A napokban lehetőségem nyílt elolvasni Bombicz Judit
legfrissebb mesekönyvét. A Csodák könyve valóban olyan varázslatos, mint ahogy
a cím sugallja, ezért nagyon kíváncsi lettem az alkotójára. Szerencsére a
szerző elfogadta az interjúfelkérésem, így együtt tudunk hangolódni a
karácsonyra!
Kérlek, pár szóban mutatkozz be a blog olvasóinak! Miért
pont meséket kezdtél el írni?
Először is nagyon köszönöm a felkérést. Egy interjú
kérdéseire mindig megtisztelő válaszolni.
Bombicz Judit vagyok és a meseírást,
egyáltalán az írást a hivatásomnak tekintem. Civilben a lakóhelyemen egy
cukrászdát vezetek, alkalmazottként. Miért pont a mesék? Nos, nem azokkal
kezdtem, hanem versekkel, tizenévesen. Tipikusan egy szerelem hatására. Később
aztán más témájú versek is jöttek természetesen. Viszont, amikor a lányom,
Judit megszületett, akkor kezdődött a mesélős korszak, hiszen egy kisgyerek
igényli ezeket. Igazság szerint nekem is nagy igényem volt ezekre a meghitt
pillanatokra. Olvastam sokat mesekönyvekből, de nagyon sok általam kitalált
mesét mondtam a lányomnak, aki ezeket nagyon szerette. Akkor még eszembe sem
jutott bármelyiket leírni, vagy elgondolkodni azon, hogy belőlem akár író is
lehetne. Lányom már bőven tizenéves volt, amikor az első mesét leírtam. Ettől
kezdve nem volt megállás, jöttek sorban az új történetek. Mindig is szerettem a
meséket, aztán persze ráéreztem a saját mese írásának ízére. Bevallom,
szerintem függő lettem. Szeretem ezt a varázsvilágot, ahol bármi teljesülhet.
Szeretem, amikor egy kisgyerek csillogó szemmel hallgatja a meséimet, és újra
kéri őket. Azt hiszem, ennél nagyobb doppingszer nem is kell az íráshoz.
Számomra az írás már olyan szinte, mint a levegővétel. Spontán jön.
A Csodák könyve egy testvérpár varázslatos kalandjait meséli
el kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Engem a benne található mesekönyv egy
nagyon picit emlékeztet a Végtelen történet ikonikus könyvére. Honnan jött az
alapötlet?
Őszinte leszek, nem ez volt a terv. Mivel olvastad, tudod,
hogy az első mesében még nem a könyv segíti kalandokhoz a gyerekeket, hanem egy
varázslatos karácsonyfadísz. Amikor aztán a második mesét kezdtem írni, akkor
jött, hogy mivel Fanni eléggé könyvmoly, valamit kezdenem kéne az egyik
könyvével, így aztán megszületett a varázskönyv is. Igazából nekem eszembe sem
jutott a Végtelen történet (pedig láttam a filmet nem egyszer), amíg nem tetted
fel ezt a kérdést.
Nagyon élethűen sikerült átadnod a gyerekek civakodását és gondolkodásmódját?
Saját tapasztalat alapján fogalmaztad meg ezeket, vagy szakkönyvet olvastál?
Igazság szerint nagyon élénken él bennem a gyermekkorom. Van
egy unokanővérem, aki csak két héttel idősebb nálam, és minden nyáron együtt
nyaraltunk a Nagyszüleinknél. Sosem fogom elfelejteni azokat a csodálatos
nyarakat, amiket együtt tölthettünk gyermekkorunkban. A mai napig imádjuk
egymást, de persze két kislány ettől függetlenül azért össze is tud különbözni
bármin. Az is igaz, hogy szinte percek alatt kibékültünk, s nem is történt meg
olyan sokszor, de azért emlékszem rá. Nagyon sokat tudok meríteni a saját
életemből, tapasztalataimból, a gyermekkoromból, na meg a lányom gyermekkorából
is. Mivel a húgom és köztem 13 év korkülönbség van, a mi életünkből ezek a
civakodások már kimaradtak.
Miért a NewLine Kiadót választottad, mikor úgy döntöttél
megjelenteted a történetedet?
Amikor az előző kiadóm megszűnt, muszáj volt új kiadót
keresnem az írásaimnak. Feltétlenül olyat szerettem volna, ahol igazán
foglalkoznak a kéziratommal, ahol nem csak a profit a lényeg, hanem az író és
műve is. Elég sokáig nem találtam megfelelőt. Aztán egy kedves internetes
ismerősöm, Kovács Ági ajánlotta a NewLine Kiadót. Utánanéztem, átnéztem az
oldalukat, és láttam, hogy mesekönyv még nem jelent meg náluk. Benne volt a
pakliban, hogy nem is szeretnék, de azért megpróbáltam. Végül is semmi mást nem
veszíthettem, mint azt, hogy kapok egy újabb nemet. Ez engem sosem tántorított
el, mindig úgy gondoltam, egy újabb mérföldkő volt, ami után mennem kell
tovább, hogy elérjem a célomat. Ma már tudom, hogy nagyon jó helyen vagyok a
NewLine Kiadónál, mert éppen olyan, amilyet kerestem. A kiadó vezetője,
Gibicsárné Szabó Noémi maga is író, így tudja, min megyünk keresztül egy-egy
kiadás előtt, ezért mindenben segít, amiben csak tud. A kiadó írói gárdája
pedig már olyan szinte, mint egy nagy család. Ha kell segítünk egymásnak, ha
kell, akkor lelket öntünk a másikba. Mikor, mire van szükség. Egyébként a
meséken kívül írtam egy közel négyszáz oldalas romantikus fantasy regényt is,
de hogy annak mi lesz a sorsa, azt még homály fedi. Ha a kiadó jónak látja,
akkor talán az is megjelenhet egyszer.
A borító és az illusztrációk is nagyon szépek: valóban
segítségünkre vannak abban, hogy egy valódi mesevilágban érezzük magunkat?
Mesélnél a közös munkáról a grafikusoddal?
Nagyon szívesen mesélek róla, hiszen ő a fogadott lányom. A
neve Hiczkó Zsuzsanna, aki már kicsi koruktól kezdve a lányom barátnője. Ennek
ellenére sosem tudtam, hogy ilyen szépen tud rajzolni. Amikor szerettem volna
illusztrációkat az előző (Mesék elalvás előtt) mesekönyvemhez, a szerzői
oldalamon kezdtem keresni valakit, aki segíteni tud ebben. Zsuzsi pedig rajzolt
az egyik mesémhez és átküldte nekem. Szinte azonnal beleszerettem a rajzába.
Bájosak, kedvesek voltak rajta a mese szereplői. Éppen ilyet képzeltem el
illusztrációnak. Azóta is együtt dolgozunk, vita nélkül. Amikor átadom neki a
kéziratot, elolvassa, jegyzetet készít, és megbeszéljük az elképzeléseit. Eddig
még semmit nem vetettem el, amit kigondolt, mert annyira illettek a rajzok a
történetekhez. Jelenleg egy következő mesekönyv illusztrációján dolgozik, plusz
egy meglepetés kézirathoz is készít néhány rajzot. Remélem, a mesekönyv a jövő
évben meg is jelenhet majd.
Milyen visszajelzéseket kaptál? Az olvasótáborodnak hogy
tetszik a Csodák könyve?
A visszajelzések szerencsére nagyon jók. Igazából nem nagyon
kaptam negatív visszajelzéseket. Bár minden véleményt azért kicsit
fenntartással kezelek, hiszen az olvasóim közül nagyon sokan személyesen is
ismernek, van, aki gyerekkorom óta. Ilyenkor megmozdul bennem a kisördög, hogy valóban
azt gondolja, amit mond, vagy csak azért mondja, mert ismerjük egymást. Azonban
egyre többen mondják, írják, hogy már nagyon várják a következő mesekönyvet.
Szerintem ez elég sok mindent elmond! Egy biztos. Én az igazságra vágyom, arra,
hogy azt mondják el nekem, amit valóban gondolnak az írásaimról. Ha negatív,
azt is lehet normális stílusban, sértés nélkül előadni, és akkor az ember
elgondolkodik rajta, vajon tényleg úgy van-e, ahogy mondja az illető.
Több mesekönyved és antológiád is megjelent már. Melyik a te
személyes kedvenced? Melyiket ajánlanád egy olyan gyerkőcnek, aki megismerné az
írásaidat és miért?
Igazság szerint a meséim olyanok, mintha a gyermekeim
lennének. Egy jó anya pedig nem tesz különbséget a gyermekei között.
Természetesen ettől függetlenül a valódi gyermekemet, a lányomat imádom
legjobban. Mivel imádom a karácsonyt, az akkor játszódó meséimet nagyon
szeretem. Aztán nagyon szeretem azokat, amik állatokról szólnak, vagy éppen a
felhők között játszódnak, na meg a többit. Tényleg nem tudnék kiemelni igazán
egyet sem. Mindet szeretem. Azonban, ha olyan gyerkőcről van szó, akit még rá
kell vezetni az olvasás szépségére, akkor talán a rövidebb mesékkel kéne
kezdenie, amiket egy olvasásra meg is tud emészteni. Utána jöhetnek a hosszabbak,
amiket akár két alkalomra is beoszthat. Rövidek például azok a meséim, amiket a
havi nyereményjátékok nyerteseinek írok, már három éve. Ezekből is szeretnék
majd mesekönyvet megjelentetni, ha sikerül.
Elmúlt a Mikulás és lassan itt a Karácsony. Ti hogyan készültök
ebben a megváltozott helyzetben az ünnepekre?
A Mikulás és a karácsony számomra mindig a varázslat, a
csodák időszaka. Ilyenkor sokkal intenzívebben érzem a késztetést arra, hogy
találjak valakit, aki mellettem lehet. Eddig nem sikerült, de nem adom fel. Az
idei Mikulás napon néhány kedves barátom éreztette velem a szeretetét, amivel
hatalmas boldogságot okoztak a szívemben. Nem számítottam rá, úgyhogy nagy
meglepetés volt, amit tettek. A karácsony viszont idén kicsit a szomorúság
jegyében is telik. 24 évvel ezelőtt Édesanyám karácsony után hagyott itt
minket, idén pedig Édesapám távozott el, novemberben. Ez azért kicsit rányomja
a bélyegét, de igyekszem elvonatkoztatni ettől, és különválasztani a gyászt és
az ünnepet. Hiszen imádom a karácsonyt. Már megterveztük, hogy a lányoméknál
tölti az egész család a szentestét. Nagyon szeretünk együtt lenni, együtt
vacsorázni, ajándékokat bontani, nevetni. A hangsúly az EGYÜTT szón van. Utána
itthon leszek, pihenek kicsit, olvasni fogok, filmeket nézni, aztán januárban
új erővel, feltöltődve nekivágok a következő évnek és a munkának.
Van valami olyan szokás, ami visszatérő hagyomány a
családotokban? Esetleg egy esti meseolvasás szenteste?
Mesét nem szoktunk olvasni, de számomra fontosak a
karácsonyi dalok, zenék. Most már évek óta van egy hagyományunk, hogy minden
együttlétkor csoportkép készül a családról. Nincs ez másképpen karácsonykor
sem. Ilyenkor pedig van egy plusz fotózás is, a család nőtagjairól. Négyen
vagyunk. Édesapám özvegye, az én pótanyukám, a húgom, a lányom és én. Ez
elmaradhatatlan. Nagyon remélem, még sokáig tehetjük ezt ugyanígy, együtt.
Édesapám hiányozni fog közülünk fizikailag, de tudom, hogy a lelke velünk lesz,
ahogy Édesanyámé és Nagyszüleimé is.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Van már elgondolásod
arról, milyen mesét szeretnél írni legközelebb?
Nagyon sok mesém van már készen. Viszont amikor a Csodák
könyvét a NewLine Kiadó elfogadta, akkor már beszéltünk arról, hogy szeretnék,
ha írnék majd hozzá egy második kötetet is. Egyelőre még nem körvonalazódott a
mesék tartalma, nem tudom még, hová kirándulunk a testvérpárral, milyen új
világokba, de meg fogom írni. Először a már kész kéziratot szeretném mesés
köntösbe öltöztetve kiadni, aztán a jövő évben talán elkészülök a Csodák könyvének
második kötetével is majd. Később pedig jöhetnek a nyereménymesék csokorba
kötve, vagy ami még majd az eszembe jut. Boldog lennék, ha évente egy könyvet
meg tudnék jelentetni, remélve, hogy az olvasóim is örülnének neki.
Ha felkeltettük az érdeklődésed, további érdekességekért keresd Judit hivatalos Facebook-oldalát, keresd a mesekönyvet a NewLine Kiadónál!
Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése