Szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt a regényből!
Az elején egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen nem ismertem Abby Winter írónő munkásságát, viszont nagyon kíváncsi voltam Mimi fejlődésére.
Az elején egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen nem ismertem Abby Winter írónő munkásságát, viszont nagyon kíváncsi voltam Mimi fejlődésére.
A sok teendőm miatt ma sikerült elolvasnom a regényt, mindössze egy nap leforgása alatt és beismerem, hogy nagyon meghatott az eleje. Még véletlenül sem szeretnék átmenni azon, amin a főhőseink, de nagyon szépen átadta a szerzőpáros a barát/feleség/anya elvesztését. Emiatt már az elején nagyon nagy szimpátiával közeledtem feléjük.
Sokszor elgondolkodom azon, hányszor mondjuk valamire, hogy végleges, mégis, ez igazából akkor következik be, mikor az megszűnik létezni. Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam mennyire nehezen zárok le dolgokat és ennek ez a meggyőződés az oka. Hiszem, hogy amíg van élet, addig ott az újrakezdés és megbocsátás lehetősége is. Na, de vissza a könyvhöz!
A tragédia után kezdtem jobban jobban kötődni Sebastianhoz, ami azért nagy szó, mert nem könnyen tudok azonosulni férfi főszereplőkkel. De a karaktere, amely őszinte és nagyon emberi, nem hagyott nekem más választást. Tetszett, hogy nem próbált macsó lenni, hanem megélte a fájdalmát. A kisfiával töltött pillanatoktól pedig összeszorult a szívem! Nem is ragozom ezt tovább, mert egyszerűen kedvenc karaktert avattam a könyvből.
Meghan már nem volt ennyire szimpatikus, igaz, sok dologban meg tudtam őt érteni. Barátnője hirtelen halála természetesen őt is megviselte, de örültem volna ha egy picit többet kapunk az összetört pillanatokból. Elismerem, mindenki másképpen éli meg ezeket a pillanatokat, de egy kicsit több lelki vívódást vártam volna tőle, azok után mennyire közel álltak egymáshoz.
Viszont az kifejezetten tetszett, hogy a történet kezdetén nem jöttek ki Sebastiannal. Jó kis rajtkocka volt ez mindkettőjük számára.
Romantikus regény révén a történések természetesen az újrakezdést mesélik el. Szépen adagolták nekünk az új mindennapokat, az új érzelmeket. Mindenből pont annyit kaptunk, amennyire szükség volt ahhoz, hogy egy picit mi is kiheverhessük a tragédiát.
A kisfiú alakja annyira aranyos volt, hogy mindenképpen kellett a történetbe. Őszinte volt, tiszta és nagyon ártatlan. Minden anya ilyen gyerkőcöt szeretne szerintem.
Meg kell említsem a borítót is, amely nagyon illik a regény hangulatához. A rajta látható végtelen pedig egyszerűen a legkifejezőbb szimbólum, amit rátehettek. Gratulálok a tervezőnek!
Az elején említettem, hogy érdekelt Mimi Taylor fejlődése: bár azt nem tudom, melyik részt ki írta, de összességében egy szépen megfogalmazott érzelmekkel teli történetet kaptam. Mimi eddig is ebben a műfajban alkotott, ám most elkezdtem megkapni, amit eddig hiányoltam: az emberi reakciókat logikával és érzelmekkel összekötve. Nagyon szerettem, hogy most nemcsak arról volt szó, hogy hipp -hopp szerelembe esünk, hanem volt egy íve a cselekményeknek és fejlődése a szereplőknek.
Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni azt, hogy melyik írónő melyik részt írta, ami azért fontos, mert így tényleg egy kerek egész történetet kapunk.
Gratulálok hölgyek, becsületes, alapos és lelket érintő munkát végeztetek!
Ha te is kíváncsi lettél a regényre, megrendelheted a NewLine Kiadó weboldaláról!
Ha te is kíváncsi lettél a regényre, megrendelheted a NewLine Kiadó weboldaláról!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése