A most következő kötet már sokszor a segítségemre volt, mióta megkaptam. Először egyben olvastam el, azóta pedig, csak azokat a részeket veszem elő újra, melyek segíthetnek egy-egy nehezebb élethelyzet feldolgozásában.
Itt is köszönöm szépen, hogy ajándékként megkaphattam!
Itt is köszönöm szépen, hogy ajándékként megkaphattam!
A könyvben szereplő írók (Almási Kitti, Bagdy Emőke, Böjte Csaba, Szendi Gábor) mint neves szakemberek, megéltek már egy s mást a szakmájukban. A két hölgytől már olvastam pár történetet, az urak viszont újdonságként hatottak első olvasáskor.
Őszintén szólva, kicsit vegyes érzéseim vannak, mert noha valóban eltérő történeteket kapunk, eltérő élethelyzetre kínálnak megoldásokat, hozzám mégis Almási Kitti szavai szóltak igazán. És ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom támad, hiszen egy többszerzős kötetben nem lehet csak egy valakit kiemelni, mert más munkái is szerepet játszanak benne. Kitti azonban annyira nyíltan, kedvesen és emberien szólította meg a lelkemet, hogy sosem fogom elfelejteni a szavait és azt, amit nekem adott általa.
Véleményem szerint a pszichológus akkor tudja hatékonyan végezni az életfeladatát, ha kapcsolódni tud a beteggel és ez sikerült is, már az első történettel. Lehet ezért van az, hogy a többieké, bár hasznosak, nem tudtak olyan mélyen érinteni,
Kitti gondolatai és világnézete számomra nagyon motiváló és egyben húsba vágó is.
Egyik kedvenc idézetem a könyvből:
Őszintén szólva, kicsit vegyes érzéseim vannak, mert noha valóban eltérő történeteket kapunk, eltérő élethelyzetre kínálnak megoldásokat, hozzám mégis Almási Kitti szavai szóltak igazán. És ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom támad, hiszen egy többszerzős kötetben nem lehet csak egy valakit kiemelni, mert más munkái is szerepet játszanak benne. Kitti azonban annyira nyíltan, kedvesen és emberien szólította meg a lelkemet, hogy sosem fogom elfelejteni a szavait és azt, amit nekem adott általa.
Véleményem szerint a pszichológus akkor tudja hatékonyan végezni az életfeladatát, ha kapcsolódni tud a beteggel és ez sikerült is, már az első történettel. Lehet ezért van az, hogy a többieké, bár hasznosak, nem tudtak olyan mélyen érinteni,
Kitti gondolatai és világnézete számomra nagyon motiváló és egyben húsba vágó is.
Egyik kedvenc idézetem a könyvből:
"Hiszen, ha azt tudom mondani, hogy én is teszek valamit, amivel ezt a helyzetet fönntartom, akkor tehetek valamit azért is, hogy ne tartsam fönt!"
Nem kis munkát és elfogadást igényel az, hogy megértsük, hogy a legrosszabb helyzetekben is észrevegyük, hogy miben gátoljuk önmagunk fejlődését.
Mindig őszintén írtam nektek az értékeléseket, nem szeretek bort inni és vizet prédikálni, ezért megosztanék veletek egy ideillő történetet magamról.
Sosem szégyelltem sem a mozgássérültségemet, sem pedig az anyagi helyzetünket. Egy vidéken élő nő, akinek a családja a kisebbséghez tartozik, így halmozottan nehezebb mindent elérni. Szépen élünk, de örülünk ha hónapról hónapra kijövünk - gondolom ezt abban a helyzetben amiben most az egész ország él, nem kell túlragozni.
Budapesten jártam általános iskolába, ezért tudom, hogy ott sokkal több elfogadás van a megváltozott képességű sortársaim felé, még akkor is, ha most ott sem egyszerű az élet.
Ám ennek ellenére megpróbáltam , (és a mai napig próbálom) képezni magam. Van egy érettségim és több tanfolyamot elvégeztem online. Nem az az álomtudás, amire vágytam (pszichológus akartam lenni, így talán érezhetőbb a kontraszt), de nem adom fel. Esélyem sincs jelenleg egy egyetem közelébe sem kerülni, mégis minden nap teszek valamit. Legalábbis én így láttam. Aztán nem is olyan régen megkaptam, hogy azért kell megszakadjon egy barátság, mert nem vagyok elég erős és nem teszek meg mindent azért, hogy kitörjek a jelenlegi élethelyzetemből.
Elmondani nem tudom mennyire fájtak ezek a szavak és nemcsak amiatt mert egy kapcsolat végét jelentették, hanem azért is, mert minden erőfeszítésem, amit az évek alatt önmagamba fektettem kevés volt. A hozzám közelállók ezek szerint ezt nem látták. Összeroppantam. Nem tudtam, hogy most akkor mihez kezdhetnénk? Bár dolgozom, a fizetésem limitált, az az alapszükségletekhez kell. Jelentkezhetnék levelező tanfolyamra, de oda minimum egy nyelvvizsga kell, amire bár készülök egyedül, egy kevés ellenőrzésre szükségem lenne. Ám még ha sikerülne is minden és felvennének, x időként meg kellene jelennem személyesen az órákon, ami szintén nehézkes lenne. Dolgozhatnék többet, de azokhoz az online végezhető munkákhoz, melyek valósak, szintén felsőfokú végzettség kell.
Padhelyzetbe kerültem és távolabb éreztem az álmaimat mint valaha. Csalódott voltam, magányos és szomorú. Aztán ismét elővettem ezt a könyvet, elolvastam Kitti történetét és egy kis remény költözött a szívembe. A fentebb idézett mondat erőt adott ahhoz, hogy folytassam. Hogy rájöjjek, tudok még keményebben próbálkozni.
Azóta a külvilág számára nem változott semmi. Az vagyok, aki voltam. Csak bennem változott valami. A hozzáállás és a fontossági sorrend. Nem lett több a pénzem, nem kezdem a tanulmányaimat, de sokkal többet foglalkozom azzal, hogy mik azok a dolgok, melyek nekem segítenek, mintsem azzal, hogy folyamatosan ott legyek mások számára. Mert, ha jobban megismerem a saját szükségleteimet és határaimat, akkor elérni és tágítani is tudom azokat.
Még mindig fenntartom azt, hogy mindig mindenben a maximális tudásomat adtam, most csak felismertem, ez nem elég. Hála ennek a küzdőszellemnek, újra erőre találtam és tudom továbbra is hozni nektek a bejegyzéseket.
Egy jó terapeutát nem pótolhatja az olvasás. Viszont ebben a zsánerben íródott alkotások segíthetnek, beazonosítani a problémát, szembenézni a félelmeinkkel és elfogadni, hogyha komolyabb segítséget kell kérnünk. Ezért bátran ajánlom mindenkinek, mert veszítenivalója tényleg nincs senkinek. Nem szégyen ha a padlón vagyunk, mert legalább egyszer mindenki volt már ott az életben. Nem egyszerű felállni, ám ha megpróbáljuk, biztosan többre visszük annál, mintha ott ragadtunk volna.
Köszönöm szépen, hogy kiválasztottátok nekem ezt olvasásnak a legutóbbi alkalomkor!
Köszönöm szépen, hogy kiválasztottátok nekem ezt olvasásnak a legutóbbi alkalomkor!
Nagyon érdekes ezzel a könyvvel a kapcsolatom. Ez az első olvasásom a szerzőtől, noha tudom, hogy nagy név a szakmában. A kötetet még Ti választottátok nekem, amit ezúton is köszönök!
A novellák E/1. íródtak és bár a fülszöveg kiemeli, hogy az egybeesés a valósággal csupán a véletlen műve, mégis, így érzem, nem egészen van ez így. Mikor, így 2023-ban elolvasok egy olyan történetet, amely a 90-es éveket idézi elgondolkodom azon mennyit változott a világ. Mennyire másképp látják a szülők a gyermeknevelést, a családok a gyerekeket. És igen elszorult a szívem olvasás közben, fel kellett dolgozzam a mondanivalót, mert nagyon sok párhuzamot találtam benne az életemmel. Nem volt könnyű úgy végigolvasni, hogy közben azt éreztem, mintha én lennék az elbeszélő.
Viták, alkohollal való küzdés, szegénység és hogy ebből a legkevesebb látsszon meg a mindennapokban - ez nem egyszerű egy korosztály számára sem. Nekem az volt a szerencsém ( ha mondhatom így) hogy kevesebb időt töltöttem ebben a környezetben, mint amit általában azok a gyerekek, akiknek ebben kell felnőni. Ennek ellenére teljes mértékben magába tudott szippantani a könyv és pont emiatt fájt az olvasása. Az ember szereti eltemetni a fájó emlékeit, olyan mélyre, ahonnan már nem tudja kiásni. Aztán jön valami és nem is kell ásni, mert dinamitként robban fel.
Igen, ezért nem szeretem a könyvet. Rossz emlékeket idéz, megbolygat...miért mikor tudat alatt küzdök ezzel? De bizony ez a valóság, amire akkor nem volt hatásom, most már viszont van. A múltunkkal együtt kell élni, akkor is, ha bizonyos szegmenseire, semmi hatásunk nem volt. Ám, amint ezt elismerjük, onnantól kezdve egy teljesen új út nyílik meg saját magunk és ezáltal mások felé is.
De ne ijedjen meg senki ugyanis a történetek nagyon sokszínűek. Hol vicces, hol elgondolkodtató formában tart tükröt elénk, tele fotóvakkal lélekkel, érzelmekkel. Szerintem egy szuszra nem szabad ledarálni, inkább apránként haladni vele és átgondolni mindent. Miben nőttünk fel, mit tudunk adni a következő generációnak? Hogyan tudjuk megtörni a transzgenerációs folyamatokat, begyógyítani a saját sebeinket? Az írástechnikai is segít ebben, ugyanis egy picit távolinak éreztem a szerzőt, dacára a mély mondanivalónak. Ez a kettősség is nagyon elgondolkodtatott, az agyam nem igazán tudta hova tenni, noha a lelkemnek talán pont ez kellett, hogy ne süllyedjen meg nagyon.
Őszinte leszek én az írónő egy médiamegjelenését sem láttam nagyon sokáig Aztán, a novellák olvasása után, - véletlenül belefutottam az interneten egy beszélgetésbe, ahol arról mesélt, hogy talált ő maga kiutat az élethelyzetéből és miképp segít azóta másoknak is. Nagyon inspiráló volt hallgatni amit mondott, büszke voltam arra, hogy ilyen sokra vitte.
Ajánlom olvasásra mindenkinek! Hátrányos, nehéz helyzetű családból jövőknek a reményért, hogy lehet másképp is, a többieknek pedig tanításként, hogy meglássuk, mennyi minden van körülöttünk, ami nem rózsaszín. Akkor is, ha ez kívülről nem látszódik!
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Scolar Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Már egész kisgyermekkoromtól kezdve elvarázsolt az a dallamosság, ahogyan ő alkotott. Tudom, azóta számtalan remek magyar költővel bővült az ország, mégis, ő egy mérföldkő lehet a művészlelkek számára. Az, hogy szeretik-e vagy sem, egyéni vélemény, de az vitathatatlan, hogy generációk ismerik a nevét és hat a magyar művészetre. A nép hangján, egyszerűen szólt az emberekhez.
Én azt a tábort erősítem, aki nagyon szereti a Petőfi - verseket és mikor a diákjaimnál szóba kerül a munkássága, igyekszem a lehető legérdekesebbé tenni az órákat. Nagyon sokat tudok beszélni az életéről és a mai napig képes vagyok teóriákat, vagy friss információkat hallgatni vele kapcsolatban.
Nagyon érdekes élete volt - és, bár van jó pár olyan magánéleti ügye , ami az én értékrendembe nem fér bele- mégis, ha egy időtálló alkotást értékelünk, ettől picit el kell vonatkoztatni. Az is igaz, hogy teljesen ez nem lehetséges, mivel minden művészre hat a saját élethelyzete, de mennyi minden kiderülhet kedvenc kortárs szerzőnkről is? Attól, mert bizonyos dolgaival nem értünk egyet, az alkotását szeretjük.
Nagyon érdekes élete volt - és, bár van jó pár olyan magánéleti ügye , ami az én értékrendembe nem fér bele- mégis, ha egy időtálló alkotást értékelünk, ettől picit el kell vonatkoztatni. Az is igaz, hogy teljesen ez nem lehetséges, mivel minden művészre hat a saját élethelyzete, de mennyi minden kiderülhet kedvenc kortárs szerzőnkről is? Attól, mert bizonyos dolgaival nem értünk egyet, az alkotását szeretjük.
Petőfi egy olyan alkotó volt, akit nemcsak itthon, de külföldön is nevet szerzett magának. Rengeteg nyelvre lefordították alkotásait - köztük Japánra is, ami a szívemnek.
Amikor egy verseskötetet értékelek, mindig szoktam hozni egy kedvencet is. Ez most azért nehéz, mert nagyon sok szívemnek kedves műve van (Minek nevezzelek?, Fa leszek, ha..., Nemzeti dal, János vitéz, Anyám tyúkja, ...), így most csak választok egyet a sok közül:
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Koltó, 1847. szeptember
A 2023-as év azért különleges, mert ekkor ünnepelhettük születésének 200. évfordulóját. Ennek apropójából művészek és irodalomkedvelők is tisztelegtek az emlékének, kulturális programok és múzeumi kiállítások is nyitva álltak az érdeklődők előtt. Drámapályázatot is kiírtak a Karaffa című drámatöredékének befejezésére. szóval megmozdult az egész ország, ami nagyon megdobogtatta a szívemet. Hálás vagyok azért, hogy ápoljuk a gyökereinket és a modern korban sem feledkezünk meg azokról, akik kiharcolták nekünk azt az utat, amin ma járhatunk!
Bátran ajánlom ezt a kötet olvasásra, vagy újraolvasásra, igaz, ami nekem van meg az a Palatinus Kiadónál jelent meg és már csak antikváriumokban érhető el. Viszont, ahogy láttam a neten, többek között a Kossuth kiadónál is jelent meg egy újabb gyűjtemény, szóval nem nehéz beszerezni, ha valaki elolvasná a verseket.
A képen szereplő példány még rendelhető a Libri webáruházában, viszonylag olcsón, szóval remélem, beszerzitek!
Írta: Isabel
Írta: Isabel
Azzal kezdeném, hogy ez egyik legszebb borítós magyar szerzős könyv, amit eddig láttam.Minden elismerésem a tervezőnek!
A történet a 19. században, Angliában játszódik.
Főhősünk Asarella szüleit a lány szeme láttára ölik meg, így ő lesz a Fátyol őrzője, ami világokat választ el egymástól és a résein hátborzongató lények szöknek át. A lány titkolja a képességét, ám hat évvel később a megszokott életét egy levél felforgatja: egy különös levélből kiderül, hogy a halottnak hitt unakahúga életben van és csak ő segíthet neki. Kísérőre van szüksége ehhez a kalandhoz, amit meg is talál Dhelward. az earl személyében. Tíz éve él az emberek között, de senki sem tudja róla, hogy nem tartozik közénk: ahhoz, hogy megőrizze képességeit varázserejű emberek vérét kell innia.
Szereplőink útra kelnek, és miközben az életveszéllyel néznek szembe, egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Azt kell mondjam, hogy nagyon meglepett a könyv, pozitív értelemben. Azt hittem, hogy cselekmény szempontjából megkapom a szokásos természetfeletti történet mesélést, de a kor bemutatása, az élethű ábrázolás nagyon sokat hozzátett a különlegességéhez. Talán nem baj, ha elmondom, hogy követem az írónő munkásságát és rengeteg érdekességet szokott megosztani ebből az időszakból. A tudása érződik a könyvből is. Tetszettek a fantasy elemek, de szerintem ezek nélkül is megállta volna a helyét a történet. Mindenesetre egy olyan világ tárul a szemünk elé, ami a mai rohanó életünket is izgalmassá teheti.
Szereplők szempontjából a kedvencem Dhelward, ő hozott mindent, amit hozzá képzeltem . Asarella viszont lehetett volna egy kicsit vagányabb. Persze, tudom én hogy a kor amiben él, ezt nem igazán engedheti meg egy hölgy számára, de tekintve mennyire menő képessége van, többet vártam tőle.
Mindazonáltal, mivel a regény váltott szemszögben íródott, talán segít abban, hogy közelebbről megismerjünk mindenkit, így választva ki a kedvencünket.
Az írónőt egyébként nagyon tehetségesnek gondolom. Szépen, szemléletesen ír, könnyen oda tudja képzelni magát az olvasó az adott helyzetbe. Persze mindig van hova fejlődni, de mivel tudom, hogy hamarosan jön a második rész, ez látszani fog!
Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes rászánni az olvasással töltött időt, mert egy különleges történettel leszünk gazdagabbak. Az pedig, hogy mikor melyik karakter a szimpatikus - egyéni (és lelki) beállítottság kérdése!
Nagyon örülök, hogy olvasásra választottátok nekem!
A most következő történet nagyon érdekes volt számomra Nem jellemző, hogy sok Rázós könyvet olvasnék, noha nagyon szeretem a Könyvmolyképző eme kategóriáját. Viszont ennek a történetnek nemcsak a mondanivalója lehet megosztó, de érzelmileg is megviselheti az embert.
Főhősünk egy testvérpár, Lochan és Maya, akikre nem könnyű életet mért a sors. Alkoholista szüleik miatt ők nevelik három másik testvérüket. Emiatt nagyon közel kerülnek egymáshoz, olyannyira, hogy végül egymásba is szeretnek. Tudják, hogy amit éreznek helytelen, ám az érzelmeik erősebbnek bizonyulnak bárminél a világon.
Akkor kezdeném az elején. Nagyon nehéz fájdalmas egy olyan családban élni, ahol a szülői szerepeket a gyerekeknek kell átvennie. Azt gondolom, hogy ha egy pár gyermekeket vállal, az elsősorban azért legyen mert ők szeretnék nevelni és képesek megfelelően gondoskodni róla, ne pedig azért, mert vannak a nagyobb tesók, akik figyelnek rá, amikor ők nem. Félreértés ne essék, szerintem nagyon szép dolog, ha a nagyobb tesó segít a kicsinek, de ez azért legyen, mert ő is szeretné, ne pedig azért, mert ráviszi a kényszer. Remélem értitek... A fiatalok már itt nem megfelelő érzelmi impulzusokat kapnak, hiszen nincs megfelelő példa előttük. Ráadásul a gyermekkorukat sem tudják rendesen megélni. Egyedül egymásra számíthatnak, egy olyan felelősséggel, ami igazából nem is az övék.
Emiatt én egyáltalán nem csodálom, hogy a kelleténél közelebb kerülnek egymáshoz. Hozzáteszem, hogy távolról sem helyeslem a rokonok közötti romantikus kapcsolatokat, éppen ezért mondtam, hogy érzelmileg megterhelt az olvasása. Nem tartom sem szépnek sem romantikusnak, mégsem tudom elítélni a szereplőket.
Maya szimpatikus, erős személyiség, de Lochan talán többet szenvedett. Azóta, mióta az apjuk elhagyta őket, az anyja szemében ő vette át a családfő szerepét. Mindent, ami ezzel a szereppel együtt járt ő vette át, dacára annak, hogy anyja függőségét is titkolnia kell.
Ilyen gondolatokkal olvasva voltak jelenetek, amik megríkattak, de voltak számomra nehezebben emészthető részek is Egyszerűen csak azt érzem, hogy ezt a történetet, többször el kell majd olvasnom ahhoz, hogy újra és újra át tudjam gondolni a fiatalok helyzetét.
Mindazonáltal a történet nagyon egyedi, mindenképpen ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a világ. Nem egyszerű, nem habkönnyű, de mindenképpen elgondolkodtat. És szerintem ez a könyvek egyik legfontosabb feladata!
Köszönöm szépen, hogy elolvashattam, szuper ajándék volt!
Először is köszönöm szépen a könyvet, ajándék volt.
Őszintén szólva, nagyon elhúztam az olvasását, mert úgy gondoltam, van még időm és lesz kivel megbeszélnem a tapasztalatokat.... Na, de majd most, megbeszélem veletek.
Őszintén szólva, nagyon elhúztam az olvasását, mert úgy gondoltam, van még időm és lesz kivel megbeszélnem a tapasztalatokat.... Na, de majd most, megbeszélem veletek.
Főszereplőnk egy nyomozó, aki már kicsi kora óta beszél a halottakkal. Szívességet és igazságszolgáltatást kérnek tőle, de ha mindez nem lenne elég misztikus, Charley álmaiban valaki meg akarja kaparintani ma a testét....
Na most, nem nagyon szoktam erotikus tartalmat hozni ide, de nem is értem, miért nem olvastam el hamarabb a könyvet? Talán szokatlan tőlem, de nagyon tetszett a történet Az erotika is illett bele, nem éreztem feleslegesnek a történet alatt, hanem kiegészítette azt.
Charley egy nagyon szimpatikus a történetben. Nagyszájú, bátor és kicsit kotnyeles, aki mindig belekeveredik valamibe. Akkor is, ha nem akarja.
Kifejezetten szeretem az ilyen karaktereket, mert lehet izgulni értük és szurkolni nekik. Ügyesen deríti fel a gyilkosságokat és miközben dolgozik, saját életében felmerülő kérdéseire is meg kell találnia a válaszokat.
Kifejezetten szeretem az ilyen karaktereket, mert lehet izgulni értük és szurkolni nekik. Ügyesen deríti fel a gyilkosságokat és miközben dolgozik, saját életében felmerülő kérdéseire is meg kell találnia a válaszokat.
Aztán ott van még Reyes, akivel nagyon jól működött a kémia....amit...khm...nem csodálok, mert nem semmi a fickó.
Humorban is bővelkedik a történet, sikerült mosolyognom részeken. Tetszettek a szellemek és a párbeszédek, nem hagyták ellaposodni a történetet. Kicsit a Szellemekkel suttogó című filmre emlékeztetett, amikor a szellemek szó szerint bárhol és bármikor felbukkanhattak, csak nem olyan ijesztő kiadásban.
Tekintve, hogy magyarul három, angolul pedig tizennégy része van a sorozatnak, korántsem végeztem vele. Viszont bemelegítésnek szuper volt, valóban meghozza a kedvet ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a hosszú kalandba. Ma már talán nem egyszerű hozzájutni, de én mindenképpen vadászni fogom a többi részét is.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a zsánert!
Tekintve, hogy magyarul három, angolul pedig tizennégy része van a sorozatnak, korántsem végeztem vele. Viszont bemelegítésnek szuper volt, valóban meghozza a kedvet ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a hosszú kalandba. Ma már talán nem egyszerű hozzájutni, de én mindenképpen vadászni fogom a többi részét is.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a zsánert!
Amennyiben érdekel titeket, a Líránál elektronikus formában még kapható!
Írta: Isabel
Őszintén szólva, sokkal többet vártam ettől a regénytől mert a tartalma nagyon tetszett. Azt hittem, picit segíteni fog megélni a veszteségeimet.
Joel, aki az álmaiban látja a jövőt, legyen az jó vagy rossz kimenetelű, akár a szeretteivel kapcsolatban is. Hogy megvédje azt a személyt, akiről az álmok szólnak, távol kell tartania magát tőle - emiatt dönt úgy, hogy soha többé nem lesz szerelmes.
Callie nem tud túllépni legjobb barátnője halálán. Elveszettnek érzi magát és nem tud visszatalálni a régi énjéhez.
Mikor ők ketten találkoznak, érzik, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott az életükben. Viszont egy nap Joel Callie-vel álmodik.....
Mint láthatjátok az alap történet fantasztikus. Nekem csak a szereplőkkel volt bajom, de velük nagyon. Mindkettőnek különleges az élete, igaz nem pozitív értelemben. Viszont szerintem egyáltalán nem nőttek fel ehhez.
Maga a történet túl mély, ők pedig csak kapargatják a felszínt és emiatt nagyon dühös vagyok. Romantikus, tele kötelékekkel, még küzdenek is, de valami, amit lehet nem is sikerült jól megfogalmaznom, nekem nagyon hiányzott.
Amikor nagyon szeretünk valakit, de tudjuk - vagy legalábbis érezzük - hogy nélkülünk boldogabb lesz az élete, hogy kevesebb veszély fenyegeti majd és meghozunk egy döntést, abba minden nap belehalunk picit. Vagy legalábbis én. Mert nem azért történik az elválás, mert már nem fontos a másik, hanem azért, mert az ember látja, hogy egy másik út lesz a helyes. Pláne akkor, ha emberi életekről van szó. Ha én megálmodnám, hogy egy szerettem életveszélybe kerül és tudom, hogy a távozásom megmenthetné az életét, habozás nélkül cselekednék. Azt is tudom persze, hogy egy erős kapcsolatban, ha valóban fontos, mindent meg lehet beszélni, de vannak olyan helyzetek, amikor az élet egyszerűen olyan dolgokat gördít elénk, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet ez a sors, vagy a körülmények, esetleg a döntéseink következményei? Bármelyik is, ameddig az érzéseink élnek, minden nap szembesülnünk kell azzal hogy hiányzik a másik és feltesszük magunknak a kérdést: Jobb lesz így neki?
Na ez az a filozofálgatás, amit én hiányoltam. Az lelki mélységek megélése.....
A történet szempontjából persze igen a válasz, hiszen megmenekül(ne) a lány, de a szerelem most erősebbnek bizonyul. Tetszett a befejezés, kicsit meg is ríkatott, csak reméltem, hogy ezen a könyvön aztán el fog menni egy csomag zsepi. Egy darab elég volt...
Mivel nem egyszerű időszakot élek meg, lehet nekem voltak nagyon nagy elvárásaim. Ha ezt egy boldogabb időszakomban olvasom, lehet, nem érintett volna ennyire érzékenyen.
Az írónő egyébként gyönyörűen vezeti a történetet és a borító is nagyon szép.
Összességében azt mondom, egy olvasásnak megfelelt. Picit vontatott, többet ki lehetett volna hozni a témából, de azért olvastatja magát. Aki szereti a romantikát, és nem akar nagyon mély érzelmeket megélni, bátran kezdjen bele!
Írta: Isabel
Nagy rajongója vagyok az írónak, alig van olyan műve, ami ne tetszett volna. természetesen vannak remek és kevésbé jó könyvei számomra, de ettől az értéke egyáltalán nem csökken a szememben.
Történetünk főhőse, egy fiú Luke, aki egy intézetben tér magához, miután a szüleit brutálisan megölik. Rájön, hogy a többi bentlakóval együtt természetfeletti képességeik vannak, és hogy nem maradhatnak ott sokáig, ugyanis az igazgató célja nem más, minthogy kinyerje a gyerekek erejét, bármi áron. Ahogy sorra tűnnek el Luke társai, megpróbálnak megszokni egy olyan helyről, ahonnan még soha senkinek nem sikerült.
Mint mindig, a Mester ezúttal is nagyon kemény témát dolgozott fel. Belegondolni is borzalmas abba, hogy hogyan tudnak az emberek visszaélni a hatalmukkal és hogy mire képes az élni akarás. Én nagyon szeretem a történetekben a telekinézist és a telepátiát , a természetfeletti képességek között ezek a kedvenceim - az empata után. Mindazonáltal annyira sok a könyv mentálisan, hogy igencsak lassan jutottam a végére. Már az hogy gyerekek vannak kitéve kínzásnak és életveszélynek is sok, de akkor még jön a az író egyedi fűszerezése, ami ezt az érzést megszázszorozza.
A történet nem annyira pörgős, de ez nekem most kifejezetten tetszett, mert volt időm feldolgozni az eseményeket.
Karakterábrázolásban is hozta a szerző amit szokott. A fő-és mellékszereplők is egyediek, hozzáadnak a történethez. A gonoszok pedig tényleg azok - bár szerintem, aki szereti az írót, az tudja miről beszélek.
Összességében zseniális a történet, bár azt meg kell hagyni valami miatt mégis hiányérzetem volt végig. Lehet ezért is olvastam ennyire lassan. Minden működött, minden ott volt a helyén, valahogy mégis úgy éreztem, hogy egy Ragyogás vagy Tűzgyújtó jobban hatott a lelkemre.....
De mivel ez egyéni vélemény, azt mondom, hogy egy olvasásnak teljesen tökéletes, pláne ha rajongók vagytok!
Én pedig köszönöm, hogy ajándékba megkaphattam.
Ha szeretnétek egy saját példányt, az Európa Könyvkiadó várja a rendeléseket!
Írta: Isabel
Ezért a történetért nagyon hálás vagyok az ajándékozónak és nektek is, amiért kiválasztottátok nekem.
Amennyiben
te is elmerülnél a történetben. Hiszek abban, hogy minden könyvnek van
valami üzenete az olvasók számára és abban is, hogy nem véletlenül
választjuk ki az aktuális olvasásainkat. A lelkem mostanában kissé
megfáradt és szomorú, így ez most jó apropó volt arra, hogy kisírjam
magam.
1943-ban
járunk, a második világháború idején. Olaszország nagy részét
megszállták a németek, a zsidókat szörnyű dolgok fenyegetik.
Főhősnőnk
a Gestapo elől menekülve találkozik gyermekkori szerelmével Angelo, aki
időközben a papi hivatást választotta. A férfi befogadja a lányt, és ő
rájön, hogy a katolikus valódi menedék sok üldözött számára.
A
történet alapja is nagyon nehéz téma. A történelemkönyvek nem
részletezik a világháborúk idején történteket, csak tanítják. Viszont
azok a szerzők, akik így vagy úgy, de beleszövik a történeteikbe olyan
részleteket is felkutathatnak, amik az emberibb oldalát mutatják be a
történteknek.
Elképzelni sem tudom, mit élhettek át akkor, de őszintén szólva nem is szeretném....
A
főhőseinket most nem bontanám szét, hiszen mindketten hősök a maguk
nemében. Angelo bújtatja az üldözötteket, Eva pedig bátran szembenéz
mindennel, ami rá várhat. A szerelmük is erős, de mindketten tudják,
hogy nem ez az az idő, amikor megélhetik az érzéseiket.
Úgy
tudom, az írónő valós elemeket is használt az írás során és gyönyörűen
átadta annak a kornak a vegyes érzelemvilágát. Szerelem, félelem, harag
és bátorság egyszerre elevenedik meg a lapokon.
Belegondolni abba, hogy ezeken egyszer valakik átmentek, egyszerre borzasztó ás bátorító.
Belegondolni abba, hogy ezeken egyszer valakik átmentek, egyszerre borzasztó ás bátorító.
Nem
igazán olvastam még a szerzőtől, ám ez nagy hiba volt tőlem.
Gyönyörűen, érzékletesen ír. Utána fogok nézni a munkásságának, de ha
hasonlóak ehhez a regényhez, új kedvencet avattam. Akár angolul is
szívesen olvasnék tőle.
A borító pedig nagyon kifejező, azonnal tudja az ember, hogy nem mindennapi regény van a kezében.
Bátran
ajánlom olvasásra, noha nehéz könyvről van szó, mint a tartalmát, mint
pedig az oldalszámát tekintve. Ez nem az a történet, amit hamar le lehet
tudni, nekem is jó pár hónap kellett hozzá. És még ma délelőtt is meg
tudott ríkatni...
Nálam hatalmas kedvenc lett, egy igazán maradandó emlék!
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Líra kínálatában!
Írta: Isabel
Nálam hatalmas kedvenc lett, egy igazán maradandó emlék!
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Líra kínálatában!
Írta: Isabel
Egy nagyon érdekes sci-fi akadt a kezembe, mikor tavasszal a szavazáskor választhatóként jelöltem meg. Rémlik, mintha még régen olvastam volna, de mivel elsöprő győzelmet aratott a versenytársával szemben, úgy gondoltam, nem lesz baj abból, ha újraolvasom. Ezúton is köszönöm, hogy megajándékoztak vele!
A történet
időpontja 2195. Élhető terület már csak a Városon belül található, de
hiába ez a kis menedék, ugyanis az embereket már születésüktől fogva
csoportokba osztják. Lehetsz szegény vagy gazdag és nincs átmenet a
kettő között, ugyanis az irányítás a zsarnok Vezetők kezében van.
Időnként játékokat szerveznek, ahol akkor is részt kell venned, ha nem
akarsz, dacára annak, hogy akár meg is ölhetnek.
Főszereplőnk Ana
Andropov egy fiatal újságíró, aki minden veszély és ármány ellenére,
saját maga próbálja felkutatni a Fantomot, aki egy gyilkos és önkényes
igazságosztó. Viszont, amit a lány tapasztal, legvadabb álmait is
felülmúlja.
Azt kell mondjam, hogy a történet alapja nagyon realisztikus képest fest. Ne legyen igazam, de a társadalmunkban is érzem ezt szétszakadást egy picit. Tudom, hogy ezeket a gondolatokat már sok művész felhasználta a munkáihoz, de szerintem mindenki a tapasztalataiból is tesz a munkáiba, így teljesen megértem a szerzőt. Bár azt azért megjegyezném, hogy a világ kidolgozásával nem voltam teljesen megelégedve. Valahogy azt érzem, hogy egy ilyen cselekményhez bővebb háttér és részletesebb bemutatás jobban illett volna.
Ana számomra picit idegesítő karakter volt. Az rendben van hogy önfejűen cselekszik - én is szoktam ilyen lenni - de néha gondolkodás nélkül teszi ezt, ami egy olyan helyzetben, mint amiben ő van életveszélyes is lehet. Nem mindig értettem, hogy mit miért tesz, és ezen felhúztam magam. Továbbá én szeretem megismerni a szereplők múltját, mert így könnyebb velük azonosulni, ez most nem volt meg.
Mint talán várható, szerelmi szál is található a történetben, amiről annyit, hogy én kihagytam volna. Pont azért nem írok erről többet, mert nem maradt meg bennem. Véleményem szerint, vannak olyan témák, amikbe nem feltétlen kell a romantika és az írónő annyira jó alapgondolatot rakott le, hogy ez de egyáltalán nem hiányzott. Gondolhatjátok, hogy ellene vagyok a szerelmes történeteknek, pedig nem, jó pár van, ami tetszik - holnap hozok is egyet - de tényleg azt gondolom, hogy mindennek meg van a maga helye és ideje.
Maga a könyv rövid, nem éri el a kétszáz oldalt, így hamar ki lehet olvasni. Ha hétköznapra keresünk olvasnivalót, amikor kevés az időnk, ez jó választás lehet. A borító pedig gyönyörű, elismerésem!
Összességében
egyszeri kikapcsolódásnak megfelelt, elgondolkodtató dolgokat is
találunk benne. Azt mondom, hogy a fiatalabb korosztály talán jobban
értékeli a könyv pörgését és kiszámíthatóságát. Azt hiszem én ehhez már
öreg vagyok.
Mindazonáltal, ha szeretnétek egy példányt, az Álomgyár Kiadót kereshetitek!
Írta: Isabel
Mindig nagy érdeklődéssel olvasok természetvédelemmel kapcsolatos írásokat, szerintem nincs is elég belőlük. Vagy hozzám jutott el relatív kevés. Természetesen, minél idősebb az ember, annál többet tanul meg a témával kapcsolatban, de mindig van mit tanulni.
Maga a könyv az ugyanezzel a címmel rendelkező sorozatból készült, a főbb mondanivalót kiemelve.
A szerző szerette volna felébreszteni a felelősségtudatunkat a bolygó iránt, egy élvezhető és követhető olvasás segítségével. Felmerülhet a kérdés, hogy miért létezik könyv egy dokumentumfilmes-sorozatból?
Erre azt felelném, hogy nagyon sokan választjuk inkább az olvasást kikapcsolódásnak. Nem leszek álszent, néha én is nézek ilyen vagy olyan műsorokat, de sokkal előbb nyúlok olvasnivaló után, mert tetszik, hogy én képzelhetem el....és az is, hogy nincsenek reklám megszakítások. Ha más is hasonlóképpen gondolkodik, akkor érti, miért fontosak az olyan könyvek, amik egy-egy filmet/sorozatot dolgoznak fel, bármilyen zsánerben.
Szerkezetét tekintve a cselekmény izgalmas és jól felépített. Mivel a 90-es évek előtt jelent meg a mű, néhol az ismeretek picit hiányosak voltak a számomra, ám figyelembe kell vennünk azt is, hogy akkor még jóval kevesebb lehetősége volt az embereknek az élet minden területén. Szerencsére azóta komolyabban vesszük a környezetünk védelmét egyénileg is, bár a személyes véleményem az, hogy még van hova fejlődnünk.
A fejezetek szépen felépítve követik egymást, egy-egy témakört felölelve. Őserdők, az ott élő állatok és emberek szimbiózisa, elsivatagosodás, vízhiány? Bármelyik szóra is lettünk figyelmesek, azt a könyv érinti. És most csak a felszínt karcolgattam.
Biztos vagyok abban, hogy ha ilyen könyveket is olvasunk és próbálunk úgy élni, hogy a saját környezetünknek a legjobb legyen, máris sokat tettünk a jövőnkért. És igen, direkt nem azt mondom, hogy a bolygókért. Mert a bolygónk így vagy úgy, de jól lesz. Az élet, amíg megvannak a feltételei fennmarad. Ha máshogy nem, hát planktonok gombák és növények formájában. Akik miatt vigyáznunk kell a környezetünkre, azok mi magunk vagyunk, illetve azok a populációk, akik közvetlenül kapcsolódnak hozzánk. Bennem már csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon az emberiség mit érdemel? Hiszen hozzájárultunk az elsivatagodáshoz a vízhiányhoz, az éhezéshez...Tudom, hogy ebben is vannak olyan nézetek, miszerint az ember nem hibás, enélkül is bekövetkezett volna ez a jelenség a Föld ciklikus felmelegedése miatt. Én sem gondolom azt, hogy csak mi tehetünk a fennálló helyzetről, viszont amellett kitartok, hogy jócskán volt/van benne részünk. Ám, ami ennél is fontosabb: időben vagyunk ahhoz, hogy legalább enyhítsük a károkat? Remélem, igen!
Nagyon szépen köszönöm, hogy tavasszal ezt beválasztottátok az olvasásaim közé!
A regény ajándék volt, amit itt is köszönök szépen!
A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak.
Tudni kell rólam, hogy bár mostanában nem sok romantikus regényt olvasok, volt idő, mikor nagyon szerettem ezeket a regényeket. Elvarázsolt a kor, a sokszor kalandos cselekmény - és természetesen a szerelem.
Az alaptörténet most is tetszett volna: férfi főhősünk még gyermekként szemtanúja lesz édesapja meggyilkolásának és elhatározza, hogy bosszút áll. Férfiként ezt meg is teszi: elrabolja a gyilkos leányát, ám egy valamire nem számít: vonzódni kezd a nőhöz.
Constance és Brad macska-egér játéka még tetszett is. Mindkettő makacs és intelligens, szítják a tüzet egymásban. Azonban egyetlen egy dolgot nem tudtam hova tenni. Miért kellett az első pillanatban szexuális vonzódást érezni egymás iránt?
Természetesen én is tudom, hogy létezik ilyen, de azt sehogyan sem tudom elképzelni, hogy ennek azonnal hogyan lehet engedni? Mármint, persze tetszett meg de jó lenne az ez meg az...de konkrétan a hölgyet elrabolták, a pasasban meg nincs más, csak gyűlölet..... Hosszú tervezgetés után végre fájdalmat okozhat az ellenségének és csak a vágyaikra tudnak gondolni? Nem tudom, számomra ez, ebben a formában annyira életidegen és kissé rémisztő, hogy teljesen rányomta a bélyegét az olvasásra. Ha pedig a szerző esetleg egy cseppnyi pszichológiát szeretett volna belevinni a történetbe, ahhoz pedig a háttérinformáció kevés.
Aztán természetesen megkaptam azokat a tudásmorzsákat, melyekre szükségem volt, ahhoz, hogy azonosulhassak a szereplőkkel, csak azt sajnáltam, hogy ez nem a csókok előtt történtek.
Nem is tudom...számomra a szerelem nemcsak a testi vonzódáson alapszik, sőt! A szerelem az ha a kémia mellett szeretem a másik lelkét is. Ehhez pedig idő kell.
Ugyanakkor tudom, hogy a 17. század valóságában sem ez volt a megszokott. Ebből a szempontból a regény nagyon korhű.
Azt is tudom, hogy, amikor az ember fáradt egy hosszú nap után és csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, az ilyen regények tökéletesek. Segítenek ábrándozni, megélni a titkolt - vagy éppen nem titkolt -vágyainkat. Igenis kellenek az ilyen olvasmányok is és nekem is vannak kedvenceim. Majd megmutatom nektek őket.
Azt is tudom, hogy, amikor az ember fáradt egy hosszú nap után és csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, az ilyen regények tökéletesek. Segítenek ábrándozni, megélni a titkolt - vagy éppen nem titkolt -vágyainkat. Igenis kellenek az ilyen olvasmányok is és nekem is vannak kedvenceim. Majd megmutatom nektek őket.
Ha innen nézem a dolgokat, akkor az írónő számos női olvasóinak segíthetett abban, hogy képes legyen ellazulni. Látok benne fantáziát, és remélem legközelebb egy olyan művét olvashatom, ahol picit több hangsúly kerül az ok-okozati összefüggésekre. Természetesen a romantika megtartásával!
Amennyiben elolvasnád keresd a Magnusz webáruházában!
Írta: Isabel
Nagyon szeretem az újszerű, magyar sci-fiket. Ennek a fülszövege is nagyon megfogott, de azt kell mondjam, nagy csalódás volt a regény.
Maga történet alapja nagyon tetszett. Érdekes világkép és egyedi karakterek. Még izgalom is volt. Tetszett a főszereplő gondolkodása is és az, hogy belőle láttuk a legtöbbet.
Azért, hogy a szerzőről is mondjak valami pozitívat nagyon választékos és igényes szókinccsel rendelkezik, melyeket tudatosan használ.
Azért, hogy a szerzőről is mondjak valami pozitívat nagyon választékos és igényes szókinccsel rendelkezik, melyeket tudatosan használ.
Viszont az egész annyira kusza, hogy nagyon megszenvedtem vele.
Alapvetően nagyon szeretem az E/1 íródott műveket, én is ebben szoktam alkotni. Jobban el tudom képzelni a főhős életét, gondolatait lelkivilágát. Viszont az számomra nagyon zavaró, amikor a történetben változik az elbeszélésmód. Nem is igazán értem....
A másik, ami nagyon zavaró volt, azok a tőmondatok. Nekem is gyakorolnom kell, hogy ne legyenek nagyon hosszúak az összetett mondataim, mivel az nehezíti a szövegértést. Viszont nagyon le tudja lassítani a cselekményt, ha pedig jelenidőben íródik akkor még inkább. Számomra ettől nagyon vontatottá és kissé unalmassá vált egy olyan alaptörténet, amiből rengeteget ki lehetett volna hozni.
A borító viszont rettentően figyelemfelkeltő és nagyon szép színeket használ.
Nem tudom, lesz-e alkalmam olvasni még a szerzőtől, de mindenképpen szeretnék neki esélyt adni. Továbbá a fordításaira is nagyon kíváncsi lennék!
A könyvet kaptam, köszönöm szépen!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Akik valamennyire ismernek, esetleg olvassák a blogot, tudják mennyire szeretek tanulni. Szinte nincs olyan területe az életnek, ami ne ébresztene bennem kíváncsiságot - még ha csak kicsiny mértékben is.
Mikor tavaly megkaptam ezt a könyvet, - melyet ezúton is köszönök - félre kellett tegyem. Féltem, hogy a tudás mely a valódi megértéséhez vezetne, nincs még a birtokomban. Ám a kíváncsiságom, most is győzött: hetente olvastam el újabb és újabb részeket, majd utána is néztem az új információknak.
Na de nézzük a lényeget: mit is kaptam ettől a könyvtől? A legfontosabb az a globális kép. Átláttam, hogy mindennek meg van a maga helye a világban. A legkisebb hangyától az égbe nyúló hegyekig minden összhangban van egymással és a legkisebb változás is katasztrófákhoz vezethet.
A szerző számtalan példát hoz ennek a bebizonyítására, mindezt a legkönnyebben megérthető módon.
Aki nekiáll az olvasásának, megértik miről beszélek.
Amit még hozzáfűznék a fentiekhez, hogy az olvasmány kamaszoknak is tökéletes. Megmutatja nekik a körforgás fontosságát és azt, hogy bármit is tegyenek, nemcsak az ő életükre van kihatással. Tapasztalatból mondom, ugyanis meséltem már ebből két, tizenéves tanítványomnak és nagyon élvezték! Remélem, ez a pozitív élmény hozzásegíti őket, egy felelősségteljes élet kialakításához!
Amennyiben felkeltettem azt érdeklődésed, a Park Kiadónál leadhatod a rendelésedet!
Írta: Isabel
Mióta felhívták a figyelmem a doktornő könyveire, előszeretettel olvasom őket. Nagyon érdekesnek találom a gondolatait, szívesen morfondírozom rajta.
Az Utak egymástól egy nagyon érdekes és kényes témát boncolgat: mi történik, ha egy kapcsolatba belép egy másik személy? Elítélendő, vagy hasznára válhat a párnak?
A szerző minden oldalról megvizsgálja a témát és egyszerűen magyaráz egy laikus olvasónak is.
A szerző minden oldalról megvizsgálja a témát és egyszerűen magyaráz egy laikus olvasónak is.
Őszintén szólva én még sosem voltam a "harmadik", de volt egy kapcsolatom, ahol szentül hitte a barátom, hogy megcsalom őt. Ha valamiért haza szerettem volna látogatni, azonnal azzal vádolt, hogy van valakim. Ha foglalt volt a telefonom, biztos a szeretőmmel beszéltem. És még ehhez hasonlók...
Emlékszem, nagyon rossz volt, hogy ezt feltételezte rólam és nemcsak azért, mert nem bízott bennem, hanem mert akkor úgy éreztem, megkérdőjelezi a tisztességemet. A szavahihetőségemet.
Aztán ez a kapcsolat véget ért és pár évre rá kiderült, hogy a férfi csalt meg engem, melyből gyermek is született. Mivel akkor már nem kötődtem hozzá semmilyen szinten, maga a hűtlenség ténye nem fájt, csak az hogy gyermeke lett....Mindegy, ez egy másik történet lesz majd.
Sokat gondolkodtam már ezen a témán, hiszen mint ahogy a doktornő is említi, nem kevés embert érint. A könyvben találhatunk ok- okozati összefüggéseket, megérthetjük mik lehetnek ennek a kiváltó okai - ám mivel jómagam nem vagyok szakmabeli, csak a saját véleményemet ildomos megosztanom veletek.
Mindenki megtapasztalta már, hogy mi történik, ha valamit nem becsülünk meg vagy nem törődünk vele. Ha máshol nem láttunk ilyet akkor nézzük meg a kisgyerekeket és a játékaikat: ha az egyiknek nem kell valami eldobja és egy számára érdekesebbel kezd el játszani. Ám amint valaki elvenné az eldobott játékot, azonnal vissza szeretné szerezni. Ez lehet azért mert rájön, hogy számára tényleg fontos az a valami, vagy csak azért hogy másé ne legyen.
Hasonlóképpen gondolkodom a megcsalásról: ha egy harmadik fél ráébreszti a párost, hogy fontosak egymásnak és le tudják nyelni a békát, akkor haszna volt a dolognak. De csak azért benne maradni egy kapcsolatban, mert úgy kényelmes és közben szeretőt tartani, az számomra felfoghatatlan.
Azért vagyok párkapcsolatban, mert akit választottam, annak minden félelmemet el tudom mondani. Ám ha ezt meg tudom tenni, akkor még a félrelépés előtt kiderül, hogy gond van és esetlegesen meg lehet beszélni.
Ugyanakkor azt se felejtsük el megemlíteni, hogy akármilyen régóta is vagyunk együtt valakivel, teljes bizonyossággal sosem fogjuk megmondani a reakcióit. Nem tudhatjuk, hogy mi törik meg benne, egy ilyen szituációban - lehet, hogy nekünk érzelmileg nem jelentett semmit a félrelépés, őt azonban akár tönkre is teheti.
Zárásképpen pedig csak annyit: mivel bennem fel sem merül a megcsalás gondolata, ezért ezt mindenképpen szeretném elkerülni az életemben. Hű vagyok a családomhoz, a barátaimhoz, és leszek majd az esetleges választottamhoz is. És ha mégis változik/változna valami, azt azonnal közölném az érintettel.
Így is annyira nehéz a bizalmat felépíteni; sosem bocsátanám meg magamnak, ha valaki miattam érezné úgy, hogy képtelen újra hinni másokban és önmagában. És én sem tudnék túllépni ezen.
Így is annyira nehéz a bizalmat felépíteni; sosem bocsátanám meg magamnak, ha valaki miattam érezné úgy, hogy képtelen újra hinni másokban és önmagában. És én sem tudnék túllépni ezen.
A könyv ajándék volt, amit ezúttal is köszönök szépen!
Őszintén szólva ez a történet nem az enyém. A blogra is azért kerül fel, mert egy szavazás keretében kértétek az értékelését. Nem véletlenül húztam eddig a dolgot, na de nézzük miről is van szó.
Bár a főhősnőnk szókimondó és ezt nagyon szoktam szeretni, most valahogy mégis idegesített. Általában a hozzá hasonló szereplőknek szokott egy bája lenni, de számomra ez most nem volt meg.
A meddőségével kapcsolatos problémát értem és együtt is érzek vele, de ez az egyetlen olyan érzelem, amit pozitívként tudok elkönyvelni irányában.
A történet elején párja van, várja, hogy eljegyezzék - ehhez képest szinte azonnal vonzódni kezd máshoz. Nevezzetek maradinak, de ha én az eljegyzésemet várnám eszembe se jutna más felé kacsingatni.
Ezután természetesen kialakul a a kémia, ami szerelemmé növi ki magát, legalábbis a férfi főszereplőnk részérél. Ezzel még semmi baj nem lenne, de itt jön a "szappanoperás" csavar - ugyanis amíg Josh nagy családot szeretne, addig Kristen sajnos meddő, így ezt nem tudja megadni kedvesének.
De ezt nem ám úgy oldják meg, hogy leülnek, a csaj megmondja mi a baj, aztán megpróbálnak megoldás találni vagy szépen elbúcsúznak...Kristen egymaga eldönti, hogy ő úgysem elég jó a férfinak és anélkül, hogy szerencsétlent bármibe is beavatná egyedül cselekszik.
Mégis miért? Egy kapcsolathoz két ember kell, nem egyedül hozunk döntéseket! Itt jött el az a pont, hogy azt mondtam, csak miattatok olvasom végig a történetet.
Azért, hogy valami pozitívat mondjak, nekem a borító kifejezetten tetszett, nagyon kedves hangulata van.
Azzal zárnám az értékelést, hogy molyon sokan szeretik a regényt, így attól mert nekem nem tetszett, veletek még történhet másképp. A romantika minden jegyét hordozza, vannak benne erotikus részek is és néhol egész jó poénok is vannak benne!
Ha kíváncsi lettél, keresd az Álomgyár Kiadónál!
Azzal zárnám az értékelést, hogy molyon sokan szeretik a regényt, így attól mert nekem nem tetszett, veletek még történhet másképp. A romantika minden jegyét hordozza, vannak benne erotikus részek is és néhol egész jó poénok is vannak benne!
Ha kíváncsi lettél, keresd az Álomgyár Kiadónál!
Írta: Isabel
Nem könnyű belekezdenem ennek a történetnek az értékelésébe, hiszen, ha már több bejegyzést olvastatok tőlem, tudjátok, hogy érzelmi alapon működöm és nagyon megviselnek, azok a regények, ahol a vívódás áll a középpontban.
A főhősnőnk a kedvesével együtt elindul a párja családjához, hogy megismerkedjenek, de a lány már az út elején elbizonytalanodik: vajon valóban ez a fiú való mellé? Szereti őt? Hogyan indult és hová tart a kapcsolatuk? Az ő elmondásából ismerjük meg a kezdeteket, ám ez kevés lenne ahhoz, hogy a thriller is helyet kapjon a címkék között.
Gondolatait rejtélyes üzenetek szakítják meg, melyeket a telefonjára kap és a hideg is kirázza tőlük az embert: nem azért mert annyira félelmetesek, hanem mert olyan érzést kelt bennetek, mikor tudjátok, hogy valaki figyel. Nem tudni ki és miért csak hogy ott van....Már jó pár hete végeztem az olvasással, de ez az érzés még mindig bennem van....
Nagyon tetszett a lány - és nem lustaságból nem írom le a nevét, hanem azét, mert a könyvből sem derül ki - filozofálgatása a magánéletéről. Szeretem az ilyen szálakat, hiszen segít abban, hogy én magam is átgondoljam az életemet és a megfelelő döntést hozhassam arról, merre szeretnék továbbhaladni.
Ám összességében számomra ennyi volt a pozitívum: valamiért nem sikerült kedvenccé avatnom a könyvet. Talán, a "kevesebb, néha több" elv jobb lett volna, vagy vagy több thrillert belevenni, magam sem tudom.
Zavart az is, hogy konkrétan nem kapunk választ semmire, egyszerűen csak úgy megtörténnek az események. Ha valamit, akkor az üres várakozást utálom a legjobban az életben is.
Ám akik szeretik lassú folyású, elmélkedős regényeket, az Athenaeum Kiadónál leadhatja a rendelését!
Írta: Isabel
Palotás Petra Szárnyaszegett pillangók első részével már egy ideje tartozom nektek; az oka a csúszásnak annyi, hogy ezt a regény nem lehet egy lendülettel kiolvasni.
A női lét egy olyan árnyoldalát mutatja meg nekünk az írónő, melyről még ma is nehezünkre esik beszélni.
Az Ázsiában élő prostituáltak világába csöppenhet bele az olvasó, ha elkezdi a könyvet. Nem tudom, mennyi valós adatra támaszkodik a szerző, de számomra nagyon életszerűen mutatja be a lányok életét. Azon túl, hogy a sorsuk szomorú és elgondolkodtató, bennem végig az motoszkált, hogy mindez a jelenkorban is megtörténik. Számomra nagyon nehéz elhinni, hogy a modern világban még mindig vannak olyan nők, akik különböző okok miatt erre a munkára adják a fejüket. Arról már nem is beszélve, hogy a regényben a legtöbb férfi, aki a hölgyek szolgáltatásait igénybe vette európai volt.
Akit, azonban ez a téma nem érdekel, azoknak sem kell feltétlenül félretenni a regényt, ugyanis a krimi szál is elég erős benne; bár, elismerem, nekem nem okozott meglepetéseket. Ez azonban ne vegye el senki kedvét – csavarok vannak a történetben -, csak mivel sokat olvasok, hamar átláttam rajtuk. Egy csepp romantikát is kapunk mindezek mellé és nagyon örültem, hogy ez a szál nem nyomta el a többit. Nem illett volna a műhöz egy nyálas, agyon bonyolított szerelmi történet.
Szerintem a borító lehetett volna egy picit rejtelmesebb, mert amikor megkaptam a könyvet NiKy-től, azt hittem, hogy a rózsaszín alap egy szerelmi történetet takar. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly s megrázó témát kapok majd kézhez.
Mivel ez volt az első regényem az írónőtől, a fejlődését nem látom, viszont azt igen, hogy egy nagyon szépen összeszedett, átgondolt és kivitelezett történetet rakott le az asztalra. Bár most kell egy kis idő, amíg megemésztem az olvasottakat, ha lesz rá lehetőségem, biztosan fogok még olvasni tőle.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd az Álomgyár Kiadó gondozásában!
Írta: Isabel
A könyvet a borító alapján választottam ki az Underground Kiadó webáruházából. Számomra teljesen ismeretlen volt a szerző neve, ám amikor megláttam ezt a gyönyörű, harmonikus alkotást, tudtam, hogy mindenképpen el szeretném olvasni. Ám arra, amit kaptam, nem voltam felkészülve.
Tudjátok, hogy nagyon szeretem a meséket és legalább ennyire szívügyem a magyar szerzők segítése is! Igyekszem mindenkinél a pozitívumra koncentrálni, azt kiemelni, de itt nagyon nehéz dolgom volt.
A könyvben két történetet találunk: A baba kívánságát és a Csiriket. Mivel nagyon rövid mesékről van szó, nem mennék bele a tartalmakba, azt azonban szeretném kiemelni, hogy a szerző tehetséges. Gazdag és egyedi fantáziája van, melyet könnyen át tud adni úgy, hogy a gyerekek is könnyen megérthessék.
Viszont és itt jön a problémám: az egész e-book, úgy néz ki, mintha egy kézirat lenne nem pedig kész könyv. A történetek végig nagybetűvel és aláhúzva íródtak, ami szó szerint élvezhetetlenné tette az olvasást. Összesen 15 oldalról van szó, de már másfél oldal után elfáradt a szemem és el is ment a kedvem az olvasástól. Nem tudom, miért döntöttek úgy, hogy ezt így jelentetik meg, de nagyon nem tartom praktikus döntésnek. Mindegy mennyire jó egy történet, ha az olvasó nem képes azt végigolvasni, csak azért mert nem jók a formai beállítások! Komolyan nem értem ezt a döntést.
Mindenesetre remélem, ha eljut ez az értékelés az írónőhöz, átgondolja a véleményem és megfontolja a változtatásokat! Ha szükséges meg is mutatom neki, hogyan jelenik meg nálam a szöveg, mert nagyon nehezemre esik elhinni, hogy ezt valóban így szerette volna a világ elé tárni.
Nagyon elszomorodtam, mert nem szeretek ennyire negatív értékelést írni, de azt gondolom, hogy ez így tisztességes az olvasókkal és az írónővel szemben is.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Kiadó és a szerző is várja a rendelésed!
Írta:Isabel
Stephen King legújabb regénye hatalmas meglepetés volt. Bár ez a kisregény nem a megszokott borzongós hangulatot hozza, mégis méltó az író nevéhez!
A történet Castle Rock kisvárosát mutatja be: társadalmát, rétegződését és az ott élők gondolatait. Főhősünk, a frissen elvált Scott Carey, aki egy nap érdekes tüneteket vesz észre magán: mindegy mit csinál vagy mennyit eszik, egyre csak fogy. Ez már önmagában is libabőrös érzetet keltett bennem, de ennél bonyolultabb a helyzet, ugyanis ruhában is annyit mutat a mérleg, amennyit ruha nélkül, s mint tudjuk ez nem lehetséges. Ő az, akinek az életével először találkozunk a történet során, ám azt éreztem, hogy nem az ő történetén van a fő fókusz. Ez a szál amolyan kedvcsináló és nem tagadom, nekem nagyon tetszett.
A történet Castle Rock kisvárosát mutatja be: társadalmát, rétegződését és az ott élők gondolatait. Főhősünk, a frissen elvált Scott Carey, aki egy nap érdekes tüneteket vesz észre magán: mindegy mit csinál vagy mennyit eszik, egyre csak fogy. Ez már önmagában is libabőrös érzetet keltett bennem, de ennél bonyolultabb a helyzet, ugyanis ruhában is annyit mutat a mérleg, amennyit ruha nélkül, s mint tudjuk ez nem lehetséges. Ő az, akinek az életével először találkozunk a történet során, ám azt éreztem, hogy nem az ő történetén van a fő fókusz. Ez a szál amolyan kedvcsináló és nem tagadom, nekem nagyon tetszett.
King azonban egy mélyebb mondanivalóval készült: a városkába költözik egy leszbikus házaspár, akik vállalják, hogy egy párt alkotnak, ám a lakók nem tudják elfogadni őket.
A férfi bár igyekszik segíteni a párnak: próbálja meggyőzni a többieket, hogy sokkal több van egy emberben, mint a szexuális hovatartozása, ám nem egyszerű szembemenni azzal, amit mások helyesnek hisznek. Pláne akkor nem, ha ezt elvakultan is teszik!
A történet lényege ennek a két szálnak a megismerése és elgondolkodtatása. Őszintén bevallom, hogy az első pár oldal után egy jó horrora számítottam, de nem vagyok csalódott, amiért nem így lett. Bár kíváncsi lettem volna, mi lesz Scott sorsa, érdekes volt az írótól egy számomra ennyire szokatlan témát olvasni.
Hat fejezet után véget ér a történet és részletet kapunk: Az intézet című regényből is, melynek nagyon örültem, hiszen a terveim közt szerepel az olvasása. Köszönöm szépen a kiadónak ezt a döntést, mert így tudom, hogy a következő olvasásom a szerzőtől biztosan horror lesz!
Természetesen a véleményemet megosztom majd veletek, itt, a blogon!
Amennyiben kedved kaptál a könyvhöz, az Európa Kiadónál bátran leadhatod a rendelésedet!
A férfi bár igyekszik segíteni a párnak: próbálja meggyőzni a többieket, hogy sokkal több van egy emberben, mint a szexuális hovatartozása, ám nem egyszerű szembemenni azzal, amit mások helyesnek hisznek. Pláne akkor nem, ha ezt elvakultan is teszik!
A történet lényege ennek a két szálnak a megismerése és elgondolkodtatása. Őszintén bevallom, hogy az első pár oldal után egy jó horrora számítottam, de nem vagyok csalódott, amiért nem így lett. Bár kíváncsi lettem volna, mi lesz Scott sorsa, érdekes volt az írótól egy számomra ennyire szokatlan témát olvasni.
Hat fejezet után véget ér a történet és részletet kapunk: Az intézet című regényből is, melynek nagyon örültem, hiszen a terveim közt szerepel az olvasása. Köszönöm szépen a kiadónak ezt a döntést, mert így tudom, hogy a következő olvasásom a szerzőtől biztosan horror lesz!
Természetesen a véleményemet megosztom majd veletek, itt, a blogon!
Amennyiben kedved kaptál a könyvhöz, az Európa Kiadónál bátran leadhatod a rendelésedet!
Írta: Isabel
A Hozományvadászok kíméljenek! egyike azon regényeknek, melyekre a legtöbben voksoltatok az áprilisi szavazás során.
Engem elsőként a borítója fogott meg, ezért is került a választható listába: szerintem nagyon elegáns, mégis figyelemfelkeltő lett az összkép.
Nem rémlik, hogy olvastam volna mást az írónőtől, így nemcsak a történet újdonságát vártam, de az írástechnikáét is.
Férfi főhősünk Bourne márkija, aki megrögzött szerencsejátékos. Fiatal és jóképű, de ez a szenvedélye nyomorba taszítja: egy férfi, akit a barátjának hisz, egy éjszaka elnyeri az egész örökségét- az ősi családi birtokot- az egész nemesség előtt megalázva őt.
Bourne meglepően méltóságteljesen veszi tudomásul a történteket: elismeri, hogy legyőzték, de nem könyörög, hanem felemelt fejjel távozik. Továbbá felismeri azt is, hogy az évek alatt rossz embernek szavazott bizalmat. Számomra ez egy nagyon pozitív jellemvonás, mert az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a könyörgés szokott lenni a következő lépés.
Bosszút esküszik és megfogadja, bármibe is kerüljön visszaszerez mindent, ami az övé.
Évek telnek el, és vagyonos emberré válik: társalapítója lesz egy eliteknek szóló játékbarlangnak, ami meglehetősen sok hasznot hoz, de hiába a pénz, nem tudja visszavenni a birtokait.
Ez volt az a csavar, amin azért meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy átáll a másik oldalra, de talán pont ez volt az, ami sikerre vitte őt az üzleti életben.
Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség után nagyon nagy lelkierő kellett a talpra álláshoz és ahhoz, hogy legyőzze a játék iránti szenvedélyét.
Mivel többször hangoztatja, hogy bármit megtenne azért, hogy hazatérhessen, mikor tudomására jut, hogy birtoka hozományává vált gyerekkori barátjának, a nősüléstől sem riad vissza. Csak azt nem tudja, hogy Penelope, nem az a kimondott úri kisasszony, aki otthon ülve varrogat.
A nagyszájú lány, egy félresikerült eljegyzés után sorra utasítja vissza kérőit és azt sem zavarja, hogy családja szerint „akkor kell valamit eladni, amikor kelendő.” Na, nem azért, mert jelenleg én is egyedülálló vagyok, de ez mondat teljesen felháborított!
Tárgyra, vagy valamire, aminek az értékét pénzzel ki lehet fizetni, még rendben is lenne, na de egy emberi életre így reagálni? Mert igen, a házasság, - főképp a z 1800 -as években - valamit valamiért alapon működik, de hogy ezt ennyire szó szerint értelmezze a kedves rokon…. Még szerencse, hogy Penelope volt olyan nagyszájú és intelligens, hogy képes megvédeni magát.
A két főhős szála így fonódik össze, de persze ennél jóval több izgalom, csavar és romantika található a regényben.
Ha magát a korhűséget és az írástechnikát nézem, akkor a szerző elég szép munkát végzett. Fogalmazásmódja letisztult, szép és választékos, ugyanakkor a történetvezetés gördülékeny és tele van kifinomult humorral.
Mivel ez -A szerencsejáték szabályai- első része, sajnos várnom kell a következő rész olvasásáig. Az utolsó lapok elolvasása feltüzelte a természetem, mivel olyan véget kaptam, amire tényleg nem számítottam!
Alig várom, hogy a kezembe kerüljön a második kötet, melyről a véleményem szívesen megosztom majd veletek is!
Addig is, ha felkeltettem az érdeklődéseteket a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatjátok a rendeléseiteket!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése