Buótyik Dorina -Maahes ​Isten rejtélye (Gracie Simpson történetei 3.)

 A most következő olvasásom, azért esett nagyon jól, mert egy könnyed kalandregényt kaptam, ismerős szereplőkkel. Már múlt hónapban illett volna értékelést írnom, de a technika akadályozó tényező volt, ezért elnézést kérek! Na de nézzük Gracie Simpson kalandjainak harmadik részét!

A regény két szálon fut: Gracie újabb kalandra indul Egyiptom földjére, ám az ásatás engedélyeztetése körül gondok adódnak. Mikor sikerül ezt megszerezni, egyre ijesztőbb események történnek. Egy férfi is az életét veszti, és szabotálják az ásatást, ám azt nem tudni ki a tettes.  Lehet, hogy nem is ember, hanem a titokzatos Maahes Isten?

A másik szálon Thomas Shephard bűnügyi riporter nyomozása a középpont, ahol nemcsak rejtélyeket, de vallási érdekességeket is megismerhetünk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem utána kellett nézni az istenségek, mert nem tudtam, ki ő.Ez a szál nagyon izgalmas volt, mert nem kellett sokat kutakodjak, ugyanis az írónő jóvoltából sok mindenre fény derül. Számomra Dórina könyvei sokkal közelebb hozták Egyiptomot, ami bár nem áll tőlem távol, mégsem tudtam még elmerülni benne és ezt köszönöm neki!

Egy nagyon jó kalandregényről van szó, és bár valós elemeket is tartalmaz, mégis tartsuk észben, hogy ez a képzelet szüleménye. Ezt fontosnak tartom kiemelni, nehogy valakit csalódás érjen.

Az írónő sokat fejlődött az első részhez képest: most sokkal részletesebbek voltak a helyszínek, és a cselekmények is. Például az nagyon tetszett, hogy ennyi mindent megtudtunk az ásatásokról, szokásokról.

A szereplők olyanok maradtak, amilyennek megismertük őket, ez számomra kellemes nyugalmat adott, így tudtam fókuszálni az újdonságokra.

Szerintem ez eddig a legjobban megírt regénye, az apróbb hibáktól eltekintve is. 

A borító most is lenyűgözően szép, de ez Dorinától már alapelvárás!

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az egyiptomi kultúrát, hiszen sok újdonságot megismerhetünk a történet által. A misztikus hangulat miatt azonban az is elég, ha a fantasy-t szeretjük, viszont én azt mondom, érdemes elolvasni előtte az első két részt is, azért, hogy teljes képet kapjunk!

Köszönöm szépen az írónőnek és a kiadónak is, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra, varom a következő történetet!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Szilágyi Heléna - Reménysugár

 A most következő regényt nagyon vártam. Tudtam, hogy nehéz téma az alapja, de mégis nagyon el akartam olvasni. Köszönöm Helénának, hogy megtehettem!

Főszereplőnk a tinédzser Hajnal, akinek az élete még a rémálomnál is rosszabb. A lány teljesen egyedül érzi magát: a családja nem foglalkozik vele, az iskolában kirekesztik maguk közül és a lány egy nap eljut odáig, hogy feladja. Édesanyja vérbe fagyva találja őt a fürdőszobában....

Az írónő csodálatosan oldotta meg a cselekmény vezetését, hiszen azzal indulunk, hogy a lány életét sikeresen megmentették. Miután hazaengedték a kórházból visszatér az iskolába és a családjához, ahol a szülők nem igazán tudják megérteni, hogy a lányuk miért hozta meg ezt a döntést, hiszen a lányuknak mindene megvan.

A suliban mindenféle diáktípust megismerhetünk a népszerűtől a kevésbéig. (Direkt nem használtam a lúzer szót.) A lány azonban sehova sem tartozik és hiába tehetséges, ez sem elég ahhoz, hogy kilépjen a láthatatlanság alól. 

Az írónő zseniálisan mutatja be a kamasz lány érzéseit és gondolatait, bár az számomra nem újdonság, hogy fantasztikusan ír. A borító és az egyéb grafikai elemek is nagyon szépek és igényesek, de most úgy érzem, másról kell egy picit beszéljek. Arról, amire a Reménysugár fel szeretné hívni a figyelmet. 

Soha nem tudhatjuk, hogy ki milyen csatát vív legbelül. Mindenkinek az életében vannak olyan dolgok, amire nem látunk rá, még akkor sem, ha kívülről úgy tűnik, hogy fantasztikus a sorsa. Ez kiváltképp igaz az iskolai rendszerre. Nagyon nagy odafigyelést igényel a fiatalok nevelése (nemcsak az oktatása) hiszen az, hogy milyen emberré válik majd, nagyban függ attól, milyen példát lát maga előtt. 

Voltam kollégista...és akadályoztam meg öngyilkossági kísérletet. Sőt, olyan iskolatársam is van, akinek már nem segíthettem és fiatalon ért véget az élete. Pedig a lány jómódban élt, jó tanuló volt és vagány; gyermekésszel sosem gondoltam, hogy vele ilyesmi történhet. Mégis megtörtént.

Számtalanszor elgondolkodtam azon, hogyha akkor jobban figyelek, ha észreveszem a jeleket...mert bizony vannak...

A csendes még csendesebbé válik, vagy hirtelen balhézni kezd. 

Nem akar részt venni a társasági életben, sokat van egyedül.

Nem eszik úgy, mint korábban vagy éppen túl sokat eszik.

Nincsenek barátai vagy igazából senki, akivel beszélgethetne.

De ennél jóval több minden lehet, most csak a legszembetűnőbbeket említettem meg. 

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy érzelmileg stabil generációt nevelhessünk  ki nagyon kell a beszélgetés és az odafigyelés. Jelenleg két tanulóm van és minden órát egy 5-10 perces beszámolóval kezdünk, hogy ha valami baj van időben orvosolni tudjuk. Tudom, hogy ez egy iskolában több száz gyerek mellett nem kivitelezhető, de az odafigyelés, egy-egy kedves szó is rengeteget javíthat a helyzeten.

Otthon pedig szánjunk arra egy pár percet, hogy valóban érdeklődjünk a gyerek napjáról és mikor mesél, csak rá figyeljünk. Tudom, hogy sokszor a szülők 12 óráznak és napról napra élnek, de nem azon a pár perces beszélgetésen fog múlni a nap további része és lehet, hogy van mondandó, csak nem mernek belekezdeni. 

A gyerekeknek pedig azt mondom amit a tanulóimnak is szoktam: ismerj meg valakit, mielőtt véleményt formálsz róla! Ne higgy feltétlenül annak, amit mások mondanak, hanem dönts magad! Lehet, hogy neked sem lesz szimpatikus, de akkor ne bántsd! Nem attól leszel menő, ha beállsz a sorba, hanem attól, hogy kialakítod a saját gondolataidat és megpróbálsz úgy viselkedni, ahogy neked is jól esne, ha viselkednének veled.

Ha pedig már úgy érzed eleged van, mert szar az élet és nem látsz kiutat, először próbálj meg beszélni erről valakivel. Baráttal, de egy felnőtt még jobb lenne. Ha nem mered otthon mondani, beszélj négyszemközt egy tanárral! Azonban ha végképp nincs ilyen (nekem is volt nem olyan rég), akkor próbálj meg kialakítani napi szokásokat. Mondok példát, ami nekem bejött, mert én is nagyon sokat vagyok egyedül:

*nem baj ha sírsz, jót tesz (ha visszatartod, csak még mélyebb lesz az üresség érzeted) - keress egy helyet ahol biztonságosan megteheted

* találj valami hobbit, amit Te szeretsz (nem a barátok, nem a suli, nem a család, hanem te) - nekem ilyen a felnőtt színezés, a rajzolás de imádok tanulni és animéket nézni - na meg persze olvasni :))

* végezz valamilyen testmozgást - én tornázom a szobában, de bármi jó, ami fizikailag lefáraszt)

És ami nagyon fontos!

* Írd fel minden nap, hogy aznap mit akarsz csinálni! - Ezt lehet kézzel naplószerűen (én így szoktam, mert rajzolgathatok is bele) de egy naptár a telefonon is megteszi. Erre néz rá minden nap és végezd el, ami fel van írva Tervezheted egy héttel előre, de egyik napról a másikra is, a lényeg, hogy minden nap pipáld ki azt a 3-4 dolgot a listádon. 

Tudom unalmasnak tűnik, viszont ha hozzászoktatod magad ehhez a típusú rendszerezéshez, sokat fog javulni a kedélyállapotod. Először csak kicsiket tervezz és mikor büszke leszel magadra, hogy ez is, meg az is kész, jöhetnek a nagyobb célok! Tényleg lehet piciben kezdeni: pl. mától minden nap megiszok fél literrel több vizet, vagy elmegyek és sétálok egyet, vagy ha kész a lecke megnézek egy részt a kedvenc sorozatomból. Ezek az apró sikerek minden nap eltöltenek egy pici boldogsággal és így szép lassan meglátod, hogy van fény a sötétségben. Mert mindig van. És ha mások nem tartják nekünk, akkor tartsuk mi magunknak!

Köszönöm Helénának, hogy megírta Hajnal történetét, hogy figyel és felhívja a figyelmet erre a sajnos még mindig kerülendő témára!

Amennyiben megvennéd a saját példányod, keresd a az írónő hivatalos Facebook-oldalát!

Írta: Isabel

James Norbury - Nagy Panda és Kicsi Sárkány

A napokban kiolvastam egy nagyon megrázó történetet és mivel még mindig a hatása alatt vagyok kellett valami kicsit könnyedebb kikapcsolódás, így választottam ezt a gyermekkönyvet.  

Már a borítójába beleszerettem. Nagyon szeretem Kelet-Ázsiát és ez az illusztráció extra aranyos. 
180 oldalon át ennyire kedves rajzokat kapunk, de a könyv ennél sokkal több. 

Megismerkedünk két baráttal - Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal, miközben járják a világot. A Panda védelmező, élvezi az egyszerűséget, a Sárkány pedig bár picike, óriási szíve van. 
Miközben egyre több dolgot fedeznek fel együtt, megosztják velünk az élettapasztalataikat. 
Az én személyes kedvencem ez (meg is könnyeztem egy kicsit):

- Mi a fontosabb - kérdezte Nagy Panda -, az út vagy a cél?

- A társ az úton - felelte Kicsi Sárkány.

Mikor elkezdtem olvasni ezeket az egy - két mondatos gondolatokat, a lelkem mélyén azt reméltem, hogy Nagy Pandára fogok hasonlítani, de rá kellett jönnöm hogy - bár csak egy hajszálnyival - de inkább vagyok Kicsi Sárkány. Aki, noha tapasztalt dolgokat, mindig a szívéből beszél és, talán túl ártatlanul tekint a világra. (Szerintem ez a kiragadott idézetből is látszik.)

Természetesen ennél jóval több olyan gondolatfoszlány található a könyvben, amikről külön-külön is megérne beszélni, éppen ezért számomra biztosan újraolvasós lesz! Ezek a bölcsességek bármilyen élethelyzetben, lelkiállapotban segíthetnek, szinte úgy, hogy észre sem vesszük. 

Viszont azon elgondolkodtam, hogy ezt mennyire adnám gyerekek kezébe. A bájos grafika és az egyszerűség miatt illik hozzájuk, viszont azt gondolom, hogy a tartalomhoz, az egyes mondatok megértéséhez kell egy bizonyos fokú érettség, ami nem biztos, hogy minden fiatalban megvan. Természetesen, ez nem általánosítás, vannak olyan kamaszok, akiknek a lelkivilága annyira érett, hogy felnőtteket megszégyenítő bölcsességgel rendelkeznek. Tekintsünk inkább úgy erre a kiadványra, hogy ha úgy ítéljük meg, hogy a gyermek fejlődését elősegíti, akkor adjuk oda neki, egyébként pedig ne, mert csak unalmasnak fogja találni. 

Felnőtteknek viszont, a lehető legkorábban a kezébe nyomnám, mert nemcsak az önismeretet, a fejlődést segíti, hanem a kapcsolataink simulékonyabb kialakítását is. Megtanít a valóban fontos dolgokra fókuszálni, ami nagyon fontos!
Szóval aki csak teheti, vegye kézbe, tényleg segít!

Amennyiben érdekel, a 21.Század Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

A szerző, aki nemcsak olvasni, de írni is szereti az ellentmondásosabb könyveket - Interjú Ecsédi Orsolyával

Ecsédi Orsolya az egyik olyan szerző, akinek a művei nagyon érdekelnek, hiszen sok jót hallottam már róla. Ifjúsági regényei mellett verseket, illetve novellákat is ír, ezért a mai interjú sok újdonságot tartalmazhat! Ha kíváncsiak vagytok az írónőre, tartsatok velünk!

Először szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésemet! Kérlek, mutatkozz be nekünk!

Sziasztok, én köszönöm, hogy megkerestél. A bemutatkozás mindig a legnehezebb kérdés, ezen szoktam a legtöbbet nyűglődni, szóval a legegyszerűbb, ha idemásolom, ami a legutóbbi könyvem borítóján jelent meg rólam: Ecsédi Orsolya ifjúsági regényeket, novellákat és verseket ír. Amikor ezek közül egyiket sem csinálja, jogászként dolgozik. Öt önálló kötete jelent meg, Meleg a helyzet! című könyvét a Merítés-díj zsűrije a 2020-ban megjelent legjobb ifjúsági regénynek választotta. Novellái, versei rendszeresen olvashatók irodalmi lapokban. Egy kamasz fia van, aki módfelett kritikus anyja írásaival szemben. Három ujjal gépel. Szuperképessége a gyerekek mondanivalójának félbeszakítás nélküli végighallgatása. Jobbára ártalmatlan.

Véleményem szerint, aki ifjúsági regényeket ír, már fiatalon is szerette az irodalmat és olvasott. Neked van kedvenc könyved gyermekkorodból?

Igen, rengeteget olvastam. A kedvenc gyerekkönyvem Békés Pál: A kétbalkezes varázsló című könyve volt, amit rengetegszer olvastam újra. Imádtam Lázár Ervin meséit is.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az írással? Mennyi idősen kezdted el?

Először általános iskolában írtam történeteket, úgy, hogy Rejtő Jenő és Conan Doyle történeteit másoltam, tehát eszement kalandok történtek ipari mennyiségben. Szerencsére ezek a sztorik nem maradtak fenn, így nem vagyok velük zsarolható.

Volt/van olyan szerző akinek a művei inspiráló hatással voltak/vannak rád?

Persze, rengetegen. Túl sok íróval vagyok úgy, hogy bár tudnék úgy írni, mint ő, ezért el sem kezdem felsorolni őket.:) Akik egész biztosan hatottak is rám a stílusomat illetően, azok a nagy kedvenceim, akiket időről-időre újraolvasok. Végtelen mennyiségű Örkényt és Szerb Antalt olvastam egy időben például. De nem csak írókra lehet ilyen értelemben gondolni, hanem költőkre is, hiszen a prózai stílust is alakíthatják a versek, és a legfogékonyabb időszakomban Weöres Sándor, József Attila és Faludy voltak a kedvenceim. Sőt, nem csak a költőkről szoktunk az ilyen kérdéseknél megfeledkezni, hanem a fordítókról is, mert hiszen akik a kedvenceimet fordították, például John Updike könyvei esetében Göncz Árpád, vagy Umberto Eco esetében Barna Imre fordításai is nyilván hatottak.

Jelenleg öt önálló kötettel rendelkezel, amiből a Pokkernapló -  Meleg a helyzet! 2020-ban  elnyerte a legjobb ifjúsági Merítés -díjat. Erről egyébként a sokat hallottam a Könyvelvonó blog vezetőjével készült interjú alkalmával. Számodra mennyire fontosak ezek az elismerések?

A Merítés-díj azért fontos nekem, mert az egy száz százalékig olvasói díj. Tehát azok az olvasók szavaznak róla, akiknek a könyveimet írom, és közülük is leginkább olyanok, akik rengeteg ifjúsági irodalmat olvasnak, így van összehasonlítási alapjuk. Úgy általában az elismerés pedig mindig jól jön, mert az írás elég magányos dolog, és a dolog természetéből adódóan a visszajelzés sokkal később érkezik, mint amikor az embert leginkább foglalkoztatja a saját története. Így időnként jó, ha jön egy pozitív lökés, ami átsegít a kétségeken.

A tartalom és az ismereteim alapján a regény nagyon humoros és aranyos: a sorozat főszereplője Goni, egy ördögkölyök, akinek nem megy a gonoszság.  Miért ilyenre formáltad a karakterét?

Mert Goni így olyan, mint egy valódi gyerek. A gyerekek nem tökéletesek, ahogy a felnőttek sem azok. Meg aztán unalmas is lenne egy szülői elvárásoknak mindenben megfelelő gyerekről írni.

Goni naplója inspirációként szolgálhat a kiskamaszok számára, hogy belekezdjenek a naplóírásba és megszeressék az olvasást. Szerzőként ilyen hatást szerettél volna elérni?

A naplóírás bevallom, nem jutott eszembe, mert én sem vagyok egy dokumentálós típus. Az olvasás megszerettetése persze igen, és igyekszem minden könyvemet olyanra írni, hogy legyen benne mélység, mégis könnyen olvasható és vicces maradjon.

Legfrissebb regényed - Juli vagyok, könyvmoly - egy fiatal lányról szól, aki bele tud szeretni a könyvek szereplőibe. Mivel idén jelent meg a Kolibri Gyermekkönyvkiadónál ezért még frissek az olvasói vélemények. Milyen visszajelzéseket kaptál?

Ilyet is, meg olyat is. Sokaknak tetszik, mások viszont nehezményezik, hogy ez nem olyan értelemben romantikus könyv, ahogy általában a leányregények, és elég kritikusan áll a könyves álompasikhoz, meg a velük járó általános szerelmes klisékhez. A sokféle vélemény szerintem jó dolog, mert én például olvasni is jobban szeretem az ellentmondásosabb könyveket, mint azokat, amik egyáltalán nem vetnek hullámokat. Írni meg pláne.:)

A regény abban segíti a fiatalokat, hogy jobban megismerhessék a világot és saját magukat is. Mikor egy ilyen komoly témát veszel alapul egy történethez, hogyan ülsz neki a munkának?

Először is úgy, hogy igyekszem nem munkának, hanem játéknak tekinteni. Munkám már van egy, és nincs szükségem másikra. Amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ha kötelező lenne, akkor eleve nem írnék, mert elvesztené a vonzerejét a dolog. A másik oldalról viszont nem szeretnék olyan témáról írni, aminek nem érzem a súlyát. Mindennek, amiről írok, próbálok alaposan utánanézni, és nagyon kényelmes, hogy ez a neten történik már, és nem könyvtárakban. Bár a másik oldalról meg érdekes, hogy nekem mostanában a TikTok nyújt rengeteg segítséget az „anyaggyűjtésben”, egyszerűen azáltal, hogy ott az emberek zömében a saját életüket és tapasztalataikat osztják meg, és ettől – a megfelelő optimalizálás után – olyan tud lenni, mint egy humán könyvtár, ahol első kézből szerzett élményekhez lehet hozzáférni.

Mivel készülsz legközelebb? Mikor lesz új regény?

Remélhetőleg idén ősszel jelenik meg a következő könyvem, ami megint egy ifjúsági regény lesz, de önálló kötet, nem folytatás. Egy iskolai történet alakul, problémás fiatalokkal és egy nyomozással a középpontban. És egy szélhámossal, és kutyákkal. Bízom benne, hogy olvasni is olyan izgalmas lesz, mint írni.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek, Remélem, hamarosan én is az olvasói közé sorolhatom magam!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, további információkért keresd fel Facebook-oldalát vagy keresd regényeit a Libri, illetve Könyvmolyképző Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel