Kristin M. Furrier - Az üveggyémánt átka című ifjúsági regényét a múlt héten volt alkalmam elolvasni, és nem csak nekem tetszett nagyon, de egy olyan személy dicsérte, akinek a véleményére sokat adok.
Mivel a blogon igyekszem kiemelt figyelmet fordítani az ifjúságra, ezért nem volt kétséges, hogy egy nap szeretnék beszélgetni az írónővel a munkásságáról és a regényéről! Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet!
Mesélnél nekünk a kezdetekről? Hogyan kerültél közel az irodalom világához?
Természetesen. Először is, köszönöm, hogy megkerestél. Mindig megtisztelő, egy interjú kérése.
Nagyon fiatalon kezdtem érdeklődni az írás iránt. Persze, ezek még gyermeteg próbálkozások voltak, de már akkor is sok novellám született. Azután volt egy szakasz az életemben, amikor úgy gondoltam, hogy „leteszem a tollat”, de mint később kiderült, ez nem így működik. Ha valakiben az alkotás igénye/képessége benne van, legyen az bármilyen művészeti ág, annak lételeme az alkotás. Mint nekem is az írás.
Mi volt a kedvenc könyved gyerekként?
Inkább alkotót mondanék, mert nem egy darab könyvről beszélünk. Én Lucy Maud Montgomery regényein nőttem fel. Ezek közül is, a kedvencem az Anne regények, és a Váratlan utazás. Mondhatjuk, én ezeken a történeteken szocializálódtam. Imádom a kort, amit ezen művek megjelenítenek. Nagyon sokat adnak emberileg ezek a történetek.
Az üveggyémánt átka az Aranymosáson is indult: hogyan született meg a kisregény ötlete?
Az üveggyémánt átka című regényemmel a tavalyi év során neveztem az Aranymosás pályázaton.
Ahol számomra, igen megtisztelő véleményt kapott a kézirat, ám a hossza miatt kiesett. Maga az ötlet nagyon gyorsan megszállt. Itt nem volt semmi extra körülmény, mint pl. A kastély rejtélye esetében volt, mikor is, egy angliai kastélylátogatás során született meg az ötlet. Itt, ha mondhatjuk, egy pillanat műve volt. A lányomtól kaptam az üveggyémántot, és ahogy a kezembe helyezte, egyből meg volt a fejemben a történet. Emlékszem, még mondtam is viccesen: „Megvan a negyedik könyvem.” Ennyire egyszerűen született, de annál nagyobb lelkesedéssel.
Van egy másik kisregényed is, mely az ifjúságnak szól: ez pedig A kastély rejtélye. Olvastam, hogy a témaválasztáson túl fontos számodra az olvasás könnyítése és ehhez mérten állítod be a betűméretet is. A tapasztalat hozta magával ezeket a fontos lépéseket?
Igen, egyértelműen célzottan, és szándékosan írtam ilyen rövid, pörgős, könnyen olvasható regényeket is. Az én családomban is van nehezen olvasó személy, és látom, nekik milyen küzdelem, vagy akár mondjuk ki, milyen ijesztő, egy vaskos, apró betűs könyv. Ezeket a regényeket arra építettem, hogy kevés karakterszámmal is lehet, kerek egészet alkotni, ami segíti az olvasást. Abszolút hiszek ebben.
Plusz öregbetűs kiadású könyvek, amint említetted is, nagyobb betűméretet jelent, és nagyobb sorköz-távolságot.
Miket szoktál tanácsolni az olyan gyerekeknek (vagy szüleiknek), akik nem vagy csak nagyon keveset olvasnak? A ti családotokban van nagy kedvenc?
Konkrétan tanácsolni nem szoktam. Ezzel szemben, megvan a saját véleményem. Én úgy gondolom, és ebben a több évtizedes tapasztalat megerősít, hogy nem lehet erőltetni az olvasást. Ha egy gyerek úgy van nevelve, hogy minden felől megkapja a megfelelő ingert, akkor rengeteg dolog érdekelheti, ami elvonja a figyelmét az olvasásról. Segíteni tudjuk az útját a könyvek irányába, például, hogy karácsonykor, szülinapra, stb. könyvet is veszünk neki. Valamint, látja, hogy mi is olvasunk, és tiszteljük, értékeljük a könyveket. Én azt vettem észre, hogy az igazi könyvmolyság akkor fog megérkezni valakinél, ha meg lesz az első „wao” olvasása. Amíg nem lel olyan történetre, ami igazán elvarázsolja, addig csak olvasgat. Utána pedig célzottan fog potenciális olvasóvá válni. Hogy ez kinél, mikor jön el? Na, ezt nem lehet tudni.
