Ti választottátok nekem


A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak.

Tudni kell rólam, hogy bár mostanában nem sok romantikus regényt olvasok, volt idő, mikor nagyon szerettem ezeket a regényeket. Elvarázsolt a kor, a sokszor kalandos cselekmény - és természetesen a szerelem.

Az alaptörténet most is tetszett volna: férfi főhősünk még gyermekként szemtanúja lesz édesapja meggyilkolásának és elhatározza, hogy bosszút áll. Férfiként ezt meg is teszi: elrabolja a gyilkos leányát, ám egy valamire nem számít: vonzódni kezd a nőhöz.

Constance és Brad macska-egér játéka még tetszett is. Mindkettő makacs és intelligens, szítják a tüzet egymásban. Azonban egyetlen egy dolgot nem tudtam hova tenni. Miért kellett az első pillanatban szexuális vonzódást érezni egymás iránt? 

Természetesen én is tudom, hogy létezik ilyen, de azt sehogyan sem tudom elképzelni, hogy ennek azonnal hogyan lehet engedni? Mármint, persze tetszett meg de jó lenne az ez meg az...de konkrétan a hölgyet elrabolták, a pasasban meg nincs más, csak gyűlölet..... Hosszú tervezgetés után végre fájdalmat okozhat az ellenségének és csak a vágyaikra tudnak gondolni? Nem tudom, számomra ez, ebben a formában annyira életidegen és kissé rémisztő, hogy teljesen rányomta a bélyegét az olvasásra. Ha pedig a szerző esetleg egy cseppnyi pszichológiát szeretett volna belevinni a történetbe, ahhoz pedig a háttérinformáció kevés.

Aztán természetesen megkaptam azokat a tudásmorzsákat, melyekre szükségem volt, ahhoz, hogy azonosulhassak a szereplőkkel, csak azt sajnáltam, hogy ez nem a csókok előtt történtek.

Nem is tudom...számomra a szerelem nemcsak a testi vonzódáson alapszik, sőt! A szerelem az ha a kémia mellett szeretem a másik lelkét is. Ehhez pedig idő kell.

Ugyanakkor tudom, hogy a 17. század valóságában sem ez volt a megszokott. Ebből a szempontból a regény  nagyon korhű. 

Azt is tudom, hogy, amikor az ember fáradt egy hosszú nap után és csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, az ilyen regények tökéletesek. Segítenek ábrándozni, megélni a titkolt - vagy éppen nem titkolt -vágyainkat. Igenis kellenek az ilyen olvasmányok is és nekem is vannak kedvenceim. Majd megmutatom nektek őket.

Ha innen nézem a dolgokat, akkor az írónő számos női olvasóinak segíthetett abban, hogy képes legyen ellazulni. Látok benne fantáziát, és remélem legközelebb egy olyan művét olvashatom, ahol picit több hangsúly kerül az ok-okozati összefüggésekre. Természetesen a romantika megtartásával!

 Amennyiben elolvasnád keresd a Magnusz webáruházában!

Írta: Isabel


Nagyon szeretem az újszerű, magyar sci-fiket.  Ennek a fülszövege is nagyon megfogott, de azt kell mondjam, nagy csalódás volt a regény.

Maga történet alapja nagyon tetszett. Érdekes világkép és egyedi karakterek. Még izgalom is volt. Tetszett a főszereplő gondolkodása is és az, hogy belőle láttuk a legtöbbet.
Azért, hogy a szerzőről is mondjak valami pozitívat nagyon választékos és igényes szókinccsel rendelkezik, melyeket tudatosan használ.
 
Viszont az egész annyira kusza, hogy nagyon megszenvedtem vele.

Alapvetően nagyon szeretem az E/1 íródott műveket, én is ebben szoktam alkotni. Jobban el tudom képzelni a főhős életét, gondolatait lelkivilágát. Viszont az számomra nagyon zavaró, amikor a történetben változik az elbeszélésmód. Nem is igazán értem....
A másik, ami nagyon zavaró volt, azok a tőmondatok. Nekem is gyakorolnom kell, hogy ne legyenek nagyon hosszúak az összetett mondataim, mivel az nehezíti a szövegértést. Viszont nagyon le tudja lassítani a cselekményt, ha pedig jelenidőben íródik akkor még inkább. Számomra ettől nagyon vontatottá és kissé unalmassá vált egy olyan alaptörténet, amiből rengeteget ki lehetett volna hozni.

A borító viszont rettentően figyelemfelkeltő és nagyon szép színeket használ.

Nem tudom, lesz-e alkalmam olvasni még a szerzőtől, de mindenképpen szeretnék neki esélyt adni. Továbbá a fordításaira is nagyon kíváncsi lennék!

A könyvet kaptam, köszönöm szépen!

 Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel



 Akik valamennyire ismernek, esetleg olvassák a blogot, tudják mennyire szeretek tanulni. Szinte nincs olyan területe az életnek, ami ne ébresztene bennem kíváncsiságot - még ha csak kicsiny mértékben is.

Mikor tavaly megkaptam ezt a könyvet, - melyet ezúton is köszönök - félre kellett tegyem. Féltem, hogy a tudás mely a valódi megértéséhez vezetne, nincs még a birtokomban. Ám a kíváncsiságom, most is győzött: hetente olvastam el újabb és újabb részeket, majd utána is néztem az új információknak.

Na de nézzük a lényeget: mit is kaptam ettől a könyvtől? A legfontosabb az a globális kép. Átláttam, hogy mindennek meg van a maga helye a világban. A legkisebb hangyától az égbe nyúló hegyekig minden összhangban van egymással és a legkisebb változás is katasztrófákhoz vezethet. 
A szerző számtalan példát hoz ennek a bebizonyítására, mindezt a legkönnyebben megérthető módon. 
Aki nekiáll az olvasásának, megértik miről beszélek.

Amit még hozzáfűznék a fentiekhez, hogy az olvasmány kamaszoknak is tökéletes. Megmutatja nekik a körforgás fontosságát és azt, hogy bármit is tegyenek, nemcsak az ő életükre van kihatással. Tapasztalatból mondom, ugyanis meséltem már ebből két, tizenéves tanítványomnak és nagyon élvezték! Remélem, ez a pozitív élmény hozzásegíti őket, egy felelősségteljes élet kialakításához!

Amennyiben felkeltettem azt érdeklődésed, a Park Kiadónál leadhatod a rendelésedet!

Írta: Isabel



Mióta felhívták a figyelmem a doktornő könyveire, előszeretettel olvasom őket. Nagyon érdekesnek találom a gondolatait, szívesen morfondírozom rajta.
Az Utak egymástól egy nagyon érdekes és kényes témát boncolgat: mi történik, ha egy kapcsolatba belép egy másik személy? Elítélendő, vagy hasznára válhat a párnak?
A szerző minden oldalról megvizsgálja a témát és egyszerűen magyaráz egy laikus olvasónak is.

Őszintén szólva én még sosem voltam a "harmadik", de volt egy kapcsolatom, ahol szentül hitte a barátom, hogy megcsalom őt. Ha valamiért haza szerettem volna látogatni, azonnal azzal vádolt, hogy van valakim. Ha foglalt volt a telefonom, biztos a szeretőmmel beszéltem. És még ehhez hasonlók...

Emlékszem, nagyon rossz volt, hogy ezt feltételezte rólam és nemcsak azért, mert nem bízott bennem, hanem mert akkor úgy éreztem, megkérdőjelezi a tisztességemet. A szavahihetőségemet.

Aztán ez a kapcsolat véget ért és pár évre rá kiderült, hogy a férfi csalt meg engem, melyből gyermek is született. Mivel akkor már nem kötődtem hozzá semmilyen szinten, maga a hűtlenség ténye nem fájt, csak az hogy gyermeke lett....Mindegy, ez egy másik történet lesz majd.

Sokat gondolkodtam már ezen a témán, hiszen mint ahogy a doktornő is említi, nem kevés embert érint. A könyvben találhatunk ok- okozati összefüggéseket, megérthetjük mik lehetnek ennek a kiváltó okai - ám mivel jómagam nem vagyok szakmabeli, csak a saját véleményemet ildomos megosztanom veletek.

Mindenki megtapasztalta már, hogy mi történik, ha valamit nem becsülünk meg vagy nem törődünk vele. Ha máshol nem láttunk ilyet akkor nézzük meg a kisgyerekeket és a játékaikat: ha az egyiknek nem kell valami eldobja és egy számára érdekesebbel kezd el játszani. Ám amint valaki elvenné az eldobott játékot, azonnal vissza szeretné szerezni. Ez lehet azért mert rájön, hogy számára tényleg fontos az a valami, vagy csak azért hogy másé ne legyen.

Hasonlóképpen gondolkodom a megcsalásról: ha egy harmadik fél ráébreszti a párost, hogy fontosak egymásnak és le tudják nyelni a békát, akkor haszna volt a dolognak. De csak azért benne maradni egy kapcsolatban, mert úgy kényelmes és közben szeretőt tartani,  az számomra felfoghatatlan.
Azért vagyok párkapcsolatban, mert akit választottam, annak minden félelmemet el tudom mondani. Ám ha ezt meg tudom tenni, akkor még a félrelépés előtt kiderül, hogy gond van és esetlegesen meg lehet beszélni.
Ugyanakkor azt se felejtsük el megemlíteni, hogy akármilyen régóta is vagyunk együtt valakivel, teljes bizonyossággal sosem fogjuk megmondani a reakcióit. Nem tudhatjuk, hogy mi törik meg benne, egy ilyen szituációban - lehet, hogy nekünk érzelmileg nem jelentett semmit a félrelépés, őt azonban akár tönkre is teheti.

Zárásképpen pedig csak annyit: mivel bennem fel sem merül a megcsalás gondolata, ezért ezt mindenképpen szeretném elkerülni az életemben. Hű vagyok a családomhoz, a barátaimhoz, és leszek majd az esetleges választottamhoz is. És ha mégis változik/változna valami, azt azonnal közölném az érintettel.
Így is annyira nehéz a bizalmat felépíteni; sosem bocsátanám meg magamnak, ha valaki miattam érezné úgy, hogy képtelen újra hinni másokban és önmagában.  És én sem tudnék túllépni ezen.

A könyv ajándék volt, amit ezúttal is köszönök szépen!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Jaffa Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel


 Őszintén szólva ez a történet nem az enyém. A blogra is azért kerül fel, mert egy szavazás keretében kértétek az értékelését. Nem véletlenül húztam eddig a dolgot, na de nézzük miről is van szó.
Bár a főhősnőnk szókimondó és ezt nagyon szoktam szeretni, most valahogy mégis idegesített. Általában a hozzá hasonló szereplőknek szokott egy bája lenni, de számomra ez most nem volt meg.  
A meddőségével kapcsolatos problémát értem és együtt is érzek vele, de ez az egyetlen olyan érzelem, amit pozitívként tudok elkönyvelni irányában. 
A történet elején párja van, várja, hogy eljegyezzék - ehhez képest szinte azonnal vonzódni kezd máshoz. Nevezzetek maradinak, de ha én az eljegyzésemet várnám eszembe se jutna más felé kacsingatni.

Ezután természetesen kialakul a a kémia, ami szerelemmé növi ki magát, legalábbis a férfi főszereplőnk részérél. Ezzel még semmi baj nem lenne, de itt jön a "szappanoperás" csavar - ugyanis amíg Josh nagy családot szeretne, addig Kristen sajnos meddő, így ezt nem tudja megadni kedvesének.
De ezt nem ám úgy oldják meg, hogy leülnek, a csaj megmondja mi a baj, aztán megpróbálnak megoldás találni vagy szépen elbúcsúznak...Kristen egymaga eldönti, hogy ő úgysem elég jó a férfinak és anélkül, hogy szerencsétlent bármibe is beavatná egyedül cselekszik.

Mégis miért? Egy kapcsolathoz két ember kell, nem egyedül hozunk döntéseket! Itt jött el az a pont, hogy azt mondtam, csak miattatok olvasom végig a történetet. 

Azért, hogy valami pozitívat mondjak, nekem a borító kifejezetten tetszett, nagyon kedves hangulata van.

Azzal zárnám az értékelést, hogy molyon sokan szeretik a regényt, így attól mert nekem nem tetszett, veletek még történhet másképp. A romantika minden jegyét hordozza, vannak benne erotikus részek is és néhol egész jó poénok is vannak benne!

Ha kíváncsi lettél, keresd az Álomgyár Kiadónál!

Írta: Isabel 


Nem könnyű belekezdenem ennek a történetnek az értékelésébe, hiszen, ha már több bejegyzést olvastatok tőlem, tudjátok, hogy érzelmi alapon működöm és nagyon megviselnek, azok a regények, ahol a vívódás áll a középpontban.
A főhősnőnk a kedvesével együtt elindul a párja családjához, hogy megismerkedjenek, de a lány már az út elején elbizonytalanodik: vajon valóban ez a fiú való mellé? Szereti őt? Hogyan indult és hová tart a kapcsolatuk? Az ő elmondásából ismerjük meg a kezdeteket, ám ez kevés lenne ahhoz, hogy a thriller is helyet kapjon a címkék között. 
Gondolatait rejtélyes üzenetek szakítják meg, melyeket a telefonjára kap és a hideg is kirázza tőlük az embert: nem azért mert annyira félelmetesek, hanem mert olyan érzést kelt bennetek, mikor tudjátok, hogy valaki figyel. Nem tudni ki és miért csak hogy ott van....Már jó pár hete végeztem az olvasással, de ez az érzés még mindig bennem van....

Nagyon tetszett a lány  - és nem lustaságból nem írom le a nevét, hanem azét, mert a könyvből sem derül ki - filozofálgatása a  magánéletéről. Szeretem az ilyen szálakat, hiszen segít abban, hogy én magam is átgondoljam az életemet és a megfelelő döntést hozhassam arról, merre szeretnék továbbhaladni. 

Ám összességében számomra ennyi volt a pozitívum: valamiért nem sikerült kedvenccé avatnom a könyvet. Talán, a "kevesebb, néha több" elv jobb lett volna, vagy vagy több thrillert belevenni, magam sem tudom. 
Zavart az is, hogy konkrétan nem kapunk választ semmire, egyszerűen csak úgy megtörténnek az események. Ha valamit, akkor az üres várakozást utálom a legjobban az életben is.

Ám akik szeretik  lassú folyású, elmélkedős regényeket, az Athenaeum Kiadónál leadhatja a rendelését!

Írta: Isabel




Palotás Petra Szárnyaszegett pillangók első részével már egy ideje tartozom nektek; az oka a csúszásnak annyi, hogy ezt a regény nem lehet  egy lendülettel kiolvasni.

A női lét egy olyan árnyoldalát mutatja meg nekünk az írónő, melyről még ma is nehezünkre esik beszélni. 
Az Ázsiában élő prostituáltak világába csöppenhet bele az olvasó, ha elkezdi a könyvet. Nem tudom, mennyi  valós adatra támaszkodik a szerző, de számomra nagyon életszerűen mutatja be a lányok életét.  Azon túl, hogy a sorsuk szomorú és elgondolkodtató, bennem végig az motoszkált, hogy mindez a jelenkorban is megtörténik. Számomra nagyon nehéz elhinni, hogy a modern világban még mindig vannak olyan nők, akik különböző okok miatt erre a munkára adják a fejüket.  Arról már nem is beszélve, hogy a  regényben a legtöbb férfi, aki a hölgyek szolgáltatásait igénybe vette európai volt.

Akit, azonban ez a téma nem érdekel, azoknak sem kell feltétlenül félretenni a regényt, ugyanis a krimi szál is elég erős benne; bár, elismerem, nekem nem okozott meglepetéseket. Ez azonban ne vegye el senki kedvét – csavarok vannak a történetben -, csak mivel sokat olvasok, hamar átláttam rajtuk. Egy csepp romantikát is kapunk mindezek mellé és nagyon örültem, hogy ez a szál nem nyomta el a többit. Nem illett volna a műhöz egy nyálas, agyon bonyolított szerelmi történet.

Szerintem a borító lehetett volna egy picit rejtelmesebb, mert amikor megkaptam a könyvet NiKy-től, azt hittem, hogy a rózsaszín alap egy szerelmi történetet takar. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly s megrázó témát kapok majd kézhez. 
Mivel ez volt az első regényem az írónőtől, a fejlődését nem látom, viszont azt igen, hogy egy nagyon szépen összeszedett, átgondolt és kivitelezett történetet rakott le az asztalra. Bár most kell egy kis idő, amíg megemésztem az olvasottakat, ha lesz rá lehetőségem, biztosan fogok még olvasni tőle.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd az Álomgyár Kiadó gondozásában!

Írta: Isabel





 A könyvet a borító alapján választottam ki az Underground Kiadó webáruházából. Számomra teljesen ismeretlen volt a szerző neve, ám amikor megláttam ezt a gyönyörű, harmonikus alkotást, tudtam, hogy mindenképpen el szeretném olvasni. Ám arra, amit kaptam, nem voltam felkészülve.

Tudjátok, hogy nagyon szeretem a meséket és legalább ennyire szívügyem a magyar szerzők segítése is! Igyekszem mindenkinél a pozitívumra koncentrálni, azt kiemelni, de itt nagyon nehéz dolgom volt.

A könyvben két történetet találunk: A baba kívánságát és a Csiriket. Mivel nagyon rövid mesékről van szó, nem mennék bele a tartalmakba, azt azonban szeretném kiemelni, hogy a szerző tehetséges. Gazdag és egyedi fantáziája van, melyet könnyen át tud adni úgy, hogy a gyerekek is könnyen megérthessék.

Viszont és itt jön a problémám: az egész e-book, úgy néz ki, mintha egy kézirat lenne nem pedig kész könyv. A történetek végig nagybetűvel és aláhúzva íródtak, ami szó szerint élvezhetetlenné tette az olvasást. Összesen 15 oldalról van szó, de már másfél oldal után elfáradt a szemem és el is ment a kedvem az olvasástól. Nem tudom, miért döntöttek úgy, hogy ezt így jelentetik meg, de nagyon nem tartom praktikus döntésnek. Mindegy mennyire jó egy történet, ha az olvasó nem képes azt végigolvasni, csak azért mert nem jók a formai beállítások! Komolyan nem értem ezt a döntést.

Mindenesetre remélem, ha eljut ez az értékelés az írónőhöz, átgondolja a véleményem és megfontolja a változtatásokat! Ha szükséges meg is mutatom neki, hogyan jelenik meg nálam a szöveg, mert nagyon nehezemre esik elhinni, hogy ezt valóban így szerette volna a világ elé tárni.

Nagyon elszomorodtam, mert nem szeretek ennyire negatív értékelést írni, de azt gondolom, hogy ez így tisztességes az olvasókkal és az írónővel szemben is.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Kiadó és a szerző is várja a rendelésed!


Írta:Isabel


Stephen King legújabb regénye hatalmas meglepetés volt.  Bár ez a kisregény nem a megszokott borzongós hangulatot hozza, mégis méltó az író nevéhez!
 A történet Castle Rock kisvárosát mutatja be: társadalmát, rétegződését és az ott élők gondolatait. Főhősünk, a frissen elvált Scott Carey, aki egy nap érdekes tüneteket vesz észre magán: mindegy mit csinál vagy mennyit eszik, egyre csak fogy. Ez már önmagában is libabőrös érzetet keltett bennem, de ennél bonyolultabb a helyzet, ugyanis ruhában is annyit mutat a mérleg, amennyit ruha nélkül, s mint tudjuk ez nem lehetséges. Ő az, akinek az életével először találkozunk a történet során, ám azt éreztem, hogy nem az ő történetén van a fő fókusz. Ez a szál amolyan kedvcsináló és nem tagadom, nekem nagyon tetszett.
King azonban egy mélyebb mondanivalóval készült: a városkába költözik egy leszbikus házaspár, akik vállalják, hogy egy párt alkotnak, ám a lakók nem tudják elfogadni őket.
A férfi bár igyekszik segíteni a párnak: próbálja meggyőzni a többieket, hogy sokkal több van egy emberben, mint a szexuális hovatartozása, ám nem egyszerű szembemenni azzal, amit mások helyesnek hisznek. Pláne akkor nem, ha ezt elvakultan is teszik!
A történet lényege ennek a két szálnak a megismerése és elgondolkodtatása. Őszintén bevallom, hogy az első pár oldal után egy jó horrora számítottam, de nem vagyok csalódott, amiért nem így lett. Bár kíváncsi lettem volna, mi lesz Scott sorsa, érdekes volt az írótól egy számomra ennyire szokatlan témát olvasni.
Hat fejezet után véget ér a történet és részletet kapunk: Az intézet című regényből is, melynek nagyon örültem, hiszen a terveim közt szerepel az olvasása. Köszönöm szépen a kiadónak ezt a döntést, mert így tudom, hogy a következő olvasásom a szerzőtől biztosan horror lesz!
Természetesen a véleményemet megosztom majd veletek, itt, a blogon!

Amennyiben kedved kaptál a könyvhöz, az Európa Kiadónál bátran leadhatod a rendelésedet!

Írta: Isabel



A Hozományvadászok kíméljenek! egyike azon regényeknek, melyekre a legtöbben voksoltatok az áprilisi szavazás során.
Engem elsőként a borítója fogott meg, ezért is került a választható listába: szerintem nagyon elegáns, mégis figyelemfelkeltő lett az összkép.

Nem rémlik, hogy olvastam volna mást az írónőtől, így nemcsak a történet újdonságát vártam, de az írástechnikáét is. 
Férfi főhősünk Bourne márkija, aki megrögzött szerencsejátékos.  Fiatal és jóképű, de ez a szenvedélye nyomorba taszítja: egy férfi, akit a barátjának hisz, egy éjszaka elnyeri az egész örökségét- az ősi családi birtokot- az egész nemesség előtt megalázva őt. 
Bourne meglepően méltóságteljesen veszi tudomásul a történteket: elismeri, hogy legyőzték, de nem könyörög, hanem felemelt fejjel távozik.  Továbbá felismeri azt is, hogy az évek alatt rossz embernek szavazott bizalmat. Számomra ez egy nagyon pozitív jellemvonás, mert az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a könyörgés szokott lenni a következő lépés.
Bosszút esküszik és megfogadja, bármibe is kerüljön visszaszerez mindent, ami az övé.
Évek telnek el, és vagyonos emberré válik: társalapítója lesz egy eliteknek szóló játékbarlangnak, ami meglehetősen sok hasznot hoz, de hiába a pénz, nem tudja visszavenni a birtokait. 
Ez volt az a csavar, amin azért meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy átáll a másik oldalra, de talán pont ez volt az, ami sikerre vitte őt az üzleti életben. 
Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség után nagyon nagy lelkierő kellett a talpra álláshoz és ahhoz, hogy legyőzze a játék iránti szenvedélyét. 
Mivel többször hangoztatja, hogy bármit megtenne azért, hogy hazatérhessen, mikor tudomására jut, hogy birtoka hozományává vált gyerekkori barátjának, a nősüléstől sem riad vissza. Csak azt nem tudja, hogy Penelope, nem az a kimondott úri kisasszony, aki otthon ülve varrogat.
A nagyszájú lány, egy félresikerült eljegyzés után sorra utasítja vissza kérőit és azt sem zavarja, hogy családja szerint „akkor kell valamit eladni, amikor kelendő.” Na, nem azért, mert jelenleg én is egyedülálló vagyok, de ez mondat teljesen felháborított!
Tárgyra, vagy valamire, aminek az értékét pénzzel ki lehet fizetni, még rendben is lenne, na de egy emberi életre így reagálni? Mert igen, a házasság, - főképp a z 1800 -as években - valamit valamiért alapon működik, de hogy ezt ennyire szó szerint értelmezze a kedves rokon…. Még szerencse, hogy Penelope volt olyan nagyszájú és intelligens, hogy képes megvédeni magát. 
A két főhős szála így fonódik össze, de persze ennél jóval több izgalom, csavar és romantika található a regényben.

Ha magát a korhűséget és az írástechnikát nézem, akkor a szerző elég szép munkát végzett. Fogalmazásmódja letisztult, szép és választékos, ugyanakkor a történetvezetés gördülékeny és tele van kifinomult humorral.  
Mivel ez -A szerencsejáték szabályai- első része, sajnos várnom kell a következő rész olvasásáig. Az utolsó lapok elolvasása feltüzelte a természetem, mivel olyan véget kaptam, amire tényleg nem számítottam!
Alig várom, hogy a kezembe kerüljön a második kötet, melyről a véleményem szívesen megosztom majd veletek is!

Addig is, ha felkeltettem az érdeklődéseteket a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatjátok a rendeléseiteket!

Írta: Isabel


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések