Fazekas Jázmin - Rólad ​Szól / It's about you

 

Mint tudjátok, nagyon szeretem a verseket, noha mostanában kevesebbet olvastam, mint szerettem volna. Fazekas Jázmin kötete azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a versek nemcsak magyarul, de angolul is olvashatóak eltérő színű oldalakra nyomtatva. Nem sűrűn találkoztam még ilyen koncepcióval, szóval most nagyon boldog vagyok!

A cím is nagyon kifejező, hiszen olyan érzéseket fogalmaz meg a költő, melyek mindenkiben ott vannak. Érezhetünk szerelmet, fájdalmat, csalódottságot, de reményt és örömöt is. Ez a kis kötet tényleg mindenkihez és önmagunkhoz is szól. 

Minden egyes vershez egyszerű és letisztult illusztráció tartozik, melyeket nézegetve el lehet gondolkodni, vajon mennyire is hatott ránk az adott mű. Sokszor az egyszerűség a legkifejezőbb eszköz, ez itt halmozottan igaz. Nagyon szép harmónia van a rajzok és a mondanivaló között. 

Mint tudjátok, ha verseket hozok nektek, kiemelem a kedvencem, így ez most sem maradhat el: 

Elveszett kapcsolatok

A harag sok mindent elvesz tőlünk,

S olykor saját magunk kardjába dőlünk.

De vajon miért tesszük ezt?

Miért hordunk állandóan jelmezt?

Félünk felfedni valódi énünk,

És megmutatni a világnak, hogy miszerint élünk.

Túl önteltek vagyunk ahhoz, hogy azt mondjuk: bocsánat.

S így akár a számunkra legfontosabb ember is idegenné válhat.

Ítélkezünk mások felett.

Pedig azt sem tudjuk, rajta ki, milyen sebet ejtett.

Saját magadban keresd a boldogságot.

És ne kritizáld a külvilágot.

Nem fogom eltitkolni, hogy mire az utolsó sor végére értem, nem láttam a könnyektől. Nagyon mélyen érintettek a szavak és a mögötte megbúvó érzések is. Vannak helyzetek, amikor haragból cselekszünk, megbántva érezzük magunkat kockáztatva a legfontosabb kapcsolatainkat az életben. Ilyenkor kell a racionalitás és érzelemmel nélkül mérlegelni azt, hogy vajon ez az érzés kölcsönös-e? Nem láthatunk a másik szívébe, de sosem késő kimutatni a szeretetünket sem mások felé, sem pedig saját magunk irányában.
Sajnos, vagy éppen nem, de én nagyon érzelmekből működöm. Képes vagyok logikusan látni a hibákat, de ha dönteni kell, azt a szívemmel teszem Az utam azon részén tartok most, ahol épp ezt a tulajdonságomat próbálom elfogadni és hiszem, hogy ez nem olyan rossz dolog. A versek elolvasása után azt gondolom hogy a költőnő is hasonló lélekkel rendelkezhet, igaz, ezt csak az alkotásainak hangulatából gondolom.

A kötetben egyébként hosszabb és rövidebb művek is vannak, a klasszikustól a kétsorosig. Én az előbbit szeretem jobban, de a többivel sem volt bajom, mert mély mondanivalóval rendelkeznek.

Összességében nagyon örülök, hogy megkaptam, mert úgy érzem gyógyult egy picit a lelkem általa. Biztos vagyok benne, hogy a különböző életszakaszokban majd újra felfedezhetem őket és ismét erőt meríthetek belőlük.
Köszönöm szépen a kiadónak, hogy biztosítottak számomra is egy példányt!

Amennyiben te is szeretnél egyet, keresd a Smaragd Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Elena Honoria - A Varázslónő

 

Először is szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Ez volt az első könyvem a kiadótól, de nem titkolom, hogy mikor szembejött velem ez a borító, elolvadtam tőle, annyira szép. Azt hiszem ez az az érzés, amikor nem az az első, hogy elolvasd a fülszöveget egy könyvön, hanem csak ránézel és tudod, ez neked kell!

De mint tudjuk a történet legalább olyan fontos, mint a csomagolás és emiatt vagyok picit bajban.  Mindig őszintén el szoktam mondani, mit gondolok, így most is ezt tenném.

A történet főhősnője Isadora, akiben rejtett erők szunnyadnak. A lány képes az érzések segítségével segíteni az embereknek és ezért a Mester is a tanítványává fogadja, hogy ő legyen a világ legnagyobb Varázslónője. Évszázadok telnek el és a kislányból gyönyörű és erős nő lett.

A másik fontos szereplőnk pedig Mágus, aki egy félresikerült varázslat után a Varázslónőt keresi fel, hogy a a segítségét kérje. Addig csak hallomásból ismerte a nőt és a hatalmát, ám most eljött a találkozás ideje. A bonyodalmak azonban csak itt kezdődnek.  

Ez annyira szuperül hangzik, hogy elképesztően lelkes voltam az első pár oldal után. Igen, egy világ, új erős főhősökkel. Azért sejtettem, hogy nemcsak szimpla találkozásról van szó, egy kis románc még jót is tehet majd. De ez az új , ismeretlen terep, annyi de annyi felfedezni valót tartogatott volna.

Természetesen főhőseink érzelmeket táplálnak egymás iránt, ahogy egyre több időt töltenek együtt, ám ezek szigorúan tiltottak a számukra. Egy végzetes csók után büntetést is kapnak: a Mester őket az emberek közé, elvéve identitásukat. Meg kell találniuk a módját, hogy visszatérjenek, mindeközben persze, az érzelmeik keresztüzében.

Így szoktam írni, ha valami nagyon tetszik, igaz? Minden benne van, amiért én áradozni szoktam. Viszont két dolgot mindenképpen kiemelnék, ha úgy tetszik negatívumként, bár ez inkább csak az én ízkésemnek volt fura. 

Az egyik a varázsvilág és az emberi világ közötti kapcsolat. Azt értem, hogy büntetésből nem maradhattak a megszokott környezetükben és az emberek közé kellett térniük a hatalmuk nélkül, de abban a világban ahonnan elindultunk, annyi potenciált láttam. Izgalmas volt, gyönyörű tájakkal, nem lehetett volna, hogy nagyobb részletet kapjunk belőle? Bár az emberi világban Isadora nagyon sok szenvedésen megy át, mégsem tudott ugyanannyira lekötni, mint az elején. Értem tényleg, hogy itt kitartásról, szerelemről van szó, ami önmagában is varázslatos és erős lehet két ember között, de nagyon sajnáltam, hogy nem foglalkoztunk jobban a fantasy-világgal. Érdemes lenne akkor esetleg ezt egy kiegészítő-kötetben esetleg kiaknázni majd, mert kár lenne érte. 

A másik dolog pedig -  és itt nem leszek népszerű, tudom - az erotikus jelenetek. A véleményem szerint, vannak olyan fantasy történetek, ahová ezek nem kellenek. Teljesen megállta volna volna a helyét  e nélkül is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nem sűrűn olvasok ebben a zsánerben, de ide valahogy teljesen idegennek éreztem. A szerelem egyik fontos része lehet a testiség, de az csak egy kifejezőeszköze. Enélkül is lehet tudatni a másikkal, hogy mennyire is fontos...

Számomra az, hogy egy csók miatt ekkora büntetést kaptak, az embereknél pedig tovább is mehetnek, picit...hogy is mondjam, nem éreztem tisztességesnek. Akkor már itt is legyen meg az, hogyha mondjuk eljutnak egy pontig jusson minden eszükbe  és tárgyalják újra a sorsukat.  Vagy induljon újra az idő és kezdődjék minden elölről... pláne a végénél. Ha már mágia, hatalom és minden a kezünkben, használjuk ki ezeket az eszközöket. 

Talán ez volt a legnagyobb gondom vele. Mintha a két világgal két zsánert is össze szeretett volna mosni a szerző, csak számomra nagyon éles maradt az átmenet.

Ettől függetlenül, aki szereti ezt a kombinációt, egy könnyen olvasható, haladós regényt kap. Érzelmekből nincs hiány az emberi világban sem, tényleg elő lehet venni majd a zsepiket. A szöveg nem nehéz és maga a történet sem hosszú így tényleg alkalmas lehet az esti kikapcsolódásra. Csak aki azt várja, mint én, tudja, hogy abból kapja majd a legkevesebbet. De lehet, én nem vagyok romantikus alkat. 

Viszont ha Te ezek után közel érzed a regényt magadhoz, keresd a Smaragd Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel