Pár szóban mesélnél magadról? Mikor kezdtél el verseket írni?
Idén töltöm be a 33-at, de nem érzem magam annyinak. Végül is mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, és én még nem érzem magam 30-on túlinak. Fiatalos, vidám természetűnek mondanám magam, akivel ott bent a munkahelyen általában szeretnek dolgozni, fel dobom a hangulatot. Ugyan sokan nem értik a vicceimet, de akik mégis, azokkal nagyon jól megértjük egymást, és akkor még a 8 óra is jobban telik.
2015 környékén kezdtem el írogatni verseket, de azok még nagyon kiforratlanok voltak, de jó alapnak szolgáltak a későbbiekre, hiszen azóta már nagyon sokat írtam.
Van kedvenc költőd? Ki az, aki a leginkább hatással van a műveidre.
Kedvenc költőm őszintén szólva nincsen, csak magamra hagyatkozom ilyen tekintetben.
A bevezetőben említettem, hogy az interneten olvashatunk tőled. Milyen visszajelzéseket kapsz?
Eddig csak jó tapasztalataim voltak. Akik hozzászóltak egy adott versemhez, annak mind tetszettek, rosszat még nem írtak. Egyszer, talán 1-2 éve még egy ingyenes újságban is megjelent egy alkotásom. Nagyon örültem neki. Azóta csak az interneten publikálok.
A családod/barátaid tudják, hogy alkotsz? Mit szóltak hozzá?
A családom tudja, de nekik nem igazán szoktam megmutatni. Nem azért, mert esetleg félek a reakciójuktól, csak egyszerűen nem. Ez az én menedékem. Persze ez így elég furán hangozhat, hiszen az interneten megosztom, de az teljesen más, legalábbis szerintem.
Mennyire könnyű vagy éppen nehéz számodra megmutatni a világnak az alkotásaidat?
Én nagyon szívesen megosztom a világgal, sőt szeretném, ha jobban elismernék a munkámat, de így is jó, hiszen legalább olvassák, és tetszik is nekik. Ez egy kis boldogságot ad nekem, ami a mai világban szerintem nagyon is fontos.
Melyik a kedvenc versed magadtól?
Ez egy nagyon jó kérdés. A sok versem közül valóban vannak kedvenceim, és most nem csak egyről beszélek, hanem többről, amik már nagyon a szívemhez nőttek. De ha mindenképpen mondanom kellene kedvencet, akkor legyen egy régebbi, az Ősz című alkotásom. A poet.hu olvasóinak nagyon tetszett, sokáig az volt a legsikeresebb versem, manapság pedig az Esélytelen a legjobb, legalábbis nekik, de nekem őszintén szólva szerintem a legjobb versem. Nem azt mondom, valóban jó lett, de nem a legjobb.
Van olyan művész, akit a veszteség, másokat a boldogság inspirál. Te melyik csoportba tartozol?
Én szerintem mind a kettőbe. Persze vannak olyan napok, amikor nem a saját érzéseimről írok, hanem egyszerűen megszáll az ihlet, és jönnek a szavak, melyek végül verssé formálódnak, de persze ha a lelki világomról írok, akkor azok hangsúlyosabbak lesznek. Jobban érződök bennük én, aki valóban vagyok. Vannak olyan emberek, akik szerint nincsenek érzéseim, és lehet, hogy nem mindig mutatom feléjük, de a verseimben ki tudom mutatni.
Gondolkodtál már azon, hogy kiadsz egy verseskötetet? Ha igen, mi tart vissza ettől?
Sokszor eszembe jutott már, de úgy igazán mégsem foglalkoztam vele. Meg aztán sok munkával járna, a pénzről meg nem is beszélek. Nem mintha nem telne rá, csak valahogyan mégsem szántam rá magam. Lehet, kellene egy kis lökés, hogy meglépjem, de aztán ki tudja mit hoz még a jövő.
Mennyire követed nyomon a kiadókat? Van olyan, amelyiknél szívesen publikálnál, vagy a magánkiadás tetszik jobban?
Mint ahogyan korábban is írtam, nem igazán foglalkoztam a kérdéssel, az ilyen dolgokban meg amúgy sem vagyok ismerős, nem tudom hogyan mennek a dolgok, de mindenképpen jó dolognak tartom, hogy egy művész minden olyan formában, ahogyan csak tudja, megmutassa a világnak az alkotásait. Ez egy önkifejezés, ami a művészeknek nagyon fontos. Mert én is művésznek tartom magam.
Milyen terveid vannak az évre?
Ez nagyon érdekes, mert általában nem szoktam előre tervezni, mert ha egyszer kigondolok valamit, azt általában nem viszem véghez, vagy valamilyen oknál fogva akadályokba ütközöm, és akkor a kedvem is elmegy tőle. De mégis terveztem pár dolgot, és ha ez a vírus véget ér, akkor meg is tudom valósítani őket. Például többet mennék szórakozni, mert amúgy nem vagyok az a bulizós fajta, találkoznék munkán kívül a kollégáimmal is, akikkel egy soron szoktam dolgozni. Jó lenne, ha már be lehetne ülni valahová beszélgetni, és élni úgy igazából az életet. Szerintem sokunk így gondolkozik, hiszen már lassan becsavarodunk ettől a helyzettől. Ugyan én az apró dolgoknak is tudok örülni, de szeretnék már visszarázódni az igazi életbe, ami jobb is lehetne, mind ami ezelőtt volt.
Sok sikert kívánok az irodalom világában!
Amennyiben kíváncsi vagy Anita verseire, látogass el az oldalára!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése