Először szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kapta a regény elolvasására! Nagyon szeretem a horror történeteket és az írónő munkássága már rég foglalkoztat. A novelláját szerettem, lássuk mennyire hátborzongató számomra Az árnyékfalu.
Igazság szerint nem volt annyira rémisztő, mint ahogyan vártam. A pandémia nagyon megihlette az írónőt, ám ő továbbgondolta a valóságot és sokkal rémisztőbé változtatta azt. Kicsit " mi lenne, ha.." érzésem volt olvasás közben és valójában ezt hozott elő belőlem a hátborzongató gondolatot.
Főhősünk, Jenna élete teljesen megváltozik, mikor a világot egy ismeretlen járvány támadja meg. Túl kell élnie, nemcsak testileg, de lelkileg is. Erős, bátor és nem kevésbé talpraesett, mint bármelyik férfi. Azt kell mondjam, egy ennyire kiszámíthatatlan helyzetben ilyen emberekre van szügség. Hiszen, ha valaki körül egy csapat zombi hemzseg, az utolsó dolog, amit megengedhet magának, hogy féljen.
Ám a leghátborzonngatóbb rész mégis a felszín alatt, a pszichében zajlik. Mivel nem ismerjük a járvány eredetét, nem tudjuk mikor lesz vége, sőt még azt sem, mi vár ránk holnap, a szereplők nem kevés nyomás alá vannak téve. Konkrétan óráról órára, percről percre kell megtervezniük a következő lépésüket a tűlélés érdekében, a legkevesebb információ birtokában.
Ám még ilyen helyzetben is utat talál magának a szerelem. A gyengéd érzelmek, az összetartozás segít elviselhetővé tenni az életet a pokolban. Bár hozzátenném, én enélkül is el tudtam volna képzelni a cselekményt. Ám az tény, hogy ez a szál enyhitett egy kicsit a félelmen, amiken a szereplőknek át kellett menni, így teljes mértékben értem a szükségességét.
Az írónő egyébként ügyesen szötte a szálakat, el is hittem neki a történteket, csak számomra nem volt elég ijesztő. Tény, hogy ebben a zsánerben sokat olvasok, emiatt magasak az elvárásaim, de inkább kikapcsolt, mintsem felnyomta a pulzusomat.
A borító viszont nagyon kifejező, határozottan tetszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése