A szerző, akinek MINDIG van új ötlete - Interjú Robin O'Wrightlyvel

 Robin O’Wrightly szerzői napjával már egy ideje tartozom neki és nektek is! Most sikerült összehoznunk, és ez az interjú azért különleges a számomra, mert Borka egyáltalán nem volt dühös rám a csúszás miatt. Köszönöm szépen neki, hogy így is elfogadta a felkérésem!

Ne viccelj, miért haragudnék? Én tavaly éltem át, ugyan más jellegű, de hasonlóan energiavámpír, sorsfordító eseményeket, amelyek folytán aztán különösen nehéz volt megbirkózni a mindennapjaimmal. 2023 végére teljesen elveszítettem az életkedvemet és a fókuszt, ezért feladtam a terveimet… Karácsonykor azonban egy feltámadási csoda részese lehettem – mármint én kaptam új erőre –, épp ezért is indultam január 1-jével úgy, hogy innentől fogva minden hónapban publikálok valamit. Szóval nagyon átérzem a helyzetedet. Örülök, hogy most már jól vagy! Ez a legfontosabb. Belőled csak egy van – mindenki másból sok.

Mielőtt nekiesnénk a hat általam olvasott mű kivesézésének, kérlek, mutatkozz be az új olvasóknak!

2015 óta publikálok különböző szerzői neveken, ezek közül a legismertebb a Robin O’Wrightly. Széles zsánerben írok a romantikus humortól az ifjúsági fantasyn és a lélektani thrilleren át a történelmi fikcióig. Még más neveken is írok: a civil nevemen (Szabó Borka) például könyvkiadással kapcsolatos szakmai témájú könyveket. Újabban pedig tágabb körben ismerhetik meg Mia Francest, a bennem lakó szabadszájú, romantikus-erotikus zsánerben alkotó szerzőt; de ott lapul még Váczy Virág is, aki meséket és verseket ír. Most már szerintem nincs olyan zsáner, amiben ne írtam volna – idéntől még egy szakácskönyvbe is belelóg a kezem. Szeretek kísérletezni, minden újat kipróbálni, és ami jó, azt megtartani.

Kezdjük az EROWMANIX-füzetekkel. Az elsőt régebben már értékeltem, mára a második, illetve a harmadik részt hoztam el nektek. Ezek olyan történeteket tartalmaznak, mint a régi romantikus füzetecskék, csipetnyi ROW-os stílusban. Hogyan készülnek az egyes részek?

Igazából ez inkább Miás stílus, de tul’képpen az is belőlem származik, szóval igen, csipetnyi ROW-s. :D A romantikus-erotikus füzetecskék ötlete amúgy nem újdonság, hiszen a kilencvenes években a Júlia-Romana és társaik a virágkorukat élték, ma pedig inkább nosztalgiakeltő, de valahogy még mindig örökzöld. Én magam nem vagyok nagy „romero”-rajongó, de tiniként szívesen olvastam ezeket, és mindig meglepett, hogy a sok szívügy alatt bizony komoly témákat rejtettek el az írók. Evészavarok, fizikai bántalmazás, verbális abúzus, testképzavar és kényszeres átalakítások, mentális betegségek – olyan problémákkal foglalkoztak ezek a kis füzetek már akkor, amikre oda kellett figyelni. Ezeket a mélységeket keresem a mai történetekben is, és úgy gondolom, könnyed tálalásban lehet ilyeneket gyártani. Egyelőre még csak három rész van meg – Vénusz a habokból, A Szívkirálynő mindent visz, A gyenge pont nem változik –, de tervezek többet is, vázlatolva vannak már. Ezek egymástól függetlenül olvashatók, csak a zsáner és a stílus tartja őket össze. Kisregények ezek elég széles terjedelemtartományban, van 150 és 50 oldalas is közöttük. Egyelőre Mia Frances írja őket – én, haha –, de mint mondottam, mindig kipróbálok valami újat, szóval lehet, később mások is csatlakoznak. 

Milyen inspirációk segítenek az írásukban? Mégiscsak teljesen más, mint egy Tripiconi sztori.

Valahogy minden történetnek megvan a saját ihletése, és ez magától jön, nincs recept, egyszer csak megszületik, vagy épp képtelenség a világra hozni. Igen, teljesen más, de közben meg mégsem. Én ugyanaz vagyok, a betűkészlet is; a világ sem más, mint ami. Az inspiráció adja magát, talán megmagyarázhatatlanul, csak „van”.

Talán emlékeztek rá, mennyire szerettem az Emlékkönnyet a szerzőtől. Most alkalmam volt elolvasni két hozzákapcsolódó novellát is, melyek bár nem ma íródtak, mégis gyönyörűen hozza a regény hangulatát. Honnan jött az ötlet, hogy a történethez két alternatívát is írj?

Ahogy sok olvasóm, úgy én sem voltam megelégedve az Emlékkönny (Egy igen-zet története – Emlékkönny 1920-2020) végével, még ha nem is írhattam mást oda, mint ami történt. Mert hát ilyen az élet, az a nagy piros meleg, ahogy Karinthy mondaná… Szóval továbbgondoltam egy alternatív valóságot, sőt többet is, úgy adta magát a helyzet. A Kiscsillagom egy lehetséges változat, ahol máshogy alakul a család sorsa, de közben azért az sem fenékig tejfel. Eközben meg előzményeket is megtudtam a családomról, még azelőttről, mint 1920 – és így született meg a Hetedíziglen.

Mennyire érintett meg ezek írása érzelmileg, azok után, hogy az Emlékkönnyet a családod ihlette?

Már könnyebb volt, hiszen ezek még kevésbé alapulnak a valóságon, még ha a Hetedíziglen családi legendáriumon is alakul, aztán pedig a jelenbe szivárog ki. Az messzebb van időben, kevésbé megterhelő lelkileg. A Kiscsillagom pedig teljességgel fikciós, ezért el is engedtem a fantáziámat, és teljesen új, független történetként éltem meg. Egy teljesen más könyvem írása inkább megérintett érzelmileg, de az legyen egy másik beszélgetés tárgya. 

Ami számomra nagyon izgalmas volt, az Goran Episcopus közreműködésével írt önéletrajzi kiadványod volt. Nemcsak azért, mert közelebb kerülhetsz így az olvasókhoz, hanem mert a tartalom kétnyelvű. Mennyire volt kihívás az angolra fordítás?

Alapból fent vannak ennek az egyes részei a honlapomon, és az angolt is én írtam hozzá, így nagyon nem kellett agyalni. Szeretek fordítani, bár néha – na jó, gyakran – Yodás a szórendem. :D Goran is sokat segített, mivel ő Torontóban él, így mindennap nyakig benne van az angolban.

Hogyan éltél meg egy ilyen zsánerben való alkotást? Nem hozott picit zavarba, hogy így meg kellett nyílni?

Nem, mivel az egész írói kalandom egy nagy coming outtal indult. No, nem olyan módon, hanem bekerültem Naszvadi Judith: A mi Múzsánk című könyvébe, mint interjúalany. Azután kezdtem felvállalni magamat igazán a közönség előtt. Azóta ez meg valahogy úgy „van”. Természetes, önazonos vagyok ezen a téren, ha beszélnem kell az íróságomról és/vagy a grafikáról, egy percig nem kérdéses, hogy kitárulkozom.

Az utolsó olvasásom szintén egy érdekesség: egy dokumentarista kiadvány, melyben Goran Episcopus szintén tevékenykedett. A gerincét az interneten elszenvedett sérelmek és azok kezelése adja. Mekkora bátorság kellett a megírásához és megjelentetéséhez?

Megmondom őszintén, nagyobb volt a felháborodásom, mint a félelmem, hogy ezzel valamilyen szankció jár a végén. Meg aztán ha bármilyen negatív diszkriminációt is szenvedünk el emiatt, úgy gondolom, az vastagon fogja minősíteni azokat, akik azt szolgáltatják. Nem nekünk van vaj a fejünkön, hanem nekik – én ebben maximálisan hiszek.

Számodra, mint oly sok hazai szerző számára is fontos a Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalom, melynek tagja vagy. Összefoglalnád nekünk, miért álltok ki?

Az MKMT egy összefogás, amelyben hazai szerzők népszerűsítik a magyarul való publikálást. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar irodalmi élet részei lehetünk, ezen a nyelven alkotunk, összejárunk eseményeken, és saját projektjeink, pályázataink vannak. Emellett pedig egymást is reklámozzuk a mozgalmon keresztül. Igyekszünk öregbíteni a magyar irodalom jó hírnevét, és szerintem ez sikerül is, hiszen maga Nemere István is a körünkben van. (Bővebben: www.mkmt.hu)

Már hónapok óta a Helma Kiadó szerzője vagy. Milyen a közös csapatmunka?

Elsősorban le kell szögeznem, mielőtt pletykák kelnek szárnyra, hogy tavaly ősztől én teljesen önjáró lettem, és ez így is maradt. A saját kiadóm a Könyvek Sorban, aminek az égisze alatt publikálok, viszont nagy örömmel és megtiszteltetéssel veszek részt más kiadókkal való együttműködésben. A HELMA esetében úgynevezett bizományos szerző vagyok, ami azt jelenti, hogy adott könyvek gyártására és terjesztésére szóló szerződésünk van. Tavaly teljesen lemondtam a papírnyomásról, amikor is jött Dvariecki Bálint és Sky S.T., és olyan gyártási alternatívát mutattak, ami miatt kimondottan büszke vagyok rá, hogy a Tripiconi sztori sorozat papírra nyomásában ők segítenek nekem. (Nagyon pártolom a POD-ot, ami az egyedi igények szerinti mikropéldányszámos nyomtatást jelenti. Magyarul: csak annyi könyvet gyártanak le, amennyit el is olvasnak. Ha ez 200, annyi; ha 20, annyi.) A HELMA a gyártást és a terjesztést vállalta, minden mást én csinálok. Nyilván kiadóként a gyártás és terjesztés is menne, azonban úgy gondolom, bőven van mit intézkednem, így ezt a két munkafolyamatot inkább profi kollégáknak delegáltam, így esett a választásom a kiadó-terjesztőre.

Részt vettél az idei Könyvhéten. Milyen emlékeket gyűjtöttél?

Ez volt a legsűrűbb és mégis legmagányosabb könyvhetem. :D Meglepően nagy volt a tömeg, sok könyvem fogyott, amiért szintén hálás vagyok a HELMA-nak, mert ezt is profin lebonyolították a standon. Viszont szintén meglepően alig jöttek el olvasók a dedikálásaimra, pedig két időpontot is kaptam. Azért jól szórakoztam, szuper találkozásaim voltak, hálás vagyok azoknak, akik meglátogattak. Egyébként nagyszerű élményeket gyűjtöttem és rengeteg fotót csináltam. Ráadásul csodálatos időnk volt, hosszú ideje először a könyvhéten nem esett az eső.

Tudom, hogy készülnek számfestők egy-egy történetedhez. Mikor és hogyan juthatunk hozzá mi olvasók?

Na, várjál! Te már túl sokat tudsz, asszem, vigyáznom kell. :D Hát az úgy volt, hogy egyelőre a Patreonon és a Ko-Fin lehet látni ugye ilyen számozott kifestőket és sima színezőket nálam. Amúgy szerintem rajtad kívül nagyon más nem is tud róluk. :D Hajdan az Andrea tutto bene-hez csináltam felnőtt színezőt, de az a fiókban maradt. Talán majd egyszer… A Tripiconi sztori is megihletett, és mivel mostanában szinte sosem rajzolok, viszont rettentően kikapcsol, amikor a régi rajzokból kifestőt csinálok, így adott, hogy ilyet készítsek. Most már van 13 darab, és készülök még. Szépen-lassan alakul egy kis füzetecske belőle. Remélem, ha kész lesz, azt is meg lehet vásárolni, ha van rá igény – ez a része még azért a jövő zenéje.

Mi az, amire leginkább vágysz még az idén a könyveiddel kapcsolatban?

Mindenképpen szeretném a két újabb, a Tripiconi sztori 3. (A lantidák felfedezése) és 4. (Az elfelejtett herceg) részének a papírnyomását, mivel az első két rész (Az amulett rejtélye és a Város a föld alatt) már ki van nyomva. Illetve a négy rész papírra álmodását tavaly karácsonykor megígértem magamnak, és persze másoknak is. Isten engem úgy segéljen…

Mit várhatunk még tőled 2024-ben? Mesélj!

Augusztusban szünetet tartok, mert elmegyünk nyaralni, illetve remélem, írhatom tovább azokat a köteteket, amikkel még készülök. Szeptemberben előirányoztam magamnak a #Wetoo 3. részét, az Anya csak egy van-t, lehet drukkolni – let fingers be crossed, please –, hogy tényleg be tudjam fejezni. Októberben A lantidák felfedezése érkezik. Novemberben még titok, mi jön – NaNoWriMo lesz, szóval tutira írni fogok –, decemberben pedig Az elfelejtett herceg jelenik meg ugye papírban a terveim szerint. Komolyan gondoltam, hogy 2024-ben minden hónapban legalább egy kötettel gazdagítom a saját életművemet. Eddig túlteljesítettem, szóval így a második félévben sem akarom alább adni. :D

A blog nevében is további sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésedet, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalát, könyveit, vagy Patreon-oldalát további információkért!

Írta: Isabel

Mia Frances - A gyenge pont nem változik

Bár az előző nem lett a kedvencem, ezt a részt nagyon szerettem! Mint tudjátok, nem sűrűn olvasok ilyeneket, de ha mégis szeretem a könnyedséget, ami jellemzi a történeteket. Az első rész (Vénusz a habokból) kifejezetten tetszett és ez sem marad el mögötte. 

Főhősnőnk, Karla Oldman egy egy éjszakás kaland után teherbe esik és az első gondolata, hogy nem akarja megtartani a gyermeket. karrierje éppen felfelé ível és nem hogy a baba nem volt tervezett, de maga az odavezető éjszaka sem. 
A szerző arra keresi a választ, hogy a mai modern világban kell-e választani a karrier és a gyermeknevelés között? Kizárja-e az egyik a másikat és egyáltalán ezt a döntést az élethelyzetünk vagy mi magunk hozhatjuk-e meg?

Talán látszik, hogy a könnyed tálalás és csomagolás ellenére nagyon komoly témát taglal az írónő. Az anyaság minden nő életében fordulópontot jelent, akár úgy tud, hogy vállalja, akár nem. Fontos dolog erről beszélni és olvasni is, mert ahány élethelyzet annyi megküzdési út és indok. 
Karlának is megvannak a maga indokai, céljai és álmai, amit a történtek kibillentenek a stabilitásából.

Az írónő nagyon szépen érzékelteti ennek a döntésnek a nagyságát. 

Azt pedig, hogy végül mit is választ majd, hogy megtalálja-e saját boldogságát legyen titok addig míg el nem jutsz a történet végére kedves Olvasó! De annyit elárulok, hogy egy tanulságos utazásban lesz részed!

A végére még annyit, hogy nagyon tetszett a borító, szerintem jó választás lett!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a sorozat mindhárom részét az alábbi linken!

Írta: Isabel

 

Mia Frances - A Szívkirálynő mindent visz

 

A most következő ajánló azoknak szól, akik szeretik a romantikát, azon belül pedig a romantikus füzetek varázsát. Mia Frances ugyani előrukkolt  pár új ROWMANIX -füzettel. 

A Szívkirálynő mindent visz főszereplője Sophie Lavinia első asszonya. Szeretne tőketranzakciót lebonyolítani Glen Stone-nel, ám a férfi nagyobb hatással van rá, mint amire számított.

A téma és benne fellépő megoldásra váró feladatok ( egy ország kihúzása  a bajból, kötelesség és a szerelem összeegyeztetése) nagyon tetszenek, csak egy gondom van vele, hogy számomra túl gyorsan történnek azok a bizonyos események.  Tudom, épp ez az egyik csábereje ezeknek a romantikus füzeteknek; nem is lehet elvárni hosszú felvezetőket akció előtt. Azt is tudom, hogy ehhez kell egy lelkiállapot, ami nekem most talán nem volt meg, de olyan jó lett volna még egy kis államügyekről és a lehetőségékről olvasni, vagy még több lelki vívódást bele...

A karakterek ettől függetlenül nagyon jól kiegészítették egymást remek páros voltak. A borító modelljei pedig minden túlzás nélkül nagyon szépek!

Mielőtt azt hiszitek a zsánerrel van gondom, mindjárt hozom a sorozat harmadik füzetkéjét, ami viszont nagyon tetszett.

Addig pedig az alábbi linken megtaláljátok az összes részt!

Írta: Isabel

Szabó Borka - Goran Episcopus - Letörölve - Szótlan cikkek

Eddigi olvasásaim során még nem találkoztam ehhez fogható írással. Nem is egyszerű megfogalmazni a gondolataimat a témában.

Már az elején leszögezném, hogy anélkül formálok véleményt, hogy bármiféle jogászi, ügyvédi, stb. képzettségem lenne. 

A könyv a következő kérdésekre keresi a választ:

"Mi történik, ha egy közszereplőről kiderül, hogy mivel nem jelent meg róla hír a bulvársajtóban, nem kerülhet fel róla szócikk a Wikipédiába? Számít egyáltalán, mit tett le az asztalra? És mi van akkor, ha ez több ilyen személyre igaz? Ki mi alapján, mennyire híres, és mit tehetünk, ha hátrányos megkülönböztetést szenvedünk el az interneten? Egyáltalán: ér ez a sérelem annyit, hogy könyvet írjunk belőle?"

Azok a a közszemélyek, akik ilyen sérelmeket élnek meg és bátran a nyilvánosság elé tárják a történteket, számomra hatalmas bátorságról tesznek tanúbizonyságot. Egy laikus számára talán a Wikipédia megjelenés nem tűnhet fontosnak, ám minden művésznek sokat számít a megjelenés. Nincsenek ezzel másképp az írók sem.

Goran és Borka privát beszélgetéseit olvasva kapjuk meg a teljes képet a történtekről, ami engem még inkább meglepett. Ők biztosan jobban tudják azokat a szabályokat, melyek lehetővé teszik, hogy ezeket felhasználjuk az írásainkban, de az tény, hogy emberivé tette az egészet. Látjuk majd miképp keresnek megoldást a problémára és kapunk egy lezárást is, ami talán még meglepőbb volt számomra....

Ami viszont tény, hogy minden művésznek szüksége van a támogatóira, ahhoz, hogy alkothassanak nekünk. Lett légyen az zenész, festő vagy akár író...

 

Amennyiben érdekelnek a történtek, további információt találsz az alábbi oldalon!

Írta: Isabel

Goran Episcopus (szerk.) - Szabó Borka - Interjúkönyv

Ez az első interjúkönyv, amit volt szerencsém olvasni, köszönöm Borkának, hogy megtehettem!

Igazából itt nem tudok nagyon történetet mesélni, hiszen ez nem erről szól. Az írónő életúját követhetjük benne nyomon, ami számomra azért volt érdekes, mert a hosszú évek alatt felépített ismeretség keretében voltak részek, amikről én is tudtam.

Ami miatt nekem mégis különleges ez a kiadvány, az a kétnyelvűsége. Igazán érdekes volt angolul is olvasni a sorokat és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Borkának. Engedélyt kaptam tőle, hogy a szöveget használjam az angol tanulásomhoz, ami azért nagyon menő, mert úgy sajátíthatok el új szavakat, hogy még a szöveg is érdekes. Hálás vagyok ezért!

Annyit azért megemlítenék, hogy lehet jót tenne a kiadványnak egy borítófrissítés. Szeretem Borka és Goran munkáit is, de ez szerintem egy kicsit....sötét lett. Azt tanultam Borkától pont, hogy a borítókat nem árt néha újratervezni. :)

Az illusztrációk viszont nagyon tetszettek, számomra békét sugároztak.

Nagyon érdekes élmény volt és ajánlom mindenkinek, akit érdekel a Tripikoni sztori szerzőjének élete!

Bővebb információ, az alábbi linken!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Hetedíziglen - Emlékkönny - novella

Ez a történet nem került bele az Emlékkönnybe, pedig mennyire jó lett volna.... Nem olvastam fülszöveget olvasás előtt és annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam.

Főhősünk  Wlasics Eszter kisasszony, aki tisztán és ártatlanul beleszeret a lódoktor tanítványába, Kocsis Zsigába. A jóképű fiatal roma fiú is viszonozza az érzelmeit, ám van egy kis bökkenő: akarata ellenére már házas és a felesége nem más, mint a helyi cigány közösség vajákosának lánya, aki szintén élt a boszorkánysággal. Mikor Iringó fülébe jut a fiatalok szerelme, megátkozza Esztert, aki egészen a halálos ágyáig hordta magával ezt a terhet. A vég előtt megkéri legidősebb lányát, hogy csak az ő elsőszülöttjének meséljen a dologról, soha senki másnak.... Az, hogy ez miképp hat a családra és a közösségre, a történetből kiderül.

Na most, azt tudjátok, hogy szeretem amit az írónő csinál. Ám azt nem értem, hogy az ilyen történetekből miért nem lehet hosszú regényt írni, na azt azért így megkérdezném? Elképesztően érdekes a történetvezetés, (egyáltalán foghat-e egy cigány átok vagy csak az emberi elme játszik velünk? ) maradandóak a szereplők és minden pillanata izgalmas. 

A másik kérdésem pedig, hogy ezekből a történetekből miért nem csinálnak filmet? Én értem, hogy nem rendelkezünk akkora büdzsével meg minden, de láttam magam előtt az egész könyvet! Még azt is tudom, melyik szerepet kinek adnám! Na jó, befejeztem az áradozást, de ezt ki kellett adjam ahhoz, hogy hiteles maradjak!

Igazából visszavonom, amit az elején mondtam: mégiscsak jó, hogy nem került bele ez a novella eddig más történetbe, mert így kaphatunk arra lehetőséget, hogy regény szülessen belőle. Egy olyan regény, ami tanítószándékú érdekes és elgondolkodtató. Ugye, Borka, elgondolkodol az ötleten?

 Addig is, ha elolvasnád, keresd az alábbi linken!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Kiscsillagom - Emlékkönny novella

 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy visszatérhettem lélekben az Emlékkönny világába. Tudjátok, hogy az a könyv szerintem zseniális, de ez a novella sem marad el mögötte.

Főhősünk Olivier Boyar, ám itt az események egy ponton eltérnek az Emlékkönnyétől. Mivel maga a történet nem hosszú, igyekszem spoiler-mentesen írni. Elég az hozzá, hogy egy nagyon szimpatikus fiatalember lehetséges sorsát követhetjük nyomon, legalábbis egy darabig. 

Robin ugyanis megint úgy vágta el a történet szálát, hogy ebben lehetett volna még több is szerintem.  De, mint tudjuk, minden okkal történik.

Tetszett az enyhe romantikus szál is. Igazából, ha nagyon errefelé szeretném terelni a történéseket, mondhatnám, hogy lehetett volna még benne több aranyos és kedves jelenet, de nekem ennyi most pont elég volt. Nem is igazán tudtam volna azonosulni a túlzással, igaz a történet sem kívánt meg többet. 

Egyébként szeretem, ahogy Robin megoldja ezeket a jeleneteket. Annyira szépek és kedvesek.

Ha már Robin megoldásai, akkor ne aggódjon senki, most is hozta a tőle megszokott színvonalat. Vannak szerzők, akiknek az írás zsigerből jön, na ő szerintem ilyen.

Összességében nagyon tetszett a novella, még fájós fejjel is képes voltam élvezni. Azt aszért hozzátenném, hogy bár az Emlékkönnyhöz kapcsolódik, szerintem tökéletesen megállja a helyét annak ismerete nélkül is, Szóval csak bátran vágjon bele bárki aki vissza szeretne utazni abba az időbe, ami talán egy picit emberibb volt a mainál.

Ha te is kíváncsi lettél, most ingyenesen elolvashatod, Robin oldalán!

Írta: Isabel