Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér - Ahogy Isabel látja

Palásthy Ágnes -  A tekergő bőregér című könyvét  Niky már értékelte a blogon, ám mivel megkaptam tőle, és mint tudjátok, nagyon szeretem a meséket, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!

Aztán a napokban – mikor rossz volt a kedvem -, azt gondoltam, hogy egyéb teendők ide vagy oda szükségem van valamire, ami kiránt egy kicsit a valóságból és örömet lelhetem benne. Elővettem tehát Ágnes könyvét és belevetettem magam a világába.

A regény több kis történetet tartalmaz, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az erdei állatok együttélése és egymás segítése adja az egész alapját.

 Az első, ami megragadott és sikerült mosolyt is csalnia az arcomra,  azok az illusztrációk. A címadó mese egy kis bőregérről szól, aki nagybátyját meglátogatva elcsatangol és kalandokba keveredik. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy jól érezzem magam, na de képzeljétek el, hogy a kislány végig cumival a szájában vagy a nyakában van ábrázolva! Annyira aranyos!

Mint említettem, ezután megismerkedhetünk a többi szereplővel: Mosó Misivel és az unokaöccseivel, Leóval a pókkal, Napóleonnal a kis vaddisznóval, és bár mindenki kap egy-egy saját kis történetet, az életük és kalandjaik összefonódnak.

Mivel a regényt öt éves kortól ajánlják, ezért számomra ez a fajta kapocs azért fontos és kiemelkedő, mert megtanítja a kicsiket a közösség összetartó erejére és arra, hogy bizony a cselekedeteink hatással vannak a körülöttünk élőkre is. Az első mesénél maradva, amikor a kislány elveszik, többen aggódva keresik őt.

 A történet persze humorban is bővelkedik, ebből a szempontból Peti a kismadár és nénikéje meséje a legkiemelkedőbb. Karola néni nyers stílusa és szókimondása nagyon is tetszett, ahogy az is miképpen vette rá Petit a sportolásra.

Számomra legmaradandóbb szereplő Mókus Rézi, aki mindig ott segít, ahol szükséges. A bajban nem veszíti el a fejét, hanem megpróbál minél gyorsabban valamiféle megoldást találni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Picit úgy éreztem, mintha ő lenne a társaság óvó nénije, aki figyeli a rosszcsontokat és fenntartja a rendet. Tekintve, hogy az írónő pedagógus, azt hiszem, Rézi jellemvonása nem is áll olyan távol a valóságtól.

A fogalmazás mód is nagyon szép, választékos. Érezni, hogy az írónő sokat foglalkozott gyerekekkel, mivel nagyon gördülékenyen szólítja meg őket.

Egy dolgot említenék meg, ha úgy tetszik, negatívumként: az egyes történetek számomra túl rövidek voltak. Mindegyik végén úgy éreztem, hogy hiányzik még valami. Talán egy hosszabb kifejtés, vagy még pár oldal. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem lenne kerek a történet, csupán bennem maradt egy olyan érzés, mintha folytatódna még, csak elfogytak a lapok.

Ettől függetlenül bátran ajánlom olvasásra, hiszen a célját maximálisan betölti: szórakoztatva tanítja a csemetéinket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta:Isabel