Julianne Donaldson - Edenbrooke duológia

 
Nem is tartom már számon, hogy mióta tavaly nyáron megkaptam Nikitől a sorozatot, hányszor olvastam el. Azóta is sokszor mondom neki, hogy mennyire jó választás volt ez az ajándék! Ha csak egy kedvencet kell választanom, a tavalyi újdonságaim közül ez lenne az, mindjárt elmesélem miért!

A történet a XIX. századi Angliában játszódik. Középpontjában Edenbrooke, egy birtok áll, melynek tulajdonosa a szigorú elveket valló Philip Wyndham. A férfi korábban katona volt és nem ő, hanem az elhunyt testvére örökölte volna a családi vagyont - ez egyébként ki is derül az Edenbrooke örökségéből. Ám miután az élet más sorsot szánt neki, hazament és megpróbál a társadalom által elvárt életet élni. Feleséget és családot szeretne, ám a megfelelő neveltetésű hölgyektől kirázza a hideg.
Marianne ​Daventry nem egy hétköznapi lány. Műveltebb, ravaszabb és szókimondóbb a társainál és esze ágában sincs férjhez menni. Szabad szellemű: fára mászik, teheneket fej, nem zavarja, ha ziláltan látják, és úgy hárítja az udvarlói közeledéseit, hogy szegénynek felfogni sincs idejük a történteket.
Ám mivel nagymamája mindenképpen „rendes és tisztességes hölgyet” szeretni faragni belőle, és neki is szüksége van levegőváltozásra, reménykedve fogadja el húga meghívását a birtokra, ahol együtt vendégeskednek egy ideig.
Főhőseink itt ismerkednek össze és természetesen eleinte ki nem állják egymás társaságát. Nem is ez teszi számomra érdekessé és egyedivé a történetet, hanem a párbeszédek a két nagyon eltérő személyiség között. A férfinak megfelelő feleség kell, aki tudja hol a helye, a nő pedig minden, csak nem az. 
Mindketten nagyon értelmesek, ami csak még inkább növeli számomra a színvonalat. Vicces és érteles gondolatok sokasága található a regényben, mely intelligens kikapcsolódást ígér.

Az író stílusa hasonlít Charlotte Brontë-hez, tiszta, mégis egyszerű és könnyen követhető!
A borítók pedig egyszerűen meseszépek! Sokszor csak nézegetem, mert már ez megnyugtat!
Az értékelés végére szeretnék gratulálni a kiadónak, amiért a fordítás mellett döntött! Remélem, sok hasonló könyvekkel örvendeztetnek meg minket a jövőben is!

Ha téged is érdekel ez a lenyűgöző történet, keresd a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában!

Írta:Isabel

Jodi Picoult - Samantha Van Leer- Sorok között

A világjárvány okozta változások lehetővé tették számtalan magyar és külföldi könyv ingyenes elolvasását!

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az íróknak, a kiadóknak és minden segítő szándékú embernek, akik így is szeretnék megkönnyíteni, ezt a nehéz időszakot!

  

Ebben a helyzetben NiKy és én is próbáljuk megtalálni az élet apró örömeit még inkább, mint eddig.

Nos, nekem sikerült megtalálnom az év könyvét.

Egyszerűen fantasztikus volt: pár óra alatt kiolvastam a majdnem 400 oldalt.

Mivel imádom a meséket, meseadaptációkat egyértelmű volt, hogy ami úgy kezdődik: „egyszer volt, hol nem volt…” nekem tetszeni fog. Ám, ez édes kevés lenne ahhoz, hogy megkapja tőlem az év könyve címet.

A történet három szálon fut: először megismerkedünk egy mesekönyvvel, melynek főszereplője Olivér herceg. Édesapját a féltékeny, gonosz fia születése napján megölte és a kisfiú élete is veszélybe kerül. A bátorság varázslata árán sikerül a tündéreknek megmenteni őt, de a herceg, mindig is érzi magában ennek hiányát.

17 évesen azonban, mégiscsak trónra lép kiemelkedő eszének és leleményének hála, ám egy nap egy titokzatos idegen téved a palotába és arra kéri, mentse meg a lányát.

Számomra már ez is elég izgalmasan hangzik, de ekkor jön a csavar és a második szál: a szereplők önálló akarattal és élettel rendelkeznek.

Olivér már nagyon unja, hogy minden napja ugyanúgy telik mióta csak él, ezért szeretne kijutni a könyvből.

Itt fut be a harmadik szál és vele Delila a gimnazista lány, aki imádja Olivér herceg történetét. Számtalanszor olvasta már, mígnem egy napon észreveszi, hogy valami megváltozott a könyvben. Szép lassan bontakoznak ki a szálakon a cselekmények, tudunk meg egyre többet a szereplőkről is és el kell, hogy mondjam nagyon szurkoltam azért, hogy egymásba szeressenek és együtt legyenek.

Őszintén: van olyan olvasni szerető ember, aki ne álmodozott volna már arról, hogy találkozik egy könyv főszereplőjével? Hogy elbeszélgetnek, netalán szerelmesek is lesznek egymásba?

Én bizony már eljátszottam a gondolattal, sőt odáig merészkedtem, hogy történetet is írtam róla.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cselekmény és a felépítés egy picit emlékeztet a Végtelen történetre - éppen együtt olvassuk NiKyvel, ezért emlékszem - de ezt hamar el is felejti az ember, mert pár oldal és teljesen eltér a két történet.

Bár egyik szerzőtől sem olvastam még semmit, nagyon tetszett ez a fantáziával átszőtt könnyed fogalmazásmód, ami a történetet jellemzi. Mint megtudtam a regény első lappjairól, anya-lánya párosról van szó, és igen, a mély összhangot, mely jellemzi őket, nagyon lehet érezni.

A borító pedig egyszerűen varázslatos. Egyszóval minden adott egy könnyed, de szórakoztató kikapcsolódáshoz. Az én kívánságlistámon már rajta van és bátran ajánlom, hogy ti is tegyétek rá, mert nem fogtok csalódni!

Én a https://www.scribd.com/ oldalon találtam rá a könyvre, de felhívnám a figyelmet, hogy itt csak 30 napig ingyenesek a szolgáltatások!

Amennyiben papírkötésben szeretnétek megvenni az Librinél megtehetitek!

Írta:Isabel

A szerző, aki szeret megdöbbenteni- Interjú a Vágymágusok és Esővágy szerzőjével, On Sai-val

On Sai - Esővágy című novelláskötetét, pár hete értékeltem itt a blogon és nagyon el voltam varázsolva tőle. Mivel kellemes élményben volt részem, felkértem az írónőt egy interjúra.
A következő percekben ezt olvashatjátok:

Eddig 12 könyved jelent meg, amihez szívből gratulálok! Biztosan több interjút adtál már írásban és személyesen is egyaránt. Hogyan éled meg ezeket a felkéréseket?

Nagy öröm, hogy ilyen sokan olvassák a könyveimet, és megtisztelő, amikor felkérnek beszélgetésre. Nagyon kevés idővel gazdálkodom, és örök hálám Radasits Mariann által vezetett Galaktikus Fanklubnak, mert rengeteget segítenek a kreativitásukkal. Ők kezelik az On Sai Facebook oldalt.  

Négy sorozat kötődik a nevedhez: Calderon, Szivárgó sötétség, Vágymágusok és Alfabéta Mágustanoda. Bár még mindegyik folyamatban van, nagyon érdekelne, hogy számodra melyik jelentette íróként a legnagyobb kihívást és miért?

Íróként mind kihívás volt, mert mindegyikben valami új dolgot próbáltam ki, olyasmit, amit máshol nem. A legbonyolultabb világ a Szivárgó Sötétség sorozat, itt egyszerre próbálok elgondolkoztatni, miközben izgalmasan kell átadni a misztikus rejtélyt.  

A blogunkon, eddig két alkotásodat értékeltük: Niki olvasta a Vágymágusokat, én pedig az Esővágyat. Megtennéd, hogy pár mondatban összehasonlítod a két kötetet? Miben térnek el és miben mutatnak hasonlóságokat?

Az Esővágy úgy született, hogy tíz év novelláiból kiválogattuk a legjobbakat, és legszelídebbeket, ahol nem mészárolnak le senkit. Minden novella egy külön világ, külön történet. Egy humoros után egy elgondolkoztató írást tettünk, ez volt a koncepció. Valójában a sci-fi írások felnőtteknek szóltak, ezek antológiákban és a Galaktikában jelentek meg korábban, de Katona Ildikó kiadóvezető úgy vélte, a fiataloknak is nagy élmény lesz.
 A Vágymágusok stílusra az Esővágy kötet címadó novellájára hasonlít abban, hogy mindkettőben a szerelemről és a szexualitásról írok. Az Esővágy leírósabb stílus, mint a humoros írásaim, és itt a hangutánzó és hangfestő szavakkal is játszottam. A Vágymágusok is gazdagabb leírásokban, de itt inkább a lány hangjára fókuszáltam. Részemről nagyon szeretem a fiúruhás lányokat, a hercegeket, és a kalamajkákat.

Az olvasóidtól, milyen visszajelzéseket kapsz: melyek a kedvenc írásaik tőled?

A legtöbb olvasója az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetnek van, ebből elfogyott az eredeti kiadás, és most már az utánnyomás is kezd. Ez önálló kötet, és fiataloknak szól. A felnőtt nők és férfiak a Calderon kapitányért lelkesednek a humor miatt. Viszont a legszenvedélyesebb olvasórétege a Szivárgó sötétség sorozatnak van, rendszeresen kapom az üzeneteket, hogy emberek életük nehéz pillanatában segítséget találtak a benne lévő gondolatokban.  

A könyveid a Könyvmolyképző Kiadónál kaphatóak: mesélnél a velük eltöltött időről és a közös munkáról?

Kilenc éve dolgozom náluk, főállású szerkesztőként home- office-ban vagyok, és a tehetséggondozással és a magyar írókkal foglalkozom. A kiadónál látszik, hogy mindenki imádja a munkáját, és hatalmas szenvedéllyel csinálja. A novelláim sok helyen jelentek meg, sok kiadót ismerek, de a regényeimet mind itt publikáltam. Nagyon szeretem, hogy erős a szerkesztői háttér, jók a marketingesek, pontosak az elszámolások. Az is hatalmas élmény, hogy többféle zsánerben és témában írhatok, ez rengeteg kiadónál nem lenne lehetséges.  

Miért döntöttél az írói álnév használata mellett? Az On Sai esetleg valami különleges jelentést hordoz?

Igen, azt, hogy túl gyorsan gépelek, és nem érzékelik a billentyűk. Az onsai nickem a bonsai szó elírásából ered, és a blogger nevem volt. Az első novellám megjelenésekor felhívott a szerkesztő, és közölte mindenkinek angolszász neve van az antológiában, én sem jöhetek ki magyarral. Akkoriban nagyon nehezen lehetett magyar néven publikálni.  Mint kis troll, inkább egy japános hangzásút választottam. Később máshol a többi novellám magyar néven jelent meg. Aztán pár évvel később regényíróként belefutottam abba a helyzetbe, hogy túl általános a nevem. Sajnos nem jutott eszembe a magyar álnév, ez akkoriban nem volt szokás, így megmaradtam a jól bevált japánosan csengő névnél. Szerintem nem is tudnék azonosulni semmilyen más álnévvel.  

Nem véletlenül tértem ki erre, hiszen megjelent A siker tintája, amit már Varga Beaként publikáltál. Miért érezted szükségét annak, hogy ne az olvasók által megszokott néven írd meg?

Egy magyar könyves szakmáról szóló kreatív írás könyvet vicces lett volna idegen néven publikálni. Szerkesztői és írói körökben amúgy is ezen a néven ismernek.  A gyerekeknek szóló könyvem szintén Varga Bea néven jelent meg. Szeretem ezt a nevet, és ha most kezdeném a pályát, akkor ezen publikálnék, de már az olvasók megszokták az On Sait.

Ez a kötet teljesen más műfaj szempontjából is, mivel a kezdő íróknak próbál segítséget nyújtani a megfelelő írástechnika elsajátításában. Hogyan fogalmazódott meg benned ennek a megírása? Miben tér el szerkesztés szempontjából a többi művedhez képest? Hogyan fogadta a célközönség?

A pályázók és íróiskolások kérték, hogy legyen egy ilyen áttekintő írás. A siker tintája nem megy bele mélyebben a témákba, hanem egy átfogó körképet ad. Nagyon fontosnak láttam, hogy lélektani dolgok is szerepeljenek benne, ezek nekem szakmába vágnak, és más kreatív írás könyvekben ritkán esik róluk szó. Ez a kötet a kiadónak nem vágott profilba, így nagy öröm volt, hogy mégis megjelenhetett. A fogyása jó, idővel, remélem, ebből is utánnyomás lesz. Nagyon jó visszajelzései voltak, a kezdő írók szerették, és egyetemen is oktatják kreatív írás kurzusokon.  

Mivel nem tudok elmenni a világban zajló borzasztó események mellett, szeretnélek megkérdezni, hogy te mit tanácsolsz az olvasóidnak? Mivel sokan szeretnek és figyelik a munkásságodat, ezért azt gondolom, hogy a szavaid megfelelő súlyúak ebben a kérdésben.

Figyeljünk a belső hangra. Ha azt érezzük, ideje megújulni, más értékrendet felállítani, akkor tegyük azt. De ha azt érezzük, hogy túl nagy a stressz, és be kell zárkózni lelkileg is, tegyünk így, foglalkozzunk a kedves dolgokkal. Ami az egyik embernek jó, a másiknak nem. Legyünk önmagunk, mert ekkor vagyunk a legerősebbek, és legboldogabbak. És hogy kik vagyunk? Ezt legjobban naplóírásból tudhatjuk meg. Beszélgessünk a lapokon önmagunkkal. Kiváló hallgatóság.

Milyen terveid vannak az elkövetkező hónapokra? Ha a világ visszaáll a megszokott kerékvágásba, számíthatunk tőled új megjelenésre?

Az én életem nem sokban változott, hiszen eddig is home office-ban dolgoztam. A szabadidőm sajnos kevesebb lett, több dolog is a nyakamba szakadt. Ennek ellenére készülőben a Vágymágusok második kötete, A két herceg. Már a háromnegyedénél járok, és nagy örömmel írom. Más lesz, mint az első kötet, itt Rianna nem külső ellenséggel, hanem önmagával küzd. Remélem, izgalmas élményt nyújt majd az olvasóknak.   

Köszönöm a nagyszerű kérdéseket.

NiKy-vel együtt további sok sikert kívánunk az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel írói oldalát vagy blogját! Mindkét helyen sok érdekességet találhattok!

Írta: Isabel