Novellákról lévén szó, én egy rövid de kibontott történetet vártam. Ehhez képest nagyon mást kap az olvasó. Naplójegyzeteket. Két könyvben, két nővértől. Akik ugyanazon a mérhetetlen fájdalmon mennek keresztül és akik képesek felülkerekedni a legmélyebb sötétségen is.
Sokszor voltam már nagyon mélyen az életben. Nem egyszer éreztem azt, hogy nem látom a sötétség végét. A szerző ezt az érzést gyökerestül megfogta és az összes lehetséges módon körbejárta. Választékosan, mégis szívből írt sorai az ember lelkéig hatolnak és képesek újra átéreztetni azt, amit már halottnak hittél. Mindezt azért, hogy a végén rájöjj arra, hogy mindig mindenből van kiút. A saját mélységedből is.
A lapokon nem kapunk kerek történetet, csupán gondolatokat, érzéseket. Ezekből kell egy képet kiraknunk és meglátni a mondandót. Pozitívum ezeknek a kialakítása: a szöveg mellett szebbnél szebb fotókat találunk, emlékeket, melyek még inkább felerősítik érzéseinket. Ugyanakkor minden oldal tele van apró csillagokkal, melyek számomra a reményt, a fényt jelentették.
Már volt alkalmam pár könyvet olvasni a szerzőtől, így az írástechnikája nem okozott meglepetést. Tudom, hogy jól ír. Viszont az átadni kívánt érzelmek most sokkal jobban átjöttek, mint eddig bármikor. Véleményem szerint ez hatalmas fejlődés volt a részéről.
Borítói - mint mindig - nagyon szépek és kifejezőek.
Az értékelés végére már csak annyit fűznék hozzá, hogy fontosnak tartom az olyan történetek olvasását/írását, ami az élet negatív oldalát (is) megmutatja. Azt, hogy korántsem úgy működnek a dolgok, mint a mesében. Hogy nem feltétlenül létezik boldog vég - de mindig van lehetőségünk a változásra és - amit a legfontosabb - az újrakezdésre!
A szerzőnek köszönöm szépen, hogy lehetőséget adott az olvasásra! Figyelni fogom a munkásságát -csakúgy, mint eddig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése