Sierra Simone - A pap

Jómagam is írással foglalkozom, ezért igyekszem mindig szem előtt tartani, hogy mennyi munka van egy könyv elkészítésével.  Nagyon próbálkozom most is ezt szem előtt tartva megírni…
Kérek szépen mindenkit, hogy aki szereti a regényt vagy nagy reményekkel várja, NE olvasson tovább!

Katolikus családból jöttem. Nagymamám, aki sajnos már nem él, arra tanított, hogy egy papban jobban meg lehet bízni, mint az orvosokban. Ennyit elöljáróban.

Nekem már az író megjegyzése nagyon gyanús volt: állítása szerint szereti  a katolikus egyházat. Nem tudom mások, hogy vannak vele, de ha én valakire/valamire így nézek, akkor annak a jó, a tiszta oldalát mutatom nem pedig azt a mocskot amit rejtegetni akarnak….. Mert igen sajnos, van a szép mögött az is, de ha én úgy kezdek valamit hogy „maximális szeretettel és tisztelettel tekintek a katolikus egyházra” akkor ahhoz tartom magam! Vagy szerinte ez az? Mert akkor áldom az eget, hogy engem nem így szeretnek!
Na jó gondoltam lehet ez egy könnyed kis marketing-fogás is, majd meglátjuk.
Az elején megismerkedünk a 29 éves Bell Tyler atyával, aki egy kis közösséget vezet és néha rájön hogy férfi.  Ám igyekszik kordában tartani vágyait. Oké, erről nem tudok nyilatkozni, mert nem vagyok  sem férfi sem pap. De azt tudom, hogy milyen éveken át nem kapni meg azt amire mindennél jobban vágysz. Igen nehéz, elmondhatatlanul nehéz, de nem kivitelezhetetlen! De jó mit tudom én…nem vagyok abban a helyzetben… Olvastam tovább.
És megérkezik a Poppy…. Bocsánat nem bírom ki, hogy ki ne mondjam: de mint valami kiskutya….:D Ezt az érzetemet az események csak tovább fokozták; de mindjárt kitérek oda is.
Mit nem ad az ég, a nő kezdi a bonyodalmak okozását… Mert miért is ne… Az ő hangja, illata és már a létezése kísérti meg „szegény” atyát…. Itt már a fejemet fogtam azért…. Eleve aki elhivatott egy döntés mellett az nem csábul el úgy hogy még az arcát se látta valakinek… meg egyáltalán: a hűség ( jelen esetben Isten és a papi hivatás felé) döntés kérdése, nem pedig a körülményeké.
Oké, megtörtént a kísértés, szegény Pap már ki van, de azért próbál ellenállni. Igaz, ez csak pár oldalra terjed ki, de na…Óriási kísértésről van szó  :D
Aztán egy nap a nő elmegy gyónni és elmeséli defektes életét: imádja ha a férfiak csurgatják utána a nyálukat, a kemény szexet sem veti meg. (Persze ez sokkal trágárabb módon van leírva; én nem vagyok hajlandó olyan szavakat használni). Bellnek meg nem hogy az nem esik le, hogy akkor itt a komoly önértékelési gondok vannak, de még be is gerjed tőle! Ez most komoly? Nőként ha nekem ilyeneket mondana egy férfi úgy elküldeném valahova, hogy porzana utána az út, nemhogy még vele akarjak lenni! De oké….vannak érdekes emberek gondoltam majdcsak jön valami kicsit értelmesebb rész is…
Jönni jött az újabb meglepetés; de akkora hogy a döbbenettől félrenyeltem a vizet….
Egy újabb beszélgetés vége egy jó nagy szexbe fullad; de nem akárhogy! Helyszínnek a templomot választják (hm…az akusztikája tuti jó, mert tiszteletet az a hely már nem kap) de kiderült hogy a csaj Szándékosan alsónemű nélkül ment oda? Nincs sok tapasztalatom, sem a csábításban, sem pedig az utcán való közlekedésben, de miféle nő megy el otthonról bugyi nélkül? Nem fél hogy…felfázik? :D Szándékosan és kész akarva gyújtotta be a puskaporos hordót és ez nagyon erkölcstelen és önös húzás volt DE! Tyler (itt már nem érdemli meg a titulusát szerintem) se kérette magát sokat . „Fordulj meg!” aztán kész tette amit akart.  A végén meg még meg is sajnálta a nőt, hogy ő volt az első, aki ilyen jellegű élményben részesítette…Ne már! Ha tudom valamiről, hogy nem szabad de megteszem, majd utána sem érzek bűntudatot, akkor azt a lelkem mélyén nem is éreztem rossznak.
Történet mesélésből mára elég is, csak egy pár gondolatot fűznék még hozzá:

Ha a főszereplő teszem azt egy átlagember, akkor is ugyanúgy ki lennék akadva, mert ez a fajta erkölcstelen viselkedés az én szememben nem elfogadott. Lehet azt mondani, hogy a pap is elsősorban férfi; igen az. De a Férfi szó szerintem nem egyelő azzal hogy az első Katával táncba megyek. Még az állatokban is megvan az az ösztön, hogy megválogatják a partnerüket, pedig ők jobbára a fajfenntartásért csinálják.
Viszont az hogy a szerző az egyik legrégebbi és legnagyobb tiszteletet követelő szakmát adta a főhőse kezébe, úgy hogy az összes elvét áthúzta, nagyon felelőtlen tett volt!

Molyon rajta van a romantikus címke a könyvön. Magyarázza már el nekem valaki, hogy ebben hol van romantika? Mert ha ez akkor én nagyon fordítva vagyok bekötve.

És az utolsó talán legmegrázóbb megjegyzésem a következő: az írónőnek ez a fajta szexualitás nagyon bejön, mert ha nem így lenne, nem erről szólt volna a regény. Viszont engem arra tanítottak, hogy ha valaki ennyire szeretne valamit hajrá! Ne írjon róla, hanem a magánéletében vegye a kezébe az irányítást!

Elnézést kérek mindenkitől aki ilyet szeret írni/olvasni és hozzáteszem, vannak  nagyon jól és igényesen megírt könyvek ebben a témában,  amik kedvenceim! De efféle „akciókat” tartsuk meg inkább magunknak. Ha a kis lelked ez boldoggá teszi rendben; de nem kell mindenből könyvet írni! ;)

u.i.: Ajánlanék egy nagyon hasonló témájú könyvet, ami a kedvencem! Romantikus is, erotikus is és igen itt is a pap lesz szerelmes egy nőbe; de itt igazi bűntudat sírás vezeklés és minden van:

Sidney Lawrence: Rontás virága

Nagyon jó szívvel ajánlom!

Ha kedvet kaptál hogy mégis  elolvasd A papot, többek között a Líránál megrendelheted! 

Írta: Isabel