. Bár idő telt el a két könyv megjelenése között, hogyan emlékszel vissza az alkotás gyakorlati részére? Milyen rutin szerint írsz, hogy ennyire termékeny vagy?

Így igaz, az egyik regény Az ikerlángbűbáj befejező része, míg a másik egyfajta új kezdet, ugyanis a Bolygókeringő Lloydja önálló kötetet kapott, amely elmesélni, mi történt vele azelőtt, hogy megismerte volna a BK női főszereplőjét. Nagyjából hasonló rutin szerint írtam: ha volt időm, leültem és addig nem álltam fel, míg kész nem lett egy fejezet. Bár más-más lélektani hatása volt a BK-nak, és Lloydnak. Ez utóbbit jobban megszenvedtem. :) Ugyanis nemhiába viseli magán a +18-as karikát, és nem is feltétlenül az erotika vagy a véresebb jelenetek miatt, hanem a lélektanisága okán. Ezt főleg az első részre értem (a kötet négy részből áll), ugyanis Lloyd egészen őrült kalandokba keveredik, és a felszín alatt komoly sérelmek és lelki traumák húzódnak. Úgyhogy ez a rész megviselt. Az ikerlángbűbáj pedig interaktív regényként íródott még több mint egy évvel ezelőtt. Viszont a harmadik rész, vagyis A hét pecsét vezeti eddig a listát abból a szempontból, hogy ő változott a legtöbbet az interaktív blogregény óta. Itt is megjelennek komoly témák, és ezeket kellően mélyíteni kellett. Szerencsére a szerkesztőm adott pár tippet, így néhány jelenet átíródott, másokat töröltem, és persze lettek újak is helyettük. 

Az ikerlángbűbáj egy főképp fantasy vonalon mozgó, nagyon pörgős és izgalmas sorozat és ez alól a harmadik rész sem kivétel. Az egyik kedvenc részem benne, hogy nagyon távolálló helyszíneket is összekötöttél benne, hiszen szereplőink Japánig is eljutnak. Honnan jött az ötlet ehhez, és mennyi kutatómunkával járt a helyszínek helyes ábrázolása?

Nos, igen, ez kihívás volt, és kellett hozzá kutatni. Japán alapvetően más világ, ez már az első részben is megmutatkozott. Az Európában felvonultatott helyszínek közül sokhelyütt jártam, így ez nem okozott gondot. Mexikónak alaposan utána kellett néznem, a Japán rész pedig a Biwa-tó partjára tehető. Szerencsére egy híres horgászműsor, amely ott játszódott, segített elképzelni, milyen lehet a helyszín. Úgyhogy cikkekből, videókból, tévéből próbáltam boldogulni e téren. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy hőseink magával a világvégével küzdenek meg ebben a részben, és sok minden változik, ha az emberiség szembekerül önmagával és az utolsó óráit éli. Úgyhogy ez egy fokkal nagyobb kihívást jelentett, hiszen elbagatellizálni sem akartam, éreztetni akartam, hogy a világ kifordul magából, és nagy kérdés, miként viselkednénk, ha tudnánk, pár nap és kész, meghalunk. Ebben picit segített a covid-helyzet, viszont a kettő persze így sem összemérhető.  

Milyen fogadtatásban részesült a harmadik rész? Te elégedett vagy a végeredménnyel?

Igen, elégedett vagyok. Van, aki nehezményezi, hogy nem szerepel benne Jack, másoknak az eddigi szereplése is sok volt. Kellett egy kicsit a hiánya ahhoz, hogy Amaja felnőjön a feladathoz, és hogy Alexander is előtérbe kerüljön. Eddig többségében pozitív a fogadtatás, szerintem ennél a résznél vetkőzte le magáról a „Harry Potter-skatulyát”. Akárcsak Amaja, ez a kötet is a befejező résznél nőtt fel igazán. És erre büszke vagyok. Nem mondom azt, ha öt év múlva kerülne elém a kötet, akkor nem csinálnám másként, de pont így a jó. Egy igazi érzelmi hullámvasút, amit pont ilyenre terveztem, és szerintem ilyen is lett a végeredmény. 

Lloyd történetét már nagyon várták az olvasóid. Mit szóltak, mikor nyilvánosságra hoztad, hogy igen, teljesül a kérésük?

A legviccesebb sztori az volt, amikor a sógornőm – aki szintén nagy Lloyd-rajongó – megmutatta a borítóképet a kolléganőjének, aki tőle kapta kölcsön olvasásra az egész Bolygókeringő trilógiát, és persze ő is csípi Lloydot. Nem nagyon reagált a borítóra, majd amikor a sógornőm felhívta a figyelmét a címre, azt kérdezgette: Ez AZ? Ez valóban AZ? Úgyhogy a sógornőm meg is rendelte neki a kötetet, és ezt kapta szülinapjára, így van egy saját Lloydja. Voltak persze, akik nagyon várták, és voltak, akik most szembesültek azzal, hogy Lloyd kapott egy külön kötetet. 

Ez a történet annyiban más az eddigiekhez képest, hogy ez csak felnőtteknek ajánlott. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal feljebb emeled a korhatárt?

Már Az ikerlángbűbáj egyes jeleneteinél is rezgett a léc, sokan támadták, hogy ez nem ifjúsági irodalom. Valójában nehéz bekategorizálni, hogy mely regény kinek való, hiszen manapság a Netflixen is mennek olyan sorozatok +13 jelöléssel, amire én simán ráraknám a +16-18-at, mások meg +18-cal futnak, én meg nem értem, miért is. Szerintem mindenkinek egyéni az ingerküszöbe. Lehet, hogy erre a kötetre is lesznek olyanok, akik vállat rántanak, és úgy gondolják, ez nem is annyira felnőtt tartalom, míg mások kiakadnak az első fejezet után. De tény, hogy ez nem gyerekeknek szól. És persze van benne erotika is, meg jó sok vér, de főként a hangulat és lelkivilága miatt nem. Ezt mindenképpen jelölni akartam rajta. Így van, akit elriaszt és van, aki emiatt veszi meg a regényt. 

Sikerült megugranod az olvasóid elvárásaid Lloyd történetével? Volt rajtad nyomás az elvárások miatt?

Nem éreztem különösképpen nyomást. Mindenesetre tény, hogy itt a vadabbik, sötétebb énjét is közszemlére teszem Lloydnak. Persze eddig főként azért bírták az olvasók, mivel rosszfiú, aki egy kicsit jól viselkedik (Auróra közelében), de az ezt megelőző kétszáz évben nincs Auróra, így szabadon tombolhat, és tényleg vannak olyan mozzanatai, amivel egészséges ember nem értene egyet. Úgyhogy lesznek, akiket ez talán elriaszt, viszont mindez kell ahhoz, hogy az olvasó megértse, miért lett ő ilyen. Lloyd hajlamos azt gondolni magáról, hogy nem fejlődik, bár medve léptékkel, de azért mégis van valamifajta fejlődés. Ez az ő fejlődéstörténete. 

Mennyire kellett másképp hozzáállnod az íráshoz? Az írás során melyik rész okozta a legnagyobb fejtörést? 

Az első rész, egyértelmű. Marilyn karaktere nagyon vad, és ő tényleg egy pszichobaba, aki a saját elvei szerint él (legalább annyira, mint Lloyd), és ezek az elvek nagyban különböznek a normától. A kettejük párosa pedig több mint veszélyes. Úgyhogy nekem is elő kellett vennem a pszichopata énemet, de nagyon élveztem, hiszen számomra ez egyfajta lelki utazás volt, jobban megismertem saját magam (néha meg is ijedtem tőle). De kellett ahhoz, hogy jobb emberré, talán jobb íróvá is váljak. Marilyn lelkileg meggyötört, de szerintem ezek a részek jól sikerültek, hiszen nem csak azért öli halomra az embereket, mivel jólesik neki, vagy tényleg elborult az elméje, hanem mert mélyen legbelül egy sebzett kislány, akivel csúnyán elbánt az élet, és nem tudta feldolgozni a szörnyűségeket, melyek vele történtek. Ezért is volt kihívás őt írni, korábban még nem volt ilyen jellegű karakterem, de tetszett. Sokszor meglepett az alkotás során. 

Mit szólt a kiadód ehhez a váltáshoz? Szívesen fogadták az új ötletet?

A kiadó nem szólt bele abba, hogy +18-as sztorit írok, meg ez nem teljesen nagy váltás, hiszen máskor is voltak elborultabb ötleteim, akár novellák formájában. Szóval az úgymond „hát ez beteg” irodalom közel áll hozzám, még ha nem is gyakran veszek kézbe efféle történeteket. Lehet, hogy nekem magas az irodalmi ingerküszöböm, holott horrort például nem nézek, mert nem mernék belépni a sötét szobába otthon, így a lelki békém érdekében inkább kerülöm ezt a műfajt, viszont írni szeretem a kicsit „brutálabb” jeleneteket. 

Mindkét borítód nagyon szép. Ezúttal mennyi részed volt a kivitelezésben?

Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Elég sok. Általában a férjemmel beszélem meg, mit szeretnék látni egy-egy borítón, és ő továbbgondolja, vagy ötletet ad, általában le is rajzoljuk. Úgyhogy nagyjából hasonló lett, mint amilyen az elképzelés volt. A hét pecséten a háttér változott, mivel az eredeti elképzelés valahogy nem illett össze a szarkofágokkal, Lloyd borítóján pedig Marilyn, vagyis a térdelő nő kezével voltak apróbb gondok. A férjem ötlete volt, hogy kézigránátot pörgessen az ujján, hiszen elég őrült dolog lenne, és ez teljesen illik a személyiségéhez. Szóval tulajdonképpen mindkét borítót mi terveztük, a grafikus pedig valóra váltotta az elképzeléseket. 

2023. június második hetében rendezték meg a budapesti Könyvhetet, ami rengeteg szerzőnek óriási esemény! Te milyen élményekkel gazdagodtál az eseményen, hogy érezted magad? 

Mindig hatalmas élmény kimenni a Könyvhétre. Jó látni, hány és hány olvasni szerető ember jön ki ezen a pár napon, hogy beszerezze az előre kiszemelt köteteket, vagy csak úgy nézelődjenek. Úgyhogy már ebből a szempontból is hatalmas élmény volt. Pénteken és szombaton is volt szerencsém dedikálni, és úgy vettem észre, pénteken a szokásosnál kevesebben voltak, no de szombaton! Hömpölygött a tömeg, ezt jó volt látni. És persze hatalmas élmény volt dedikáni, találkozni más írókkal, bloggerekkel, olvasókkal. Jó volt ismerős arcokat látni, olyanokkal is találkozni, akikkel egyébként nem szoktam összefutni vagy a távolság, vagy pedig egyéb elfoglaltságok miatt. Úgyhogy köszönöm a kérdést, én nagyon jól éreztem magam mindkét nap, amikor kint voltam. Vásároltam is, cseréltem is könyvet, nézelődtem, úgyhogy szívet melengető érzés volt kint lenni íróként és olvasóként.

Ha jól tudom, részt veszel a hétvégén tartandó Völgységi könyvfesztiválon is. Milyen tervekkel készülsz az eseményre?

Igen, ez is igaz. Sajnos még nem jutottam el oda, úgyhogy az izgatottságom a maximumon van. Jolcsi hívott egy könyves beszélgetésre, ami nagyon kedves tőle, és itt is megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem. Úgyhogy várakozással telve indulok oda. Várom a beszélgetést, kicsit én is szétnézek, felfedezem magamnak a helyet, mert ez lesz az első alkalom, de remélhetőleg, nem az utolsó.

Mit gondolsz, az elmúlt nehéz időszakok után, mennyire volt felüdülés találkozni az olvasókkal? Mit tapasztaltál, öröm volt újra ilyen eseményen részt venni, bármelyik akár íróként, akár könyvmolyként?

Sajnos újabb és újabb nehézségek sújtják a könyvpiacot, de ebbe nem akarok belemenni. Olvasókkal mindig nagy öröm találkozni, akárcsak írókkal, akik még csak most kezdték, vagy már ezer éve a pályán vannak. Úgy gondolom, mindenkinek megvan az egyedi hangja, amit hallatni kell. És az olvasás szeretete, meg persze az írás szeretete összeköt minket. A Könyvhét pedig ennek egyfajta lecsapódása. Jó volt kimozdulni, mivel én is hajlamos vagyok kicsit begubózni a saját világomba, úgyhogy programnak is szuper volt. Meg persze a kapcsolatokat, barátságokat is erősíti. 

Mire készülsz legközelebb? Mesélsz nekünk egy kicsit?

Imádom a Halloweent. Minden évben tartunk beöltözős bulit, és én is híres vagy éppen hírhedt emberek bőrébe bújok. Úgyhogy legközelebb ezt az ünnepet céloznám meg, és hát mi mással, mint egy új megjelenéssel, ez évben utoljára. Ugyanis szintén interaktív regényként íródott a Bűvölet-sorozat, aminek lassacskán a végére érünk. Úgyhogy a tervek szerint évente jönnék ki egy-egy résszel, úgyhogy a következő négy évben biztosan nem fogok unatkozni. A többit pedig majd a sors alakítja. Amíg tudok, írok, nem állok le. Persze némi szünet kell, hogy az ember feltöltődjön. Írni olyan, mint egy kis szeletet kihasítani és átadni magamból, de a folyamatos „adás” felőröli a lelket, ezért most itt az ideje, hogy „kapjak” kicsit. És mi mást kaphatnék, mint egy kis nyarat, pihenést, olvasást, és élményeket. Ez a terv, aztán ősszel minden visszatér a régi kerékvágásba. Remélhetőleg. 

Köszönöm a szuper kérdéseket, nagyon élveztem az interjút!

Én pedig további sok sikert és szuper írásokat kívánok neked! Nagyon várom, bármit csinálsz!

Amennyiben érdekel Aurora munkássága, keresd hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések