Buótyik Dorina - Az ​elsüllyedt hajó rejtélye - Gracie Simpson történetei 4.

 

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ez az értékelés csak most kerül ki. Mentségem nincs, és nem is keresnék, viszont az írónőnek köszönöm a türelmét! Hálás vagyok a megértésért!

Rátérve a lényegre, Gracie kalandjai tovább folytatódnak, legalább annyi izgalommal, mint az előző részekben. Dorinának köszönhető, hogy A Múmia filmeken és egyéb kevésbé ismert alkotásokon túl beléphettem Egyiptom misztikus világába. 

Ebben a részben a lány szó szerint más vizekre evez, ugyanis egy elsüllyedt hajó után kutat, így egy Naunet nevű kutatóhajóhoz csatlakozik. 
Jakob, egy kalóz bármit megtenne azért, hogy megszerezze Piri Reisz térképét, ugyanis azzal megtalálhatja a hőn áhított kincset. Ám a nyomok a Naunethez vezetik a férfit. 
Mint látható, a cselekmény két szálon fut és Dorina nagyon szépen kezeli az eseményeket. Számomra a régészettel kapcsolatos részek voltak igazán érdekesek, hiszen a búvárkodás és a régészet együtt nagyon izgalmas kombináció. (Mondom én, aki sem úszni nem tudok, sem pedig a régészethez nem értek. ) Filmeken ugyan láttam ilyet, de ennyi. Dorinának viszont sikerült ezt a részt úgy átadni, hogy egy teljesen laikus is érdeklődéssel olvassa ezeket a részeket.  

Dorina tehetséges abban, hogy úgy képes átadni a régmúlt pillanatait, hogy az ember még a porszemet is látja maga előtt. Hatalmas tudás, és még több kutatómunka állhat a háttérben, amiért mindenképpen tiszteletet érdemel. Az első részhez képest hatalmasat fejlődött ő is  és a regény is, bátran állítom, hogy ez eddig a legjobb a négy rész közül. 

A borító is nagyon el lett találva, szépen hozza azt a misztikus hangulatot, ami végigkíséri az olvasást!

A regény azonban nem rövid: +400 oldalas, így nem ajánlanám az egy levegővétellel való olvasását. Annyi izgalom és csavar van benne, hogy érdemesebb kisebb részekben haladni, hogy kiévezzük és együtt gondolkozzunk a történettel.

Összességében egy jó történetet kaptunk, amit a másik három rész ismerete nélkül is tökéletesen érthetünk.  Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam!

Ha szeretnél te is egy példányt, keresd a Morningstar Publishing kínálatában!

Írta: Isabel

Alex Flinn - A ​Kiss in Time – Csók, pont jókor

 A most következő történet azért kedves a szívemnek, mert ez volt az első olyan népmese-adaptáció, ami a polcomra került és nem könyvtárból olvastam. Ajándék volt egyébként, amit itt is köszönök szépen. Mióta megvan már többször elolvastam, de a Könyvmolyképző Napok keretében szeretnék különféle zsánert hozni nektek.

Taliát egy orsó segítségével megátkozzák, Jack pedig egy elszökve egy turistacsoportól talál egy érdekes várost, benne egy alvó lánnyal aki a csókjától ébred fel. Fogalma nincs semmiről teljesen el van veszve térben és időben egyaránt. A fiú is olyan furcsa teljesen más, mint akiket eddig ismer. Illetlen, udvariatlan, ugyanakkor ő törte meg az átkot...És ha ez nem lenne elég, Talia apja, aki mellesleg király, a lányát okolja minden balszerencséért, ami az országban történt. Így nem marad más választása, mint elszökjön valakivel, akivel régebben egy úton nem ment volna....

Na van tippetek melyik népmesét dolgozza fel a könyv? Ha a Csipkerózsikára tippeltél, gratulálok, ügyes vagy!

A történet és a két idősík keverése szerintem jó ötlet volt. Mindig érdekes ha a két főszereplő ennyire eltér egymástól. Nem mondom, hogy nem alkalmazták ezt mások is, de itt is tetszett

Talia picit vegyes érzéseket keltett bennem. Erős és nagyon okos karakter, de néhol annyira hozza a tipikus hercegnői jellemvonásokat. Mondhatnám azt, hogy ez a dolga, de például a Fennmaradottak Krónikái hercegnője  ilyet nem tesz. (Óriási kedvenc a sorozat egyébként, olvassátok azt is!)Viszont néha meg annyira vagány döntéseket hoz, hogy csak néztem. Ha igazságos akarok lenni, talán jól is van ez a kettősség, hiszen az ő történetének a 90 százalékát már ismerjük a meséből. Ott van egy kép a hercegnőről, amitől nem egyszerű eltérni. 

Jack egy fiatal fiú, aki eleinte nem is nagyon érti, hogy mi történik körülötte. Hogy mibe csöppent bele. De van valami a lányban, ami arra sarkallja, segítse őt, ne hagyja magára. Tekintve a helyzetét, szerintem ez egy nagyon nemes vállalkozás a részéről.  Gondoljunk csak bele; miután megcsókoltunk egy lányt, kiderül, hogy hercegnőt és őt és a családját több száz éves átoktól mentettük meg. Aztán a csaj összeveszik az apjával és el akar szökni, és ő is tartson vele! Mi ez, ha nem egy jó kaland kezdete?

Összességében egy nagyon szórakoztató, pörgős ifjúsági regényt kaptam. Fiúk és lányok egyaránt találhatnak benne izgalmas részeket. Váltott szemszögben olvashatunk így a mérleg egyensúlyban marad. 
A maga 376 oldalával picit vastag lehet, de szerintem nem vészes. Akik szeretnek olvasni, azoknak meg sem kottyan, akik pedig csak most kezdik, a könnyed nyelvezet és az érdekes cselekmény miatt meg sem érzik. 13 éves kortól bátran a gyerekek kezébe lehet már adni, nyugodtan olvashatják. 

A könyvmolyképző oldalán már nem találtam megvásárolható példányt, viszont a máshol még igen. Ám mivel a kiadó gondozásában jelent meg és tényleg aranyos történet, mindenképpen meg akartam mutatni nektek!

Szerintem ez is szép ajándék lehet karácsonyra, szóval a Könyvtündér várja a rendeléseiteket!

Írta: Isabel

Darvas Petra - Magyarok ​Serege (Hópelyhek májusban 3.)

 Na melyik sorozat folytatását vártam a leginkább? Na jó, ez nagyon sablonos indítás volt, de amióta megkaptam a recenziót kétszer is elolvastam, annyira szerettem. A Moly.hu szerint ma volt a megjelenés, ezért is csinálnék nektek pont most kedvet a Magyarok Seregéhez!

A történet ott folytatódik ahol az előző abba maradt. Gery meg akarja semmisíteni a kelyhet, hogy a helytartó ne használhassa erejét, ám az út sokkal veszélyesebb, mint azt gondolta. 

Eközben a navatlani nemesek hadad üzennek a koronáért, ami azért óriási gond, mert kiderül, hogy a mágikus sereg nem létezik. A herceg varázsereje nélkül akar harcba szállni és ebben barátai és bátorsága segíti is őt.  Ráadásul a történet előrehaladtával kiderül Tigrato valódi szándéka is, szóval kalandból nem kapunk keveset!

A zárókötet méltó az előzőekhez és minden kérdésre választ kaphatunk általa. Olyan végkifejlet ez, amit egyáltalán nem un az olvasó (kétszeri olvasás után sem)!

A szereplők nagyon szép utat járnak be az első kötethez képest. Láthatjuk őket megkomolyodni, bölcsebbé válni és egyre felelősségteljesebb döntéseket hozni. Ifjúsági regény révén szép példa a fiatalságnak. Nem kell félni az egyre nehezedő feladatok súlyától, csupán csak meg kell találni rájuk a megoldást. Minél több ilyen helyzetet oldunk meg. Ez a keresés egyre gyorsabban és egyszerűbben fog menni és így szerezzük meg a szükséges tapasztalatot a felnövéshez.  

A csapatot erősen összetartó kötelék most is kibírt minden megpróbáltatást, ami nagyon jót tett a lelkemnek. Szeretem hinni, hogy az erős barátságok, tényleg egy életre szólnak és a résztvevők mindent meg tudnak oldani. Köszönöm Petra, hogy ezt eszembe juttattad!

A világkép most is ugyanolyan jó hangulatot hoz, mint eddig. Tökéletes a fantasy zsánerhez.

A végére szoktam hagyni a borítót, és őszintén szólva nekem az első kettő jobban tetszett, dacára annak, hogy a főmotívum nagyon kifejező. Talán nekem a lila háttér lett túl harsány, ám ez mit sem von le a regény értékéből. 

Igazából kicsit keserédes szájízzel zárom az értékelést, mert én még olvastam volna a történetet. Tudom, hogy trilógia lévén ez elkerülhetetlen volt, de én nagyon nehezen engedem el azokat, amiket jónak ítélek meg. És ez a sorozat több mint jó, mert úgy ad át emberi értékeket, hogy közben egy izgalmas világban tölthetjük a szabadidőnket.  

Biztos vagyok benne, hogy újraolvasós lesz mindhárom rész, és köszönöm szépen Petrának, hogy részt vehettem ezen a kalandon! 

Ha ti is úgy szeretitek a munkásságát, mint én, megnyugtatlak titeket, hogy van egy-két tervem még, amiben szeretném, ha részt venne, de legyen ez még egy kicsit titok.

Ám addig is, ha beszereznétek a harmadik részt, keressétek a  FairBooks Kiadó és Írói Műhely kínálatában!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - Lloyd, ​a belső szörnyeteg

 A most következő értékeléstől tartottam picit, mert Aurora is úgy vezette fel nekem, hogy ez most nem az lesz, amit megszoktam tőle. Nem az a jellemző, hogy felnőtt tartalmú könyveket olvassak, holott nem vagyok ellene. Szeretem, ha előreviszi a cselekményt, nem pedig csak akörül forog a történet. Ezt el is mondtam neki, és kíváncsian vágtam bele. Jelentem, nem csalódtam!

Lloydot a Bolygókeringő trilógiából ismerhetjük, ő a főhősnő, Aurora szerelme. Ám a férfi nem közönséges ember, olyan erős, akár egy medve és a természete sem hétköznapi. A regény több száz évet ölel fel, ahol mélyrehatóbban is megismerhetjük a sötétebb oldalát. Döntések, nők, család és csábítás, minden adott, ahhoz, hogy megértsük morgós jellemét és átlássuk azt, mennyire képes megváltoztatni minket a tiszta szerelem. 

Érdekes volt az írónőtől ezt olvasni, noha tudtam, mire készül. Gyönyörűen hozta annak az antihősnek a  komor, véres, mégis valóságos világát. Pont úgy, ahogy elképzeltem. Emellett, ami számomra fontos, hogy a regény tele van nagyon mély bölcsességekkel és mondanivalóval- természetesen szórakoztató formában. Nem lehet egyszerű végigélni ennyi évet úgy, hogy ne hagyjanak benne nyomot a veszteségek, ne változzon. Neki sem sikerült és hála égnek (vagyis az írónőnek) Aurora jó irányba terelte végül. 

Tetszett az a vonal, amin a szerző megindul. Noha ifjúsági regényei miatt szerettem meg, ez is jól állt neki. Csak amikor az ember hozzászokik  valamihez, furcsa furcsa, ha nem azt kapja. Félreértés ne essék, a Bolygókeringőben is fellelhetőek ennek a nyomai, viszont itt teljes mértékben kiteljesednek. 

A borító nagyon vagány, igaz, minimalista a többihez képest, de éppen ezért tűnik ki. 

Őszintén szólva ez az a regény, ami számomra fogyasztható, minden szempontból. A regény egyébként a Bolygókeringő ismerete nélkül is bátran olvasható, hiszen ez idősíkban bőven előtte játszódik. 

Bátram ajánlom mindenkinek, de fontos, hogy inkább csak 16 éven felüliek forgassák. Nem azért, mert van benne bármi, ami vállalhatatlan, hanem azért, mert a fentebb említett nehézségekhez lélekben is fel kell nőni picit.

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - A ​hét pecsét (Az ikerlángbűbáj 3.)

 Elérkeztünk a sorozat befejező részéhez. Tudjátok, mennyire szeretem Aurora munkásságát, ezért itt azt kellene mondanom, hogy kár hogy vége van, ám a napokban megértettem valami fontosat: vannak olyan könyvek/sorozatok, amiket nem nyújthatunk a végtelenbe, akármennyire is szuperek, egyszerűen azért, mert az író így álmodta meg őket. 

köszönöm szépen a szerzőnek, hogy én is részese lehettem ennek a kalandnak! Mondom is a véleményemet!

A történet Amajával és a többiekkel folytatódik. Kain visszatér, hogy felnyissa a pecséteket, így hozva el a világvégét. 

Hogy ezt megakadályozza, a legnehezebb csata vár hősnőnkre, ráadásul a szerelmét is meg kell mentenie. Szóval kalandokban és izgalmas helyzetekben itt sem lesz hiány.

Nagyon szeretem azt a varázsvilágot, amit Aurora teremtett a sorozattal. Persze, vannak benne ismerős elemek, de összességében újszerűen használta ezeket a dolgokat is. A  takarítós macskák például hatalmas kedvenceim voltak az elején, jókat mosolyogtam rajtuk. 

Mindenki nagy nőtt a szememben, főleg Alexander, aki igazán éretté és rendkívül intelligenssé vált. Szeretem, amikor egy karakterfejlődés nagyon szépen követhető, nála ezt maximálisan megkaptam.

Amaja cselekedetei engem nem leptek meg, mindig is bátornak ismertem, szóval hozta az elvárásaimat.  Természetesen a Jackkel való kapcsolata sem marad kérdőjele, így akik ezt a szálat várják nagyon, nem kell csalódniuk. A sötétebb világképet pedig én kifejezetten szerettem, de ez éppen annyira volt csak jelen, hogy izgalmassá tegye a dolgokat.

A történet nagyon szép és kerek lezárást kapott, semmi kérdés nem maradt bennem. Bőven volt részem kalandban, nevetésben és izgalmakban is. Ha valaki szeret utánanézni a helyszíneknek ( néha szoktam én is) akkor abban sem lesz egyhangúság, hiszen sokfelé járnak hőseink a világban.

Fontosnak tartom megemlíteni a könyv elején lévő emlékeztetőt, amit már a TV sorozatoknál is kedvelek, hiszen nem hetente vagy havonta jönnek ki a szerzőktől a folytatások. Nagy segítség ez minden olvasó számára. 

Abba most nem mennék bele, hogy Aurora mennyire jól ír, hiszen ha valaki olvasott már tőle, tudja, mire számítson. Ha pedig nem, nagyon kérem ne egy befejező kötettel kezdje. :) 

A borító viszont nagyon gyönyörű, ez mellett nem mehetek el szó nélkül. Azt gondolom, ez is szervesen a könyvek része és figyelemfelkeltőnek kell lennie ahhoz, hogy az adott művet leemeljük a polcról. Számomra ez az volt.

Összességében egy remek utazásban volt részem, amit az elejétől a végéig nagyon szerettem. Az ikerlángbűbáj az a sorozat, amit bátran ajánlok akár kezdő fantasy-olvasóknak is, mert éppen annyira izgalmas, hogy utána még többet akarjunk ebből a zsánerből.

Amennyiben már csak az utolsó rész hiányozna a sorozatból, rendelésed leadhatod a NewLine Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel 

Koncz Mars János - Humann kvartett

 A most következő regény egy nagyon különleges utazás volt számomra, mivel picit kiléphettem a komfortzónámből.
Amikor egy férfi szerzőtől olvashatok, sokszor érzem azt, mennyire keveset tudok. Természetesen írónőknél is előfordul ez velem, de az uraknál többször. Koncz Mars János műve pedig erre csak ráerősített, pedig nem szaknyelvet használ a szerző - vagy ha mégis, segít a lábjegyzet. Olyan kérdéseket boncolgat, amik hobbi szinten engem is foglalkoztatnak. De mutatom is mire gondolok.

A regényben négy kisebb történetet találunk, amik olyan kérdésekre keresik a választ, mint például: hová vezet a modern kommunikáció, ha egyre inkább félreértjük egymást? Létezik-e Isten és ha igen rátalálhatunk? Tudunk-e mesterséges intelligenciát létrehozni?

Ezek a feltevések és gondolatébresztők vagy így vagy úgy, de sokunk fejében megfordultak már. Más szerző is alkalmazza ezeket művei alapjául, ami nem is meglepő, hiszen, identitástól függetlenül mindannyiunkat érintenek. Az író azonban képes volt modern köntösbe bújtatni ezeket, és mai történetbe rejtve ismét feltenni őket.

A négy történet közül ( A pokolba vezető út kövei, Én, Problémamegoldó, Olasz történet) számomra az első hagyta a legmélyebb nyomot, ugyanis ez az, amivel a legtöbbet találkozom. Ebben a kommunikációs zavarokról, félreértésekről tanulhatunk, ami ezúttal végzetessé válik.
Saját tapasztalatomból tudom, hogy mennyire fontos a tiszta a kommunikáció, illetve, hogyha félreértés van, vagy valamiben nem vagyunk biztosak, üljünk le és beszéljünk. Nem számít sem a társadalmi réteg, sem pedig a kor, vagy a szabadidő hiánya: nem szabad hagyni hogy félreértések miatt másokat vagy magunkat bántsuk. Gondolataink legalapvetőbb közlési formája ez, hát, használjuk bátran!

Ami még nagyon érdekes volt, az a Problémamegoldó, ahol a főszereplőnk azon tűnődik létezik-e Isten? Nagyon elgondolkodtató történetet kapunk a vallásról, az emberi természetről és arról merre is tartunk ezen az Életnek nevezett úton. 

Ha Nem a cselekményeket nézem, hanem az írói stílust, akkor egy nagyon intelligens íróról beszélünk. Nem tagadom, sokszor segítettek a lap alján lévő magyarázatok. Én az a fajta olvasó vagyok, aki ennek kifejezetten örül, mert szórakozva kaphat új ismereteket. Nem mondom, hogy magas intelligenciára van szükség a regényhez, sokkal inkább valószínű, hogy az én tudásom hézagos a szerzőéhez képest. 

Meg kell említsem az illusztrációkat, amik, bár nem vesznek el túlságosan nagy részt a regényből, arra mégis elegendőek, hogy fenntartsák az érdeklődést. Nekem tetszettek, csakúgy, mint a borító.

Összességében egy számomra frissítő, számtalan új információt tartalmazó regényről van szó. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a tudományos-fantasztikus művek iránt, de azoknak is érdekes lehet, akik most ismerkednének ezzel a zsánerrel, hiszen nem egy nagy történetet kapnak, hanem négy kicsit, többféle témában.

Köszönöm szépen az írónak a recenziós példányt, a Könyvelvonó blog vezetőjének pedig az ajánlást! 

Amennyiben szeretnétek saját példányt, keressétek a Marsbook Kiadó webshopjában!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - A ​megtörhetetlen átok (Az ikerlángbűbáj 2.)

 Először szeretném megköszönni az irónónék, hogy én is elolvashattam Az ikerlángbűbáj folytatását.Már az első részt is nagyon szerettem, és csak az egészségügyi állapotom akadályozott az olvasásban.  De nézzük is, milyen benyomást hagyott bennem Aurora új regénye.

Azt kell mondjam, hogy ez a rész kissé sötétebb hangvételűre sikerült mint az első. Az Akadémián rejtélyes halálozások történnek és emiatt főhősünk, Amaja is gyanúba keveredik, miközben Jackkel, a Vadásszal való kapcsolata is egyre...izzóbb.

Mindkét karakter komoly fejlődésen megy át, ebben a részben jobban megértettem a motivációjukat. Tetszik a lány barátaihoz fűződő viszonya és elhivatottsága. A Vadász karaktere pedig gyönyörű kontrasztot állít Amaja személyiségével. 

Azt hozzátenném, hogy a romantikus szál engem most nem tudott megfogni, de ez a saját hiányosságom.  A könyvben több olyan jelenet is van, amit eme műfaj rajongói szerethetnek, csak nekem nem jött most át.

Viszont annyira jó a szerző stílusa még mindig. Több száz oldalon keresztül egy percig sem hagyott unatkozni. Mindig történt valami, nem laposodott el a történet. Ráadásul gyönyörű leírásokat is kapunk, mágiával és különleges lényekkel megtűzdelve.

Muszáj megemlítenem a borítót is, ami az első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésem. Picit olyan távol-keleti hangulata van, ettől függetlenül azonban nagyon illik a cselekményhez! Jó választás volt!

Összességében mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvasták az első részt! Viszont inkább fiatal felnőtteknek javaslom, az elrejtett utalások miatt.  Ettől függetlenül egy szuper kikapcsolódást biztosít az egész sorozat és alig várom az írónő újabb regényét!

Amennyiben téged is érdekel, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Rudyard Kipling - A dzsungel könyve (A dzsungel könyve 1-2.)

 

A most következő történettel szerintem már mindenki találkozott. Főképp a Disney-változat az, amit először nézünk meg. Viszont azzal talán nem mondok újat, hogy a cég sokkal meseszerűbbé változtatja az eredeti történeteket. 

Mivel számomra ez volt az első Kipling-történet, kicsit féltem attól, mennyire lesz esetlegesen morbid a cselekmény, de szerencsére kellemeset csalódtam. Sokkal többet adott nekem, mint az adaptáció, ám mégsem estünk át a ló túloldalára. 

Főhősünk Maugli a kisfiú, akit állatok nevelnek fel a dzsungelben, távol az emberektől. Az ő történetét követhetjük nyomon , tele kalanddal és főképp tanulságokkal.

A könyv varázsa, hogy felnőttnek is képes újat mondani a bátorságról, becsületről és a saját magunkba vetett bátorságról. Itt ez sokkal erősebben megmutatkozik, mint a filmeken. Sokkal jobban kijönnek a nevelés okozta különbségek.  Ösztönösség,  a jó és rossz kapcsolata.  Nincsen arany középút a kettő között. Nagyon erős tanítószándékot érzek az író részről és számomra ez most nagyon átjött.  

El szeretném mondani, hogy sosem voltam rajongója a filmnek, ezért ilyen érzésekkel nyúltam a könyvhöz is. Ez viszont sokkal közelebb hozta hozzám a kisfiú történetét. Nem lett a kedvencem, de teljesen más szemmel nézek rá, és hiszem, hogy ha újraolvasnám, tartogatna számomra még meglepetéseket. Talán egyszer ez is megtörténik, nem vagyok ellene, most azonban csak örülök a kellemes csalódásnak. 

Annak a kiadásnak az elérhetőségét linkelem, amit én is olvastam, így ha ez érdekel titeket, a Ciceró Könyvstúdiónál beszerezhető!

Amennyiben filmeznétek, a legfrissebb Disney-adaptáció itt elérhető! Engem annyira nem nyűgözött le, de hátha nektek tetszeni fog!

Írta: Isabel

J. A. A. Donath - A ​Farkaspengék (Calderania 2.)

Jöhet is a második rész ugye?

A történet ott folytatódik, ahol az első részben véget ér: Menthár sikeresen teljesíti a próbát, de azt nem is sejti, hogy ennél csak nehezebb feladat vár rá. Meg kell akadályoznia egy háborút, ám erre nem maradt sok ideje. Az „Ifjú Farkas” régi és új ismerősökkel halad célja felé. Vajon sikerül-e igazi harcossá válnia és megmentenie a szeretteit és hazáját?

Aki szerette az első részt, az ezt is fogja, hiszen ugyanolyan változatos helyszíneken kalandozhatunk a szereplőkkel, olyan harcokat kapunk, hogy egy percig sem maradunk izgalom nélkül. 

Számomra itt jobban előtérbe került a háttér, mivel  csatákat nemcsak az érintettek vívják, hanem az attól távol élők is.

Jellemfejlődés szempontjából a főhősünk érettebbé és felelősségteljesebbé vált, de ez nem is meglepő, hiszen  az átélt dolgok megedzették. 

Mivel háborús időben járunk, a veszteségek és a szörnyűségek elkerülhetetlenek. Belegondolva, hogy ez nem csak a regényekben, de a valóságban is megtörtén(he)t, borzasztó. Viszont ezeket a jeleneteket nagyon szépen lefestette az író 

Ahhoz, hogy hogy spoiler-mentes maradhassak nagyon csomót kell kössek a nyelvemre, mert egy csomó dolog van, amiről beszélnék, de akkor lelőném az izgalmakat, azt pedig nem szeretném. 

Szóval csak annyit mondhatok, hogy A Farkaspengék méltó folytatás lett. Olyan kötet, ami  megőrizte az első alapjait ahhoz, hogy méltó magasságokba emelje emelje a történetet! 

Számomra egy életre szóló élmény ez a sorozat! Viszont csak úgy adhat ilyen élményt, ha az első részt is ismerjük!

A borító most is nagyon szép és bár én elektronikusan olvastam, méltó dísze lehet bármelyik könyvespolcnak!

Köszönöm, hogy én is részese lehettem ennek a kalandnak!

Amennyiben téged is érdekel, keresd a szerző weboldalán!

Írta: Isabel

 

 

Liz Braswell - Egy új élmény

Bárcsak úgy tudnék áradozni erről a könyvről, amennyire vártam, de  egy picit csalódott vagyok. 

Azt már a sorozat felfedezésekkor megtudtam, hogy ne a klasszikus történeteket várjuk, hanem annak egy új, továbbgondolt verzióját is ez nagyon izgalmasnak is hangzott....

Aladdin története -  mint sokunknak - gyermekkorom meghatározó meséje volt. Nem csak  az egész estés filmet, de a sorozatot is nagyon szerettem. Szeretem Jázmint, mert bár nemesi család sarja és tele van elvárásokkal, mégis volt bátorsága a szívét követni és kiállni egy rangban nála jóval alacsonyabb származású fiú mellett. Mondjuk, azt sosem értettem meg, hogy Aladdin miért nem mondott már az elején igazat...de ez nem is lényeges.

Ha valaki azt várja, hogy teljesen mást kap ettől a regénytől, hasonló köntösben, mint a mese volt, nos, az nem téved. Sokkal több a kegyetlenebb jelenet. Kevesebb a humor is, hiszen  Dzsini és a fiú kapcsolata alig kap említést. Mivel ennyire megváltozott az alaphangulat, nem is igazán tudtam újraélni a kedves emlékeimet.

Viszont az nagyon tetszett, hogy Jázminra nagyobb felelősséget helyezett a szerző. Mindig is úgy gondoltam, hogy a lányban több van, mint amit a rajzfilmek láttatni engedtek. Ráadásul Aladdin múltjáról is megtudunk olyan dolgokat, amik ezekből nem derültek ki.

Viszont a történet felépítésével voltak gondjaim. Számomra a fejezetek kissé elkapkodtak voltak, nem éreztem kellő átmenetet és felépítést közöttük. Bevallom, néhol a logikát sem találtam. Továbbá, tekintve, hogy a regény maga a fiataloknak szól, a nyelvezet is lehetett volna egy kicsit...szebb.

A borító azonban meseszép!

    

Őszintén szólva, most azért vagyok bajban, mert ez az első Sorsfordító történet, amit olvastam és nem tudom, hogy akkor most ennél többet ne várjak, vagy ez csak egy számomra gyengébb része volt a sorozatnak?

 

A példány ugyan könyvtári, de nekem is vannak saját részeim a sorozatból, így még él bennem a remény!

Amennyiben tennél vele egy próbát, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - A ​tűzróka (Az ikerlángbűbáj 1.)

 Mint tudjátok, nagyon szerettem Aurora és Lloyd történetét, ezért, mikor előolvasója lehettem ennek  a történetnek kicsit skeptikus voltam. Akaratlanul is van bennem egy mérce, és nem voltam biztos benne, hogy a szerző meg tudja-e ugrani. Aztán elkezdtem az olvasást...

Főszereplőnk, Amaja egy titokzatos tűzesetből menekül Japánból.... én meg így...aha (imádom a kulturát és mindent, ami ezzel kapcsolatos). Bár, el kell hagynia az országot ez a misztikusság, ami rájuk jellemző, nem csökkent közben. Magyarországra kerül a Vadász szárnyai alatt és a feladata, hogy örző váljék belőle.

Itt aztán fény derül életének egy nagyon fontos mozzanatára: a Margitszigeten megismeri ikertestvérét, Alexandert és együtt nyomozásba kezdenek, azért hogy megértsék titokzatos és rejtélyes kilétüket.

Remélem, nem sértődik meg az írónő, de ahogy haladtam a lapokkal azt éreztem, hogy én is részese akarok lenni ennek a történetnek. Segíteni a teremtésben. A Bolygókeringőnél szívesen voltam olvasó. Szerettem követni az eseményeket. Na de itt részese akartam lenni az alkotásnak! A pörgős cselekmény, a humoros párbeszédek az én fantáziámat is elindították, és inspiráltak!

Történetfelépítés szempontjából Aurora ugyanolyan jót alkotott, mint eddig, bár, most inkább éreztem nála a sejtelmes vonalat. 

Könnyen lehet vele haladni, a sok érdekesség, meglepetés miatt olvastatja magát. 

Az talán picit furcsa lehet, hogy hazánk a történet központja, de sehol sincs az megírva, hogy csak külföldön történhetnek varázslatos és kiszámíthatatlan események. (Szerintem, ezért a kivitelezésért külön köszönet illeti a szerzőt.)

Ha olyan fiataloknak kerestek olvasnivalót, akik érdeklődnek a misztikum iránt ezt mindenképpen ajánlanám. Igaz csak 16 éven felülieknek!

A borító nekem nagyon tetszik, ugyanis imádom a rókákat!

Nem marad más hátra így a végén, csak egy köszönetnyilvánítás, amiért én is lehetőséget kaptam az olvasásra, illetve az a türelemjáték, amíg várok a folytatásra!

Amennyiben te is belekezdenél a sorozatba, a NewLine Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - Lepkeszárnyak (Bolygókeringő trilógia 3.)

 Először szeretném megköszönni az írónőnek, amiért elolvashattam a trilógia befejező részét! Ezt is nagyon szerettem, csakúgy, mint az előző kettőt!

A könyv elején Aurora egy sokkoló hírrel találja magát szembe: szerelme Lloyd halott. Mivel képessége az érzelmeihez kötött, barátai nagyon aggódnak amiatt, hogy mennyire lesz képes kordában tartani őket. 

Ez a szál az, amely maximálisan jót tett a pszichológia iránt érdeklődő énemnek. Egyébként, többek között azt szeretem a szerző könyveiben, hogy annyira mély mondanivaló van a felszín alatt. Izgalmas, kalandos, de nekem ennél jóval többet ad. Gondoljunk csak bele; amikor elveszítjük a hozzánk közelállókat, valóban a világ pusztulásának érzésével éljük meg. 

Aztán ott van Lloyd: ugyanis a férfi életben maradt. Ezt is megtudjuk az első oldalakon a barátoktól, hiszen nem merik elmondani a lánynak, hogy szerelme azért hagyta el, hogy megvédje őt. Gyönyörű utalás ez arra, hogy hányszor teszünk meg olyat az életben, ami fáj, amit nem akarunk, mégis akkor úgy hisszük, ezzel tesszük a legjobbat a másiknak?

És befejeztem a spoiler-t ne aggódjatok, csak érzékeltetni szerettem volna mennyire elgondolkodtatottak és lenyűgöztek ezek a rejtett üzenetek. 

Természetesen, aki inkább a fantasy vonalat követi az is kap eleget: képességek, üldözések és minden van, ami az előző részekben.

Összeségében nagyon elégedett voltam, mert Aurora hozta, amit vártam tőle. Végre egy befejező rész, amely méltő az első kettőhöz! Kaland, izgalom, szerelem - mi más kell egy jó naphoz?

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az OlvasniMenő oldalán megtalálhatod nermcsak ezt a részt, hanem a teljes sorozatot!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - Az istenek játéka

Kezdésként szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a regényét. Nagyon ötletesnek találom, hogy a csoportja tagjaival alkotnak közösen, ám én szándékosan nem veszek részt ebben - így valóban az első benyomásomat tudom megosztani veletek.

Bár, az ünnepek picit sűrűre sikerültek – nem jutott annyi időm az olvasásra, mint szerettem volna – alig vártam, hogy Lunáék története ismét beszippantson.

Az alaptörténet egyszerűen lenyűgöző! Olyan jövőképet fest elénk, mely egyszerre hátborzongató, és elképesztő! 

Luna-33-03-30 egy olyan világban él, ahol minden ember érzéketlenné vált. Nincs fizikai kontaktus, semmilyen érzelmet nem mutatnak az emberek, még  egymás iránt sem. Az életük szervezetten, megfigyelve zajlik és nekik így természetes. 

A lány azonban egy picit mégis más, ugyanis kiválasztották, hogy pár társával együtt feláldozzák őt az isteneknek. Ezt is természetesnek veszik, senki nem próbál meg küzdeni az életéért, sőt, amikor Luna életben marad, a város lakóiból ez félelmet és ellenszenvet vált ki. Ő is így gondolkodik, ezért amikor döntenek a kivégzése időpontjáról, minden ellenvetés nélkül belemegy. 

A nagy napon azonban új, nem várt dolog történik: az isten leszáll a felhők közül azért, hogy beszámoljanak neki az emberek az Áldozati Eseményről. Mikor Hunter hall Lunáról, úgy dönt, elviszi feletteseihez, hogy ők döntsenek ebben a lényes kérdésben, ám arra nem számít, hogy milyen kalandokba - és szerelembe esik…

Mint említettem, nagyon tetszett az alap, melyből a konfliktus bontakozik ki. Szép kis látomás is lehetne… de bocsánat, nem kalandozom el. 

Luna személyisége is eléggé különleges ahhoz, hogy egy ilyen világ szereplője legyen. Bár ő maga is hiszi, hogy a világa alaptörvényei jók és megkérdőjelezhetetlenek, mégis, valahol a lelke mélyén nem akar meghalni. Jól bánik a fegyverekkel, így meg is tudja védeni magát. Emellett nagyon intelligens és nyugodt. Talán pont ez a kettőség az, ami felkavarja az olvasót és őt magát is. Ez, ami a végzete felé sodorja őt.

Hunter, a tipikus férfi. Bár Isten, mégis az első benyomásom az volt róla, hogy itt van a pasas, akiért olvadoznak majd a nők. Számos olyan tulajdonsága van, ami leveszi a hölgyeket a lábáról, ezért azt gondoltam, hogy egy macsót kaptunk. Tévedtem, és ennek őszintén örülök!
Nemcsak nagyon gyorsan felméri az igazságtalan helyzetet Luna ügyében, de kiviszi ő őt és a segítőit a normális, élettel teli világba. Egyszerre empatikus és határozott: bár, megérti a többieket, mégis elég erős jellem ahhoz, hogy ne az érzelmei irányítsák. Legalábbis, ha nincs Luna a közvetlen közelében…

Mostanában nem igazán olvadok el a férfi főhősöktől, de Hunternek egy kicsit sikerült elérnie, hogy mégis…

Őszintén szólva ez egy nagyon igényesen megírt fantasy, elgondolkodtató összefüggésekkel és szerethető szereplőkkel. Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a megalkotásában, mert a maga zsánerében egy gyöngyszemet hoztak össze!

Amennyiben kíváncsi lettél, a Libri webáruháza várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Buótyik Dorina - Az egyiptomi királynő rejtélye

 Kezdésnek szeretném megköszönni Dorinának, hogy még megjelenés előtt elolvashattam a könyvét. Már június végén kész voltam vele, csak a betegségem nem tette lehetővé, hogy nyugodtan megírjam a véleményemet.

A történet szereplőit ismerhetjük a III. Amenemhat rejtélye című regényből, mely az írónő első alkotása. Bár a két történet nem függ össze, csupán a szereplőket kaptuk vissza, mégis, nagyon élvezetes volt. Szerettem a háttérmunkát, amit Dorina lerakott az asztalra. Ám arra nem számítottam, hogy még kidolgozottabb és izgalmasabb történetet kapok majd!

Ismét Egyiptomban találjuk magunkat, ahol a szereplők újabb rejtélybe cseppennek. A sok új információ révén ismét tanulhattam, ami számomra nagyon fontos, még a kikapcsolódások alkalmával is. Még mindig keveset tudok az országról, ám a regény nagyban bővítette az ismereteimet. 

Ám ha a szórakozás oldalát nézem végig volt kalandban és érzelmekben is részem.

A szerző írástechnikája is sokat fejlődött az előzőhöz képest. Sokkal jobban át tudta adni a hangulatot és a szereplők érzelmeit is.

A borító nagyon szép és igényes, bár a címre többször rá kellett nézzek, hogy kiolvashassam. Mutatós meg minden, csak picit nehezen volt olvasható a számomra.

Összességében egy nagyon szórakoztató műről van szó, amit bátran ajánlok Egyiptomot ismerő, vagy kevésbé ismerő olvasók számára. Vagy így, vagy úgy, de mindenképpen szuper élményben lesz részük!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál kedvezményesen előjegyzőheted - 2021.07.28-ig!

Írta: Isabel

Liz Kessler - Emily, a sellőlány (Emily 1.)

Mostanában több ifjúsági regényt van alkalmam olvasni, amitől nagyon boldog vagyok. Ilyen jó időben jól esnek a könnyed olvasmányok.

A történet valóban aranyos: Emily a 13 éves kislány sosem merült el a vízben, hiába él egy hajón édesanyjával. 
A kötelező úszásórán azonban minden megváltozik, ugyanis a furcsa bizsergést érez a lábaiban, ezért kimenekülvén a vízből megpróbálja kideríteni, mi történt vele. Nem kell sok idő ahhoz, hogy megértse, a furcsa érzést az uszonya okozza, hiszen ő valójában egy sellő!
Ezután a kislánnyal az egész világ megfordul, hiszen nemcsak az új képességeit kell felfedeznie  és eltitkolnia, de meg kell találnia édesapját, akiről úgy tudja kisbaba korában elhagyta őt az anyukájával együtt.

Maga a történet nagyon kedves és szerethető. Emily igazi kiskamasz, de nagyon jó lelkű lány. Könnyen barátkozik és okos is. Korához képest gyorsan felméri a helyzetét és mindent megtesz azért, hogy kiderítse a valódi történteket.

Az a szál, miszerint a kislánynak meg kell keresnie az apukáját, szerintem kevésbé lett kibontva; én egy picit több csavart vártam volna bele. Igaz, pont az, hogy nem volt túlgondolva semmi, teszik a regényt könnyeddé és szórakoztatóvá.

Ajánlom 12 -14 éves lányok számára, nemcsak a lányos vonal miatt, hanem mert gyorsan lehet haladni vele. Ez az a könyv lehet, amivel azokat a gyerkőcöket is le lehet kötni, akik kevésbé szeretnek olvasni, vagy éppen most szoknak hozzá ehhez a csodálatos kikapcsolódáshoz. 
Mivel nem hosszú, sikerélményt is biztosíthat a számukra!

Én a Könyvmolyképős kiadást olvastam, de mivel ott már nem kapható, a linken a legújabb kiadást találhatjátok! Remélem, tartalomban nem (nagyon) tér el a két regény egymástól! Ám az eltérésektől függetlenül is egy esélyt mindenképpen érdemel a történet!

 Amennyiben szeretnéd meglepni vele a gyerkőcöt, a Líra várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek az Ábel a rengetegben című regényhez kapcsolódnak.

Kissé kellemetlenül éreztem magam, mert nem emlékeztem arra, hogy én az ő korukban olvastam volna a művet. Miután megoldottuk s feladatokat, kissé hiányérzetem maradt: zavart, hogy nem ismerem teljes egészében Ábel történetét. 

Miután a gyerekekkel együtt én is megtanultam az író önéletrajzát, úgy éreztem, hogy mindenképpen meg kell ismerkedjek a munkásságával, három nap alatt kiolvastam a történetet és meg kell mondjam elég vegyes érzéseim vannak.

Nagyon tetszett a cselekmény és tájleírás. Nemcsak a célközönségnek izgalmas és érdekes a történet. A leíró részek nagyon élethűek, láttam magam előtt a helyszíneket. Úgy gondolom, ebben az író nagyon kiemelkedő. Emellett számos hasznos tevékenységet mutat be a könyv, melyről azt gondolom, hogy a mai korban is fontos lenne tudni és ismerni!

A társadalomkritika nagyon fontos mondandója a könyvnek, hiszem Ábel személyiségének változásához nagyban hozzájárulnak. Főszereplőnk jellemfejlődése is nagyon látványos, a regény végére korántsem az a kisfiú, akit az elején megismer az olvasó.

Viszont a nyelvezete nem egyszerű a mai kor számára. A tanulóim számára is volt jó pár kifejezés, amely nehezítette az olvasást és a szövegértést. Emiatt nem is igazán voltak lelkesek, ám elmagyaráztam, hogy ez hozzátartozik az alapműveltséghez. 

Azt azonban én is elismerem, hogy nem a legegyszerűbb olvasmány egy 14-15 éves gyermek számára.

Számomra tanulságos olvasmány volt, több lettem általa, bár nem valószínű, hogy egyhamar újraolvasom majd!

Amennyiben szeretnéd a polcodon tudni, keresd a könyvet a Líra kínálatában! Természetesen film is készült belőle, melyet az ezen az oldalon megtekinthettek!

Írta: Isabel

 

Maya Motayne - Nocturna (Varázshamisítás 1.)

A sorozat hozzám még csak most jutott el, de pár óra alatt ki is olvastam. Nagyon szeretem a mágiával átszőtt fantasy - világot és azt ha egy szereplőt nem kötik a rangok és a szokások. Azt ha valaki képes felrúgni minden szabályt és elvárást, csak azért, hogy azt tegye, ami helyes. 

Tetszett a mágia sokfélesége, minden embernek egyedi képessége van. Ráadásul olyan dolgokra is használták, amelyekre eddig nem is gondoltam. Konkrétan megkönnyítették vele a saját mindennapjaikat és nemcsak a sorsdöntő pillanatokban került elő. 

A szereplők, egyediek, a főhősök személyisége és képességei is eltérnek egymástól. Természetesen a jóképű herceg és a tolvajlány találkozása nem egyedi eset, mégis a szerző képes volt újdonságot csempészni ide is, a mágia segítségével.

Az alaptörténet, miszerint Alfehr herceg megpróbálja felkutatni az eltűnt bátyját, szinté nem újszerű gondolat, mégis, az írónő képes volt szabadjára engedni a fantáziáját és a megszokotthoz olyan elemeket kevert, amitől egy új és ismeretlen világot fedezhet fel az olvasó. 

Természetesen egy valamire való kalandból nem hiányozhat egy csöppnyi romantika sem, de ezt is megkaptuk. Kifejezetten örültem, hogy csak egy csöppnyit kaptunk ebből és a szerző nem esett túlzásba. 

Az írástechnika is tetszett, a szerző szépen és választékosan fogalmaz. A cselekmény tempója elég gyors, nem hagyja unatkozni az embert.

Nyugodt szívvel ajánlom a fantasy és kalandregények szerelmeseinek, akár már 15 éves kortól is. Igaz, nem a legvékonyabb regény a piacon, de nagyon hamar be tudja szippantani az olvasóját!

A könyv ajándék volt, amit ezúton is köszönök! Remélem, alkalmam nyílik majd a folytatás elolvasására is!

Amennyiben te is szereted a hasonló történeteket, a Libriben megveheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

Király Anikó - Semmi pánik!

Először szeretném megköszönni a Menő Könyvek Kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak az olvasásra!

Pár héttel ezelőtt egy baráttal beszélgettem és megkérdezte, olvastam-e már valamit az írónőtől. Azt válaszoltam, hogy ez a regény van tervben, mire röhögőgörcsbe tört ki és el kellett harapnia a mondatait, nehogy valami fontos információt. Kipirulva mesélte, hogy mennyire szórakoztató és vicces történet elevenedik meg a lapokon, így alig vártam, hogy végre nyugodtan nekiállhassak.

Ma volt egy pár szabad órám így nekiültem. Aztán azt vettem észre, hogy este lett és közben annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam.

Mivel ez volt az első olvasásom Király Anikótól, összehasonlítási alapon nincs. Viszont jó pár pozitívumot tudok mondani, lássuk is szépen sorban.

Az ifjúságnak íródott, ezt tudtam. Ám most meg is győződhettem arról, hogy valóban ők a célközönség. Az ő nyelvük, az ő tempójuk, az ő világuk. Ami pedig különösen tetszett ebből a szempontból, hogy nem tudom azt mondani, hogy csak lányok, vagy csak fiúk élvezhetik. Szerintem mindkét nem találhat hozzá közelálló részeket és ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok könyvekről beszélgessenek.

A következő, amit kiemelnék az a karakteralkotás. A főszereplők és a mellékszereplők is mind-mind egyediek és nagyon könnyen megszerethetőek. Személyes kedvencem a polgármester és Terike alakja, akik nagyban hozzájárulnak a könyv hangulatához. Konkrétan ők felelősek a hasfájásomért.

Általában kiemelem a főszereplőket értékeléskor, de itt most minden annyira komplex, hogy semmi értelme. Olyan érzésem volt végig, mintha becsöppentem volna egy kis faluba, ahol minden lakos egyedi személyiség és együtt adják a helység összképét - függetlenül attól, kivel beszélek.

Szimpatikus volt a helyszínválasztás is, az, hogy nem egy trendi helyet választott a szerző.

Ami számomra még fontos az az írói stílus. Az írónő nagyon szépen és gördülékenyen vezeti a szálakat, izgalmas - és számomra cuki -csavarokkal. Fentebb említettem, hogy nyelvezete megfelel a fiatalságnak, de ez nem azt jelenti, hogy igénytelen, vagy kevésbé választékos volna. 

Utoljára maradt a borító, ami alapszínével az egyik kedvencem ebben az évben. Már képeken is elgyönyörködtem benne, de élőben még inkább nyugtatólag hatott a szememre.

Összességében nagyon kellemesen csalódtam és boldog vagyok amiatt, hogy ez volt az első regényem a szerzőtől. Szórakoztató, könnyed mégis segít felkészülni az élet nehézségeire. 
Ami nálam plusz, hogy bár 342 oldalas eléggé apró betűs ahhoz, hogy jó sokáig ne kelljen a vége miatt aggódni. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak is bár, ők még nem teljesen csatlakoztak az olvasók táborához. Egyelőre a rövidebb regényeket szeretik, na de az én kezem alatt ez szép lassan változni fog!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Könyvet a Menő Könyvek Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel

Fróna Zsófia - Fegyverek Háza (A fegyverforgató 1.)

 

Bár általában az értékelések végén szoktam megemlíteni a borítót, most mégis ezzel szeretném kezdeni.

A rajta lévő gyönyörű farkas óriási hatással volt ám, már az olvasás megkezdése előtt; a a többi szín kiválasztása és alkalmazása  pedig nagyon finommá és elegánssá tette a végeredményt.

A regény alapötlete tetszett, bár erősen emlékeztetett egy anime sorozatra...Nem jut eszembe a címe, de a fegyverek megszemélyesítése ott is elég fontos szerepet tölt be.Viszont az, hogy ezen túl  a főszereplőnké állati alakot is képes felvenni az kifejezetten újdonság volt számomra és nagyon fantáziadúsnak tartom. 

A hely - és szituáció-leírások nagyon élethűre sikerültek, valóban oda tudtam képzelni magam. 

A főhősnőnk jelleme korántsem volt tökéletes, de pont ez az a tulajdonsága tette őt emberivé. Sok tettével nem értettem egyet, de pont emiatt éreztem az egész regényt élőnek. Hol szerettem, hol haragudtam rá, hol pedig azt mondtam"na most hagyjál békén".

Van még tanulnivalója az írónőnek, de összességében egy gördülékenyen olvasható ígéretes fantasy - sorozatot indított el. Nekem egy picit lehetett volna benne több csavar és meghökkentő rész, de tekintve, hogy az első részről beszélünk, ki tudja mi vár ránk még? (Ezt pozitív értelemben értettem.)

Őszintén kíváncsi leszek a folytatásra, nemcsak a történet alakulás, de az írónő fejlődése miatt is. Érdemes lesz rá odafigyelni!

Ezúton szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt!

Amennyiben kíváncsi lettél, a kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel