Mint tudjátok, hatalmas rajongója vagyok a meséknek és amikor egy kifejezetten izgalmasat olvashatok, akkor érzem magam igazán boldognak.
Azt is tudjátok, hogy mindig adok az általam olvasottabbaknak a véleményére és ez most sincs másképp. Mivel nagyon jó véleményeket hallottam a könyvről, mindenképpen szerettem volna a véleményemet kifejteni itt a blogon!
Köszönöm szépen a kiadónak, hogy lehetőséget adott erre!
A történet főhőse Zelka királylány, akinek nem volt szíve és ezt most szó szerint kell érteni. Különleges képessége révén nagyon jól bírja a hideget, ám ettől ő mégis kedves és szerethető maradt. Azért, hogy megmentse hőn szeretett húgát önként vállalja az utat a Tél Birodalmába, hogy a Tél herceg túsza lehessen.
Erről az alapfelállásról nekem a Szépség és a szörnyeteg jutott eszembe, de erről kicsit később.
A lány az úton megtudja, hogy a Nyár leánya, a Tavasz a palota fogságában van több másik lánnyal együtt, így elhatározza, hogy kiszabadítja őket. Ahhoz képest, hogy egy teljesen idegen birodalom fogja, elég bátor tettre készül, nem?
Ennyit a tartalomról, inkább azt mesélem el, hogy bennem milyen benyomást keltett. Mint említettem, van benne jó pár elem, mely az egyik kedvenc mesémre emlékeztet: önfeláldozó és bátor hősnő, aki valaki más helyett vállalja a veszélyt, komor kastély, egy herceggel, aki bűne miatt szenved. Ám engem ez nem zavart, mert az író egyedi stílusa sok pluszt is hozzáad a történethez.
Gyermek fejjel nagyon izgalmas és lebilincselő mesét kapunk.
Azonban van itt valami, amiről mindenképpen szeretnék pár szót ejteni. Mit ad a könyv egy felnőtt számára?
Zelka egy olyan lány, aki nagyon magányosan élte életét, mígnem megszületett a kistestvére. A két lány közötti kötelék annyira erős volt, hogy az idősebbik még az életveszélyt is vállalta érte. A szerző nagyon finoman, mégis egyértelműen érzékelteti, hogy ez nemcsak a testvéri köteléknek köszönhető, hanem annak, hogy Zelkának volt végre valaki, akit szerethetett és aki ugyanígy érzett iránta. Az igazi kötődéseink olyan erőt képesek felszabadítani bennünk, mellyel bármilyen veszéllyel képesek leszünk szembenézni, csakhogy megvédhessük a másikat.
Viszont az író még ennél is továbbment: mindenki félelemmel gondolt a Tél hercegre, ám a lány megnyitotta előtte a szívét, hogy megmutathassa, ki is ő valójában. Gyönyörű kis ajándékdobozba csomagolva kaptuk meg azt a tanulságot, miszerint senkit se ítéljünk meg mások véleménye alapján.
És még mindig nem végeztem, ugyanis, ha eltekintünk a meseszerű elemektől, láthatjuk, hogy sajnos a jelenkor időjárása nagyon hasonlít a könyvben lévőhöz. Néha én is azt érzem, hogy ellopták a tavaszt, csak még hozzátenném azt is, hogy a tél megbolondult. Viccet félretéve, fontos, hogy olyan meséket is olvassunk, melyekben felfedezhetjük világunk egy olyan részét, mely sebezhető.
A gyermekeink nem feltétlen tudatosan, de oda fognak figyelni ezekre a jelekre és elkezdenek azon gondolkodni, hogyan tehetnének ellene. Valójában pedig ez lesz az, ami előre - és remélem jobb irányba - mozdítja majd az életünket.
Bár, eddig egy mondatot váltottam a szerzővel - felkértem egy interjúra - de mégis, nagyon büszkének és meghatottnak érzem magam, amiért vannak olyan alkotók, akik ennyire mély mondanivalót képesek átadni a kicsiknek is!
A végére már csak annyit, hogy önálló olvasásra is alkalmas a könyv, kisiskolás kortól!
Írta: Isabel
