Az írónő, akit menthetetlenül vonz a vámpírok világa - Interjú a Vérvörös rabság szerzőjével

Aria Brighton: Vérvörös rabság c. regényét még tavasszal volt szerencsém olvasni és értékelni nálunk. Bár, volt kritikám a regénnyel szemben, mégis bátorkodtam megkeresni az írónőt, hogy egy beszélgetés keretein belül megismerhessétek a könyv minden oldalát!
Vágjunk is bele!

Először is szeretném, ha mesélnél egy kicsit magadról! Mi vonzott a könyvek és az írás világába?

Már óvodás koromban megtanultam olvasni és mindig is vonzott a könyvek világa. Igazi kis könyvmoly voltam és vagyok a mai napig is. Volt olyan nyár, amikor én inkább a Háború és békét olvastam, amíg mások strandra meg a Balcsira jártak. Az írás felé viszont csak húsz éves korom körül sodródtam. Mindig is szerettem volna valamit alkotni, de nem igazán tudtam, hogy a művészeteknek melyik irányába induljak. Szerettem rajzolni, hímezni, bármit, amiben ki lehetett élni a kreativitásom. Aztán egy barátnőmmel való beszélgetés után döntöttem el, hogy könyvet fogok írni és ebből lett a Vérvörös rabság. Előtte soha nem írtam, úgyhogy a sokak által emlegetett hibák valószínűleg ebből adódtak.

Fantasy-n belül a vámpír-kultuszt nagyon elterjedt. A legendákat már számtalanszor vették alapul az írók több - kevesebb sikerrel. Téged mi vonzott pont hozzájuk?

A vámpírok mindig is menők voltak és azok is lesznek. Természetesen olvastam én is vámpíros regényeket és vonzott az ő sötét és titkos, misztikus világuk. Valamint ebben a témakörben eléggé szabadjára lehet engedni a fantáziámat.

Ha neked kellene megszerettetned valakivel ezt a műfajt, hogyan fognál hozzá?

Senkire nem erőltetném rá ezt a műfajt. Ez is olyan, mint minden más, vagy szereti valaki vagy nem. Vannak olyan műfajok, amiket én sem szívesen olvasok.

Van olyan könyv, mely inspirált Téged? Ha igen, melyik?

Nincs konkrét könyv, ami inspirált volna. Inkább úgy fogalmaznék akkor, hogy az összes vámpír regény.

Mint ahogy az értékelésemben is leírtam, az egyik dolog, amit nehezményeztem: az a túl sok információ volt a könyv terjedelméhez képest. Volt valami megkötés, ami az oldalszámot illeti?

Nem volt megkötés. Ez inkább abból adódott, hogy ez volt életem első könyve, tehát kezdő voltam. Nem tudtam, hogyan kell megfelelő tempóban csöpögtetni az információkat, ezért tűnhet tömörnek a sztori. Persze ma már látom én is a hibákat és valószínűleg máshogy írnám meg a könyvet.

Victoria azonban a kedvencem lett a történet során. Karakterformázáskor volt valaki, akinek a személyiségjegyeit a szereplőnek adtad, vagy az egész lénye a te fejedben született meg?

Nem igazán szeretek élő emberekről mintázni könyvbéli karaktereket (kivéve Jade-et és egy jövőbeli könyvem szereplőjét, de ez még titok). Inkább próbálom megalkotni őket a fejemben, személyiségjegyekkel felruházni őket, elképzelni, hogy egy-egy szituációban hogyan viselkednének. Victoria is így született meg.

A másik dolog, ami nagyon tetszett, az a borító. Volt részed a tervezésében?

Igen, én választottam hozzá a képet, aztán elmondtam a tervezőnek, hogy mit kellene alakítani rajta. Szerencsére nagyon ügyes volt a designer és jól tudtunk együtt dolgozni, így nagyjából egy nap alatt meg is lett a borító.

Most, hogy túl vagyunk az általam említett értékelésnek fontosabb részein: kérlek, meséld el nekünk, hogy az olvasóid hogyan fogadták a Vérvörös rabságot? Hogyan tudod tartani velük a kapcsolatot? Esetleg számon kértek már rajtad egy esetleges folytatást?

Sok olvasómnak tetszett, nagyon sok üzenetet kaptam, amit ezúton is köszönök. Persze voltak negatív vélemények is, de nem tetszhet mindenkinek a könyv. Voltak fájóbb kritikák is, főleg olyanokra gondolok, akik inkább sértegetni, leszólni akartak, mint igazi kritikát mondani. A negatív kritikát soha nem bánom, hiszen abból is tanulhatok, de szerintem megvan annak is a módja, hogyan kell közölni.

Az olvasóimmal Facebookon tartom a kapcsolatot, ott érkeztek az üzenetek is. Nagyon sokan kérdeztek a folytatás felől, amiről nemrég tettem is ki egy hosszabb posztot, hogy miért nem fog megvalósulni.

És, ha már szóba jött a második rész: árulj el nekünk valamit a terveidről! Ha írás, akkor továbbra is a „sötétség gyermekei” inspirálnak majd, vagy kipróbálod magad más műfajban is?

Jelenleg egy új könyvön dolgozom, aminek a címe Azria Kapuja. Ez is fantasy, de most másik világba kalauzolom az olvasókat. Szeretném, ha sikerülne azt is könyv formában megjelentetni majd. Valamint kezd összeállni a fejemben egy romantikus regény is. Nagy váltás lesz, de egyben kihívás is számomra.

Ezúton kívánok az Álmok útján nevében további sok sikert az írónőnek! Bár a Vérvörös rabság nem lett a kedvencem, kíváncsi vagyok, hogy más műfajban mit alkot majd!

Ha Ti is üzennétek neki, megtehetitek az írói oldalán!

Írta:Isabel 

Gazi Béla - Pillanatok

Gazi Béla – Pillanatok című verseskötetéről sok jót hallottam. Több ismerősöm is elismerően mesélt az ifjú költő tehetségéről, így mikor az engedélyével NiKy felolvashatta a művét, nagyon izgatott lettem. Köszönöm Bélának az engedélyt, a barátnőmnek pedig a kitartást és azt az egy órát, amit erre áldozott.

Amikor egy verseskötet értékelése a feladatom, mindig nagyon nehéz helyzetben érzem magam, hiszen nem mindenkiből váltja ki ugyanazt a hatást a rímek sokasága. Aki olvas minket, tudja, hogy nagyon szeretem őket. Ám most a szokásosnál is nagyobb dilemmában vagyok, ugyanis voltak versek, amik nagyon tetszettek, de olyanok is, amikkel nem tudtam mit kezdeni.

A költemények több mint fele egy meg nem élt szerelemről szólnak. Viszonzatlan érzések, reménytelenség és hit járja át őket. Ezzel nagyon tudok azonosulni, hiszen jómagam is ebből táplálkozom, ha írásról van szó. Viszont, amit nagyon hiányoltam, a lendület és az erő. Legyen csalódott, dühös, vagy életkedvtelen a költő, ennek le kell taglóznia az olvasót. De tételezzük fel, hogy Béla ennél nemesebb lélek és nem érzett a hölgy iránt negatív érzelmeket. Akkor viszont azt az erős szerelmet szeretném érezni, ami miatt az adott költemények születtek. Azt a valamit, ami megindította benne a költőt. Ezt sajnos most nem kaptam meg.

Jómagam a klasszikus verseket részesítem előnyben, a dallamossága és a rímek miatt. Olyannyira magukkal tudnak ragadni, hogy egy-két olvasás és meg is tanulom őket.

A Pillanatokban jó része ilyenekből áll, és most meg is mutatnám a kedvencemet, ami bár nem a szerelemről szól, mégis ennek meg van az a hatása, amiről fentebb beszéltem: 

Párizs 11.13.

Egy élet is sok,

ha az a Tied.

Egy élet is sok

Ha nem dobban a szíved.

Ártatlanok vére

Csordult a kőre.

Ártatlanok vére

Olvadt a földre.

Meghalt egy hete

Apa, anya, fiú.

Meghaltak egy hete

Mert sok ember hiú.

Mi nézzük s állunk

Ölbe tett kézzel.

Mi nézzük s állunk,

Nem oldjuk meg ésszel.

Harag haragot szül

Halál pedig halált.

Szemekben könny ül

S a bomba így talált.

Már ebből is látszik, hogy a költő tehetséges. Ám azt gondolom, hogy még kissé kiforratlan. A tehetség mellé sok – sok tanulás, szorgalom és kitartás kell, ahhoz hogy valóban elégedettek lehessünk magunkkal.  Bízom benne, hogy Béla ezt szem előtt tartva halad tovább az útján, nekünk pedig engedi, hogy lássuk a fejlődését.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet az Underground Kiadónál megveheted a könyvet!

Írta: Isabel