Nálunk nincs közös kedvenc, de van egy sorozat, ami mindannyiunknak tetszik. Más zsánerben olvasok, mint a gyerekeim. Ebben az a jó viszont, hogy emiatt háromféle könyvtárunk van otthon. Ennek pedig az a nagy előnye, hogy jobban rálátunk olyan zsánerekre is, amit magunknak esetleg nem vennénk meg. Valamint nagyon jókat szoktunk beszélgetni a könyvekről, és az írókról.
Melyik könyvedet ajánlanád egy olyan olvasónak, aki csak most ismerkedik veled?
Ez mindig nagy kérdés számomra. Még pedig pontosan azért, mert kétféle stílust írok. Talán azt mondanám, aki ismeri, szereti Lucy Maud Montgomery írásait, a lassabb, múltban játszódó könyveket, nekik a Johanna sorozatot ajánlom. Viszont az ifjúsági korosztálynak, ill. a fantasy kedvelőknek, a fentebb említett kisregényeimet.
Egy sorozat is fűződik a nevedhez, melynek két része jelent meg eddig. Johanna inkább a felnőttekhez szóló romantikus regény. Mennyire könnyen élted meg a váltást a két zsáner között?
Semmilyen nehézséget nem okoz számomra, a két zsáner közti lavírozás. Mivel mind a kettő nagyon közel áll hozzám, és egyik mellett sem döntenék kizárólagosan, így nekem ez természetes. A Johannát is imádtam írni, és az ifjúsági regényeim is könnyen íródtak. Hiszem, hogy az adott élethelyzetünk befolyásolja azt, hogy éppen mit szeretnénk írni. Bizonyosan van ennek oka nálam is, hogy melyik kötet, miért épp akkor született.
Hogyan zajlik nálad az alkotás folyamata?
Az írás nálam elég szakaszosan folyik, ha lehet így fogalmazni. Nem írok egyfolytában. Egyrészt nincs mindig ihlet, ami nagyon nem mindegy az alkotás minőségére tekintve. Viszont vannak időszakok, mikor teljesen áthat az írás folyamata, és akkor nagyon nagy szövegrészek is születnek. Gyorsan írok, nem szoktam vázlatokat készíteni. Viszont a kutatómunkákra szoktam időt szánni. Mint például, a Johanna írása során, többféle gyógynövényes könyvet használtam, hiszen a könyvben egy teaház jelenik meg, ahol tudnom kellett egy alap információt a gyógyteákról.
A könyveid az Underground Kiadó gondozásában jelentek meg. Milyen a velük való kapcsolatod?
2015 – ben jelent meg az első könyvem a kiadónál. Az elmúlt hat év alatt, többször történt tulajdonos váltás. Inkább ezt mondanám zavarónak, hiszen így hiába vagyok hűségesen egy kiadónál, kicsit mindig olyan, mintha megint idegenekkel dolgoznék. De korrekt a kiadó, mindenben segít, amit kérek. Mivel a könyveimen a lehető legtöbb munkafázist én végzem, természetesen, a korrektor, a szerkesztés és a nyomdai munkákon kívül, így nálam ténylegesen van jelentősége annak a szónak, hogy magánkiadás. Nagyon sok munkám fekszik minden könyvemben, a külső munkálatoknál is. Én szeretem magam megtervezni a könyv külsejét, borítóját, a könyv belívét is. A Johanna II. a történet folytatódik, és A kastély rejtélye könyveknél, a borító fotókat is mi készítettük, ill. Az üveggyémánt átkában is van saját fotóm. Minden egyes könyv kiadásával többet tanulok, és több lesz a tapasztalatom.
Mindenki bízik abban, hogy 2021 jobb év lesz. Neked milyen terveid vannak? Esetleg jön folytatás valamelyik művedhez?
Nagyon sok tervem van, azzal sosincs baj. Az elmúlt pár hónap természetesen nekem is azzal telt, hogy módot találjak arra, hogyan lehet a személyes találkozásokat pótolni az olvasókkal. Az egyik legnagyobb újdonság, ami ebben az évben már elindul, hogy elkészült a honlapom. Ami nem csak egyszerű honlapként fog működni, hanem blog része is lesz, ahol könnyebben „eljutok” az olvasóimhoz. Egy kicsit talán közvetlenebbé tudjuk tenni, ezt a nehéz helyzetet, amit a karantén okozott.
Az írás terén is sok új ötletem vár megvalósításra. Egyrészt készen van egy új ifjúsági regényem, ami a harmadik lesz, ebből a zsánerből. Ezután, ha ennek a kiadásán túl leszek, egy kissé visszatérek a családregények világába. Elkezdtem egy újabb családregényt, azt szeretném folytatni. Ez egy kicsit megint lassabb, meghittebb, mélyebb mű lesz. Emellett más terveim is vannak, de az még meglepetés.
A blog nevében szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!
Amennyiben felkeltettük érdeklődésedet, további érdekességekért keresd a honlapját, és hivatalos Facebook - oldalát, vagy rendeld meg a könyvet az Underground Kiadó weboldaláról!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése