Koncz Mars János - Humann kvartett

 A most következő regény egy nagyon különleges utazás volt számomra, mivel picit kiléphettem a komfortzónámből.
Amikor egy férfi szerzőtől olvashatok, sokszor érzem azt, mennyire keveset tudok. Természetesen írónőknél is előfordul ez velem, de az uraknál többször. Koncz Mars János műve pedig erre csak ráerősített, pedig nem szaknyelvet használ a szerző - vagy ha mégis, segít a lábjegyzet. Olyan kérdéseket boncolgat, amik hobbi szinten engem is foglalkoztatnak. De mutatom is mire gondolok.

A regényben négy kisebb történetet találunk, amik olyan kérdésekre keresik a választ, mint például: hová vezet a modern kommunikáció, ha egyre inkább félreértjük egymást? Létezik-e Isten és ha igen rátalálhatunk? Tudunk-e mesterséges intelligenciát létrehozni?

Ezek a feltevések és gondolatébresztők vagy így vagy úgy, de sokunk fejében megfordultak már. Más szerző is alkalmazza ezeket művei alapjául, ami nem is meglepő, hiszen, identitástól függetlenül mindannyiunkat érintenek. Az író azonban képes volt modern köntösbe bújtatni ezeket, és mai történetbe rejtve ismét feltenni őket.

A négy történet közül ( A pokolba vezető út kövei, Én, Problémamegoldó, Olasz történet) számomra az első hagyta a legmélyebb nyomot, ugyanis ez az, amivel a legtöbbet találkozom. Ebben a kommunikációs zavarokról, félreértésekről tanulhatunk, ami ezúttal végzetessé válik.
Saját tapasztalatomból tudom, hogy mennyire fontos a tiszta a kommunikáció, illetve, hogyha félreértés van, vagy valamiben nem vagyunk biztosak, üljünk le és beszéljünk. Nem számít sem a társadalmi réteg, sem pedig a kor, vagy a szabadidő hiánya: nem szabad hagyni hogy félreértések miatt másokat vagy magunkat bántsuk. Gondolataink legalapvetőbb közlési formája ez, hát, használjuk bátran!

Ami még nagyon érdekes volt, az a Problémamegoldó, ahol a főszereplőnk azon tűnődik létezik-e Isten? Nagyon elgondolkodtató történetet kapunk a vallásról, az emberi természetről és arról merre is tartunk ezen az Életnek nevezett úton. 

Ha Nem a cselekményeket nézem, hanem az írói stílust, akkor egy nagyon intelligens íróról beszélünk. Nem tagadom, sokszor segítettek a lap alján lévő magyarázatok. Én az a fajta olvasó vagyok, aki ennek kifejezetten örül, mert szórakozva kaphat új ismereteket. Nem mondom, hogy magas intelligenciára van szükség a regényhez, sokkal inkább valószínű, hogy az én tudásom hézagos a szerzőéhez képest. 

Meg kell említsem az illusztrációkat, amik, bár nem vesznek el túlságosan nagy részt a regényből, arra mégis elegendőek, hogy fenntartsák az érdeklődést. Nekem tetszettek, csakúgy, mint a borító.

Összességében egy számomra frissítő, számtalan új információt tartalmazó regényről van szó. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a tudományos-fantasztikus művek iránt, de azoknak is érdekes lehet, akik most ismerkednének ezzel a zsánerrel, hiszen nem egy nagy történetet kapnak, hanem négy kicsit, többféle témában.

Köszönöm szépen az írónak a recenziós példányt, a Könyvelvonó blog vezetőjének pedig az ajánlást! 

Amennyiben szeretnétek saját példányt, keressétek a Marsbook Kiadó webshopjában!

Írta: Isabel

Németh Miklós - Szellembolygó

Kezdésnek, szeretném megköszönni az írónak, hogy lehetőséget adott a regény elolvasására. Bár rajongója vagyok a világegyetemnek, nem sok könyvet olvasok a témában. Eddig nem igazán tudott lekötni a téma, most viszont ez megtörtént!

Főhősünk Andor, aki a 2217-ben él és, hogy elmeneküljön az édesanyja elvesztése okozta fájdalomtól, csatlakozik egy csoporthoz, akinek a feladata egy új élet felkutatása. 

A férfi semmi előképzettséggel nem rendelkezik, sem az űrhajózás, sem pedig az új életjelek felkutatása szempontjából, csupán csak hatja a vágy, hogy kikerüljön a megszokott fogaszkerékből. 

Több teszt és feladat sikeres elvégzése után, végül őt választják ki az expedícióra, ám hiba csúszik a gépezetbe, mert a férfi nem ott landol ahol kellene. Így egy okos számítógép segítségén kívül semmire sem számíthat.

A bolygó ahova érkezik, eszméletlen érdekes, és nagyon szépen megalkotott. Az élethez van oxigén, de például a fák gyökerei nem a földbe, hanem az ég felé nyúlnak. Amikor a tájleírásokat olvastam, az Avatar című film képkockái ugrottak be. A szerző valóban egy új világot hozott létre, ám mindezt úgy, hogy el tudtam hinni, hogy létezik. 

A segítséget jelentő számítógép szuperintelligens. Nemcsak helymeghatározásokra vagy általános adatok kimutatására képes, hanem be tudja skennelni az élőlényeket, sőt valódi kommunikációt is kialakít a férfival. Aki ezek után el is nevezi Elizabethnek. 

Nagyon érdekes belegondolni egy ilyen szituációba és őszintén megvallva, szívesen megélném a technika ilyen mértékű fejlődését. Hasznos lehetne a magányos emberek segítésében.

A főszereplőnk, mint személyiség, eleinte kicsit sablonos volt a számomra. Egy férfi, aki végigbulizta az életet, majd abbahagyta, hogy ápolja súlyosan beteg édesanyát. Miután egyedül marad, mindent egy lapra tesz fel. Menekül a világ és a saját érzései elől is, bár, azt hiszem ebben a helyzetben ez természetes reakció.

Én ott kezdtem el megkedvelni, amikor elkezdi a kiképzését és józan ésszel megold dolgokat. A többiek csak vakon követik az utasításokat, ő azonban gondolkodik is. Szeretem azokat a karaktereket (és embereket), akik nemcsak mennek a nyájjal, hanem gondolodnak is a döntések meghozatala előtt.

Ettől a ponttol kezdve Andor belopta magát a szívembe és nagyon gyorsan haladtam az olvasással. Őszintén szólva még az is nagyon tetszett, hogy nem az uticélján landolt, kicsit a Robinson Crusoe-t jutatta eszembe, csak modern formában.

Mint író, szerintem Miklós tehetséges, hiszen lekötött egy olyan témával, amit nem igazán szoktam szeretni. Kíváncsi vagyok, milyen irányba fejlődik majd!

Amennyiben érdekel a regény, a Undeground kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: Niky

Louise O'Neill - Örökké a tied

Azt már nagyon rég tudom, hogy a könyvek csodákra képesek. Anélkül, hogy tudatában lennénk, mindig a megfelelő időben érkeznek az olvasóhoz. 

A regényt már jó pár hete elkezdtem olvasni, de képtelen voltam egy szuszra ledarálni. Olyan komoly és mély mondanivalója van, hogy őszintén szólva nagyon elgondolkodtam azon, rátegyem-e az ifjúsági címkét avagy sem. Utánanéztem, és minden nagyobb oldalon megtalálható, így végül nekem is felkerült.

A jövőben járunk, ahol a nők akkora elnyomás alatt élnek, hogy minden olyan jogukat elvesztették, amit ma ismerünk. Létezésüknek csupán az a célja, hogy fiúgyermekeket hozzanak a világra. Azért, hogy ezt a feladatot mimnél jobban teljesítsék, a génmanipulációtól sem riad vissza a társadalom. 

A lányokat arra képezik, hogy házastárs, szerető, vagy szűznővér váljék belőlük, miután betöltötték a tizenhetedik életévüket.

Főszereplőnk Frida, akit a végzős évében ismerünk meg és - mint minden lánynak - az az álma, hogy házastárs lehessen. Legjobb barátjával  - Isabellel -  mindent megtesznek azért, hogy mindketten elérjék a boldog életet.

Rengeteg olyan szállal találkozhatunk a történet során, amely a mai fiatalok problémájával szembesít minket. Megfelelési kényszer, kisebbségi komplexus, félelem a változásoktól és még sorolhatnám. Mivel a lányok egymás vetélytársai is, nagyon nehéz igazi barátságokat kötni. Fridának és Isabelnek azonban ez sikerült; olyannyira, hogy az utóbbi mindenét kockáztatja a másikért. Őszintén szólva nagyon megható volt az egymás iránti szeretetük - ki is sírtam a szemem. 

Természetesen tele van a mű nem várt csavarral és erős érzelmekkel. Nem egyszerű megemészteni őket, hiszen sorról sorra kapjuk az újabb adagot. A vége pedig nagyon nem az, amire az ember számít, de méltó befejezése a történetnek!

Összességében azt kell mondjam, hatalmas kedvencet avattam! Bár jól tudom, hogy nem fog tetszeni mindenkinek, viszont, ha jól kezeled a megosztó könyveket, hatalmas kincsre számíthatsz!

És hogy hány éves kortól ajánlanám? Mindenképpen 16 éves kor felett és akkor is úgy, hogy figyelembe vesszük az olvasó érzékenységét!

Megj.: A nevek a könyvben kisbetűvel vannak írva, jelezvén a nők alsóbbrendűségét, de nekem nem volt szívem így írni őket.

Amennyiben elolvasnád, a Librinél megvásárolhatod!

Írta: Isabel 

Pálffy Gergő (szerk.) - Bújj - bújj

 Nagyon szeretem, amikor több szerző együtt alkot valamit. Bár én még nem adtam ki közös projektet senkivel, mégis azt gondolom, hogy nagyon inspiráló lehet, továbbá számos fejlődési lehetőséget is kínálhat.

Ugyanakkor olvasóként azt gondolom, hogy nem kevés veszélyeket is rejthet magában a többszerzős kötetek kiadása. Főképp, hogy lesznek történetek, amik kissé jobban magával ragadják az ember lelkét, mint a többi. Számomra is volt ilyen, igaz, nem lenne etikus kiemelnem  ezek szerzőit, éppen ezért megpróbálom a művet egészében értékelni.

A nyolc darab novella, bár egy zsánerben íródott, mégis nagyon különbözőek. Volt, ahol szó szerint kirázott a hideg a félelemtől, máshol pedig több romantikát kaptam. Azt gondolom, mindegyiknek meg volt a maga varázsa - bár számomra az ijesztőbbek jobban megmaradtak. Mindenesetre azt gondolom, ez éppen lelkiállapottól függ - ennek ellenére külön dicséretes, hogy több érzelmet is képes lefedni a kötet.

Voltak szerzők, akiktől már alkalmam volt korábban is olvasni, és akik tehetsége már nem meglepetésként ért, hanem elvárás feléjük a részemről. Azonban voltak nevek, akikkel most találkoztam először, viszont azt gondolom, nem utoljára. Több, új tehetséget fedeztem fel, akiktől szeretnék még olvasni - akár önálló alkotást is -  a jövőben.

A borító nagyon figyelemfelkeltő, illik a borzongós hangulathoz. Elismerésem a tervezőnek, igazán kifejező lett!

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a horror-gyűjteményeket, de az azokat sem érhet csalódás, akik kissé finomabb lelkületűek. Továbbá, ha ritkán, vagy egyáltalán nem olvasol magyar szerzőtől, ez a gyűjtemény jó lehetőség arra, hogy felfedezd hazánk írói közül a kedvencedet!

Amennyiben kíváncsi lettél  a Muselière Alkotói Csoport hivatalos Facebook - oldalán megtalálod a könyv letölthető verzióját!

Írta: Isabel

Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól

Nagyon szeretem az újszerű, magyar sci-fiket.  Ennek a fülszövege is nagyon megfogott, de azt kell mondjam, nagy csalódás volt a regény.

Maga történet alapja nagyon tetszett. Érdekes világkép és egyedi karakterek. Még izgalom is volt. Tetszett a főszereplő gondolkodása is és az, hogy belőle láttuk a legtöbbet.
Azért, hogy a szerzőről is mondjak valami pozitívat nagyon választékos és igényes szókinccsel rendelkezik, melyeket tudatosan használ.

 

Viszont az egész annyira kusza, hogy nagyon megszenvedtem vele.

Alapvetően nagyon szeretem az E/1 íródott műveket, én is ebben szoktam alkotni. Jobban el tudom képzelni a főhős életét, gondolatait lelkivilágát. Viszont az számomra nagyon zavaró, amikor a történetben változik az elbeszélésmód. Nem is igazán értem....

A másik, ami nagyon zavaró volt, azok a tőmondatok. Nekem is gyakorolnom kell, hogy ne legyenek nagyon hosszúak az összetett mondataim, mivel az nehezíti a szövegértést. Viszont nagyon le tudja lassítani a cselekményt, ha pedig jelenidőben íródik akkor még inkább. Számomra ettől nagyon vontatottá és kissé unalmassá vált egy olyan alaptörténet, amiből rengeteget ki lehetett volna hozni.

A borító viszont rettentően figyelemfelkeltő és nagyon szép színeket használ.

Nem tudom, lesz-e alkalmam olvasni még a szerzőtől, de mindenképpen szeretnék neki esélyt adni. Továbbá a fordításaira is nagyon kíváncsi lennék!

A könyvet kaptam, köszönöm szépen!

 Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Szemán Zoltán - A tizedik démon

 Először szeretném megköszönni a szerzőnek a lehetőséget az olvasásra. Mióta megkaptam kétszer is elolvastam.

A történet egy nagyon érdekes ötvözete a vallásnak és a sci-fi elemeinek. A magam részéről soha nem jutott volna eszembe ötvözni a kettőt, de elismerésem Zoltánnak: tökéletesen megtalálta az egyensúlyt. 

Dióhéjban a történet annyi, hogy Lucifer, megelégeli, hogy az embereket már nem lehet tartósan félelemben tartani, ezért elküldi a legerősebb démonjait, hogy kifürkéssze más fajok gyengeségeit, ebből nyerve új erőt.

Kilencet küld szét, de ezekből egyik sem tér vissza. Hogy kiderüljön mi történt, Azanielt emberi alakban elküldi az eltűnések színhelyére. A démon emberi alakban felszáll egy utasszállító csillaghajóra, de a történések szép lassan meghaladják a legvadabb képzeletét is.

Őszintén szólva nem vagyok nagy sci-fi rajongó, viszont az angyalos-démonos fantasy-kat nagyon szeretem. Fogalmam sem volt, hogyan fog ez a két dolog lecsapódni bennem, de sokkal jobban szórakoztam, mint vártam. 

A szerző pont annyit hozott mindkét zsánerből, ami egyensúlyt adott a történéseknek. Igaz, számomra a  fantasy-elemek kiemelkedtek: Azanielt nagyon szerettem. Nagyszájú, intelligens és nagyon vonzó karakter. Tapasztalata és éles esze, nemcsak a főhősnőnket, de engem is levenne a lábamról, démon ide vagy oda.....

Az íróról már több alkalommal is áradoztam itt a blogon, így most csak azzal toldanám meg ezt, hogy szépen fejlődik. Mindig érdekes és nagyon egyedi ötletei vannak, amit szépen kivitelez. Ha tudja tartani ezt a fejlődési ütemet, nagy név válhat még belőle.

A borító nagyon illik a regény hangulatához, jó választás volt.

Amennyiben  te is elolvasnád a Google Play-en megvásárolhatod!

Írta: Isabel

Mary E. Pearson - Az imádott Jenna Fox

Mary E. Pearson az egyik kedvenc szerzőm. Fantázia gazdag történetei rabul ejtik az olvasót, mindezt úgy, hogy elgondolkodhat: talán egy nap ez is megtörténhet?

Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg bennem Az imádott Jenna Fox olvasása közben is. Mikor NiKy-től megkaptam a könyvet, szándékosan nem olvastam el sem a fülszöveget, sem pedig egyéb ismertetőt. Azt szerettem volna, ha az újdonság varázsa teljes mértékben hatni tud és el kell ismernem jól döntöttem.  Ha elolvastam volna más véleményeket, lehet nem lettem volna annyira lelkes olvasója, hiszen ez a regény teljesen más alapokon nyugszik, mint a fantasy – sorozata, amivel megismertem.

Műfaj szempontjából nehéz behatárolni, mert van benne sci-fi szál, de találhatóak benne poszt-apokaliptikus elemek is.  Ugyanakkor ezek annyira halványan szövik át a történetet, hogy nem szívesen kategorizálnám így. Őszintén szólva, soha nem voltam még ekkora dilemmában a műfaji meghatározást illetően, de aki nekiül a regénynek, szerintem érteni fogja a problémámat.

A történet a 17 éves Jenna-ról szól, aki balesetet szenved és elveszíti az emlékeit. Családja, hogy segítse a felépülését, új otthont teremtenek a számára egy nyugodt városkában. A lány többnyire otthon van és próbál emlékezni, de a családtagok bármit tesznek, úgy érzi, hogy azok az emlékek, melyekre emlékeznie kellene, nem is a sajátjai. Ám ennek ellenére is próbálja megtalálni önmagát és a helyét a világban.

Mindazonáltal, mint már említettem, ez a könyv nem akcióra, kalandra vagy nagy szerelmekre épül. Nem úgy olvastatja magát, hogy „most azonnal tudni akarom a végét” hanem inkább úgy, hogy érdekel, mi lesz, de nekem is időre van szükségem az információmorzsák összerakására. A regény teljes egészét ez a picit nyomasztó, de elgondolkodtató érzés hatja át. A magány okozta vagy az ismeretlentől való félelem legyőzése, saját magunkba vetett hit a legmélyebb mondanivalója szerintem a regénynek. Az, hogy akkor se adjuk fel, ha semmibe sem lehetünk biztosak. Még az emlékeinkben sem.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, még akkor sem, ha semmi köze nem volt a Fennmaradottak Krónikáihoz. Hiszem, hogy kellenek ilyen olvasmányok is és örülök annak, hogy a szerző ebben a műfajban is maradandót alkotott.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Gabo Kiadó oldalára a saját példányodért!

Írta: Isabel

Vladimir Weaver -13+1

Először is szeretném megköszönni Nikinek, hogy kölcsönadta nekem a könyvet.
Egy élménnyel lettem gazdagabb, ugyanis ez az új disztópikus regény teljesen levett a lábamról.
Utánanéztem az írónak és kiderült, hogy ez az első regénye.

Miután felocsúdtam, csak azt tudtam mondani: ez a tehetség!
A világkép amit létrehozott, annyira kidolgozott és összeszedett, hogy nemcsak elsőkönyveseknél látok ilyet ritkán, de sokszor sorozatoknál sem érzem ezt a fajta egységet.
Az osztályok közti rétegződés és a benne élők bemutatása egyszerűen zseniálisra sikerült.

A karakterek is hűek az író stílusához: mindnek megvan a maga jól betöltött szerepe a történetben. Igaz első olvasásra picit nehéz volt megjegyezni ki kicsoda és hova tartozik, de annyi baj legyen.
A fogalmazás és a tempó gördülékeny és szép ívet járt be. Egy pillanatig sem unatkoztam, a történések folyamatosan fenntartották az érdeklődésem.
Ree a főszereplő egy igazán maradandó karakter. Képes látványosan fejlődni és a pozitív tulajdonságai mellett van negatív is, így még szerethetőbbé vált a szememben.

Amit még ki kell emelnem az a borító. Gyönyörűséges és remekül összefoglalja azt, amit a regény képvisel. Sci-fi a javából.
Mindenképpen szeretném majd a folytatást is olvasni, hiszen ez lesz az a sorozat, aminek a köteteit úgy fogom várni, akár a Trónok harcáét!

Ha ti is belecsöppennétek egy új a világba, a regény az írótól megrendelhető!

Írta: Isabel