2020. december 8., kedd

Az írónő, akinek az írás egyet jelent a levegővétellel - Interjú a Csodák könyve szerzőjével


A napokban lehetőségem nyílt elolvasni Bombicz Judit legfrissebb mesekönyvét. A Csodák könyve valóban olyan varázslatos, mint ahogy a cím sugallja, ezért nagyon kíváncsi lettem az alkotójára. Szerencsére a szerző elfogadta az interjúfelkérésem, így együtt tudunk hangolódni a karácsonyra!

Kérlek, pár szóban mutatkozz be a blog olvasóinak! Miért pont meséket kezdtél el írni?

Először is nagyon köszönöm a felkérést. Egy interjú kérdéseire mindig megtisztelő válaszolni.
Bombicz Judit vagyok és a meseírást, egyáltalán az írást a hivatásomnak tekintem. Civilben a lakóhelyemen egy cukrászdát vezetek, alkalmazottként. Miért pont a mesék? Nos, nem azokkal kezdtem, hanem versekkel, tizenévesen. Tipikusan egy szerelem hatására. Később aztán más témájú versek is jöttek természetesen. Viszont, amikor a lányom, Judit megszületett, akkor kezdődött a mesélős korszak, hiszen egy kisgyerek igényli ezeket. Igazság szerint nekem is nagy igényem volt ezekre a meghitt pillanatokra. Olvastam sokat mesekönyvekből, de nagyon sok általam kitalált mesét mondtam a lányomnak, aki ezeket nagyon szerette. Akkor még eszembe sem jutott bármelyiket leírni, vagy elgondolkodni azon, hogy belőlem akár író is lehetne. Lányom már bőven tizenéves volt, amikor az első mesét leírtam. Ettől kezdve nem volt megállás, jöttek sorban az új történetek. Mindig is szerettem a meséket, aztán persze ráéreztem a saját mese írásának ízére. Bevallom, szerintem függő lettem. Szeretem ezt a varázsvilágot, ahol bármi teljesülhet. Szeretem, amikor egy kisgyerek csillogó szemmel hallgatja a meséimet, és újra kéri őket. Azt hiszem, ennél nagyobb doppingszer nem is kell az íráshoz. Számomra az írás már olyan szinte, mint a levegővétel. Spontán jön.

A Csodák könyve egy testvérpár varázslatos kalandjait meséli el kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Engem a benne található mesekönyv egy nagyon picit emlékeztet a Végtelen történet ikonikus könyvére. Honnan jött az alapötlet?

Őszinte leszek, nem ez volt a terv. Mivel olvastad, tudod, hogy az első mesében még nem a könyv segíti kalandokhoz a gyerekeket, hanem egy varázslatos karácsonyfadísz. Amikor aztán a második mesét kezdtem írni, akkor jött, hogy mivel Fanni eléggé könyvmoly, valamit kezdenem kéne az egyik könyvével, így aztán megszületett a varázskönyv is. Igazából nekem eszembe sem jutott a Végtelen történet (pedig láttam a filmet nem egyszer), amíg nem tetted fel ezt a kérdést.

Nagyon élethűen sikerült átadnod a gyerekek civakodását és gondolkodásmódját? Saját tapasztalat alapján fogalmaztad meg ezeket, vagy szakkönyvet olvastál?

Igazság szerint nagyon élénken él bennem a gyermekkorom. Van egy unokanővérem, aki csak két héttel idősebb nálam, és minden nyáron együtt nyaraltunk a Nagyszüleinknél. Sosem fogom elfelejteni azokat a csodálatos nyarakat, amiket együtt tölthettünk gyermekkorunkban. A mai napig imádjuk egymást, de persze két kislány ettől függetlenül azért össze is tud különbözni bármin. Az is igaz, hogy szinte percek alatt kibékültünk, s nem is történt meg olyan sokszor, de azért emlékszem rá. Nagyon sokat tudok meríteni a saját életemből, tapasztalataimból, a gyermekkoromból, na meg a lányom gyermekkorából is. Mivel a húgom és köztem 13 év korkülönbség van, a mi életünkből ezek a civakodások már kimaradtak.

Miért a NewLine Kiadót választottad, mikor úgy döntöttél megjelenteted a történetedet?

Amikor az előző kiadóm megszűnt, muszáj volt új kiadót keresnem az írásaimnak. Feltétlenül olyat szerettem volna, ahol igazán foglalkoznak a kéziratommal, ahol nem csak a profit a lényeg, hanem az író és műve is. Elég sokáig nem találtam megfelelőt. Aztán egy kedves internetes ismerősöm, Kovács Ági ajánlotta a NewLine Kiadót. Utánanéztem, átnéztem az oldalukat, és láttam, hogy mesekönyv még nem jelent meg náluk. Benne volt a pakliban, hogy nem is szeretnék, de azért megpróbáltam. Végül is semmi mást nem veszíthettem, mint azt, hogy kapok egy újabb nemet. Ez engem sosem tántorított el, mindig úgy gondoltam, egy újabb mérföldkő volt, ami után mennem kell tovább, hogy elérjem a célomat. Ma már tudom, hogy nagyon jó helyen vagyok a NewLine Kiadónál, mert éppen olyan, amilyet kerestem. A kiadó vezetője, Gibicsárné Szabó Noémi maga is író, így tudja, min megyünk keresztül egy-egy kiadás előtt, ezért mindenben segít, amiben csak tud. A kiadó írói gárdája pedig már olyan szinte, mint egy nagy család. Ha kell segítünk egymásnak, ha kell, akkor lelket öntünk a másikba. Mikor, mire van szükség. Egyébként a meséken kívül írtam egy közel négyszáz oldalas romantikus fantasy regényt is, de hogy annak mi lesz a sorsa, azt még homály fedi. Ha a kiadó jónak látja, akkor talán az is megjelenhet egyszer.

A borító és az illusztrációk is nagyon szépek: valóban segítségünkre vannak abban, hogy egy valódi mesevilágban érezzük magunkat? Mesélnél a közös munkáról a grafikusoddal?

Nagyon szívesen mesélek róla, hiszen ő a fogadott lányom. A neve Hiczkó Zsuzsanna, aki már kicsi koruktól kezdve a lányom barátnője. Ennek ellenére sosem tudtam, hogy ilyen szépen tud rajzolni. Amikor szerettem volna illusztrációkat az előző (Mesék elalvás előtt) mesekönyvemhez, a szerzői oldalamon kezdtem keresni valakit, aki segíteni tud ebben. Zsuzsi pedig rajzolt az egyik mesémhez és átküldte nekem. Szinte azonnal beleszerettem a rajzába. Bájosak, kedvesek voltak rajta a mese szereplői. Éppen ilyet képzeltem el illusztrációnak. Azóta is együtt dolgozunk, vita nélkül. Amikor átadom neki a kéziratot, elolvassa, jegyzetet készít, és megbeszéljük az elképzeléseit. Eddig még semmit nem vetettem el, amit kigondolt, mert annyira illettek a rajzok a történetekhez. Jelenleg egy következő mesekönyv illusztrációján dolgozik, plusz egy meglepetés kézirathoz is készít néhány rajzot. Remélem, a mesekönyv a jövő évben meg is jelenhet majd.

Milyen visszajelzéseket kaptál? Az olvasótáborodnak hogy tetszik a Csodák könyve?

A visszajelzések szerencsére nagyon jók. Igazából nem nagyon kaptam negatív visszajelzéseket. Bár minden véleményt azért kicsit fenntartással kezelek, hiszen az olvasóim közül nagyon sokan személyesen is ismernek, van, aki gyerekkorom óta. Ilyenkor megmozdul bennem a kisördög, hogy valóban azt gondolja, amit mond, vagy csak azért mondja, mert ismerjük egymást. Azonban egyre többen mondják, írják, hogy már nagyon várják a következő mesekönyvet. Szerintem ez elég sok mindent elmond! Egy biztos. Én az igazságra vágyom, arra, hogy azt mondják el nekem, amit valóban gondolnak az írásaimról. Ha negatív, azt is lehet normális stílusban, sértés nélkül előadni, és akkor az ember elgondolkodik rajta, vajon tényleg úgy van-e, ahogy mondja az illető.

Több mesekönyved és antológiád is megjelent már. Melyik a te személyes kedvenced? Melyiket ajánlanád egy olyan gyerkőcnek, aki megismerné az írásaidat és miért?

Igazság szerint a meséim olyanok, mintha a gyermekeim lennének. Egy jó anya pedig nem tesz különbséget a gyermekei között. Természetesen ettől függetlenül a valódi gyermekemet, a lányomat imádom legjobban. Mivel imádom a karácsonyt, az akkor játszódó meséimet nagyon szeretem. Aztán nagyon szeretem azokat, amik állatokról szólnak, vagy éppen a felhők között játszódnak, na meg a többit. Tényleg nem tudnék kiemelni igazán egyet sem. Mindet szeretem. Azonban, ha olyan gyerkőcről van szó, akit még rá kell vezetni az olvasás szépségére, akkor talán a rövidebb mesékkel kéne kezdenie, amiket egy olvasásra meg is tud emészteni. Utána jöhetnek a hosszabbak, amiket akár két alkalomra is beoszthat. Rövidek például azok a meséim, amiket a havi nyereményjátékok nyerteseinek írok, már három éve. Ezekből is szeretnék majd mesekönyvet megjelentetni, ha sikerül.

Elmúlt a Mikulás és lassan itt a Karácsony. Ti hogyan készültök ebben a megváltozott helyzetben az ünnepekre?

A Mikulás és a karácsony számomra mindig a varázslat, a csodák időszaka. Ilyenkor sokkal intenzívebben érzem a késztetést arra, hogy találjak valakit, aki mellettem lehet. Eddig nem sikerült, de nem adom fel. Az idei Mikulás napon néhány kedves barátom éreztette velem a szeretetét, amivel hatalmas boldogságot okoztak a szívemben. Nem számítottam rá, úgyhogy nagy meglepetés volt, amit tettek. A karácsony viszont idén kicsit a szomorúság jegyében is telik. 24 évvel ezelőtt Édesanyám karácsony után hagyott itt minket, idén pedig Édesapám távozott el, novemberben. Ez azért kicsit rányomja a bélyegét, de igyekszem elvonatkoztatni ettől, és különválasztani a gyászt és az ünnepet. Hiszen imádom a karácsonyt. Már megterveztük, hogy a lányoméknál tölti az egész család a szentestét. Nagyon szeretünk együtt lenni, együtt vacsorázni, ajándékokat bontani, nevetni. A hangsúly az EGYÜTT szón van. Utána itthon leszek, pihenek kicsit, olvasni fogok, filmeket nézni, aztán januárban új erővel, feltöltődve nekivágok a következő évnek és a munkának.

Van valami olyan szokás, ami visszatérő hagyomány a családotokban? Esetleg egy esti meseolvasás szenteste?

Mesét nem szoktunk olvasni, de számomra fontosak a karácsonyi dalok, zenék. Most már évek óta van egy hagyományunk, hogy minden együttlétkor csoportkép készül a családról. Nincs ez másképpen karácsonykor sem. Ilyenkor pedig van egy plusz fotózás is, a család nőtagjairól. Négyen vagyunk. Édesapám özvegye, az én pótanyukám, a húgom, a lányom és én. Ez elmaradhatatlan. Nagyon remélem, még sokáig tehetjük ezt ugyanígy, együtt. Édesapám hiányozni fog közülünk fizikailag, de tudom, hogy a lelke velünk lesz, ahogy Édesanyámé és Nagyszüleimé is.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Van már elgondolásod arról, milyen mesét szeretnél írni legközelebb?

Nagyon sok mesém van már készen. Viszont amikor a Csodák könyvét a NewLine Kiadó elfogadta, akkor már beszéltünk arról, hogy szeretnék, ha írnék majd hozzá egy második kötetet is. Egyelőre még nem körvonalazódott a mesék tartalma, nem tudom még, hová kirándulunk a testvérpárral, milyen új világokba, de meg fogom írni. Először a már kész kéziratot szeretném mesés köntösbe öltöztetve kiadni, aztán a jövő évben talán elkészülök a Csodák könyvének második kötetével is majd. Később pedig jöhetnek a nyereménymesék csokorba kötve, vagy ami még majd az eszembe jut. Boldog lennék, ha évente egy könyvet meg tudnék jelentetni, remélve, hogy az olvasóim is örülnének neki.

Ha  felkeltettük az érdeklődésed, további érdekességekért keresd Judit hivatalos Facebook-oldalát, keresd a mesekönyvet a NewLine Kiadónál!

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

Írta: Isabel


 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések