NiKy-nek hála volt már alkalmam a szerzőtől egy mesekönyvet olvasni. A holló gyűrűje egy rettenetesen aranyos mese, egy életre kelt kiskutyáról, aki a Mátyás templom lakója volt, amíg valódi kutyuska nem lett belőle. Az a mese maximálisan a kedvencem lett, mind a történet, mind pedig grafika szempontjából. Többször is elolvastam azóta, mióta megkaptam.
Mikor a kezembe került a Cipelő cicák-sorozat, nagyon
izgatott lettem. Állatbarátnak tartom magam, nekem is vannak cicáim, kutyusom
és kismadaram is szóval igazán közel állnak hozzám az állatmesék. Az pedig hogy
a történetben szereplő cicák annyira picik, hogy zsebre lehet tenni őket, számomra
csak még aranyosabbá tette az egészet.
Dióhéjban a történet annyi, hogy 3 testvérrel él együtt
Ciceró, Pepe és Lőri, a Cipelő cicák, akiknek gyöngyök vannak a farkukon és a
felnőttek csak játéknak látják őket. Ám a gyerekek tudják, hogy ők bizony
igaziak: rosszalkodnak, bújósak és még a kenyérhéját is megeszik! Ráadásul még
varázserejük is van!
Az illusztrációt először nem tudtam hova tenni, őszintén szólva,
ha nem írja le a szerző, hogy cicákról van szó, nem ismertem volna fel őket.
Azonban, miután megszoktam az ábrázolásmódot, már nem volt gondom vele.
Mint mondtam, a sorozat három részből áll, és bár még csak az elsővel végeztem, szeretném a többit is elolvasni. Összességében egy nagyon aranyos, könnyen és gyorsan olvasható történetről van szó, amit inkább az óvodásoknak, alsósoknak ajánlanék közös, vagy egyéni olvasásra. Nem történnek benne nagy dolgok, de egy fárasztó nap után el lehet vele szórakoztatni a csemetéinket és magunkat is!
Amennyiben felkeltettem a kíváncsiságotokat, látogassatok el a Pagony Kiadó weboldalára!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése