Tabitha Suzuma - Forbidden ​– Kimondhatatlan

 

A most következő történet nagyon érdekes volt számomra Nem jellemző, hogy sok Rázós könyvet olvasnék, noha nagyon szeretem a Könyvmolyképző eme kategóriáját. Viszont ennek a történetnek nemcsak a mondanivalója lehet megosztó, de érzelmileg is megviselheti az embert.

Főhősünk egy testvérpár, Lochan és Maya, akikre nem könnyű életet mért a sors. Alkoholista szüleik miatt ők nevelik három másik testvérüket. Emiatt nagyon közel kerülnek egymáshoz, olyannyira, hogy végül egymásba is szeretnek. Tudják, hogy amit éreznek helytelen, ám az érzelmeik erősebbnek bizonyulnak bárminél a világon.

Akkor kezdeném az elején. Nagyon nehéz fájdalmas egy olyan családban élni, ahol a szülői szerepeket a gyerekeknek kell átvennie.  Azt gondolom, hogy ha egy pár gyermekeket vállal, az elsősorban azért legyen mert ők szeretnék nevelni és képesek megfelelően gondoskodni róla, ne pedig azért, mert vannak a nagyobb tesók, akik figyelnek rá, amikor ők nem. Félreértés ne essék, szerintem nagyon szép dolog, ha a nagyobb tesó segít a kicsinek, de ez azért legyen, mert ő is szeretné, ne pedig azért, mert ráviszi a kényszer. Remélem értitek... A fiatalok már itt nem megfelelő érzelmi impulzusokat kapnak, hiszen nincs megfelelő példa előttük. Ráadásul a gyermekkorukat sem tudják rendesen megélni. Egyedül egymásra számíthatnak, egy olyan felelősséggel, ami igazából nem is az övék. 

Emiatt én egyáltalán nem csodálom, hogy a kelleténél közelebb kerülnek egymáshoz.  Hozzáteszem, hogy távolról sem helyeslem a rokonok közötti romantikus kapcsolatokat, éppen ezért mondtam, hogy érzelmileg megterhelt az olvasása. Nem tartom sem szépnek sem romantikusnak, mégsem tudom elítélni a szereplőket.

Maya szimpatikus, erős személyiség, de Lochan talán többet szenvedett. Azóta, mióta az apjuk elhagyta őket, az anyja szemében ő vette át a családfő szerepét. Mindent, ami ezzel a szereppel együtt járt ő vette át, dacára annak, hogy anyja függőségét is titkolnia kell. 

Ilyen gondolatokkal olvasva voltak jelenetek, amik megríkattak, de voltak számomra nehezebben emészthető részek is Egyszerűen csak azt érzem, hogy ezt a történetet, többször el kell majd olvasnom ahhoz, hogy újra és újra át tudjam gondolni a fiatalok helyzetét. 

Mindazonáltal a történet nagyon egyedi, mindenképpen ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a világ. Nem egyszerű, nem habkönnyű, de mindenképpen elgondolkodtat. És szerintem ez a könyvek egyik legfontosabb feladata!

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam, szuper ajándék volt!

Ha érdekel a történet, keresd a Könyvmolyképző kínálatában!

Írta: Isabel

Ferger Annamária - Más szemmel

 Ferger Annamária Legújabb regényét már többször volt alkalmam olvasni. Megjelenés előtt és azóta is elgondolkodtat ez a történet, hiszen nagyon életszerű és tanulságos. 

A főszereplő Abigél, akinek a szülei elváltak és az apukája új családot alapított. Ezt a lány nagyon nehezen viseli és amikor az édesanyja két hétre elküldi volt férje családjához nyaralni, a kamasz lányban elkezdenek forrni az indulatok.

Féltestvérével Judittal sem felhőtlen a kapcsolata. Úgy érzi, a lány és az anyukája elvette az apja szeretetét és ezzel egy időben megfosztotta őt attól, hogy valódi családban nőhessen fel. Ez a nagyon mélyről jövő feszültség nagyon rossz hatással van a két lány viszonyára: folyamatosan civakodnak és veszekednek, mígnem egy véletlen baleset folytán Abigél kénytelen átvenni Judit helyét és irodalmi táborba menni helyette.

Az ő nevét használva el is megy, és ez lesz élete legnagyobb kalandja. Nemcsak rájön arra ki is ő valójában, de a művészetek iránt is érdeklődni kezd. Komoly belső változásokon megy át és azt kell mondjam, hogy jót is tesz neki. Nem titkoltam az írónő elől sosem, hogy mennyire ellenszenves a karaktere - bár tudom, hogy szándékosan szeretett volna vele negatív érzelmeket kiváltani. 

Judit korához képest nagyon érett kamaszlány. Imádja az irodalmat és a nővérével is igyekszik kedvesen viselkedni. Mikor megsérül, Abigél ráébred arra, mennyire fontos számára az Alkotói Tábor, hogy segítse húgát, ő megy el helyette. 

Személy szerint nagyon megsajnáltam őt: az álmát most a testvére éli meg helyette. Ennek ellenére végig kedves marad vele és igyekszik tanácsokkal ellátni őt.

A nyári tábor ábrázolása és a feladatok a legjobb része a történetnek. A résztvevőknek dalt kell írni, híres művet átdolgozni és még sorolhatnám. (Én is megpróbálkoztam némelyikkel, de a szereplők ügyesebbnek bizonyultak.) Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, a szervező csapatokra bontotta őket, így a lány kénytelen nyitni mások felé is.

Ha tábor akkor nem maradhat el a fiatalkori szerelem sem: ezúttal Roland és Gábriel személyében érkeznek a fiúk a lányok életébe. Az előbbi Abigél csapattársa, az utóbbi pedig Judit zongoratanára. Mindkét fiú nagyon okos és intelligens, jól kiegészítik a lányok...lányos oldalát.

Véleményem szerint az írónő fejlődött történetalkotás és írástechnika terén is. Bár, számomra Abigél nagyon nem volt szerethető, mindig azt mondtam, hogy akkor él egy karakter, ha érzelmeket vált ki az olvasóból. Akkor is, ha az nem pozitív. Tekintve, hogy a lány nehéz korszakban van és hiányzik neki az apai szeretet, a tettei valahol még érthetőek is.

A történetet főképp kamaszoknak ajánlanám, ők talán jobban azonosulni tudnak a csipkelődésekkel.
Az érzelmeket nagyon szépen kidolgozta a szerző, így nem lesz nehéz azonosulni a szereplőkkel.

Amennyiben szeretnéd meglepni magad vagy a gyerkőcöt, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

 

Sarah Maclean: Hozományvadászok kíméljenek!

A Hozományvadászok kíméljenek! egyike azon regényeknek, melyekre a legtöbben voksoltatok az áprilisi szavazás során.

Engem elsőként a borítója fogott meg, ezért is került a választható listába: szerintem nagyon elegáns, mégis figyelemfelkeltő lett az összkép.

Nem rémlik, hogy olvastam volna mást az írónőtől, így nemcsak a történet újdonságát vártam, de az írástechnikáét is. 

Férfi főhősünk Bourne márkija, aki megrögzött szerencsejátékos.  Fiatal és jóképű, de ez a szenvedélye nyomorba taszítja: egy férfi, akit a barátjának hisz, egy éjszaka elnyeri az egész örökségét- az ősi családi birtokot- az egész nemesség előtt megalázva őt. 

Bourne meglepően méltóságteljesen veszi tudomásul a történteket: elismeri, hogy legyőzték, de nem könyörög, hanem felemelt fejjel távozik.  Továbbá felismeri azt is, hogy az évek alatt rossz embernek szavazott bizalmat. Számomra ez egy nagyon pozitív jellemvonás, mert az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a könyörgés szokott lenni a következő lépés.

Bosszút esküszik és megfogadja, bármibe is kerüljön visszaszerez mindent, ami az övé.

Évek telnek el, és vagyonos emberré válik: társalapítója lesz egy eliteknek szóló játékbarlangnak, ami meglehetősen sok hasznot hoz, de hiába a pénz, nem tudja visszavenni a birtokait. 

Ez volt az a csavar, amin azért meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy átáll a másik oldalra, de talán pont ez volt az, ami sikerre vitte őt az üzleti életben. 

Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség után nagyon nagy lelkierő kellett a talpra álláshoz és ahhoz, hogy legyőzze a játék iránti szenvedélyét. 

Mivel többször hangoztatja, hogy bármit megtenne azért, hogy hazatérhessen, mikor tudomására jut, hogy birtoka hozományává vált gyerekkori barátjának, a nősüléstől sem riad vissza. Csak azt nem tudja, hogy Penelope, nem az a kimondott úri kisasszony, aki otthon ülve varrogat.

A nagyszájú lány, egy félresikerült eljegyzés után sorra utasítja vissza kérőit és azt sem zavarja, hogy családja szerint „akkor kell valamit eladni, amikor kelendő.” Na, nem azért, mert jelenleg én is egyedülálló vagyok, de ez mondat teljesen felháborított!

Tárgyra, vagy valamire, aminek az értékét pénzzel ki lehet fizetni, még rendben is lenne, na de egy emberi életre így reagálni? Mert igen, a házasság, - főképp a z 1800 -as években - valamit valamiért alapon működik, de hogy ezt ennyire szó szerint értelmezze a kedves rokon…. Még szerencse, hogy Penelope volt olyan nagyszájú és intelligens, hogy képes megvédeni magát. 

A két főhős szála így fonódik össze, de persze ennél jóval több izgalom, csavar és romantika található a regényben.

Ha magát a korhűséget és az írástechnikát nézem, akkor a szerző elég szép munkát végzett. Fogalmazásmódja letisztult, szép és választékos, ugyanakkor a történetvezetés gördülékeny és tele van kifinomult humorral.  

Mivel ez -A szerencsejáték szabályai- első része, sajnos várnom kell a következő rész olvasásáig. Az utolsó lapok elolvasása feltüzelte a természetem, mivel olyan véget kaptam, amire tényleg nem számítottam!

Alig várom, hogy a kezembe kerüljön a második kötet, melyről a véleményem szívesen megosztom majd veletek is!

Addig is, ha felkeltettem az érdeklődéseteket a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatjátok a rendeléseiteket!

Írta: Isabel