Őszintén szólva, sokkal többet vártam ettől a regénytől mert a tartalma nagyon tetszett. Azt hittem, picit segíteni fog megélni a veszteségeimet.
Joel, aki az álmaiban látja a jövőt, legyen az jó vagy rossz kimenetelű, akár a szeretteivel kapcsolatban is. Hogy megvédje azt a személyt, akiről az álmok szólnak, távol kell tartania magát tőle - emiatt dönt úgy, hogy soha többé nem lesz szerelmes.
Callie nem tud túllépni legjobb barátnője halálán. Elveszettnek érzi magát és nem tud visszatalálni a régi énjéhez.
Mikor ők ketten találkoznak, érzik, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott az életükben. Viszont egy nap Joel Callie-vel álmodik.....
Mint láthatjátok az alap történet fantasztikus. Nekem csak a szereplőkkel volt bajom, de velük nagyon. Mindkettőnek különleges az élete, igaz nem pozitív értelemben. Viszont szerintem egyáltalán nem nőttek fel ehhez.
Maga a történet túl mély, ők pedig csak kapargatják a felszínt és emiatt nagyon dühös vagyok. Romantikus, tele kötelékekkel, még küzdenek is, de valami, amit lehet nem is sikerült jól megfogalmaznom, nekem nagyon hiányzott.
Amikor nagyon szeretünk valakit, de tudjuk - vagy legalábbis érezzük - hogy nélkülünk boldogabb lesz az élete, hogy kevesebb veszély fenyegeti majd és meghozunk egy döntést, abba minden nap belehalunk picit. Vagy legalábbis én. Mert nem azért történik az elválás, mert már nem fontos a másik, hanem azért, mert az ember látja, hogy egy másik út lesz a helyes. Pláne akkor, ha emberi életekről van szó. Ha én megálmodnám, hogy egy szerettem életveszélybe kerül és tudom, hogy a távozásom megmenthetné az életét, habozás nélkül cselekednék. Azt is tudom persze, hogy egy erős kapcsolatban, ha valóban fontos, mindent meg lehet beszélni, de vannak olyan helyzetek, amikor az élet egyszerűen olyan dolgokat gördít elénk, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet ez a sors, vagy a körülmények, esetleg a döntéseink következményei? Bármelyik is, ameddig az érzéseink élnek, minden nap szembesülnünk kell azzal hogy hiányzik a másik és feltesszük magunknak a kérdést: Jobb lesz így neki?
Na ez az a filozofálgatás, amit én hiányoltam. Az lelki mélységek megélése.....
A történet szempontjából persze igen a válasz, hiszen megmenekül(ne) a lány, de a szerelem most erősebbnek bizonyul. Tetszett a befejezés, kicsit meg is ríkatott, csak reméltem, hogy ezen a könyvön aztán el fog menni egy csomag zsepi. Egy darab elég volt...
Mivel nem egyszerű időszakot élek meg, lehet nekem voltak nagyon nagy elvárásaim. Ha ezt egy boldogabb időszakomban olvasom, lehet, nem érintett volna ennyire érzékenyen.
Az írónő egyébként gyönyörűen vezeti a történetet és a borító is nagyon szép.
Összességében azt mondom, egy olvasásnak megfelelt. Picit vontatott, többet ki lehetett volna hozni a témából, de azért olvastatja magát. Aki szereti a romantikát, és nem akar nagyon mély érzelmeket megélni, bátran kezdjen bele!
Amennyiben szeretnél egy példányt, keresd az Álomgyár Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése