2020. december 18., péntek

Mimi Taylor - Abby Winter - Az utolsó kívánság

 


Szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt a regényből!
Az elején egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen nem ismertem Abby Winter írónő munkásságát, viszont nagyon kíváncsi voltam Mimi fejlődésére. 

A sok teendőm miatt ma sikerült elolvasnom a regényt, mindössze egy nap leforgása alatt és beismerem, hogy nagyon meghatott az eleje. Még véletlenül sem szeretnék átmenni azon, amin a főhőseink, de nagyon szépen átadta a szerzőpáros a barát/feleség/anya elvesztését. Emiatt már az elején nagyon nagy szimpátiával közeledtem feléjük.

Sokszor elgondolkodom azon, hányszor mondjuk valamire, hogy végleges, mégis, ez igazából akkor következik be, mikor az megszűnik létezni. Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam mennyire nehezen zárok le dolgokat és ennek ez a meggyőződés az oka. Hiszem, hogy amíg van élet, addig ott az újrakezdés és megbocsátás lehetősége is. Na, de vissza a könyvhöz!

A tragédia után kezdtem jobban jobban kötődni Sebastianhoz, ami azért nagy szó, mert nem könnyen tudok azonosulni férfi főszereplőkkel. De a karaktere, amely őszinte és nagyon emberi, nem hagyott nekem más választást. Tetszett, hogy nem próbált macsó lenni, hanem megélte a fájdalmát. A kisfiával töltött pillanatoktól pedig összeszorult a szívem! Nem is ragozom ezt tovább, mert egyszerűen kedvenc karaktert avattam a könyvből.

Meghan már nem volt ennyire szimpatikus, igaz, sok dologban meg tudtam őt érteni. Barátnője hirtelen halála természetesen őt is megviselte, de örültem volna ha egy picit többet kapunk az összetört pillanatokból. Elismerem, mindenki másképpen éli meg ezeket  a pillanatokat, de egy kicsit több lelki vívódást vártam volna tőle, azok után mennyire közel álltak egymáshoz. 
Viszont az kifejezetten tetszett, hogy a történet kezdetén nem jöttek ki Sebastiannal. Jó kis rajtkocka volt ez mindkettőjük számára.

Romantikus regény révén a történések természetesen az újrakezdést mesélik el. Szépen adagolták nekünk az új mindennapokat, az új érzelmeket. Mindenből pont annyit kaptunk, amennyire szükség volt ahhoz, hogy egy picit mi is kiheverhessük a tragédiát.

A kisfiú alakja annyira aranyos volt, hogy mindenképpen kellett a történetbe. Őszinte volt, tiszta és nagyon ártatlan. Minden anya ilyen gyerkőcöt szeretne szerintem.

Meg kell említsem a borítót is, amely nagyon illik a regény hangulatához. A rajta látható végtelen pedig egyszerűen a legkifejezőbb szimbólum, amit rátehettek. Gratulálok a tervezőnek!

Az elején említettem, hogy érdekelt Mimi Taylor fejlődése: bár azt nem tudom, melyik részt ki írta, de összességében egy szépen megfogalmazott érzelmekkel teli történetet kaptam. Mimi eddig is ebben a műfajban alkotott, ám most elkezdtem megkapni, amit eddig hiányoltam: az emberi reakciókat logikával és érzelmekkel  összekötve. Nagyon szerettem, hogy most nemcsak arról volt szó, hogy hipp -hopp szerelembe esünk, hanem volt egy íve a cselekményeknek és fejlődése a szereplőknek. 

Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni azt, hogy melyik írónő melyik részt írta, ami azért fontos, mert így tényleg egy kerek egész történetet kapunk.

Gratulálok hölgyek, becsületes, alapos és lelket érintő munkát végeztetek!

Ha te is kíváncsi lettél a regényre, megrendelheted a NewLine Kiadó weboldaláról!

Írta: Isabel

2020. december 17., csütörtök

Amikor egy regényen keresztül bepillanthatunk a magyar rendőrség munkájába - Interjú a Keselyű szerzőjével


 N. Nagy Zoltán – Keselyű című kézirata a Twister Media 2018-as [bekezdés] pályázatának győztes volt, majd  2019-ben már regényként olvashattuk. Én az idén találkoztam a könyvvel és egy nagyon érdekes olvasmánynak tartom. 
A következő percekben a szerzővel készített interjút olvashatjátok, fogadjátok szeretettel!

Megtennéd, hogy pár szóban bemutatkozol a blog olvasóinak? Miként fogalmazódott meg benned, a Keselyű kézirata?

Tulajdonképpen már minden érdemlegeset leírtál a bevezetőben rólam.  Talán annyit tudok hozzátenni, hogy nagyon kedvelem a sakkot és az amerikai focit. A Keselyű ötlete pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Bementem egy könyvesboltba, mert szerettem volna egy olyan krimit venni, ami a mai Magyarországon játszódik, de meglepve tapasztaltam, hogy szinte alig van ilyen. Arra gondoltam, meg kellene próbálnom megírni egy ilyen történetet. 

Egy picit utána olvastam az életednek és tudom, hogy nem sem a végzettséged, sem pedig a szakmád nem áll közel az írói világhoz. Mik voltak azok a nehézségek, melyekkel kezdőként szembe kellett nézned?   Hogyan emlékszel vissza az írás folyamatára? 

Egy hosszabb szöveg megtervezése és megírása mindig időigényes munka, azonban az igazi kihívások csak ezután jelentkeznek. A család és a barátok véleménye után a szerző mások véleményére is kíváncsi, és igyekszik kiadót találni a szöveghez. Szerencsére ma már sokkal több lehetőség van, mint régebben. 

Az értékelésemben említettem, hogy az egész történet nagyon életszerű. Biztos vagyok benne, hogy ebben része volt a nyomozói mivoltodnak is, így felmerült bennem a kérdés: mennyi valóságalapja van a regénynek?

Nagyon jól látod! A regényben ábrázolt rendőrségi munka és nyomozás valós alapokon nyugszik. Igyekeztem úgy megírni a kihallgatásokat, házkutatásokat és a többi, nyomozással összefüggő dolgot, hogy a lehető legközelebb legyen a mai magyar valósághoz.

Lelkileg mennyire volt megterhelő a számodra ezeket a pillanatokat papírra vetni?

Nem volt megterhelő. Közhely, de a valóság sokkal brutálisabb, mint bármilyen írói fantázia.

Melyik volt az a karakter, akinek a megalkotása a legtöbb időt igényelte és miért?

A legtöbb időt Keselyű Richárd karakterével töltöttem. Mindenképpen olyan sorozatgyilkost akartam megalkotni, aki amellett, hogy rendkívül intelligens, kellően kegyetlen is. 

Mikor úgy érezted, kész a kéziratod, miért a TwisterMedia mellett döntöttél? 

A Twister Media minden évben meghirdeti a [bekezdés]-pályázatot, amire ismeretlen szerzők is beküldhetik elkészült regényüket, és a legjobb szövegeket a kiadó megjelenteti. Ez egy szinte egyedülálló lehetőség a tehetséges, de még nem ismert írók számára.

Milyen érzés volt megtudni, hogy nyertél és azóta hogyan alakult az életed az írás terén? 

Fantasztikus érzés volt, amikor a győztesek között olvashattam a nevem. A legnagyobb változást ezek után természetesen az jelentette, hogy a Twister Media-nak köszönhetően kiadásra került Keselyű c. regényem. A korábban csak a laptop monitorján látott betűkből egy ténylegesen kézbe fogható könyv készült. 

Mivel a [bekezdés] – pályázat minden évben megjelenik, van valami tanácsod a jelentkezők számára?

A tanácsom az, hogy elutasítás esetén se csüggedjenek. Foglalkozzanak a szövegeikkel, és a következő évben próbálják meg újra!

A megjelenés óta milyen visszajelzéseket kaptál a olvasóktól?

Úgy tűnik, a Keselyű megtalálta a közönségét. A számtalan üzenet és a személyes találkozókon tapasztalt kedvesség alapján ki merem jelenteni, hogy az olvasók szeretik.

Jelenleg is működik az EGYPERCES KRIMI névre hallgató blogod, ahol egy igazán egyedi szórakozást találkozhat az olvasó: rövid krimiket olvashatnak, és nekik kell megtalálni a tettest.  Mi céllal hoztad létre a játékot?

Gyerekkoromban voltak hasonló feladványok valamelyik magazinban, de felnőtt fejjel már nem találtam hasonlókat, ezért elsődlegesen az ilyen jellegű rejtélyek hiányát akartam pótolni. 

Az ünnepek alatt, azt hiszem, mindenki megpróbál pihenni és feltöltődni. Te hogyan szoktad megélni ezt az időszakot?

Pihenéssel és munkával. Elég sok szövegen dolgozom mostanában.

Milyen terveid vannak a jövőt illetően? Lesz új N. Nagy Zoltán regény?

Nem titok, hogy nagyon sokat foglalkozom a Keselyű folytatásával. Mindenképpen lesz új regény!

Nagyon szépen köszönöm az interjút és ezúton szeretnék Békés karácsonyi ünnepeket, illetve boldog új évet kívánni!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, látogass el Zoltán hivatalos Facebook oldalára, keresd a könyvét a TwisterMedia weboldalán, de ha játszanál, az Egyperces Krimik is nyitva áll előtted!

Írta: Isabel

2020. december 15., kedd

N. Nagy Zoltán - Keselyű


 Egy ilyen nagyszabású írás után, nehéz szavakba önteni, hogy milyen érzések is kavarognak bennem.
Szégyellem és bánom, hogy csak most tudtam elolvasni a könyvet - pedig már jó pár hónapja megnyertem a szerző által létrehozott nyereményjátékon. A lehetőséget itt is köszönöm szépen.

Véleményem szerint egy jó regény már az első oldalnál képes megragadni az olvasóját. Velem szó szerint ez történt: a gyermekintézetben történt brutális események azonnal elértek hozzám. Szeretem a pszichológiát - de aki olvassa a blogot az jól tudja ezt - és mindig is érdekelt, hogy mi ezeknek szörnyűségeknek a mozgatórugója.  Annyira élethűen van ábrázolva az elnyomó-elnyomott gyerekek képe, hogy ezek után már képtelen voltam letenni a könyvet és egyszerre ki is olvastam. Akkor sem szűnt meg bennem ez a késztetés, mikor több évet előreugorván az időben megismerkedünk a főszereplőnkkel, hiszen az ingerek ugyanúgy, folyamatosan értek. 

Tetszett az is hogy a szerző nemcsak a magyar neveknél, de kis hazánknál is megmaradt, így betekintést nyerhettünk egy rendőr életébe. Azt nem tudom, hogy ezek az információk mennyire helytállóak, de ha Zalánt egy létező rendőrről mintázta, az számomra csak pozitívat jelentene. Nagyon szimpatikus karakter, mivel van emberi oldala is.

A műfajt tekintve egy picit sem vagyok elégedetlen, számomra pont elég rejtély, illetve izgalom található a történetben. Ha nem lenne feltüntetve, hogy a szerző neve, azt hinném, hogy egy külföldi író tollából született meg a regény. Remélem, hogy ezt Zoltán bóknak értelmezi, hiszen annak szántam!

Mivel ez volt az első regényem a szerzőtől, viszonyítási alapom nincs, de bízom benne, hogy ez csak a kezdet és tovább fog fejlődni. Hiszen, mint tudjuk, minél jobb az alapanyag, annál csodásabb dolgok készülhetnek belőle!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a könyv a Twister Media Kiadó honlapján megvásárolható!

Írta: Isabel

2020. december 14., hétfő

A szerző, akit a csillagászat iránti rajongása segít az írásban - Interjú E. M. Millerrel


E.M.Miller  - Szövetség I. – A vírus című sci-fi regénye izgalmasnak tűnik számomra. Bár, csak a tartalomhoz volt szerencsém, nemcsak a cím miatt gondolom nagyon ígéretesnek. Jómagam még soha nem próbáltam ebben a műfajban alkotni, ezért felkértem az írónőt egy beszélgetésre, amiben nemcsak a könyv születéséről, de más izgalmas dologról is kérdeztem őt.

Mesélj egy kicsit magadról! Honnan jön a sci-fi iránti rajongásod?

Tolna megyében élek, fogyatékkal élők otthonában dolgozom, mint fejlesztő – foglalkoztató. Már egész kicsi korom óta rajongok a csillagos égboltért. Óvodás korom óta gyűjtöm a csillagászattal foglakozó könyveket, és ez a rajongás felnőttként sem maradt abba, kisiskolás korom óta olvasom az Ufó magazin, ufó- rejtélykutató, csillagász és asztronauta szerettem volna lenni.  De az élet úgy hozta, hogy sci-fi történeteket írok. Az a korosztály vagyok, aki a Vészhelyzet és a Dallas mellett, az X aktákon nőtt fel.  És a sci-fi illetve az összeesküvés - elméletek iránti rajongásom-életem végégi elkísér, és biztos vagyok abban, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben. 

Van olyan szerző ebben a műfajban, akire példaképként tekintesz? 

Talán két személyt tudok megnevezni. Mindkettő magyar. Ők pedig: Nemere István és Duncan Schelley. 

A vírus egy folytatásos regény első része. Milyen hosszúra tervezed a sorozatot? 

Azt sosem gondoltam volna, és nem is fordult meg a fejemben, hogy e történetem, ha egyszer kiadásra kerül, pont egy világjárvány kellős közepén fog megjelenni.  Nem ez az első sci-fi történetem, hanem a Ködön túl, amit anno pár évvel ezelőtt egy ködös novemberi reggel ihlette meg. E történetem biztos, hogy sosem fog megjelenni, örökre blogtörténet marad. E történetem elkezdése után, pár napra pattant ki a fejemből a Szövetség, és párhuzamosan írtam a két történetet.  A történet alapját a 2012-es december huszonegyedikei világvége várás adta. Anno volt egy másik közösségi oldal, amin egy vers, vagy nem is tudom mi volt az, ami  e oldalon körbe ment, és pontról pontra voltak szedve benne, hogy mi fog történni azon a bizonyos utolsó napon. Megtaláltam, és ki is pattant a fejemből a történet. Először négy részesre terveztem, de végül három lesz belőle. 2016 májusában indítottam a Wattpadon, ahol gyakorlatilag a felkerülés után tarolni kezdett, és sorban nyertem el az olvasói díjakat, egy blogverseny keretében, az olvasói szavazatok alapján az év alkotása lett, tavaly pedig szintén egy blogverseny keretében, második helyezést ért el. De amire igazán büszke vagyok a történettel kapcsolatban, 2016 karácsonyán jelöltek a Láthatatlan angyal díjra és közönség díjazott lettem. Elvileg úgy terveztem, hogy a részek valahol összekapcsolódnak. A második rész gyakorlatilag eltért volna a vírustól, csak az elején lett volna utalás rá, de az élet úgy hozta, hogy a második részben is szerepet kap benne, és a hatalmi elit, a vírus a szervezeten belüli ellopásával porbálja megalkotni az új világrendet.  Harmadik része az emberiség eredetével lesz kapcsolatos. De megírtam az első rész novellaváltozatát, amely tavaly jelent meg az irodalmi antológiakötetben.  

Íróként az egykötetes vagy a többkötetes történetek írása jelent számodra nagyobb kihívást?

Az egykötetesnek indult történetet könnyebben írom meg, de előbb – utóbb lesz folytatása, még akkor is, ha eredetileg egyrészesre terveztem. A többkötetes történet megírása kihívás számomra, e történeteket meg kell terveznem, el kell terveznem, mi hogyan legyen, hogyan és mikor tegyem fel a részeit először a blogra, hogy megtudjam, hogyan fogadják a több részre tervezett történetet az olvasók. 

Hogyan nézett ki egy alkotással töltött napod? A szerkesztés melyik része volt számodra a legkönnyebb?

Mivel hétköznap dolgozok, így a történetek megírása, majd a vírus szerkesztése hétvégére esett vagy esik.  Nagyon élveztem a szerkesztés minden egyes mozzanatát, hisz először csináltam ilyet. Rengeteg időm és energiám ment rá, a végén nem is ismertem rá a történetemre, ami nem is olyan nagy baj. Egy füzetbe írtam bele az átfogalmazásokat, átírásokat. Az első fejezetet könnyebb volt szerkeszteni, mint a többit.  De mi volt benne könnyebb? Nem is tudom. Még ilyen nem volt számomra, ha több történetem kerül szerkesztésre, már könnyebben fog menni. 

A Book Dreams kiadó szerzője vagy, a könyv is itt jelent meg. Hogyan találtál rájuk és milyen a közös munka?

Véletlenül, január végén a Facebookon jött szembe velem a kiadó hirdetése. Körülnéztem az oldalukon, és megtetszett, rájuk írtam, bekérték a szinopszist, tíz oldalt a történetből és megtetszett nekik. Februárban aláírtam a szerződést és tavasszal megkezdődött a közös munka. Meg vagyok elégedve a kiadóval, minden téren. Mindent megtesznek a szerzőkért és azért is, hogy az olvasók megismerhessék a kiadó szerzőit. 

Az Örökség után hogyan fogadták ezt a stílusváltást az olvasóid? 

Éles stílus volt még számomra is. Igazából sokkal jobban fogadták az olvasók, mint az Örökséget.  Igazság az, hogy a sci-fi világában sokkal jobban érzem magam, mint a misztikustörténetek világában. 

Ez az év mindenki számára rengeteg nehézséget tartogatott,  ám biztosan voltak szép pillanatok is. Ha ebből a szemszögből tekintesz vissza, számodra melyik volt a legkedvesebb emlék 2020-ból?

Maga könyv szerkesztése, nyár végén a Szövetség megjelenése és a Libri boltjaiba való kikerülés, Józsa Mara blogoldalán pár versem került ki, idén is bekerült két mesém az Adventi Mesekalendáriumba.   Magánéletemre ezt nem tudnám elmondani. 

Milyen érzésekkel készülsz az ünnepekre? 

Imádom a karácsonyt. Az év legszebb ünnepe. Mikor belépünk az Adventi időszakba, mint egy kisgyerek, izgatottan várom a december huszonnegyedikét. Sütünk-, főzünk anyuval, készülnek a finom sütik az ünnepekre, már el is készült és dísztettük a sütiket. De most e készülődés és a várakozás időszaka kicsit más, rányomja a bélyegét a lelkünkre a vírus jelenléte.  Bízzunk abban és biztos is vagyok, hogy jövőre minden rendeződni fog és jobb lesz. 

Biztos vagyok abban, hogy már vannak ötleteid a jövő évre vonatkozóan is. Megosztanál párat ezekből az olvasókkal?

Sok történet kering a fejemben. Jelenleg egy kézirattal vagyok kész, és be is küldtem a kiadó számára. Egy mesekönyv van készülőben: Bandi farkas történetei I. címet kapta. Ha minden jól megy, jövő tavasszal fog megjelenni.  Szövetség második részére még egy évet várni kell. Elkezdtem egy ifjúsági regényt is írni, még nagyon az elején járok. Új kihívás, hisz ilyen zsánerben még nem írtam történetet.  Sok novella is készül, ami természetesen sci-fi. 

Amennyiben érdekesnek találtad az interjút, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát, vagy a Szövetség első részét a Book Dreams Kiadónál!

További sok sikert és kellemes ünnepeket kívánok az írónőnek!

Írta: Isabel

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések